... 2020. április 07. kedd reggelén ébredés után a mosoly elkerülte az arcomat, ez nem sűrűn fordul elő nálam.., de ezen ma nem is csodálkozom, hiszen a tegnapi "mond ki magadból napom' rányomta bélyegét... jó... jó tudom, néha magamban tarthatnám, de hát az nem én lennék... így most mára elveszítettem egy olyan "érzést", ami az elmúlt napokban feldobta a napjaimat ebben a kihalt szellem városban, világunkban... valójában megint a "külcsi", a felszínes külvilágom győzedelmeskedett ... végülis nem mindegy, hogy ki hogyan néz ki, ha ő saját magával elégedett...?!? ... ha nekem nem tetszik abban a formában, akkor az nem az Ő gondja, hanem az enyém... ilyen az, ha nem vagy a helyeden, csak megpróbálod hülyíteni magad vagy akarsz tartozni valakihez mindenáron... kicsit túlzásnak tartom, hogy egy életen át elkísér ez, de biztosan ennek is oka van, majd egyszer kiderül, hogy mi vagy nem teljesen mindegy, ha baromarc vagy akkor így jársz... gondolom egyszer majdcsak leszokom erről, "megpróbálom hátha tévedek" megbizonyosodásos szokásomról... főleg most ebben az időszakban nem lesz nehéz, egyedül maradtam nemcsak Saint Tropez városában... 23 nap azt gondolom kevés, hogy átcódoljam magam, de dolgozom ezen is... már sok ilyen születésem utáni beidegződést, amit a szülők átadnak, meg a körülötted lévő élet, sikerült törölnöm... könnyebb dolgom lenne, ha komputer lennék, csak megkellene nyomni a "deleted" gombot... meg kell tanulnom elfogadni úgy a barátaimat, ahogy vannak, ne akarjak reformokat ... ez a modell időszakom csökevényes maradványa azt gondolom vagy legalábbis most erre hárítom, így egyszerűbb... nem mindig végződik kellemetlenül ez a nagypohám nem fogom be szokásom, látom magam előtt a barátaimat, barátnőimet, akik ennek az energiámnak köszönhetően változtatták meg életüket és sokkal teljesebb életet élnek, mint előtte... akkor az arány nem is olyan katasztrofális... remélem most is átértékelődik majd ez... ha még sem, hát ennyi dolgunk volt egymással... megmarad nekem a sok szép szerelmes francia sanzon... régóta kerestem már ezeket, most legalább hallgatni tudom, habár a komputerem hangszórója egy kicsit elhagyta magát, de nem gond van fülhallgatóm... ez a mai reggeli hangulatom arra jó volt, hogy megidézte anyumat... sokszor gondolok rá, hiányzik, olyankor mindig kimegyek Ramatuelle temetőjébe Gerard Philippe sírjához, ott békét lelek ... most ezt nem tehetem, de nézegetem az ott készített fotóimat...
... Anyum gyönyörű alakját látom magam előtt, fiatalon huszonévesen, ahogy jött haza hozzánk minden hétvégén Budapestről egész heti munkája után... három gyerekét a szülőiházban biztonságban tudhatta... belibbent a sarkon a bejárati kapunál, hatalmas mosollyal, a legújabb divatos teracotta színű, elől gombos, térdét picit takaró csinos ruhájában, csodaszépnek láttam... futottam hozzá, eltűntem szeretető ölelésében ... majd leültünk az ágy szélére a konyhában... körülötte mindenki és vártuk az ajándékokat, csokikat, cukrokat... történeteit... látom, ahogy laza mozdulattal leveti tűsarkú cipőjét... óvatos mozdulatokkal ahogy lehúzta nylon harisnyáját karcsú lábáról... még nyáron is viselte... egyszer meg is kérdeztem, hogy ebben melegben miért van erra szükség? ... erre Ő azt válaszolta:
- Tudod Icikém egy igazi nő nem jár harisnya nélkül még a nyári melegben sem!
... mindig tip-top volt, igényes magával szemben... az utólsó pillanatig... azt gondolom, ezt Tőle örököltem... látom, ahogy ülünk a ház előtt a szőlőlugas alatt és együtt tisztogatjuk körmeinket, tanítgat, hogy kell azt jól csinálni... nem tűrte, ha fekete csík volt a körmöm alatt... mindig erősebben mondta, hogy ezt nem szeretné látni még egyszer... na, ezt sikerült belevésni az elmémbe, minden napjaimba... lehet, hogy ennek köszönhetem azt, hogy amit én először megnézek valakin az a keze, majd a lába és utána a szeme... ez a sorrend ... nagyon vártam a hétvégéket, erre biztosan emlékszem...
 |
| Ez a fotóm most érkezett a Facebookon - a gondolat ereje, most is beigazolódott számomra - előlgombos ruha, igaz nem teracotta színű, de a hasonlatosság döbbenetes, megidézte Anyum - köszönöm szépen Mariann |
... visszaemlékezés közben főztem egy kávét, mióta megtaláltam a kávémat... a 'Nagymama' kávéját szívesen iszom ébredés után egyet, majd egy mozdulattal kinyitottam a Macbook-om ezen a reggelen is úgy, mint általában... nézegetem a friss üzeneteimet... találtam egyet, aminek nagyon örültem és átsegített a fentieken, derűsebbé tette a perceimet...
Megtanultunk ismét társasjátékozni, olvasni, régi filmeket nézni és várjuk mikor lesz vége az izolációnak és ennek a rémálomnak. Kérlek nagyon vigyázz magadra a képeid mostanság isteniek, nézem őket és rá kell jönnöm az ösztön ,hogy megörökítsd mesterien dolgozik benned. Na ez az ,amit nem tud megtanulni valaki, ezt érezni kell. te érzed (ismersz, nem dicsérek gyakran és feleslegesen- most gratulálok!!!!)
Gyöngyi de jóóó volt ezt olvasni reggel ébredés után köszönöm
Én total egyedül vagyok itt...erzesben mintha egy filmben lennek... sétálok a kihalt városban ... vigyázzatok egymásra 
Én total egyedül vagyok itt...erzesben mintha egy filmben lennek... sétálok a kihalt városban ... vigyázzatok egymásra
... és jött egy másik válaszüzenet ... indulhat a 23. nap is vidáman... fülhallgató a fülemben és hallgatom a weboldalamra felrakott zenét, amit legutóbb együtt hallgattam a gyermekeimmel ...
1
Vigyázzatok magatokra, mert akkor mindenkire vigyáztok! 
Ésaiás könyvének margójára
1. Seirből kiált énhozzám is az Úr: »Vigyázó, mit mondasz az éjszakáról,
vigyázó, mit mondasz az éjszakáról?« Ilyen hiábavalóság hát az ember
isteni elméjének fényessége, hogy egy fuvalom által éjszaka lesz?
vigyázó, mit mondasz az éjszakáról?« Ilyen hiábavalóság hát az ember
isteni elméjének fényessége, hogy egy fuvalom által éjszaka lesz?
2. Hányszor kell még sírnia a szeretet és géniusz doboló vigasságának
szűnésével a Földnek, megromolnia s megerőtlenedniök a Föld népe nagyjainak?
szűnésével a Földnek, megromolnia s megerőtlenedniök a Föld népe nagyjainak?
3. Miért, hogy a föl-fölemelkedett Embert mindig visszarántja Valaki,
kit Úrnak is neveznek, Jehovának is, Rendelésnek is, Sorsnak is? Az
Ember már-már készül jónak és Istennek változni, de Perazim hegyén
fölkél az Úr.
kit Úrnak is neveznek, Jehovának is, Rendelésnek is, Sorsnak is? Az
Ember már-már készül jónak és Istennek változni, de Perazim hegyén
fölkél az Úr.
4. Mi jókedvet csinál az Úrnak, hogy csak mutogatja az Embernek nagyszerű
célját, az Élet egyenlő kibékülését mindnyájunkkal s a békének szivárványhídját?
Miért keresi meg bennünk, mint a Gibeon völgyében megharagvásában,
a mi ősi vadságunkat, hogy gonoszságainkat egymásra tüzelje?
célját, az Élet egyenlő kibékülését mindnyájunkkal s a békének szivárványhídját?
Miért keresi meg bennünk, mint a Gibeon völgyében megharagvásában,
a mi ősi vadságunkat, hogy gonoszságainkat egymásra tüzelje?
5. Bizony a »kegyetlen, hosszú Léviátán kígyót és a tekergő Léviátán
kígyót« kemény, nagy és erős fegyverével nem látogatja meg senki.
És a »veres ború szőlőt« vérrel öntözi most megint az Úr. Óh, miért
olyan szeretetlen és boldogtalan az Ember, ki úgy kívánja a szeretetet
és boldogságot? Vigyázók, hiába vigyáztok, óh, jaj, vigyázók, hiába
vigyázunk, mert újra és újra leesik a sárba az Embernek arca.
kígyót« kemény, nagy és erős fegyverével nem látogatja meg senki.
És a »veres ború szőlőt« vérrel öntözi most megint az Úr. Óh, miért
olyan szeretetlen és boldogtalan az Ember, ki úgy kívánja a szeretetet
és boldogságot? Vigyázók, hiába vigyáztok, óh, jaj, vigyázók, hiába
vigyázunk, mert újra és újra leesik a sárba az Embernek arca.
(A linkekre feltétlen egy kattintást!)
