0:00 Zele Rita Dominika
2:36 Sopronfalvi Ildikó
3:04 Eifert János
11:09 Csorba Luca
12:14 Kálomista-Könczöl Alexandra
14:38 Agora
18:00 Köszönet
p.s... a filmben látható virtuális fotókiállítás megnyitója Eifert János Magyarország, korunk egyik legnagyobb fotóművészének közreműködésével került bemutatásra... érdekes tárlatvezetésen vehettünk részt... a környezetünk védelmére hívta fel a figyelmet Sopronfalvi Ildikó fotóművész képeivel... a mindennapi életből kiragadott ábrázolásai, alaposan átgondolt technikai megoldásai egyértelműen hívta fel az elműanyagodásunk veszélyére a figyelmet... az Agora HUB 3, a nagyszerű filmfelvételek, Zele Rita Dominika táncművész könnyed, néha robotos mozdulatai, a lágyan levegőből földre hulló finom áttetsző anyag nyomatékosabbá tették ezt, amit megerősített a közreműködők tavaszi lehetet sugárzó viselete, történeteikkel... a fotómodellek, akiket láthattunk a képeken falra függesztve, megelevenítették nyilatkozatukkal a lefagyasztott pillanatokat...mély benyomást hagytak magunk után úgy összeségében és figyelem felkeltően közvetítették, hogy a földünket szeressük jobban és vigyázzunk rá!... sokszor láthattunk már erről a témáról filmeket, kiállításokat mégis őszintén úgy éreztem a végén, hogy kaptam valami újat, megfoghatatlan erőt a folytatáshoz, még ebben a "maszkos" világunkban is!... Elismerésem és köszönet!...
Hogyan fedezte fel Ön a múzeumi világ online tartalmait a világjárvány idején?
A múzeumi világ soha nem volt olyan helyzetben, mint 2020-ban. A hónapokon át tartó "zárvatartás" mégsem jelentette azt, hogy a múzeumok elvesztették látogatóikkal a kapcsolatot. A tudásátadás, a tárlatvezetések, a kiállítások világa átköltözött az online térbe. Új, kreatív megoldások, közösségi gyűjtőkampányok, humoros kihívások születtek.
Kérjük, ha eddig még nem tette, 2021. JANUÁR 24-ig ossza meg tapasztalatait, töltse ki munkatársunk, Berényi Marianna kutatói kérdőívét:
A kérdőív kitöltése 10 percet vesz igénybe. Nagyon fontos, hogy azok is elmondják a véleményüket, akik nem feltétlenül fókuszálnak ilyen tartalmakra, vagy épp nem jók a tapasztalataik. MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!
Köszönjük fáradozását!
Üdvözlettel: Magyar Nemzeti Múzeum
1989 óta ünnepli a világ magyarsága január 22-én a Magyar Kultúra Napját annak emlékére, hogy 1823-ban ezen a napon véglegesítette Csekén Kölcsey Ferenc a Himnusz szövegét. (forrás!)
p.s... Horvátország és Magyarország. 800 év közös kulturális öröksége...regisztráltam és végignéztem, hallgattam a Magyar Nemzeti Múzeum csapatának nagyszerű tárlatvezetését... az idő gyorsan elrepült, kicsit sajnáltam, hogy vége lett... nagyon köszönöm jó érzés volt a kultúra mezejére lépni még így virtuálisan is karantén közepén Saint Tropezból... #ilonabarnabiphotonews
C’est la sixième fois que Penélope Cruz et Javier Bardem jouent ensemble. La première fois c’était en 1992, dans «Jamón, Jamón», mais ce n’est qu'en 2008, sur le tournage de «Vicky Cristina Barcelona», qu’ils tombent amoureux. Depuis leur mariage en 2010, Penélope Cruz et Javier Bardem ont rejoué ensemble dans «Cartel» (2013), puis dans «Escobar» (2017). (Forrás!)
“Sad Keanu” memes took the internet by storm but many didn’t know the true sadness that hung over the world’s most likeable actor. Tragedy, pain and loss followed Keanu for years. In expressing is sorrow, he met a woman who shone light into the darkest parts of his soul.
p.s... remélem jól emlékszem vissza 2012-ben a RONIN 47 forgatása volt Magyarországon ... egyik délután akkortájt a FOUR SEASON HOTEL Budapest kávézójában találkoztunk személyesen először... rövid időn belül kétszer is... gondolhatod, hogy kaptam a fülest, hogy oda kell mennem... finoman fogalmazok akkor, ha azt írom, hogy lebénultam teljesen a találkozástól...számomra ez hatalmas élmény volt... úgy nézhettem ki, mint akin a -20 fok simán áthajtott ... még a csontjaim zörgését is hallottam... dermedten ültem a kávém fölött és megigézve bámultam az előttem játszódó jelenetet, ahogy Keanu Reeves felolvasta a másnapi szerepét a társának... erről kattintottam is egy amatőr felvételt a kicsi Canon fényképezőgépemmel a pro. gépet nem mertem elővenni... akkor még bátortalan voltam ezen a téren... idétlenül vakuztam is egyet zavaromban... erre felkapta a fejét és nézett a fényforrás felé... de én akkorra már beborultam szinte a csészém aljáig... azért félszemmel láttam, hogy megnyugodott, hogy nem vérszívó paparazzi... hát tudod én ott, ha láthatatlanná tudtam volna magamat formálni, hát nem bántam volna... a pincér oda is jött az asztalomhoz és kedvesen közölte:
- Nem szeretné, ha a vendégét megsérteném azzal, hogy lefotózom... erre én:
- Bocsánat, de csak a vakut próbáltam ki nem gondoltam, hogy baj lesz belőle... látja a táskámban a profi gépemet, ha akartam volna, akkor azt használom... erre ő:
- Köszönöm és további kellemes délutánt... - lassan távozott az asztalomtól...
... kis idő múlva fizettem és a távozás mezejére léptem, de nehogy azt hidd, hogy ellenkező irányban mentem a kijárat felé... nem pontosan Keanu Reeves mellett haladtam el és amikor odaértem megérintettem a vállát és halkan mondtam egy ..:
- Nice to meet you - rám nézett, jobban mondva bele a szemembe erősen és visszaköszönt...
- Hello! - és érezhetően fel akart állni, de meggondolta magát...
Én meg gyorsan távoztam és fellélegeztem mikor kiértem a hotel elé... dühös voltam magamra, hogy ilyen idótán viselkedtem...
... a második találkozásunk helyszíne szintén ugyanott... egy kerekasztalnál ült filmes társaságával... mikor meglátott, a szeme megakadt rajtam és, mint a filmjeiben láttam már a döbbenet is ugyan olyan volt... én meg mondanom sem kell, hogy nem reagáltam valami jól megint... leültem ugyan ahhoz asztalhoz, mint az első találkozásunkkor... bíbelődtem a cuccaimmal, mint akinek az a fontos... hát tudod milyen dühös voltam magamra később, elég lett volna egy halvány mosoly, ami pontosan egy üzenettel felért volna, hogy ...
- OK! Én is emlékszem... nekem is megmaradt örökre ...
...ezeket a találkozásokat évekig, sőt mai napig hordom a szívem csücskében... a fotót próbáltam most megkeresni itt a neten, de úgy látszik az idő vasfoga eltüntette... majd talán később felrakom ide...ha megszűnik ez a francia karanténom biztosan megtalálom a BIPHOTO STUDIO BUDAPEST archív felvételei között...
...a fenti katona portré, amikor megláttam előhívta a múltamból a fenti történetet... bocs, hogy kölcsönvettem... köszönöm... #ilonabarnabiphotonews
p.s...Karácsony napján december 24-én Ramatuelle temetőjében meglátogattam Gérard Philipe sírját... ahogy ott álltam egy édeskés illat terjengett a levegőben beszippantottam mélyen... Anyumnak volt ilyen illata... furcsállottam, majd el kezdtem kutatni, hogy honnan jöhet... a temető végében a támfalról letekintve az alatta lévő kertben hatalmas mimozafa állt... roskadozott a sárga gömböktől... talán ez volt a legszebb Karácsonyi ajándékom eddig... aminek igazán tiszta szívből örültem... utána a La Tarte Tropezienne-ben megvettem a kedvenc karácsonyi sütimet (Bush de Noel)... így együtt tökéletes volt az ünnepem... köszönöm...
... azóta már kezd az egész Cote d'Azur sárgulni a mimozáktól 130 km hosszan... ezt nevezik a "Mimoza Útjának" La Route du Mimosa - Bormes-les-Mimosas és Grasse között... Grasse a parfűmjéről híres világszerte... innen indul az út és nem messze Saint Tropeztől van a vége ... de láttam már mézet is, cukorkákat, krémet, szappant is a boltokban errefelé... letölthető mimoza fotók egy kattintással itt!
Rem Koolhaas holland építész. 1975-ben alapította meg három munkatársával az Office for Metropolitan Architecture elnevezésű irodáját. Az 1978-as Delirious New York: a retroactive manifesto for Manhattan című munkája tette világszerte ismertté, mely azóta a kortárs építészet alapművei között van számon tartva. (forrás!)
Conceived by architect and urbanist Rem Koolhaas and Samir Bantal, Director of AMO, the think tank of Koolhaas’s Office for Metropolitan Architecture (OMA), Countryside, The Future is an exhibition that investigates topics such as climate change, migration, preservation, and evolution. In this video, discover the original research, global collaborations, and innovative exhibition design behind this unparalleled exhibition that has transformed the Guggenheim Museum’s iconic rotunda. (forrás!)
Remment Lucas Koolhaas, plus connu sous le nom de « Rem », est né en 1944 à Rotterdam. Il passe quatre ans de son enfance en Indonésie, où son père, Anton Koolhaas, écrivain, critique de cinéma et directeur d'une école de cinéma en Hollande, avait été invité à diriger un nouvel institut culturel.(forrás!)
p.s... az építészet, a gyönyörű világunkban számomra az egyik olyan lenyűgöző látvány, amivel nem tudtam betelni sosem utazásaim során... megjegyezném halkan, az én életemben volt olyan szakasz, amikor gondtalanul utazhattam... itt azért sejted, hogy mire gondoltam... 2006. év óta a Canon fényképezőgépem társult hozzám Viktor fiamnak köszönhetően... ez a fotózási mániám már gyerekkoromban elkezdődött egy műanyag fényképezőgéppel lehettem vagy 5 éves... anyumtól kaptam erre pontosan emlékszem... amit, ha megnyomtam erősen, mintha exponálnék, hatalmas vízsugár borította be a velem szemben lévőnek az arcát, kacagtunk ezen....azt gondolom így utólag, hogy csak nekem lehetett viccesebb... különös, hogy bevillant ez a múltamból... eddig azt hittem, hogy elfelejtettem teljesen az életemnek e szakaszát... a pihent agyam dolgozott magától... kapott egy impulzust, ami beindította és máris pörgött előttem... erre még rásegítettem a fotóimmal, filmjeimmel... a belefektetett energiám úgy éreztem kezd visszatérülni, máris megérte, nekem biztosan!... azért tudod, így utólag sajnálom, hogy nem előbb kezdődött ez a pro. fotózási őrületem, de még így is temérdek élményem került lefagyasztásra és maradt még a tarsolyomban... csak, hogy tudd a fotógalériám egy kattintással itt elérhető!...folyamatos a feltöltés térj vissza, ha kedved, időd engedi...jelenleg a mai nap állása szerint 16137! / Youtube Csatornám meg itt!vagy Ajándékozásban elakadnál azt meg itt ...!
... mai nap reggelén *REM* építész jóvoltából, ne keverd össze az *R.E.M* kedvenc együttesemmel, visszavitt a gyerekkoromba egy kis kitérővel New York városába...
...2006. év ősz: GUGGENHEIM Múzeum New York, ahogy ott álltam az épület előtt földbe gyökerezett a lábam, ámulatba ejtett a formája, stílusa... a kiállitásokat is itt őrzöm a gondolataim mélyén, felejthetetlenül... különösen Kandinszkij egymásra festett vonalai, majdJackson Pollock pacnijai előtt töltöttem több órát, elvesztem a labirintusaik között... akkori társam türelmének határát súroltam, de a végén megjegyezte, hogy nem bánta meg ezt a kitérőt életében és megköszönte!.., de nálam ez "vízválasztó" volt, nem fejteném ki jobban, csak annyira, hogy itt meg is szakadt az a bizonyos érzelmi kötődésem iránta... azért annyit elmondanék, hogy sosem ismertem volna meg azt a várost ennyire alaposan, mint akkor neki köszönhetően ... kiemelve itt a több kilométeres napi gyalogtúrákat a város utcáin, főleg vasárnap, mert akkor minden üzlet zárva volt ... NEW YORK és az akkori kalandjaim úgy összességében, őszintén mondhatom hasonlóan hatott rám, mint Párizs az imádott városom, kiemelve a Louvre, Grand Palace épületeit, kiállitásait ... ide sorolnám még az Eiffel Torony gigantikusságát, amit 1889. évben rendezett világkiállításra Gustave Eiffel mérnök tervezett ...úgy gondolták, mert akkor még megtehették, hogy utána le is bontják... milyen jó, hogy átértékelték ezt ... meghagyták az utókornak!... vajon "MI" meghagyunk hasonló értékeket, ezen most hosszan elgondolkoztam... remélem IGEN! #ilonabarnabiphotonews
