p.s. ... első utam a L'Escalet felé a mai nap... nem tudom elmondani azt az érzést pontosan, talán a leghelyesebb kifejezés erre a
FELHŐTLEN SZABADSÁG
... jó volt megint szabadnak lenni, korlátok nélkül... legalábbis ez uralkodott nálam... megérkeztem a kedvenc helyemre... talán lehettem egy másodpercig egyedül, épp el kezdtem a fotózást, amikor 4 rendőr máris megjelent... nem szóltak semmit mentek lefelé a plagera ... visszafelé megkérdeztem tőlük, hogy minden rendben volt... nagy csend, majd az egyik udvariasan válaszolt, hogy igen... hát ennyit a szabadságról...
1970 április 22-én Denis Hayes amerikai egyetemista kezdeményezésére 20 millió amerikai emelte fel szavát a természetért. (forrás!)
Prince 1958. június 7 - 2016. április 21 - Oscar-, Golden Globe- és hétszeres Grammy-díjas amerikai zenész, énekes és dalszövegíró, több mint három évtizedig volt meghatározó alakja a popzenének. (forrás!)
2011-ben a Sziget Fesztiválon volt szerencsém élőben ... ennek is már 9 éve, ha jól élsz gyorsan repülnek az évek, ezt olvastam valahol, de tényleg így igaz... nem volt akkor még rutinom, kicsit messziről néztem, de arra emlékszem, hogy a fényképezőgépet magammal vittem és kattogtattam ezerrel... meg időközben azt is megtanultam, hogy nem mindegy, hogy kivel, főleg akkor tudsz jobban figyelni, ha egyedül... sokan azt gondolják, hogy a fotózás az egyszerű dolog, csak nyomkodni kell a gombot... ennyi ... bizony, ha már nem vagy amatőr, akkor jóval több ennél... ennek ellenére óriási élmény volt ott is megtaláltam azt a helyet, ahol én jól szórakoztam... talán még fotók is lesznek majd erről az archíve felvételeim között, de az most nincs a közelemben a 39. #jerestechezmoi otthonomban... addig legyen itt emlékeztetőül ez, amit kiollóztam, a forrást, hogy honnan származik mindig belinkelem, pontosan azért, hogy eljuss te is arra az oldalra több információrt, meg azért is, mert ezzel hitelesítem az én bejegyzésemet is... arról most nem írnék sokat, csak megjegyezném, hogy ez az etiket a neten jó, ha te is tudod, ha még eddig nem voltál ezzel tisztában!... visszatérnék az eredeti gondolataimhoz, akivel voltam a koncerten, valójában ő sugallta, hogy menjünk:
- Ezt azért nekünk nem szabad kihagyni - hajtogatta, minden nap addig, míg nehezen ráadtam a fejem és bólintottam - kb. ennyire rámenős volt mindenben... nem állt messzire tőlem sem ez...
...akkor még nem szerettem a fesztiválokat, csak később évek múlva ... erről majd máskor bővebben - Már ott kaptam a jeleket, hogy valami nincs rendjén a Barátnőmmel, de akkor még nem igazán figyeltem ezekre, elhessegettem... mindent ki kell érdemelni az életben, ezt már megtanultam... azt viszont nagyon, hogy a születésedkor magaddal "hozottakat" újra észleld...
... hozhatunk magunktól döntéseket az életünkben, jogunkban áll, de a barátság mégis miről szól, hát nem arról, hogy mindent megbeszélünk egymással, megosztjuk nemcsak a vidám történeteket, hanem a rossz pillanatokat is... különben mi a fenének az egész... sokszor felmerül a kérdés bennem, hogy vajon miért gondolom azt, hogy mindenki őszintén azt mutatja, ami... ez most már nem fáj olyan nagyon mélyen, idővel valahogy elhalványodik ez is... a fotók nézegetése közben feléledtek ez eltöltött röhögős, vidám percek, rengeteget baromkodtunk... a haragszom rád és hiányzol érzések felváltva máig elkísérnek... de megértettem és elfogadtam, hogyha az agyban a sejtek úgy döntenek, akkor nincs menekvés...
...a visszaemlékezések elhalványultak, a jelen megmagyarázhatatlan #maradjotthon #jerestechezmoi #stayathome korszakunkban, ami nem szűk téret, hanem az egész világot beterítette... így tengernyi idő jut mindenre, nem sietek, sietünk sehová... tegnap ennek következtében találtam meg a Facebook oldalán Prince -ről, na nem az akire hirtelen gondolsz... noná, hogy tudnék arról is mesélni, van storym, bőven, de nem itt a helye... talán később, hanem az énekes sztárról... hiányolta a megemlékezést, hogy ezt úgy látja elfelejtették... örültem, hogy vannak azért olyanok itt ezen az oldalon is, akik nemcsak a napi rémtörténetekkel foglalkoznak... ezzel a lendülettel, írtam is egy köszönő mondatot, hogy milyen jó, hogy felhívta a figyelmet erre, gondolatban a koncerten voltam megint a szigeten, ez persze sok mindent előhívott még, ami akkor történt...
... ma megint felugrott ez a bejegyzés igaz, hogy Barátnőmnek köszönhetően, aki évek óta végigkíséri életutam és, amikor szükséges megerősít... látom, hogy az eredeti szerző részéről a megjegyzésem "deleted" kapott! ... sokan azt hiszik a Facebook oldalról, hogy kizárólagosságuk van, mint a privát weboldalaiknak... annak idején a feltalálója azzal a gondolattal kezdte, hogy az egyetemi évei alatt minden társával megossza élményeit ez persze oda-vissza müködött és, ha úgy gondolták, akkor továbbíthatták... gondolom, hogy évek során rájött, hogy jobb, ha kitalál egy olyan megoldást is, mikor ez nem lehetséges... ... lehet találkozott "magyarokkal" is ... a megoldás erre rém egyszerű, csak alkalmazni kell a "no commented" és "no chared" vagy még letilthatja azt, aki számára nem fontos személy... ennyi... most itt szeretném kihangsúlyozni, hogy én azzal sem értek egyet, ami egy másik bejegyzésben volt itt a napokban... " ne lopd el, mert nekem is nehéz volt ellopnom..." igaz, hogy ilyen jellegű megjegyzéseket, csak még "magyaroktól" láttam, de az is lehet, hogy nem vagyok eléggé figyelmes... erről is azt gondolom, hogy akkor mi a s.arnak rakja fel erre az oldalra, ha nem azért, hogy mások is lássák, sőt még többen a megosztások által... végülis mindegy, utólag is bocsi, csak furcsállottam és rögtön kiderült, hogy ki a Facebook barát vagy az sem... megjegyzéseim, ha megosztásra kerültek, nem sokszor tapasztaltam még ezt, de azért van néhány intelligens Facebook ismerősöm a többezer közül, az igaz, hogy legtöbbször nem magyar... ezt a másodperces #gombnyomást, utólag is köszönöm, megtisztelő! Ezzel nemcsak az én oldalamat frissíted, hanem a Tiédet is... egy ideje így működik suttyomban ez a fránya közkedvelt oldal vagy megveheted a hirdetéseket az még beválik... lehet választani... #mindenokici Port de Saint Tropez, France #jerestechezmoi #stayathome #maradjotthon #fuckcovid19 Vigyázz magadra, mert akkor mindenkire vigyázol!
Suite à la déclaration du Président de la République du lundi 13 avril, nous avons pris acte que le report envisagé à fin juin début juillet pour la 73e édition du Festival International du Film de Cannes n’est plus possible à cette date.
Il apparaît désormais difficile de penser que le Festival de Cannes puisse être organisé cette année sous sa forme initiale.
Néanmoins, nous avons commencé de nombreuses consultations dans le milieu professionnel en France et à l’étranger. Elles s'accordent sur le fait que le Festival de Cannes, qui est un instrument essentiel de soutien à l’industrie cinématographique, doit continuer à étudier l’ensemble des éventualités permettant d’accompagner l’année cinéma en faisant exister les films de Cannes 2020 d’une manière ou d’une autre.
Quand la crise sanitaire, dont la résolution reste la priorité de tous, sera passée, il faudra redire et démontrer l’importance et la place que le cinéma, ses œuvres, ses artistes, ses professionnels et ses salles et leurs publics occupent dans nos vies. C’est à cela que le Festival de Cannes et son Marché du film entendent contribuer. Nous nous y engageons et remercions tous ceux qui sont à nos côtés, les responsables publics (Mairie de Cannes, Ministère de la Culture, CNC), les professionnels ainsi que nos partenaires.
Chacun sait que de nombreuses incertitudes règnent encore sur la situation sanitaire internationale. Nous espérons être en mesure de communiquer rapidement sur les formes que pourrait prendre ce Cannes 2020.
p.s. ... sajnos elmarad a 2020. juniusában tervezett 73. Film Fesztivál Cannes, Franciaország, tekintettel a jelenlegi állapotra a világban, ma közölték a fenti hírlevélben...
p.s. ... hogy mire is jó, ha éjszaka nem tudsz aludni, hát például arra, hogy átnézed a legújabb híreket erről a #marajdotthon #stayathome #jerestechezmoi 2020. március 15. óta tartó TRENDI életformánkról... a lényeget kiollóztam:
24 óra alatt 10 milliónál is több maszk érkezett Magyarországra
ez úgy megragadta a figyelmemet, amikor a cikknek a címét elolvastam... még nem értem a végére, de már magamban humorizáltam, hogy tuti "Kínából" érkezett a szállitmány és ezen kuncogtam ...
aztán, amikor az utólsó kiemelt bekezdésnek a végére értem, már hangosan nevettem... a teraszajtóm nyitva, éjjel 2h, csend, nyugalom volt eddig, mert ettől az egész Saint Tropez kikötője zengett... lehet, hogy én nem jól értelmeztem vagy félreértettem, megbocsájtható, mert festett szőke vagyok, ezért olvasd el, hát ha te másképp látsz a sorok mögé ...
"Szijjártó kiemelte: ezért is folyamatos a Kína és Magyarország közötti légihíd működése, ezen keresztül már több tízmillió darab speciális védőeszköz érkezett Magyarországra. A légihíd működése a követkető napokban is folyamatos lesz. Csütörtökön öt újabb repülőgép érkezik Budapestre, ezek a gépek már kínai repülőtereken várják a berakodást és a felszállási engedélyt."
GA 2020. március 26-án nyilatkozta a médiában, hogy átállítatta az üzemeit védőruha és maszk gyártásra ...Most a Calzedonia fehérnemű és fürdőruha üzeme maszkokat gyárt...
"De nombreuses usines du secteur textile ont réorienté leur production, comme la marque de lingerie et de maillots de bain Calzedonia qui produit désormais des masques."
La mode continue de se mobiliser pour lutter contre l'épidémie de Covid-19 qui sévit à travers le monde. Louis Vuitton vient en effet de relancer douze de ses seize ateliers français de maroquinerie pour produire des masques non chirurgicaux mais homologués, afin d'équiper la population française et les maisons de retraite, suite à la demande gouvernementale de porter des masques barrières alternatifs. LV üzemei is maszkokat gyártanak...
Még a kezdetek kezdetén találtam egy hírforrást, nem bánom utólag, hogy el is elolvastam, hogy melyik az a maszk, ami nemcsak dísz, hanem védelmet is biztosít... na, az sem teljes mértékben... a lényegét kiragadva, hogy teljesen rá kell az arc bőrre tapadnia szinte légmentesen, tudod olyan vákum szerűen, hogy a fránya vírus ne tudjon bekandikálni oldalt a résen és elől legyen rajta levegőszűrő, nem is akármilyen, de azt már nem tudom fejből, de megkeresem és akkor erről is bővebben tudok tájékoztatást ad ni... hát ennyit mára a maszkokról, álarcokról, légifolyosókról... ami lényeges, hogy ha magadra vigyázol, akkor mindenkire vigyázol! Most megkérdezheted, hogy én hordok-e maszkot! Hát keresem azt a rátapadósat az arcbőrre, addig viszont maradok maszk, de főleg álarc nélkül!
p.s ... Viktor még nem volt egy éves, amikor először utaztunk repülőn Brüsszelbe együtt kettesben... első osztályon, erre ügyelt az apja... ugráltak körülöttünk a #sztyuardeszek... figyelték minden gondolatunkat... erről, most eszembe jutott a szülésem a Honvéd Kórházban, hát ott is volt rendesen kényeztetés az orvosok és ápolónők által... na, gondolhatod, hogy miért... mondok egy példát, hogy jobban értsd, igaz ezt máskorra tartogattam, de valahogy jól esik most ezt itt megemlíteni... szóval beteg lett a gyermekem édesapja és kórházba került... azt tudni kell ehhez, hogy senki nem bírja a családban a kórház szagát, egyszerűen hányunk ettől, de Louis még ennél is jobban érzékeny volt ... egyik alkalommal, mikor meglátogatta az apját odament az orvosához és azt mondta:
- Kedves Doktor Úr, ha meggyógyítja minél előbb az apámat, akkor veszek magának egy BMW maga mondja meg, hogy milyen tipusút szeretne... hát erre nem kellett sokáig várnia az biztos, pedig abban az időben Magyarországon, minimum 5 évig kellett egy új autóra... nem úgy volt, hogy bementél a a márka kiállító termébe és máris beleülhettél...
... Louis kicsit eltúlzott mindent, de hát Ő ilyen nagy vonalú volt szinte mindig... mindenkivel... ezért nevezték őt a "Belga Királynak" ...
...visszatérek a fent elkezdett történetemhez.. Louis, aki évek óta Brüsszelben élt és dolgozott, pontosabban 1964. óta, mikor az egyik nap lement cigarettáért a Ferenc krt úti gangos lakásuk 4. emelétéről és, csak húsz év múlva tért vissza... kialakította a közös otthonunkat az Avenue de l'Uruguay egyik modern három szintes épületének, első emelétén lévő teraszos lakásában... nagy nappaliban fekete színű kanapé, kandalló, XIV. Lajos stílusú bútorok, na nem eredeti, de nagyon hasonlóak voltak... amerikai fehér színű, modern konyha, három hálószoba... kényelmes volt mindenki számára... egy-két évvel később, mikor kiköltöztek a legalsó, kertkapcsolatos körülbelül 300m2-es lakásból a bérlők... azért írom így, mert nem tudom pontosan, csak azt, hogy egy szinten hatalmas területű nappali, konyha, hálószobák, két bejárattal, hogy a személyzet külön közlekedjen... hát mi ide, leköltöztünk hárman, azzal a gondolattal, hogy jó, ha van egy kert a gyerekünknek, meg nekünk is... a hatalmas nappali közepén kandalló, elegáns bútorok, kanapék a Sablon antique üzleteiből, na ezek már eredetiek voltak... szóval totál luxus a köbön... nagyon szerettem ott élni, annak ellenére, hogy sokat voltam egyedül a fiammal... ebben a magányomban nyújtott vigaszt Patrick Bruel hangja, zenéje ... itt ismertem őt meg és a mai napig is az egyik kedvenc énekesem... zengett a ház, amikor bekapcsoltam a Bang&Olufsen... lassacskán megismertem a várost ugyanúgy, mint Budapestet... bejártam Viktorral szinte az összes múzeumát, ezek közül is a Museum of Natural volt az egyik kedvencünk, na ide hetenként kellett mennem, ami nekem már egy kicsit sok volt, de hát mindent a gyerekemért feláldoztam magam... bejártuk az összes terét ... a Grand-Place régi épületeiben bolyongtunk, időutazás a múltba már akkor elkezdődött... tudod, akkor még nem volt internet, google, de volt az egyikben egy hatalmas könyvtár, ahol sokat időztünk... igaz, Viktornak előtte a játékboltban be kellett vásárolnom, hogy őt is lekösse valami... viccesnek tűnik, de igaz, hogy évek alatt úgy alakult, hogy már a játékboltban szinte alig volt olyan játék, ami ne lett volna otthon a gyermekem szobájában... sokat voltunk kettesben, apja hol velünk volt egy hétig, a másik héten meg Budapestre vagy egy másik ország városába utazott intézni az ügyeit, üzleti dolgait, hogy mit... ? majd erről is szó lesz előbb vagy utóbb és megtudod, ha velem maradsz... ... a brüsszeli otthonunkban egyik évben meglátogatott az állatorvos barátnőm és milyen igaza volt, mikor azt mondta, először persze húzódzkodtam ettől, még a gondolattól is kirázott a hideg, hogy beüljek tanulni egy terembe több órán át:
- Ica, iratkozz be a Berlitz nyelviskolájába, szabadidőd van elég, hogy megtanuld ezt a nyelvet jobban... és már lökött is egyet rajtam és azt vettem észre, hogy ott ülök a tanterem egyik asztalánál, a másiknál egy olasz fiú, a tanár középen - hát időm lett volna, de abban az időben nem volt kedvem igazán ehhez, így a "padtársammal" bejártuk az összes kocsmát a környéken... most ezen már nen tudok változtatni, mint ahogy azon sem, hogy egész életemben mindig előbb történtek dolgok tíz évvel, mint ahogy kellett volna... valahogy, mindig később érzek rá bizonyos dolgokra ilyen volt ez is és még a szerelmi történeitemet is ide sorakoztathatom...
...Viktor ekkor már majdnem három éves volt, beírattuk egy közelünkben lévő óvodába ... szegénykém úgy megvolt szeppenve az idegen közegben, hogy alig akart megszólalni hosszú ideig... bekavart nála az idegen nyelv karattyolása... egyik nap mégis úgy gondolta, hogy na most már elég a szótlanságból és mutogatásból... folyékonyan, mondatokban, nem ám szavakban el kezdett beszélni két nyelven magyarul és franciául párhuzamosan... hát ennyit a gyerekkorban könnyebb megtanulni nyelveket dumáról...
... ebben az időtájt volt az az őrületem, hogy bejártam Av. Louise elegáns üzleteit naponta ...végigtúrtam, megvettem minden divatos ruhát, ami megtetszett... nem volt nehéz dolgom a fizetésnél, már akkor közös arany creditkártyám volt a gyermekem apjával, igaz limithatárt megszabta, talán ismert egy kicsit... 1988. évet írhattunk talán... Louis Féraud volt az egyik kedvencem... mai napig is őrzöm, nagy becsben tarton elegáns zakóját .., de ennek külön története van... ez már 1989. Párizs Hôtel Plaza Athénéefalai között zajlott...
...Húsvét utáni kedd, első reggele... meglepően jó közérzettel ébredtem, megint mosolygósan... nem is akarok visszagondolni, hogy mit éreztem az előző napokban... eltűnt a #homály, nemcsak az elém táruló kikötőről és a mögötte lévő hegyekről is... de jó, ISTENEM DE JÓ!... érzésben olyan, mint régen... teraszomon állva, a levegőt mélyen belélegeztem és nem volt az az érzésem, hogy csak a torkomig jut el, lassan terjedt szét az egész testemben, megtelt a tüdőm és a világ kinyílt bezárt szemeim előtt... felfelé széttártam karjaim, meghajoltam, mint minden reggel és megköszöntem, hogy ezt most megint érezhettem... Freddy Mercury "Tavaszi szél vizet áraszt..." dallama betöltötte nemcsak a szobámat, hanem az egész kikötőt... kiengedtem, hogy beterítse az egész világot...
p.s. ... Port de Saint Tropez, France 2020. április 12. Húsvét vasárnap este meggyújtottam egy gyertyát #mindenkiért és kitettem a teraszomra úgy hallgattam Bocelli hangját... nagyon szép volt és egyben nagyon szomorú... teljesen üres volt a kikötő egy lélek sem volt az utcán, ugyan úgy, mint a "Duomo di Milano" -ban... az is kongott az ürességtől... szépen előre megszerkesztett film, közvetítés volt... sírdogáltam ... hirtelen csöngött a mobilom, ez kizökkentett, aminek nagyon örültem... aki igazán szeret, az megérzi azt, hogy mikor kell felhívni... EZ MINDEN!
Jó egészséget kívánok és köszönöm szépen ezt a csodálatos előadást!
... tegnap este azt játszottam, hogy moziban vagyok... kényelembe helyeztem magam az ágyamban, egy pohár vörösbor társaságában... biztonság kedvéért az egész üveget a közelemben hagytam, hogy ne nagyon keljen megmozdulnom filmnézés közben, ha még inni szeretnék... na, de mégis milyen hangulatba ringassam magam lefekvés előtt... ahogy nézegettem a filmeket a YOUTUBE csatornáin, eszembe jutott egy be nem teljesedett szerelmi történetem... ilyen volt egy néhány, de ez az egy számomra többet jelentett, mint a többi... ennyi idő után is érzem az "ízét"... azt talán mondanom sem kell, hogy ezt is fejben játszottam le, pedig karnyújtásnyira volt tőlem, sőt annál is közelebb... első alkalommal távozásomkor, megérintettem a vállát, amiben bennevolt a szívem üzenete... mikor másodszor is találkoztunk ... egy nagy társasággal ült a kávézó kerek asztalánál, mikor meglátott meglepődött, ugy mint a filmjeiben láttam eddig... ez kizökkentett a magabiztonságomból, nem várt fordulat volt... kiegyenesítette hátát, szemei felett a szemöldökét enyhén összeráncolta és csodálkozó szemei elidőztek rajtam, halvány mosollyal a szája szegletében... én meg erre lefagytam a szó szoros értelmében... tétováztam, gondolatban visszavonulót fújtam ennek az akciómnak amit persze a legjobb barátnőm leányának köszönhettem, aki ott dolgozott a hotel egyik üzletében, Ő üzent, hogy:
- Itt van a kedvenc színészed, ha sietsz akkor... - én meg eldobtam mindent és rohantam...
... a szívem mégis azt diktálta, hogy ne fussak el, leültem ugyanoda, ahová első találkozásunkkor... elővettem a jegyzeteim, magam elé tettem, úgy csináltam, mintha az fontos lenne... a fényképezőgép ott lapult a táskámban... nem mertem elő venni, akkor még nem voltam annyira bátor... iPhone-m még nem volt, csupán egy pici Nikon fényképezőgépem, de azt már kivégeztem az első alkalommal, amikor a nagy csendben lenyomta az exponáló gombot és zengett tőle az egész kávézó... az összes szem rámszegeződve... na ezt most kihagytam... Ő még maradt egy darabig a filmes társasággal... ne gondold, hogy ez hosszú ideig tartott, csupán néhány perc... majd felállt, elindult felém... én barom meg ránéztem úgy, mintha nem ismerném... Ő meg irányt váltva, elsuhant az asztalom előtt és ezzel a lendülettel a valóvilágomból is... ez volt 2011. évben a FOUR SEASON Hotel kávézójában Keanu Reeves 1964. libanoni születésű angol-kanadaikedvenc színészemmel a fejben játszom le szerelmi kalandom... ennek köszönhetően az éjjel rábukkantam egy régi weboldalamra ... annak idején mikor tanultam a weboldal szerkesztést, gyakorlásképpen naponta születtek ezek... évek múlva sem tudtam mindegyiket törölni, de most ezt nem is bánom...
... 2020. április 10. péntek, "NAGYPÉNTEK, HÚSVÉT ELŐTT!" ... ma reggel nem igazán éreztem magam jól, de betudom a filmnézés közbeni vörösbor iszogatásomnak... ma víz, ez nem árthat ... tegnap éreztem az esti 25. napi futásom közben, ami inkább gyors gyaloglás, de én erre is büszke vagyok, mert legutóljára 5-6 évvel ezelőtt... lehet, hogy több is... futottam ott, ahol laktam 2020. március 15-e előtt Budán házunk feletti erdőben napi rendszerességgel... imádtam akkor, a természet szépsége, jó levegő, át a hegyen a vitorlázó repülőtérig, ahol mindig történt valami érdekes, ott megpihentem a domb tetején, laza yoga... utána az RC edzőtermében izzadtam 2-3h, míg a gerincem azt nem mondta, hogy szia ennyi... köszi azóta jól vagyok... de azt máig sem értem, hogy volt erre annyi időm a gyereknevelés, pénzkeresés és egyéb teendőim mellett... most látom belinkelve az RC nyitvatartási idejét... ezek ebben az időszakban is, igaz korlátozottan, de nyitva vannak... no comment!
... a nyitott teraszajtón keresztül enyhe fahéj illat kering a szobámban a szomszéd készül az ünnepekre két szép fia van, sűrün látom mostanában őket a teraszukon megpihenni... egyetlen őslakos család a Barbarac maradt itt a szomszédságomban... néha váltunk egy-egy mondatot, kedves emberek... ez az illat elindította a napomat... szeretnék valami fahéjas csodát enni... a tejberizs már a hűtőmben lapul üresen...
Vigyázzatok magatokra, mert akkor másokra is vigyáztok!
(... mond ki magadból nap utáni, egy sírós éjszaka utáni reggelen...)
p.s. Barna Pityu a bátyám, lehetett talán 16 éves vagy még fiatalabb ... itt van a kép előttem... a Sobiesky János utcai otthonunk előtti gangon kezében a gitárja... kiállt a folyosóra az ajtónk elé és az egész háznak énekelte (volt három szint 7-ben és még három szint 9-ben, ikerház volt) a 'Felkelő nap háza' Beatles dalát ... a ház lakói kikönyököltek a korlátra, a haverok Dodó, Lipták Pityu, Csurgó csatlakozott és élvezték az együttlétet... én büszkén néztem fel reájuk, befogadtak a nagyok, közéjük tartoztam... doboltam a lábammal a kövön, fejemet a ritmusra lóbáltam jobbra-balra ... énekelni nem mertem, csak halkan dudoltam a dallamot... mindig szerettem volna megtanulni egy hangszeren játszani... el kezdtem gyakorolni az akkordokat... de aztán abba maradt, mint a zongora óráim anno Jászfényszarun a Művelődési Házban...
... különös felvétel... úgy látszik nekik sem lehetett könnyű néha napján, az agyuk besokalt, akkor most megnyugodtam, hogy minden korszaknak van nehéz pillanata ...
... Bátyám, mai nap nem zenét küldött üzenetben... ráérzett arra, hogy jobb, ha a gondolataimat eltereli másfelé... szokatlan módon, rá nem jellemzően a "Napi evangélium" sorait kaptam meg... Nagyi aggodalma miatt katolikus vallást vett fel az egész család... emlékszem egyszer én is elmentem a barátnőimmel a templomba, sajnos az imát nem tudtam, így tátogtam akkor, amikor körülöttem mindenki hangosan mondta az igét a pap után... akkor ezt nagyon szégyeltem és sokáig kerültem ezt a helyet... mikor nagyobb lettem és kifogott rajtam az élet nehéz pillanata, mindig betértem éppen abba a templomba, ami utamba esett... kértem az Istenem, hogy segítsen nekem... és a változás utána mindig bekövetkezett... köszönöm... most minden nap mikor kifutok a moló végéig hangosan belekiálltom a tenger mélységébe... hiszek abban, hogy a változás hamarosan bekövetkezik... most nem akarok abba belegondolni, hogy milyen lesz az... remélem nem sérülünk meg annyira, hogy ne tudjuk folytatni az életünket nagyobb hitben... eszembe jutott most az, hogy egyszer a fiamtól megkérdezte valaki, hogy:
- Te milyen vallású vagy? ... én ott álltam mögöttük és éreztem, hogy a kérdés provokatív... fiam nem lehetett több, mint 11-12 éves... nem szóltam semmit, mert nem is tudtam volna igazán akkor ott hirtelen a helyes választ, de fiam ránézett az illetőre, belenézett a szemébe és határozottan azt mondta:
- Zsidónak születtem, de nem gyakorolom a vallást... - hatalmas, kézzel fogható csend vett bennünket körül, ezzel megsemmisítve a kérdezőt... én akkor ott megbizonyosodtam arról, hogy fiam a számok ellenére felnőtt lett korán és megnyugodtam nagy baj már nem lehet, ha én nem lénnék többet vele... a hit bennünk van, a szívünkben, számunkra két ember létezik jó és rossz... és ez így marad örökké... anyai büszkeség töltötte el a szívem nemcsak ott abban a pillanatban...
-Nagyi bölcs asszony volt és Ő úgy gondolta, hogy sosem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő...megkereszteltette az egész családot... annak idején egy hajszálon múlott, hogy Őt nem vitték el és így nem lettünk mindannyian füstbement terv... nagyon kicsi lehettem, nem emlékeztem vissza arra, csak később nagyobb testvéreim elbeszéléséből tudom, hogy Nagyi egyszer!, nem többször, elmesélte a családjában történt borzalmat, hogy nővérének a leány gyermekét, férjét és kisleányukat elvitték a nácik és soha nem tértek vissza... intő példaként lebegtette felénk a családról készült utólsó fotót, amit őrzök a mai napig és most már ezzel az emlékkel.... ezután még a "zsidó" szót is kitörölte az agyamból gondolom tudatosan... voltam vagy 20 éves, amikor a Vidám Színpadnál dolgoztam, a Gazdasági Igazgató titkárnőjeként...most eszembe jutott a neve László Lajos... na nem sokáig, csak úgy gondoltam ez a helyes lépés tőlem, mert megigértem Zsigmond Mártának, aki főszerkesztő volt az Ez a Divat lapnál és én meg a titkárnője ... hogy nem leszek manöken, fotómodell, mint az elődeim, amíg ott dolgozom... annak ellenére, hogy már akkor naponta kétszer minimum fotóztak a lap fotósai Fábry Péter, Bacsó Béla, Rózsavölgyi Gyöngyi, ha manökenek nem jöttek el vagy késtek én voltam a beugró helyettük... hát én tartottam szavam, ezért változtattam meg munkahelyem... majd erről többet, de ma visszatérek ahhoz, amit elkezdtem... szóval... feltűnt nekem, hogy az újság, amit minden nap leraktak elém az iroda asztalára, hatalmas betűkkel hirdeti, hogy zsidó férfi, zsidó nőt keres feleségnek, zsidó munkatársat keresek, kiadó lakás, csak zsidó férfinak stb... szemben ülő kolleganőmet kérdeztem erről az egyik nap, hogy:
-... milyen furcsa ez, miért kell ezt így kiírni...?
Rám nézett a szemüvege felett... megállt nemcsak a levegő a szobában... láttam, hogy gondolkodott a válaszán... udvarias, türelmes volt most is velem, mint úgy általában... majd mélyen a szemembe nézett és azt mondta:
- Tudod, itt mindenki ezt a vallást gyakorolja... itt mindenki zsidó! Ez az újság is az! Azt hittem tudod! - gondolhatod, hogy utána kussoltam rendesen... de azért kicsit megnyugodtam, hogy legalább most már ezzel is tisztába lettem...
Nagyimnak volt még egy-két hasonló agymosásos művelete, lehettem vagy 45 éves mikorra az összeset töröltem... még én is nehezen hinném el, ha nem velem történt volna és főleg, ha nem lett volna igaz... képzeld el, hogy mindezek ellenére az iskola egyik legjobb tanulója voltam, nyolc osztályon keresztül tiszta ötös, akkor ez volt a legjobb jegy... Bujáki és Barna mi ketten voltunk a "díszmadarak" ezt most így, csak én írom, mert ez tetszik nekem, akkor azt mondták, hogy mi vagyunk az iskola példaképei... halkan most megsúgom neked, hogy az igazi tudás nem bennem volt, hanem abban a fiúban, kis zseni volt... vajon mi lett belőle az élete során... - ez egy költői kérdés volt most részemről, sosem tudom meg a választ, azt gondolom -
... szól a mobilom... látom fiam keres... addig is olvasd el az alábbiakat... hidd el jót tesz... békére lelsz!
A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik. A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így felelt: „Te magad mondtad!”
Urunk, Jézus Krisztus, te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre.
... 2020. április 07. kedd reggelén ébredés után a mosoly elkerülte az arcomat, ez nem sűrűn fordul elő nálam.., de ezen ma nem is csodálkozom, hiszen a tegnapi "mond ki magadból napom' rányomta bélyegét... jó... jó tudom, néha magamban tarthatnám, de hát az nem én lennék... így most mára elveszítettem egy olyan "érzést", ami az elmúlt napokban feldobta a napjaimat ebben a kihalt szellem városban, világunkban... valójában megint a "külcsi", a felszínes külvilágom győzedelmeskedett ... végülis nem mindegy, hogy ki hogyan néz ki, ha ő saját magával elégedett...?!? ... ha nekem nem tetszik abban a formában, akkor az nem az Ő gondja, hanem az enyém... ilyen az, ha nem vagy a helyeden, csak megpróbálod hülyíteni magad vagy akarsz tartozni valakihez mindenáron... kicsit túlzásnak tartom, hogy egy életen át elkísér ez, de biztosan ennek is oka van, majd egyszer kiderül, hogy mi vagy nem teljesen mindegy, ha baromarc vagy akkor így jársz... gondolom egyszer majdcsak leszokom erről, "megpróbálom hátha tévedek" megbizonyosodásos szokásomról... főleg most ebben az időszakban nem lesz nehéz, egyedül maradtam nemcsak Saint Tropez városában... 23 nap azt gondolom kevés, hogy átcódoljam magam, de dolgozom ezen is... már sok ilyen születésem utáni beidegződést, amit a szülők átadnak, meg a körülötted lévő élet, sikerült törölnöm... könnyebb dolgom lenne, ha komputer lennék, csak megkellene nyomni a "deleted" gombot... meg kell tanulnom elfogadni úgy a barátaimat, ahogy vannak, ne akarjak reformokat ... ez a modell időszakom csökevényes maradványa azt gondolom vagy legalábbis most erre hárítom, így egyszerűbb... nem mindig végződik kellemetlenül ez a nagypohám nem fogom be szokásom, látom magam előtt a barátaimat, barátnőimet, akik ennek az energiámnak köszönhetően változtatták meg életüket és sokkal teljesebb életet élnek, mint előtte... akkor az arány nem is olyan katasztrofális... remélem most is átértékelődik majd ez... ha még sem, hát ennyi dolgunk volt egymással... megmarad nekem a sok szép szerelmes francia sanzon... régóta kerestem már ezeket, most legalább hallgatni tudom, habár a komputerem hangszórója egy kicsit elhagyta magát, de nem gond van fülhallgatóm... ez a mai reggeli hangulatom arra jó volt, hogy megidézte anyumat... sokszor gondolok rá, hiányzik, olyankor mindig kimegyek Ramatuelle temetőjébe Gerard Philippe sírjához, ott békét lelek ... most ezt nem tehetem, de nézegetem az ott készített fotóimat...
... Anyum gyönyörű alakját látom magam előtt, fiatalon huszonévesen, ahogy jött haza hozzánk minden hétvégén Budapestről egész heti munkája után... három gyerekét a szülőiházban biztonságban tudhatta... belibbent a sarkon a bejárati kapunál, hatalmas mosollyal, a legújabb divatos teracotta színű, elől gombos, térdét picit takaró csinos ruhájában, csodaszépnek láttam... futottam hozzá, eltűntem szeretető ölelésében ... majd leültünk az ágy szélére a konyhában... körülötte mindenki és vártuk az ajándékokat, csokikat, cukrokat... történeteit... látom, ahogy laza mozdulattal leveti tűsarkú cipőjét... óvatos mozdulatokkal ahogy lehúzta nylon harisnyáját karcsú lábáról... még nyáron is viselte... egyszer meg is kérdeztem, hogy ebben melegben miért van erra szükség? ... erre Ő azt válaszolta:
- Tudod Icikém egy igazi nő nem jár harisnya nélkül még a nyári melegben sem!
... mindig tip-top volt, igényes magával szemben... az utólsó pillanatig... azt gondolom, ezt Tőle örököltem... látom, ahogy ülünk a ház előtt a szőlőlugas alatt és együtt tisztogatjuk körmeinket, tanítgat, hogy kell azt jól csinálni... nem tűrte, ha fekete csík volt a körmöm alatt... mindig erősebben mondta, hogy ezt nem szeretné látni még egyszer... na, ezt sikerült belevésni az elmémbe, minden napjaimba... lehet, hogy ennek köszönhetem azt, hogy amit én először megnézek valakin az a keze, majd a lába és utána a szeme... ez a sorrend ... nagyon vártam a hétvégéket, erre biztosan emlékszem...
Ez a fotóm most érkezett a Facebookon - a gondolat ereje, most is beigazolódott számomra - előlgombos ruha, igaz nem teracotta színű, de a hasonlatosság döbbenetes, megidézte Anyum - köszönöm szépen Mariann
... visszaemlékezés közben főztem egy kávét, mióta megtaláltam a kávémat... a 'Nagymama' kávéját szívesen iszom ébredés után egyet, majd egy mozdulattal kinyitottam a Macbook-om ezen a reggelen is úgy, mint általában... nézegetem a friss üzeneteimet... találtam egyet, aminek nagyon örültem és átsegített a fentieken, derűsebbé tette a perceimet...
Megtanultunk ismét társasjátékozni, olvasni, régi filmeket nézni és várjuk mikor lesz vége az izolációnak és ennek a rémálomnak. Kérlek nagyon vigyázz magadra a képeid mostanság isteniek, nézem őket és rá kell jönnöm az ösztön ,hogy megörökítsd mesterien dolgozik benned. Na ez az ,amit nem tud megtanulni valaki, ezt érezni kell. te érzed (ismersz, nem dicsérek gyakran és feleslegesen- most gratulálok!!!!)
Gyöngyi de jóóó volt ezt olvasni reggel ébredés után köszönöm Én total egyedül vagyok itt...erzesben mintha egy filmben lennek... sétálok a kihalt városban ... vigyázzatok egymásra
... és jött egy másik válaszüzenet ... indulhat a 23. nap is vidáman... fülhallgató a fülemben és hallgatom a weboldalamra felrakott zenét, amit legutóbb együtt hallgattam a gyermekeimmel ...
1. Seirből kiált énhozzám is az Úr: »Vigyázó, mit mondasz az éjszakáról, vigyázó, mit mondasz az éjszakáról?« Ilyen hiábavalóság hát az ember isteni elméjének fényessége, hogy egy fuvalom által éjszaka lesz?
2. Hányszor kell még sírnia a szeretet és géniusz doboló vigasságának szűnésével a Földnek, megromolnia s megerőtlenedniök a Föld népe nagyjainak?
3. Miért, hogy a föl-fölemelkedett Embert mindig visszarántja Valaki, kit Úrnak is neveznek, Jehovának is, Rendelésnek is, Sorsnak is? Az Ember már-már készül jónak és Istennek változni, de Perazim hegyén fölkél az Úr.
4. Mi jókedvet csinál az Úrnak, hogy csak mutogatja az Embernek nagyszerű célját, az Élet egyenlő kibékülését mindnyájunkkal s a békének szivárványhídját? Miért keresi meg bennünk, mint a Gibeon völgyében megharagvásában, a mi ősi vadságunkat, hogy gonoszságainkat egymásra tüzelje?
5. Bizony a »kegyetlen, hosszú Léviátán kígyót és a tekergő Léviátán kígyót« kemény, nagy és erős fegyverével nem látogatja meg senki. És a »veres ború szőlőt« vérrel öntözi most megint az Úr. Óh, miért olyan szeretetlen és boldogtalan az Ember, ki úgy kívánja a szeretetet és boldogságot? Vigyázók, hiába vigyáztok, óh, jaj, vigyázók, hiába vigyázunk, mert újra és újra leesik a sárba az Embernek arca.
BIPHOTONEWS EXCLUSIVE MESÉLŐ FOTÓK event, travel, street, food, nature, art, fashion photography // Alamy Live News * download pro.photos // BIPH©ART digital art dimensions...since 2006 existed on both sides of the lens... #ilonabarnabiphotonews #barnainciilona
Én total egyedül vagyok itt...erzesben mintha egy filmben lennek... sétálok a kihalt városban ... vigyázzatok egymásra 
1
