©24. NAP PORT DE SAINT TROPEZ ... HÚSVÉT ELŐTTI NAGYSZERDA ...

The Beatles - A Hard Day's Night 

(... mond ki magadból nap utáni, egy sírós éjszaka utáni reggelen...)

p.s. Barna Pityu a bátyám, lehetett talán 16 éves vagy még fiatalabb ... itt van a kép előttem... a Sobiesky János utcai otthonunk előtti gangon kezében a gitárja... kiállt a folyosóra az ajtónk elé és az egész háznak énekelte (volt három szint 7-ben és még három szint 9-ben, ikerház volt)  a 'Felkelő nap háza' Beatles dalát ... a ház lakói kikönyököltek a korlátra, a haverok Dodó, Lipták Pityu, Csurgó csatlakozott és élvezték az együttlétet... én büszkén néztem fel reájuk, befogadtak a nagyok, közéjük tartoztam... doboltam a lábammal a kövön, fejemet a ritmusra lóbáltam jobbra-balra ... énekelni nem mertem, csak halkan dudoltam a dallamot...  mindig szerettem volna megtanulni egy hangszeren játszani... el kezdtem gyakorolni az akkordokat... de aztán abba maradt, mint a zongora óráim anno Jászfényszarun a Művelődési Házban...

... különös felvétel... úgy látszik nekik sem lehetett könnyű néha napján, az agyuk besokalt, akkor most megnyugodtam, hogy minden korszaknak van nehéz pillanata ... 

... Bátyám, mai nap nem zenét küldött üzenetben... ráérzett arra, hogy jobb, ha a gondolataimat eltereli másfelé... szokatlan módon, rá nem jellemzően a "Napi evangélium" sorait kaptam meg... Nagyi aggodalma miatt katolikus vallást vett fel az egész család... emlékszem egyszer én is elmentem a barátnőimmel a templomba, sajnos az imát nem tudtam, így tátogtam akkor, amikor körülöttem mindenki hangosan mondta az igét a pap után... akkor ezt nagyon szégyeltem és sokáig kerültem ezt a helyet... mikor nagyobb lettem és kifogott rajtam az élet nehéz pillanata, mindig betértem éppen abba a templomba, ami utamba esett... kértem az Istenem, hogy segítsen nekem... és a változás utána mindig bekövetkezett... köszönöm... most minden nap mikor kifutok a moló végéig hangosan belekiálltom a tenger mélységébe... hiszek abban, hogy a változás hamarosan bekövetkezik... most nem akarok abba belegondolni, hogy milyen lesz az... remélem nem sérülünk meg annyira, hogy ne tudjuk folytatni az életünket nagyobb hitben... eszembe jutott most az, hogy egyszer  a fiamtól megkérdezte valaki, hogy:

-  Te milyen vallású vagy? ... én ott álltam mögöttük és éreztem, hogy a kérdés provokatív... fiam nem lehetett több, mint 11-12 éves... nem szóltam semmit, mert nem is tudtam volna igazán akkor ott hirtelen a helyes választ, de fiam ránézett az illetőre, belenézett a szemébe és határozottan azt mondta:

- Zsidónak születtem, de nem gyakorolom a vallást...  - hatalmas, kézzel fogható csend vett bennünket körül, ezzel megsemmisítve a kérdezőt... én akkor ott megbizonyosodtam arról, hogy fiam a számok ellenére felnőtt lett korán és megnyugodtam nagy baj már nem lehet, ha én nem lénnék többet vele... a hit bennünk van, a szívünkben, számunkra két ember létezik jó és rossz... és ez így marad örökké... anyai büszkeség töltötte el a szívem nemcsak ott abban a pillanatban...

-Nagyi bölcs asszony volt és Ő úgy gondolta, hogy sosem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő...megkereszteltette az egész családot... annak idején egy hajszálon múlott, hogy Őt nem vitték el és így nem lettünk mindannyian füstbement terv... nagyon kicsi lehettem, nem emlékeztem vissza arra, csak később nagyobb testvéreim elbeszéléséből tudom, hogy Nagyi egyszer!, nem többször, elmesélte a családjában történt borzalmat, hogy nővérének a leány gyermekét, férjét és kisleányukat elvitték a nácik és soha nem tértek vissza... intő példaként lebegtette felénk a családról készült utólsó fotót, amit őrzök a mai napig és most már ezzel az emlékkel.... ezután még a "zsidó" szót is kitörölte az agyamból gondolom tudatosan... voltam vagy 20 éves, amikor a Vidám Színpadnál dolgoztam, a Gazdasági Igazgató titkárnőjeként...most eszembe jutott a neve László Lajos... na nem sokáig, csak úgy gondoltam ez a helyes lépés tőlem, mert megigértem Zsigmond Mártának, aki főszerkesztő volt az Ez a Divat lapnál és én meg a titkárnője ... hogy nem leszek manöken, fotómodell, mint az elődeim, amíg ott dolgozom... annak ellenére, hogy már akkor naponta kétszer minimum fotóztak a lap fotósai Fábry Péter, Bacsó Béla, Rózsavölgyi Gyöngyi, ha manökenek nem jöttek el vagy késtek én voltam a beugró helyettük... hát én tartottam szavam, ezért változtattam meg munkahelyem... majd erről többet, de ma visszatérek ahhoz, amit elkezdtem... szóval... feltűnt nekem, hogy az újság, amit minden nap leraktak elém az iroda asztalára, hatalmas betűkkel hirdeti, hogy zsidó férfi, zsidó nőt keres feleségnek, zsidó munkatársat keresek, kiadó lakás, csak zsidó férfinak stb... szemben ülő kolleganőmet kérdeztem erről az egyik nap, hogy:

-... milyen furcsa ez, miért kell ezt így kiírni...?

 Rám nézett a szemüvege felett... megállt nemcsak a levegő a szobában... láttam, hogy gondolkodott a válaszán... udvarias, türelmes volt most is velem, mint úgy általában... majd mélyen a szemembe nézett és azt mondta:

- Tudod, itt mindenki ezt a vallást gyakorolja... itt mindenki zsidó! Ez az újság is az! Azt hittem tudod! - gondolhatod, hogy utána kussoltam rendesen... de azért kicsit megnyugodtam, hogy legalább most már ezzel is tisztába lettem...

Nagyimnak volt még egy-két hasonló agymosásos művelete, lehettem vagy 45 éves mikorra az összeset töröltem... még én is nehezen hinném el, ha nem velem történt volna és főleg, ha nem lett volna igaz... képzeld el, hogy mindezek ellenére az iskola egyik legjobb tanulója voltam,  nyolc osztályon keresztül tiszta ötös, akkor ez volt a legjobb jegy... Bujáki és Barna mi ketten voltunk a "díszmadarak" ezt most így, csak én írom, mert ez tetszik nekem, akkor azt mondták, hogy mi vagyunk az iskola  példaképei... halkan most megsúgom neked, hogy az igazi tudás nem bennem volt, hanem abban a fiúban,  kis zseni volt... vajon mi lett belőle az élete során... - ez egy költői kérdés volt most részemről, sosem tudom meg a választ, azt gondolom -

... szól a mobilom... látom fiam keres... addig is olvasd el az alábbiakat... hidd el jót tesz... békére lelsz! 

Vigyázz magadra, akkor mindenkire vigyázol!

#mindenokici

Saint Tropez, 2020. április 08.

Napi evangélium

Flash version 10,1 or greater is required

You have no flash plugin installed

Download latest version from here

2020. április 8. – Nagyszerda

A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik. A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így felelt: „Te magad mondtad!” 

Mt 26,14-25

Elmélkedés: 

A mai evangéliumi rész azzal kezdődik, hogy Júdás megegyezett a főpapokkal harminc ezüstben, mint az árulás díjában. Ez mindössze néhány nappal az utolsó vacsora előtt történhetett. Nem valószínű, hogy a titkos egyezség ugyanazon a napon történt, mint maga az árulás, azaz az utolsó vacsora napján. Tervéről, árulásáról nem tud a többi apostol, akikkel együtt ő is belép az utolsó vacsora termébe azon az estén. Ő majd egyedül fog kilépni onnan, szívében a legsötétebb szándékkal. A többi apostol Jézussal együtt megy majd ki zsoltárokat imádkozva az Olajfák hegyére. Itt fog majd találkozni az áruló és Jézus, itt fog kiderülni az apostolok számára társuk szörnyű szándéka. Mi volt az ő árulásának oka? Egyesek szerint csalódottság állhatott a háttérben. Nem úgy képzelte el Isten országát, ahogyan azt Jézus megvalósította. A Messiásról alkotott elképzeléseit nem találta meg Jézusban. Mások szerint inkább a pénzsóvárság hajtotta. Ismerős az olyan jellemű ember, aki egy kis pénzért bármire képes, s akinek harminc ezüst értékesebb, mint a saját becsülete, tisztessége. A gonoszság titka titok marad számunkra.
Az árulás, Jézus elfogása után elkezdődik az Úr szenvedéstörténete. A következő napok eseményeit úgy tudom megérteni, ha gondolatban leülök én is az utolsó vacsora termében, majd pedig kimegyek az Olajfák hegyére az apostolokkal virrasztani. Utána elkísérem Jézust a keresztúton, vele vagyok a szenvedés óráiban és a Golgotán halála pillanatában. Aztán pedig csendben várom a harmadik nap eseményét.
© Horváth István Sándor

Imádság: 

Urunk, Jézus Krisztus, te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre.