p.s. ... Thierry, a kemény anyagformáló mester, művész, mindig alkotás közben... a fémek feletti uralma határtalan... legutóbb, mikor arra jártam a látvány lenyűgöző volt, ahogy állt az izzó kemence előtt és a lángoló tűz fényében sugárzó arccal elmélyült a kezében tartott vas formálása közben... könnyed mozdulatokkal egy új alkotása született... mögötte, tisztes távolságból csodáltam... mikor észrevette, hogy már nincs egyedül, inkább megérezte, lassan megfordult és jellegzetes kedves mosolyával fogadta érkezésünket... #ilonabarnabiphotonews
p.s. ... a hajnali órákban eltűnt Gendarmerie elől Jean-Michel Folon szökőkútja, a kikötőből Jane Fabre és César hatalmas arany szobrai ezzel jelezve, hogy a szezon 2020 évben is véget ért Saint Tropezban... persze ezzel nem áll meg az élet, csak lelassul... nagy változás nem lesz hasonló, mint szezon kezdete előtt...
... ez az év különleges fordulat az emberiség életében, amit előidéztünk saját magunknak, nyugodtan mondhatom így, mert mégiscsak mi tehetünk róla, mi emberek, úgy gondolom, de azért nem kell a végtelenségig tűrni és várni a jó szerencsét, ami úgy nézki nem akar megérkezni... utazni nem igazán van kedvünk a biztonságot nyújtó meleg otthonunkból... egyenlőre még meleg... mai nap a francia miniszter elnök bejelentette, hogy este 9h után TILOS a kijárás néhány nagyobb városban, most nem sorolom fel mindet, de utána nézhetsz, Párizs közte volt! Lehet, hogy enyhébben fogalmazott, de a lényege ez! és még egy-két apróság... valójában enyhébb, mint a március 15-i...tudod akkor kezdődött a karantén #maradjotthon. Három hónapig enyém volt Saint Tropez, rajtam kívül szinte alig volt még ember, aki itt tartózkodott vagy, ha igen nem ment ki az utcára azt biztosan állíthatom... magadnak azért írhattál kijárási engedélyt, ha kedved úgy engedte... ez a mostani esti kijárási tilalom azért elszomorított... Volt szerencsém pár héttel ezelőtt néhány napra látni Párizs fényeit, LIPP hangulatát, ízeit... látni az emberek élet imádatát, vidámságát, ahogy szórakoztak a tereken, utcákon elhelyezett asztalok körül, mert zárt térben nem tartozkodhattak... ha ültél egy asztalnál nem kellett maszkot viselni, ha csak sétáltál épp előtte néhány lépésre, akkor már kötelező volt... látom magam előtt és persze a Canon a kezemben.., a Trocadero terén a zenészek gyermekeikkel játszottak, lépcsőin az emberek sokasága a relaxációt hirdette, ki mást... a korlátnál megálltam csodálni az előttem magasba emelkedő Eiffel Toronyt, lenézve lábaihoz a tömegtől alig lehetett látni a zöld teret, majd visszasétálva a Notre-Dame mellett lévő hotelemhez a Szajna rakpartján összegyűlt fiatalok zenéltek, táncoltak így szórakoztak a hétvégén, volt aki futott, kerékpározott vagy csak egy sétára ugrott le, lehetett érezni az élet ízét ... milyen jó is volt ezt látni, mint évekkel ezelőtt, amikor ez még természetes volt... majd egy utcai plakát és máris egy fantasztikus fotókiállítás kellős közepébe csöppentem... az étkezéssel óvatos voltam, napokig nézegettem, hogy Saint Germain éttermei közül melyiket válasszam... elmondhatom nem csalódtam egyikben sem... így utólag visszaemlékezni is csodának tűnik és köszönöm ezerrel... ez volt talán nekem az "utólsó tangóm", ami Párizsban történt 2020. szeptember idusán... most elővillant, ahogy ülök a Luxemburg Kert egyik székén a kastéllyal szemben és nem akaróztam felállni, eltelt vagy két-három óra míg nagy nehezen rávettem magam... élveztem az elém táruló látványt, gyönyörködtem a kert színes virágaiban, amit már megérintett az ősz lehelete... a tavon uszkáló kacsákban, a kutyáikat sétáltatók, akik meg megálltak és megcirógatták kedvenc társukat... családokat, ahogy gyermekeiket óvatosan felültették pónilovak hátára, majd elügettek... a teniszezőket, focizókat, az étterem teraszán üldögélő párizsiakat, ahogy felhőtlenül csacsogtak... és mégis erősen az volt az érzésem, hogy vigyázznak, figyelnek egymásra... holnaptól, de már hallottam, hogy napokkal ezelőtt a fővárosban bezártak az éttermek, szórakozó helyek, kávézók egymás után, nincs miért nyitva maradniuk. A színházak, mozik, kiállítótermek, galériák hasonlóan... Vajon meddig tart még ez a #maradjotthon #stayathome #restechezmoi ... ?
...ez volt az őszi történetem.., pontosabban annak, egy pici töredéke..., de mindenképpen ki kellett ma írnom magamból, mert talán így a változás előbb bekötvezik... legalábbis remélem... vigyázzatok egymásra! ... #ilonabarnabiphotonews
1: Keanu Charles Reeves 1964. szeptember 2-án született Beirutban, Patricia (szül: Taylor), angol származású revütáncos, divattervező, valamint Samuel Nowlin Reeves Jr., kínai-hawaii származású geológus fiaként. Anyja Essexből származik, apja kínai, angol, ír, indián, hawaii és portugál felmenőkkel is büszkélkedik. Angol származása kapcsán Reeves beszélt arról, hogy gyermekkorában olyan komikus műsorokat nézett, mint a brit The Two Ronnies, de édesanyja is igyekezett belenevelni az angol szokásokat, viselkedésmintákat, amelyek nemcsak gyermekkorában hatottak rá, hanem felnőttkorban is elkísérték és stabil gyökeret vertek személyiségében. Reeves édesanyja Beirutban dolgozott, amikor találkozott az apjával. Három éves korában apját drogárusítás miatt lecsukták, így a szülők elváltak. A szétválás után anyja jelmeztervező lett, a család Sydney-be költözött, majd New York Citybe, ahol 1970-ben frigyre lépett Paul Aaron, Broadway- és hollywoodi rendezővel. A házaspár Torontóba költözött, és 1971-ben elvált. Amikor Reeves 15 éves volt, produkciós asszisztensként dolgozott Aaron filmjein. Anyja ezután még kétszer házasodott meg, de mindegyik esetben el is vált. Testvérei Kim Reeves és Karina Miller (féltestvér).
2: Keresztnevét édesapja adta neki, ami hawaii nyelven annyit jelent: Szellő a hegyek fölött.
3: Öt éven belül négy középiskola falai között tanult, beleértve az Etobicoke School of the Arts intézményét is, amely végül kiutasította diszlexiája miatt. Elmondása szerint zavaros volt a beszédje és nem éppen ő volt a legolajozottabban működő gépezete az iskolának. Ezért inkább a sportban próbált meg kiteljesedni. A De La Salle College sikeres jégkorongcsapatának kapusa volt, "The Wall" becenévvel. Kanadában álmodott karrierről, de egy baleset átértékeltette vele vágyait, így végül otthagyta a csapatot, és az Avondale Alternative Secondary Schoolban folytatta tanulmányait, amely lehetővé tette számára, hogy színészként dolgozzon a jövőben. Végül innen is távozott, és ezzel együtt a diplomát is elveszítette.
4: Kevesen tudják róla, hogy dacára annak, hogy ma az Álomgyár egyik leghíresebb színésze, az életútja egy igazi szenvedéstörténet. 2010-ben elözönlötte az internetet egy olyan fotó, amelyen Reeves egy padon ül, rezignáltan tekint maga elé és egy szendvicset eszik. A letargikus és depresszív miliőben fogant kép azóta mémek garmadáját ihlette meg, de csak kevesen tudták, hogy mi állhatott a fájdalmas és magányos arckifejezés mögött. Amikor pici volt, apja börtönbe került, mivel heroint értékesített a Hilói nemzetközi repülőtéren. Elhagyta családját, amikor Reeves három éves volt, de csak hat éves korára ismerte meg a fiát. Utoljára Kauai szigetén találkoztak, amikor a fiú már betöltötte a 13-at. Az apjával való kapcsolatának megszakítása nagy érvágást jelentett a kisfiúnak. Húga, Kim Reeves 35 éves volt, amikor korábban diagnosztizált leukémiája súlyosabbra fordult. 1993. október 31-én meghalt kábítószer-túladagolásban legjobb barátja, a szintén színész River Phoenix. Az akkor 23 éves ifjú csillag így emlékezett vissza Phoenix-re: ""Fantasztikus ember és csodás színész volt. Nagyon jól kijöttünk, borzasztóan hiányzik, sokat gondolok rá." 1998-ban találkozott Jennifer Syme színésznővel. Egymásba szerettek, de sajnos tragikus módon 1999-ben nyolc hónapos kislányuk halva született. A bánat és a fájdalom végül elválasztotta egymástól a párt, akik pár hét múlva, 2000 elején szakítottak. Syme 2001. április 2-án autóbalesetet szenvedett a Los Angeles-i Cahuenga Boulevardon, és belehalt sérüléseibe. 2006-ban Keanu Reeves így nyilatkozott a Parade lapnak: "A fájdalom súlya alatt más emberré formálódsz. Ez egy olyan lecke, amelyet mindnyájan megtanulunk életünk során."
5: Azon ritka hollywoodi sztárok közé tartozik, aki mindmáig képes volt megőrizni gyökereit, szerénységét, közvetlenségét, emellett rengeteget jótékonykodik is, valamint visszafogottan él. Vagyonát nagyjából 360 millió dollárra becsülik, ennek dacára is számtalanszor jár tömegközlekedéssel, és elmondása szerint igyekszik egyszerű életet élni, az anyagi harácsolást ignorálva. A számos tragédia, amely beárnyékolta életét sem törte meg, hanem továbblépett, és igaz, tiszta lelkületű emberré formálódott, aki megedződve igyekszik másokon segíteni. Leukémiás húgát rendszeresen ápolta, sőt, még a Mátrix második és harmadik részének forgatási munkálatait is halasztotta a betegsége miatt, de a Neo szerepéért járó gázsiból is tetemes összeget adományozott testvére gyógyulására, aki szerencsésen talpra is állt. A legendás Mátrix trilógia befejezés ezután állítólagosan a három filmért megközelítően 114 millió dollárt kapott, és ebből nem kevesebb, mint 80 milliót adományozott a sminkeseknek és a speciális effektekért felelős csoportnak. "Néha annyira el vagyunk foglalva az életünkkel, hogy nem vesszük észre a körülöttünk lévő sok pozitívumot. Úgy élünk, akárcsak a zombik. Inkább figyeljünk oda a környezetünkre, köszönjünk az utcán sétáló embereknek, mosolyogjunk rájuk, segítsünk nekik, ha bajba kerülnek. Azt kevesen tudják rólam, hogy pár évvel ezelőtt még depresszióval küzdöttem. Erről senkinek sem beszéltem. De meg kellett találnom azt az erőt, amely kimozdított ebből az állapotból. Az, aki távol tartott az örömöktől, boldogságtól, az én magam voltam. Tanuljuk meg, hogy minden nap ünnep. Nem biztos, hogy holnap is felkel a nap, ezért ünnepeljünk most!"
6: Gyakran kötik össze őt a Buddhizmussal, ám állítása szerint nem hithű vallásos, mégis olykor bizalmát helyezte Istenbe vagy más transzcendentális hatalomba. "Hiszek Istenben és az Ördögben, akiknek azonban nem szükséges vasvillával és hosszú fehér szakállal rendelkezniük." Nagy érdeklődéssel és tisztelettel övezi a Buddhizmust is, habár hozzátette, hogy "nem menedéket keresett a dharmában." Amikor 2013-ban megkérdezték tőle, hogy spirituális személy-e, így nyilatkozott: "Hogy hiszek-e Istenben, a hitben, a belső hitben, az énben, a szenvedésben és ezen dolgokban? Igen, határozottan! Nagyon spirituális vagyok." Lelki hitét és vallási hovatartozását - magánéletéhez hasonlóan - mindig vonakodott nyilvánosan megvitatni, hiszen elmondása szerint ez "személyes és magánszférát" érintő.
7: Az Oscarra érdemes amerikai rendező, Francis Ford Coppola 1992-es, három Aranyszobrocskával kitüntetett, a néhai Abraham "Bram" Stoker ír szerző legendás művének, a Drakulának varázslatos hangulatú adaptációja közepette eskette össze Reevest és Winona Rydert, akik a műben egy fiatal házaspárt alakítottak. A görög-ortodox esküvő Los Angelesben zajlott. Coppola elmondása szerint olyan keretek között, hogy a frigy hitelesnek tekinthető, hiszen minden ízében úgy történt egy hivatásos pappal a ceremónia, mint a való életben, még ha ez elsősorban a filmnek is szólt. "Azt hiszem, házasok vagyunk" - anekdotázott viccesen Ryder.
8: 1991-ben, színészi karrierje közepette alapította a Dogstar nevezetű grúz bandát, amelynek fő vokalistája is volt. Elég sokat koncerteztek az USA-ban, Japánban és Ausztráliában is. Egy EP-t és két albumot adtak ki a tíz év alatt. Az együttes végül 2002-ben feloszlott, Reeves pedig tovább egyengette színművészi munkaútját.
9: Társalapítója a Company Films nevű produkciós cégnek, amely berkeiben többek között 2010-es romantikus-komédiája, a Henry bűne is formálódott. Emellett nagy szerelmese a motoroknak is. 2011-ben hozták tető alá kooperációban Gard Hollingerrel az ARCH Motorcycle Company, LLC céget, amelynek fő profilja az egyedi tervezésű motorok gyártása és forgalmazása.
10: 2005 elején a Hollywood Walk of Fame elismerve addigi színészi teljesítményét az emblematikus csillagot adományozta neki, amely a Hollywood Boulevard 6801-nél található meg. (forrás!)
