p.s. ... 56-t írunk… a minden esti futásom után, tudod amit épp tegnap meséltem Neked... nézegettem az e-mailjeimet, kezemben egy pohár francia pezsgővel... ez a szokásom kialakult az elmúlt időszakban... lelazít, meg tudod szeretem is… Oooups!… megpillantottam a levelek között egy “kakukktojást”, ami eltért a megszokottól … kinyitottam és lassan el kezdtem olvasni, közben magamban fordítottam a szöveget, mert ugye francia nyelven íródott... ez még a mai napig sem gördülékeny... most nagyon visszafogottan véleményeztem magam, de sosem zavart különösebben, így is mindent el tudtam intézni eddig, ahogy tapasztaltam sokkal előbb, mint azok, akik a szép fogalmazáson gondolkoznak előbb és utána cselekszenek… el sem hiszed, de erről is eszeme jutott egy olaszországi utam a fiammal, de azt majd később… visszatérek a fentiekhez… először azt hittem valaki viccel velem, de nem... mikorra a végére értem ezt a gondolatomat töröltem... el sem hiszem, hogy egy komolynak tűnő francia reklámfotózás ajánlatot kaptam, hogy ne tévedjek máris továbbítottam a kérdésemmel a fiamnak, Ő perfect ezen a területen is, erre azért ügyeltem mindig és ezt tartottam magam előtt a legfontosabbnak:
- … coucou... most kaptam ezt az e-mailt, mit gondolsz erről… ? - … tudod, mindent megbeszélünk egymással, így kialakult az elmúlt évek során... a válasz másnap reggelre érkezett, mivel elég későre járt már az idő…
... a levél elküldése után lapoztam tovább, mert közben az agyamba befészkelte magát a "határeset történetem" ... kár, hogy ilyen nagyon álmos vagyok, nem bírom ezt most folytatni, majd még előveszem, ha kialudtam magam és elmondom neked...
...a lényeg, hogy az instagram fotóim keltették fel a figyelmet ... tudod, amivel most itt baromkodok, valahogy el kell ütnöm az időmet így futásközben mégiscsak 56 nap telt el azóta... minden nap, szinte meg sem állva ellövök magamról egy-egy selfit, amibe belecsempészem az adott körülményeket, hogy lásd mivan itt körülöttem és egy mozdulattal teszem is fel az instagram oldalamra, csak úgy retus nélkül... nem a tökéletesen kifeszült bőrömön van a hangsúly... így szia a sok effectnek, amit lehet használni a múmia hatáshoz, szinte minden csajszi sok szeretettel alkalmazza... engem ez nem érdekel, tudod én még a ráncaimat is szeretem, mert hozzám tartozik... főleg ebben az időszakban... meg nincs időm erre két talp lendítésem közben, ahogy neki feszülök, habár ez is könnyebb lett mára... szóval megkerestek, hogy mit szólnék egy divatfotózáshoz itt a közelben ... bocs, de itt most kihagyom a közismert fotós nevét, de annyit talán, hogy a VOGUE televan a fotóival... várják a válaszomat... szerinted...? ... minden esetre feldobta a #jerestechezmoi hangulatomat ...!
Idézek a levélből, hogy jobban érezd, amit akarok mondani majd később:
J’espère que vous allez bien.
Je me permet de vous contacter après avoir trouvé votre profil sur instagram.
Je m’appelle Leila, je suis directrice de casting dans la mode.
Je travaille sur une campagne mode pour les Gale...s Laf....te qui shootera prochainement dans le sud de la France.
Nous recherchons des locaux pour figurer sur la campagne. J’ai vu quelques images de vous sur instagram et j’aimerais beaucoup proposer votre profile à l’équipe si le projet vous intéresse.
Je vous joint quelques infos et vous laisse revenir vers moi si toutefois vous seriez intéressée... "
... közben kiment a szememből az álom, mázlid van... folytatom...
... tudod mi volt az életemben a legszebb "határeset" ... ? hát elmondom... sok-sok évvel ezelőtt, ez annyira régen volt azt hiszem 1994. tájékán... volt egy húszévvel fiatalabb szerelmem, szint együttlaktunk, pont a gyermekem apjától való külön költözésem után... mindent kárpótolt, ami kimaradt a húszaséveimben, hatalmas kaland volt ez az életemben... és nemcsoda, hogy aztán benneragadtam majdnem 12 évig... nem volt mindig egyszerű átugrani a korkülönbséget, azért ez mégis egy igen csinos szám és általában fordítva szokott lenni... azon is kiadnak egyesek, én azt gondolom, hogy nem a számok határozzák meg a boldogságot... ez az életem története most talán azért ugrott be ma, mert pittyegett a telóm... és csak, ennyi az üzenet:
- Nyuszkó... - ez voltam én akkor, neki és úgy látszik maradtam a mai napig...amikor elkezdődött ez a bezárom magam a négy fal közé, Ő volt az első, aki felhívott, előtte évekig egy hang sem... - még nem reagáltam rá valahogy kimaradt, mondom az idő ma kicsúszott a kezeim közül... remélem jól van Spanyolország egyik legszebb helyére ragadt be a #maradjotthon miatt... szóval, vele történt ez a határeset, utaztunk Olaszországba kocsival és akkor még volt határ, így megállítottak bennünket... a határőr elvette az útleveleket, mert még akkor az is volt... az enyémet nézte... nézte..., majd szótlanul az útlevelemmel eltűnt a bódéjában... tudod a melegedőhely, meg ahol utána tud nézni, hogy hamis vagy valódi az okmányod... na gondolhatod, hogy egy pillanatra még én is megijedtem, pedig elég edzett voltam már akkora, nemcsak a válásom miatt, úgy egyébként is... majd lassan, komótosan megérkezett...mindezt tudtam követni a kocsi visszapillantó tükörjéből, megfordulni még véletlenül sem mertem volna, mert az nem jó jel lett volna... 190-es mercedes kocsim volt, grafitkék szürke, azóta is kedvenc maradt... agyamban lefutott egy-két dolog... lehet, hogy sápadtabb is lettem... hidd el volt miért...de erről majd máskor... kimért mozdulattal visszaadta az útlevelem és intett, hogy mehetünk tovább... erre én nem, hogy örültem volna, hogy mehetünk... halkan, de határozottan megkérdeztem:
- Meg tudná mondani, hogy mi volt a probléma? - meglepődve rám nézett, de képzeld el, hogy válaszolt, ezen meg én csodálkztam, azt hittem elküld a fenébe...
- Kérem szépen, ahogy maga kinéz nem stimmelt a kora, túl soknak találtam a számokat...
... nem mertem nevetni, de határozottan emlékszem, hogy nagyon szerettem volna... gyorsan továbbhajtottunk... gondolhatod, hogy egész uton ezt hallgattam:
- Látod, mindig fennakadsz ezen a pár év korkülönbségen, ami köztünk... - most aztán láthattad, hogy ezek csak számok... - és nevettünk ezen egy nagyot...
Igazából a nagyobb poén egy másik alkalommal történt, amikor Zsu barátnőmmel zötyögtünk a határ felé és mesélem neki, hogy a múltkor mi történt Velem... Ő vezetett, majd az úttestről levette a szemét és felém fordult nevetve és ennyit mondott:
- Csak szeretnéd Incikém, ha így lenne ... - és kacagott egy nagyot, vele én is, de gondolatban kicsit bántott, hogy talán tényleg a határőr eltúlozta... majd megérkeztünk a határállomáshoz és jöttek ellenőrizni az útlevelünket... ha nem velem történt volna, biztosan kételkednék, de képzeld el, hogy megint bevitte a bódéba az útlevelem, majd egy kis idő elteltével visszajött és lassú mozdulattal, miközben erősen nézegetett átadta a kezembe...
... részemről a kérdés nem maradt el...
- Megkérdezhetem, hogy mi volt a probléma... ? - erre Ő:
- Nem stimmelt a kora... ? - erre Én:
- Mégis mi nem ... ? - erre Ő:
- Hát kérem sokkal több a szám, mint ahogy kegyed kinéz...
... ezzel hajtottunk tovább, nevettünk ezen, de azt gondolom, hogy én erősebben... hát ennyit a számokról... azóta töröltem a tudatomból... kikódoltam ezt is!
(folyt.köv.)
 |
| ©56. NAP PORT DE SAINT TROPEZ ... AZ IDŐ KICSÚSZOTT MA KEZEIMBŐL... |
#mindenokici
Port de Saint Tropez, France
2020. május 09.
Vigyázz magadra, mert akkor mindenkire vigyázol... még két éjszakát kell aludnom utána... ma is.., de holnap egy picivel jobban...
BIPHART * ADS Art Deco Saint-Tropez * BIPHOTONEWS * Photography...since 2006 existed on both sides of the lens... "My creations reflect traces of my photos and imagination, some using artificial intelligence NFT."
