p.s. ... még jó, hogy van ez a Facebook, majdnem elfelejtettem a születésnapi köszöntőmet átadni Zolinak, akivel utána hajnal 4h-ig dumáltunk a messengeren, épp számolgattuk, hogy hány éve haverkodunk, hát nem tegnap óta, de elég volt a kettőnk kezén lévő újjaink éppen... május 1-én a gyöngyvirágos boldogsággal ünnepelte a 49. születésnapját Budapesten a #maradjotthon egyedül, ha épp úgy alakult az életed... nem sűrűn ejtjük meg ezt, de mindig olyan, mintha épp tegnap váltunk volna el... szétröhögtük magunkat a Sitges-i emlékeinken... különleges spanyol város a tengerpart mellett, hasonló ékszerdoboz, mint Saint Tropez, csak talán "melegebb" egy picit... Pityunak, köszönhetjük a barátságunkat, akit még a Vidám Színpadnál ismertem meg és azóta is a legjobb barátom... tudod olyan, akit ha éjjel felhívsz, hogy baj van... akkor Ő ott van... egyszercsak úgy gondolta évekkel ezelőtt és elköltözött Sitges-be ... voltak kalandjaink rendesen, mikor ott voltam... erről majd máskor... Zolihoz visszakanyarodva egymás szavába vágba meséltük az elmúlt időt... visszaemlékeztünk, jókat nevetgéltünk... Ő az, aki mindig a nyílt szavak embere, lassan szótagolva, de kimondja az igazat... de jó is volt előhozni a régi emlékeket, na erre például teljesen jó ez a #jerestechezmoi ... közben virtuálisan koccintottunk...
... azért a mai nap elég fáradékony voltam a kevés alvás után, de azért nem hagytam ki a futást, megkerültem az egész várost... kétszer is találkoztam a rend őreivel... de egy bonzsúron kívül más nem érdekelte ma őket... aminek persze örültem, ettől függetlenül a kijárási engedélyem ott lapult az iphone tárjában...
... a francia emberek ezen a napon gyöngyvirág csokrot adnak egymásnak... ez a hagyomány visszanyúlik a múltba, erről már tegnap írtam Neked, hogy IX. Károly udvarában ezen a napon minden hölgy kapott egy csokor gyöngyvirágot (uralkodása 1560-ban kezdődött, még alig volt 10 éves) ... neki köszönhetően, így lett ez a virág a boldogság, szerencse szimbóluma...
...tudnod kell, hogy ez a kedvenc virágom... erről eszembe is jutott, őszintén mondom neked a kezdetek... váratlanul érkeztem a Nagyszüleim pici, de szerettel teli #mézeskalácsházikó szobájába, egy októberi hideg reggelen hajnali 6h-kor... a mesélők szájából az eredetem, hogy nem akartam maradni, de Nagyapa és a Nagyi erős akarata nem engedett vissza, így maradtam... végülis nem bántam meg... életutam, így most visszatekintve ezen a reggelen is, több emberöltőt kitesz... ezt majd talán részletesebben legközelebb vagy fokozatosan mindig egy picit elcseppentek itt... tudod a kertünkben a bejáratot minden tavasszal a gyöngyvirág illata lengte be, nemcsak a környékét, de beszökött a szobánkba is... mézédes illatát beszippantva mámoros, mosolygós reggelekre ébredtünk, innen maradt meg ez a jó szokásom, amit tovább is adtam az én kicsi fiamnak arra gondolva, hogy ebből nagy baja nem lehet... ezt a boldog, napfényben ragyogó, gyöngyvirágos illatot, most tovább küldöm Neked...
... fleur printaniere et odorante, le muguet est aussi le symbole du retour des beaux-jours...
... kicsit soknak tűnik ez a nap, ami mögöttem van 2020. március 15-e óta magam... magamban... még a gyönyörű esti fények előttem, amik megtörik a tenger vizét közel és távolban sem derít most jobb hangulatra...
...az is lehet, hogy talán elfáradtam... hallgatom a zenét és gondolatban szívesen odabújnék erős karjaidba és elcsacsognám közben, hogy mi minden történt velem ma... megtaláltam a hajókat, amiről beszélgettünk délelőtt... úgy látszik nemcsak a szívem navigátora vagy, nélküled nem találtam volna meg és, csak itt szomorkodtam volna, hogy lemaradtam valamiről, ami nekem fontos lett volna... képzeld el... először gyalog felmentem, eléggé sietnem kellett a Citadella oldalába... gondoltam onnan belátom a terepet teljesen...vitorlázó versenyekkor is az egyik kedvenc helyem... azt gondoltam lesz időm elég, ahogy mondtad és láttam a térképen, amit mutattál, de úgy tűnt akkor ott, hogy nagyon gyorsan jönnek... közben egy fekete motorcsónak körözött körülöttük... néhány felvétel után rohantam vissza a kikötőbe a kocsimért, na gondolhatod, hogy lógott a nyelvem, mert tudtam, hogy nincs sok időm, hogy a kikötő végébe érjek a parkolón át... az a legjobb hely ahhoz, hogy világítótorony is benne legyen... kész forgatókönyv volt már a fejemben... el akartam kapni azt a pillanatot mikor megérkeznek... na, az egyik elhúzott, irányt váltott és eltűnt a távolban... kicselezett, ettől kicsit elszomorodtam, elbizonytalanodtam, hogy még sem megfelelő helyen vagyok... ott kuporogtam a kocsimban, nem akartam kiszállni, hogy a kameráktól védve legyek, mert nem gondolom, hogy nem csíptek volna nyakon ebben a #maradjotthon időszakban... jó sok idő telt el, már majdnem feladtam és akkor megláttam a világítótorony oldalánál az árbócok tetejét, rajta a francia zászlót... nem kapkodta el az biztos, méltóság teljesen hatalmasságával elfoglalta az egész öböl bejáratát, lassan komótosan megfordult, hogy háttal betolasson az öbölbe... amúgy az üres városban senki sehol, de most egy pici gyönyörű arcú kisleány rollerjával berobogott a képbe, lehetett vagy három éves... csuda szép volt, mint egy angyalka, talán az is volt... ez egy kicsit az izgalmi állapotomból kizökkentett, mindig ez van, ha valami új látvány tárul elém, amit meg kell örökítenem... hál Istennek nem annyira, hogy lemaradjak arról, ami elém tárult... hát ne tudd meg milyen félelmetes érzés volt, ahogy tolatott befelé hatalmasságával, egyre jobban közeledett felém... szinte úgy éreztem, hogy összezúz a közelségével... olyan volt, mintha én is a fedélzetén lettem volna...
Saint Malo öreg vitorlásra emlékeztetett, ott éreztem ezt a furcsa megfoghatlan érzést 2020. március 14-én, amikor kihajóztunk vitorlabontásra... életem egyik csodás pillanata volt az is...
... ebben a pillanatban megszólalt a templom harangja 22h ... eszembe jutott, amit mondtál nem is olyan rég... minden reggel 8h-kor provence egyik csodás helyén, a kis templom harangjára ébredsz...
folyt.köv.
#mindenokici
Vigyázz magadra, mert akkor mindenkire vigyázol! ... és tudod mi a legjobb orvosság a rossz hangulatra?... hát most megmondom, ÍRD KI MAGADBÓL! és KÖZBEN HALLGASD A KEDVENC ZENÉD!
2020. április 30. (csütörtök)
Port de Saint Tropez, France
p.s. I love you...
és ne feledd, hogy holnap május 1. a munka ünnepe ...
...itt a franciáknál,
a gyöngyvirág ünnepe
(fête du muguet)
boldogság szimbóluma és egy évig szerencsét hoz annak, aki kapja... ez a szép szokás egészen az 1560-as évekből ered, amikor IX. Károly 1560. május elsején az udvar összes hölgyének gyöngyvirágot adott!
Éljen Május Elseje!
... erről eszembe jutott Jászfényszaru, amikor az iskolában májusi fákat csináltunk és felvonultunk az utcán... előttem van kép... de jó is volt... és noná, hogy várom a gyöngyvirág csokrot is! ... megérkezett 01 hajnalán... merciii 🌞☘
... tegnap megkaptuk hírforrásból az új üzenetet, hogy május 11-én lassú, ütemezett tempóban de megpróbálunk visszatérni a #valóvilágba a szobánk falaiból... nem lesz könnyű, megszoktuk a kényelmes, nyaralás, henyélés érzését... az is lehet, hogy tévedek és gyors tempóban történik majd a váltás... megjelent szemeim előtt egy filmben látott kép, ahogy a karámból kitört lovak elszáguldanak a tengerparton... na ez még persze nem lesz, csak gondolatban... főleg a tenger távolságát azt be kell tartani... azért neked, hogy tudj erről, néhány lényegesebb információt kiemeltem, mint például azt, hogy nem kell kijárási engedély és lakhelyedtől 100 km-es körzetben nyugodtan utazhatsz... ezt most megsúgom neked itt, hogy kimondottan személyesen is érint engem, gondolok a 80 km távolságban lévő #szív ügyemre... figyelj tovább, mert most aztán tényleg érdekes, amit akarok veled tudatni... az óvodásoknak mázlijuk van, nemcsak az egy méter alatti magasságuk miatt, ami gondolom az irányadó volt a rendelet meghozatalakor... úgy látszik ezalatt védettséget élvezhetnek, nem kell maszkot viselni... lehet, hogy a jövőben van, aki még többet fog kúszni ezalatt a magasság alatt... ellenben a felsőoktatásban a diákok számára kötelező, tehát erre ügyeljünk feltétlen, vigyázzunk az új generácó egészségére és főleg arra, hogy ne érintkezzenek, tartsák be az egy méter távolságot!... közjárműveken kötelező lesz a maszkolás, nem számít a magasság, évkor, stb... kisebb üzleti vállalkozások beindulhatnak, az eddig üzemelt nagyboltok viszont, ha jól értelmeztem bezárnak, talán gondolom én, hogy a mérleg serpenyője ne billenjen, se jobbra... se balra... kb.ennyi és, ha ennél is több infot akarsz a linkekre feltétlen egy kattintást! ... addig is süssünk, főzzünk otthon vagy házhozszállítással rendeljünk...
... mindenek felett vigyázzunk az idősekre, mert ŐK eleget vigyáztak ránk! ...
... ahogy a fotón láthatod vigyáznak!... ennek a fotónak a története:... sétálok a város egyik szűk utcájában a Citadellatól hazafelé futás után, mert azt ugye lehet, akkor a vírusnak szia... az utca végén váratlanul felbukkant a mögöttem lévő idős hölgy, igen gyors tempóban... gondolhatod, én úgy megijedtem, hogy másodpercekig, csak hangosan nevettem, gondolom a félelemtől, mert először azt hittem, hogy egy UFO... majd váltottunk pár kedves mondatot, kértem, hogy mosolyogjon a képen, mert ez fontos nekem... ezt látni is lehet a fej tartásából, ha jobban belegondolsz... sajnos nem tudtam átölelni szeretettel, de hidd el mentálisan megtettem ezerszer...
... ja, és majdnem elfelejtettem, hogy ha jövőben mégis tüsszentenél egyet, akkor már nem azt mondjuk, hogy egészségedre... van kettő fogalom erre, választás rajtad múlik:
p.s. 2020. április 28. (kedd) reggel hatalmas szürke felhő ereszkedett a kikötőre, sűrű cseppekben esik az eső, simogatóan langyos a levegő, ahogy a teraszon állok és égfelé kitárom karjaim, meghajolva, megköszönve az ébredést, újjászületést... sirályok, galambok keringenek a város temploma körül, eltűnve a messzeségbe... ahogy nézem az elém táruló "leszűkített", de csodálatos világomat Presser Gábor, "Te majd kézenfogsz és hazavezetsz" dallama a szívemet megtölti csordulásig hittel és szeretettel... hallgass bele Te is ...
Dalszöveg:
... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...
Mikor elfutott az utolsó ló,
S olyan üres már az egész lelátó,
És a vagyonom egy tízes lesz,
Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.
Mikor elgurult az utolsó forint,
És a saját fiam csak úgy rám legyint,
Mikor senkim nincs, és nem is lesz,
Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.
... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...
Mikor senkinek se kell a melóm,
És csak úgy össze-vissza lóg a karom,
És a szorongás úgy elővesz,
Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.
Mikor túl sok volt a bor meg a sör,
S az élet szétizél meg agyongyötör,
Mikor egyáltalán nem szeretsz,
Mégis belém karolsz, s hazavezetsz.
... milyen jó ...
... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...
... milyen jó, milyen jó ...
... milyen jó, milyen jó ...
... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...
Mikor túl nagy lesz a saját ruhám,
És a családomnak nincs ideje rám,
És a ténfergésből elég lesz,
Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.
De ha elhagysz engem, meghalok,
Vagy ami még rosszabb, tán' megmaradok.
S akkor mindörökre elveszek,
S többé nem kell, aki hazavezet.
... milyen jó ...
... milyen jó ...
... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...
... milyen jó, milyen jó ...
... milyen jó nekem, hogy vagy
•
... ébredésem óta motoszkál a fejemben ez a mondat, hogy az "embernél nincs csodálatosabb..." nem akarok most visszatekinteni mélyen a múltba... azt gondolom, hogy azt mindenki ismeri a maga módján ki jobban, ki kevésbé a sérelmeivel, nehéz vagy a boldog pillanataival, a dinamikus fejlődésével, amit a #maradjotthon sem tud halványítani, eltörölni... sok-sok évvel időszámításunk előtt Szophoklész az Antigonéban az alábbi gondolatokat hagyta ránk az EMBER megfoghatatlan, de létező nagyságáról... én egyszerűen, csak azt gondolom, hogy a "napsugár" mindig rám süt...
"Sok van, mi csodálatos,
De az embernél nincs semmi csodálatosabb.
Ő az: ki a szürke
Tengeren átkel,
A téli viharban
Örvénylő habokon,
S Gaiát, a magasztos istennőt,
Zaklatja a meg-megújulót
Évről évre az imbolygó ekevassal,
Fölszántva lovával a földet.
Szárnyas madarak könnyűszivű
Népére, az erdő vadjaira
Készítik a hurkot,
A sósvizü tengerben lakozó
Halakat hálóval fogja meg
A férfi, ki ésszel él.
Szolgáivá tette okos leleménnyel
A hegyek meg a rétek állatait,
A lobogóhajú paripának és a bikának
Nyakába vetette igáját.
És a beszédet és a széllel
Versenyző gondolatot meg a törvényt
Tanulja, a városrendezőt,
Lakhatatlan szirteken
Tűző nap forró sugarát s a fagyot
Kikerülni ügyes, mindenben ügyes,
Ha akármi jön, ám a haláltól
Nem tud menekülni,
De gyógyírt a nehéz nyavalyákra kigondol.
Ha tud valamit valaki,
Mesteri bölcset, újszerűt,
Van, ki a jóra, van, ki gonoszra tör vele.
Ki a földnek törvényeket ad,
Jogot, mit az isteni eskü véd,
Az a városban az első; de hazátlan,
Akinek jó, ami nem szép.
Tűzhelyemnél nincs helye.
Ne ossza meg tervét sem az velem, ki így cselekszik."
p.s. ... 44. nap reggelén 2020. április 26. hétfői napon a helyzet változatlan, megállt az idő... ahogy most látod ezt a fotót pontosan ennyire üres a tenger vize... hajók eltűntek a "Bermuda háromszög" titokzatos megfoghatatlan mélységéhez hasonlóan itt Port de Saint Tropez-ban is...
... azon elmélkedem, de nem nagyon szeretnék belegondolni, hogy egyszer vissza lehet majd állítani az ÉLET-et még valaha ezen a földön, hogy úgy érezd, hogy minden nap kapsz egy olyan élményt, amitől több leszel... szebbek lesznek napjaid, emlékeid... amire majd úgy gondolsz egyszer vissza, hogy megérte "lejönni" és átküzdeni magad a nehézségeken, mert az a néhány boldog pillanat mindent kárpótolt... és tényleg össze kellett törni mindent ahhoz, hogy újra FEL TUDJUK ÉPITENI az egész "VILÁGUNKAT"... ?
...nosztalgiával gondolok vissza a 2019. évi Giraglia vitorlázó versenyre, de nemcsak arra, hanem az összesre 2014. év óta ... ezek már biztosan megmaradnak nekem és köszönöm, hogy ott lehettem...
... nézz bele a filmekbe, ha időd engedi... egy párat kiemeltem itt, ami számomra kedvesek...
p.s. ... Port de Saint Tropez - 2020. április 25. Vasárnap reggel ébredés után a #maradjotthon falaim közé belopakodott egy felejthetetlen forró augusztusi est hangulata... Szilard Banai (Silhouette and Vinx dobosa) kösziiii! ...
