©EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT EGY #SEAWOOD KIÁLLÍTÁS SAINT TROPEZ TENGERPARTJÁN COVID-19 IDEJÉN...

#seawood exposition Ramatuelle Pampelonne Beach 2021 
Film
© #ilonabarnabiphotonews

p.s. ... tegnap történt (2020. január 08.) Ramatuelle nem messze Saint Tropeztól egy nagyon szép provence falu, annak a temetőjében Gérard Philipe színész és róla elnevezett iskola közvetlen a temető mellett ... épp jöttek ki a gyerekek, mikor megérkeztünk és lezárták a rendőrök az utat, de gyalog be lehetett menni... meglátogattuk a Gérard Philipe-t... meg akartam mutatni annak akivel voltam, mert itt lakik a környéken és még nem volt ott sosem... na ebből azt akarom kihozni, hogy ugy látom ez a "covadis" járvány, a gyerekeket kihagyja... jó szeme lehet, hogy csak bizonyos korosztályt betegit meg... kb. ez a véleményem erről az egészről, de jól befélemlitették az egész világot, hogy bezártak mindenkit, minden olyan helyet, ami örömöt adott eddig az emberiségnek... utána kimentünk a tengerpartra, ahol eddig a kisodort fából egy Richard nevű hontalan, aki ott él a part közelében gyönyörü kiállitást rendezett a különböző formáju, de valahogy minden egyes fa emlékeztet valamilyen állatra vagy épp arra, amit a képzeletedben gondolsz... tegnap előtt még emberek sétáltak és mindenki a földről hozzátett egy számára kedves fadarabot és közben megálltak és beszélgettek... tegnap esti órákban megrökönyödve láttam, hogy egy buldózer, valakinek a parancsára eltűntette az egészet, csak a keréknyomok tanuskodtak arról, hogy rombadöntötték még ezt is megközelítőleg 1 km hosszan... hát már ezt sem lehet... lassan befagyasztanak mindent... mikor először láttam készítettem egy rövidfilmet, mert annyira megfogott ez a látvány... azt gondoltam mindenkinek látnia kell, üzenete van és nem is akármilyen, ha még nem láttad ide katt.. vagy a film közepére! 2020. január 10-től este 6h után kijárási tilalom, ne feledd Saint Tropez és az országhatárain belül! #restealamaison

#ilonabarnabiphotonews

© 2020. május 11. Port de Saint Tropez ... korlátok nélküli szabadság első napja...

© 2020. május 11. Port de Saint Tropez ... 

p.s. ... első utam a L'Escalet felé a mai nap... nem tudom elmondani azt az érzést pontosan, talán a leghelyesebb kifejezés erre a 

FELHŐTLEN SZABADSÁG 

... jó volt megint szabadnak lenni, korlátok nélkül... legalábbis ez uralkodott nálam... megérkeztem a kedvenc helyemre... talán lehettem egy másodpercig egyedül, épp el kezdtem a fotózást, amikor 4 rendőr máris megjelent... nem szóltak semmit mentek lefelé a plagera ... visszafelé megkérdeztem tőlük, hogy minden rendben volt... nagy csend, majd az egyik udvariasan válaszolt, hogy igen... hát ennyit a szabadságról...

©Les saveurs de la Provence dans mon jardin ...

BAUDUEN PROVENCE FRANCE BY BIPHOTONEWS (CLICK HERE!)

FOTÓIM MÖGÖTT AZ ÉLETEM 

Les saveurs de la Provence dans mon jardin

"MES ROSES ROUGES DERRIER..."

(PIROS RÓZSÁIM MÖGÖTT...)
 BAUDUEN

(részlet)

Les saveurs de la Provence dans mon jardin
BAUDUEN©BIPHOTONEWS
2018. junius 27. - 2020. március 11 - ...

p.s. ... 2018. junius 27. Provence, Franciaország kellős közepén, Saint Tropezból indulva a SMART-ommal... egy nem tervezett út, hirtelen gondolat és máris Bauduen igazi provence mesébe illő, akkor még nem tudtam, de időközben utána néztem 315(2015) lakosú települése szélén álltam, kezemben a fényképezőgépemmel ... keresve előtte  az utat Valensole levendula híres mezői felé, ami nevezetessé tette a Gorge de Verdon után Franciaországnak ezt a csodaszép táját, kihagyhatatlan! ... akkor most ez "Alice Csodaországa vagy a Kis Herceg kalandjai egyike, mindenesetre átléptem határaimat egy másik dimenzióba... lassú léptekkel haladtam felfelé a szűk, keskeny utcán a régi terméskőből kirakott házak között... érezni lehetett a múlt illatát, amikor a végére értem olyan volt, mintha egy alagútból értem volna ki... picit megálltam pihenni... majdnem megdörgöltem a szemem, nem akartam elhinni azt az életképet, ami ott abban a pillanatban elémtárult... növények, kicsi kertek, virágok, provence, meseszerű öregházai között keskeny út vezetett fel tovább... csendbe szinte bele lehetett volna markolni ez volt akkor ott nekem a béke szigete ... tekintetemmel balranéztem, mozdulatlan maradtam... szokatlanul hosszú, kissé őszes hajú, szakállas férfi, az orrán lógó szemüveg, térdig érő nadrág, keresztbetett lábak végén papucsba bujtatott lábfejek... gyerekkoromban láttam hasonlót utóljára, mikor esténként kiült Nagyi a szomszédokkal a kapunk elé, ott mesélték el egymásnak igaz történetüket... én meg egy kis sámlira kuporodva hallgattam őket... ez meg, itt egy Szinnyei Merse Pál festmény egyike is lehetett volna akár, álruhában álcázva a természet, élet örömeit ... ahogy nézegettem, érzésben úgy tűnt, hogy megette már a kenyere javát... látszott is a pocakján, aminek tetején elfértek keresztbe rakott erős karjai... félmeztelenül sütkérezett a fák lombjai közül kiszűrődő nyári meleg napsugaraiban... a felső testén kirajzolódott a nem régen levetett polojának a mintája... de úgy összeségében totálisan belesímult a környezetének örökkévalóságába..., ahogy ott ült szinte mozdulatlanul, mintha már évezredek óta így lenne... elnéztem volna hosszú ideig, de nem mertem féltem, hogy felébred és észreveszi ... aztán kapok a fejemre... felocsúdva ebből a látványból, a távolban az útvégén, épp egy idős ember utólsó, lassú lépéseivel tünt el a házak mögött... a virágok vegyes illata ölelt át, de jó volt... mennyire szeretem az életnek ezt a szépségét, elidőznék benne örökké... lassan, halkan haladtam el az ülő férfi előtt, nehogy felébresszem, megzavarjam ebéd után sziesztájában... azt nem tudtam megállni, hogy ne nézzem még egy darabig, így megálltam egy kicsi kert előtt, ami éppen a pad mellett, egy kicsi domb így félig takarva voltam és próbáltam úgy csinálni, mintha az érdekelt volna, közben kattintgattam a fényképezőgépem... ebben a kertecskében talán az összes gyerekkori emlékek között, a kerti törpékig minden gondosan el volt rejtve... először azt hittem, hogy a padonülő szorgos munkája, de mint később kiderült, ahogy mondta:

- Ez nem az én kertem, ez a szomszédomé... az enyém az a szélrózsa ... - mutatott felfelé... majd felállt a padról, lassan, megfontoltan felcsoszogott a lépcsőkön provence házának ajtaja elé, kezébe vette, dédelgette... - ez egy villanás volt! ... előidézte a régi matróz éveit, mint később ezt is megtudtam ... felém fordult, lehetett érezni, hogy visszazökkent a jelenünkbe, majd átnyújtotta nekem a rézbe vésett, különlegesnek tűnő, számomra akkor érthetetlen, de csodaszép "Szélrózsáját" ... még nem láttam ehhez hasonlót... fogtam a kezemben az élete történelmét egy művészi alkotásba tömörítve a sok-sok matróz éveit ... 
...akkor ott a történetének nem minden részletét értettem pontosan...
... eltelt két év, míg erre is fény derült '20-as évek egyik márciusi napján megérkezett hozzám a tavasz leheletével ...

- ... "ma nouvelle vie a commencée depuis 2 ans un ange est passé dans ma rue et a parlé a mon coeur , il lui a dit "aime moi " !!! alors je l'aime !!, puis il m'a dit " je veux que tu coupes tes cheveux et que tu perdes 20 kg " et depuis je l'aime encore plus ... "

(folyt.köv.)

Rêver un impossible rêve Porter le chagrin des départs Brûler d'une possible fièvre Partir où personne ne part Aimer jusqu'à la déchirure Aimer, même trop, même mal, Tenter, sans force et sans armure, D'atteindre l'inaccessible étoile Telle est ma quête, Suivre l'étoile Peu m'importent mes chances Peu m'importe le temps Ou ma désespérance Et puis lutter toujours Sans questions ni repos Se damner Pour l'or d'un mot d'amour Je ne sais si je serai ce héros Mais mon cœur serait tranquille Et les villes s'éclabousseraient de bleu Parce qu'un malheureux Brûle encore, bien qu'ayant tout brûlé Brûle encore, même trop, même mal Pour atteindre à s'en écarteler Pour atteindre l'inaccessible étoile.

( ... a linkekre feltétlen egy kattintást!)