J’aime ce grand moment, fluide comme un mirage, Quand la vive clarté tend à s’évanouir, Quand le vent mollissant caresse le rivage Et quand déjà le jour n’est plus qu’un souvenir…
J’aime cette heure ambrée, sublime et solennelle Où la montagne exhale un arôme de miel, Où seul le vol léger de quelques hirondelles Trouble encor le silence et déchire le ciel…
J’aime ce riche instant, cet unique intervalle De grâce d’espérance et de félicité, Cette douce harmonie lorsque la mer étale Reflète du couchant les beaux rayons dorés. (forrás!)
"Szeretem
Isabelle Callis Sabot
Szeretem ezt a nagyszerű pillanatot, olyan folyékony, mint egy délibáb,
Amikor az erős fény elhalványul,
Amikor az enyhülő szél simogatja a partot
És amikor a nap már csak emlék...
Szeretem ezt a borostyánsárga órát, magasztos és ünnepélyes
Ahol a hegy méz illatát lehel,
Ahol csak néhány fecske könnyű repülése
Még mindig megzavarja a csendet és tépi az eget...
Szeretem ezt a gazdag pillanatot, ezt az egyedülálló intervallumot
p.s. ... épp felébredtem, nyitom a teraszajtót... Port de Saint Tropezban, ragyogó napsütés és egyetlen egy 100 éves fut el előttem lent a járdán a templom irányába... piros glottegatya, fehér felső, maszk ... gatyája alól vékony pipaszár lábai lógtak kifelé... pici, de erőteljes szapora lábemelgetéssel kitartóan futott ... hát ennyit eddig mára Nektek
Mi ... tátva maradt a szám... sajnos ezért lemaradtam a fotómmal is, de ott van az árnyékban lent valahol... #laviereprend #azéletujrakezdődik
Welcome / Dobrodosli/ Bienvenenue / Üdv mindenkinek és szép vasárnapot szeretettel... megyek futni a MJean glottegatyájában... hogy stílusban maradjak ...
... RICCO a kikötői festő, minden reggel eljön, lassan hajt a kocsijával, megáll a régi helye előtt, várakozik, de már napok óta nem pakolta ki a festményeit, állványait... senki nincs a társai közül, eltűntek a festőművészek, szomorú látvány, üres a kikötő nélkülük...
Michael Godjevak festőművész, hiányzol... Port de Saint Tropez, France 2021. április 25. Photo: #ilonabarnabiphotonews
MJean lassan megfontoltan megy az új galériájába, ez van minden nap egy hónapja... 90 évesen megvalósította 2021-es álmát... Bravo!
Buda Verecke BIO kertjét gondos kezek Ivána és Viktor ápolja, gondozza, tervezte 2021. év ajándékai közé sorolható ez... Bravo!
... Saint Tropezban minden nap egy csoda, de ma reggel büszkeség töltötte el anyai szívem, gyermekeim Ivána és Viktor a budai kertünkben különleges kertészetet alakított ki erre a szezonra is... szorgos kezük alatt bio kertünk feléledt... Bravo!
p.s... Port de Saint Tropez, France Avril 14, 2021, p.m.7
... egy ideje szokásommá vált, hogy 7h előtt teszek egy kört a régi kikötőben miután leparkoltam a SMART-tal, ez közvetlenül a parkoló mellett van... ma is kisétáltam a moló végéig, ahol egész évben ott maradtak a hajók, ugyan úgy, mint mindig, ez nem változott és engem megnyugtat ez a régi hangulat, de mindig történik valami új... ma például MALU Lagoon 380 catamaran épp kikötött.. sietniük kellett, mert néhány perc volt a takarodásig... néhány fotó és máris örökké megmaradt a partraszállás pillanata Saint Tropez kikötőjében... sirályok felriadtak erre és hangos rikoltozással, mintha megsértődtek volna, hogy megzavarták őket a kedvenc helyükön, felszálltak és köröztek a hajók felett... én meg gyönyörködtem az elém táruló látványban és megköszöntem, hogy megint eltelt egy nap egészségesen... tegnap igaz kaptam egy nagyon rossz hírt egy régi munkatársam, fotós Rákoskerti László nem tudta legyőzni ezt a 'fenevadat' ... nagyon mélyen érintett, nyugodjon békében 67 éves volt csupán... még az EZ A DIVAT Főszerkesztőségéből 1978-ból volt az ismerettségünk... nem tegnap volt, mintha egy másik életemben lett volna... előjöttek a régi emlékek, Garay utca gangos házában, tudod az a bizonyos körfolyosós, a főszerkesztőség irodái, munkatársaim, Várhelyi Tamás tördelőszerkesztő, Bacsó Béla, Fábri Péter fotósok, akikkel bulizni jártam, Zsigmond Márta királykék-zöld színekben pompázó hatalmas, elegáns irodája... egy letűnt korszak maradványai szépségével és másságával... ha nem velem történt volna, képtelenségnek tartanám, hogy abból a "mélységből" idáig eljutottam, ahol éppen most álltam a Saint Tropez kikötő világítótornyával szemben és a távolban a nap épp alámerült a tengerbe...
... ma hallgattam a híreket és elég biztatónak hangzott az, hogy lassan kezdik visszaállítani az "ÉLETET" Magyarországon, 3millió embert beoltottak már... első helyen áll az ország Európában az oltási arányt figyelembe véve és a fertőzés is úgy tűnik visszaesett... megnyugtató volt és reményt adott, hogy talán én is visszautazhatok a családomhoz juniusban... akkorra igazolta vissza a wizzair már nem is számolom hányadszor törölt repülőjegyemet 2020. március 15-e óta...
... napközben azért bejártam egy-két helyet, nemcsak a környéken, hanem a kikötőben, városban is... szinte alig voltak emberek, az üzletek, éttermek zárva... azért készülődnek a szezon nyitásra, hogy mikor lesz ebben az évben, hát az még talány...
... a kikötőben a festők közül RICCO volt, csak talpon, keze alól újabb csodalény született... nem szereti, ha fotózzák, de ezt most nem lehetett kihagyni... rajta kívül a mai napon senki sem volt, az összes művész távolmaradt... Michael Godjevak a kedvenc festőm, ebben az évben nem jött el, pedig eddig úttörő volt, elsőként foglalta el a helyét, éppen az erkélyemmel szemben...
... ahogy igyekeztem a Postára, mert ma csomagot adtam fel Viktoréknak a Martinaud virágos előtt haladtam el, képtelenség nem megállni és lefotózni... egy varázsló ez a virágkötő, mesés virágkölteményei csodálatosak... ma ez a rózsa fantasztikus színével elkápráztatott..
p.s... Saint Tropez, France 2021. április 11. Vasárnap
... azt hinnéd, hogy nem lehet fokozni ezt az egészet, ami több, mint egy éve bezárta a világunkat, életünket... érzésben olyan ma nekem, mintha most kezdődne valami ismeretlen... itt ezen a környéken nemcsak a tenger üres, de kihalt a város is... egyedül Barbarac fagyizója van nyitva, de ott sincs az eladókon kívül senki...
p.s... évekkel ezelőtt azt gondoltam, hogy ma nem fotózom le, mert holnap is itt lesz ráérek... az igaz, hogy ott volt, de még nem volt egyforma két naplemente Saint Tropez kikötőjében... tegnap előtt, ahogy ott álltam a parton arra gondoltam, hogy ezt neked is látnod kell... nem igérem, hogy minden nap, mert annyira már ismersz, hogy nem erős oldalam a rendszeresség, de remélem sokszor míg itt leszek ugyan arról a helyről, szögből lefagyasztom az élet egyik legszebb pillanatát a naplementét Saint Tropez kikötőjében, csak Neked! ... úgy alakult, hogy mindennap azóta megállok ezen ahelyen és kattintok egyet az iPhone -nal, de valahogy ennyi került ide eddig... egyszer majd ezt is megértem, de most még talány, pedig hidd el mindig felraktam ide... vagy csak gondolatban... ?
p.s... Port de Saint Tropez, 2020. március 13-t kineveztem "#ilonabarnabiphotonews" ünnepnapnak, munkaszünettel jár, mint agusztus 20... akkor még nem gondoltam, hogy ez a mai napig is tartani fog... most, ha hajó lennék az oldalamon csattanhatna egy Domperignon... ezt gondold ide persze virtuálisan, úgyis azt a világot éljük már egy ideje, nem lesz nehéz dolgod... azért lefotóztam a régi kikötő egyik mólójáról a naplementét élőben... bolyongtam a vitorlások között számomra megunhatatlan a táj és gyönyörködtem benne... ott a fenti fotómon láthatod, hogy hol ütöm el az időmet már egy éve folyamatosan... azt terveztem, hogy ezt majd előbb-utóbb megvalósítom, mert igazából itt vagyok boldog... a kényszer most megoldotta helyettem... épp ma egy éve landoltam a Nizza-i repülőtérenWizzair segítségével, majd néhány órával később Saint Tropez kikötőjében 2014. évtől a megszokott "hadiszállásomon" elhelyezkedtem... úgy volt eredetileg, hogy egy hétig maradok, mint általában... most cserben hagyott a belsőhangom, gyanakodhattam volna, de ez elmaradt... mert alig, hogy visszaérkeztem Budapestre, máris jött az e-mail, hogy várnak vissza Saint-Tropezba sürgősen... a meghívásom célirányos, időhöz, helyhez volt kötve, a Le Francais Saint Malo, (ex-Kaskelot) régi vitorlás leszervezett programjára... az izgalomtól alig tudtam aludni aznap éjjel gondolhatod... már egy órával a másnapi 9h indulás előtt ott álltam és fotózgattam a hajónál a kikötőben... lassan gyülekeztek az emberek, köztük sok ismerős a helyi lakosok közül, ritka nagy eseménynek számított... akkor még nem tűnt fel, csak a film visszanézése után, mert azt is készítettem, hogy elég sokan köhécseltek és orrukat törölgették... végülis tél vége, ez az időszak volt eddig, amikor az influenza terjenghetett szabadon az előző éveket figyelembe véve és ez természetes is volt még akkor, nem gondoltunk arra, hogy ebből különösebb nagy baj lehet... ragyogó napsütésben indultunk a nyílt víz felé, Saint Tropez kikötőjéből a Hotel Sube elől... Dániában 1948-ban építettek a Royal Greenland Trading Company számára, majd 1983-ban felújítottak a filmiparnak... sok produkcióban láthatjuk, többek között a
... A Kaskelot-ot 2018. szeptemberében vette meg Frédéric Lescure (France Armement cég) és azóta Bob Escoffier Maritime1 irányítja. 1903-1905. évben indult az első expedició az Északi Sarkra Jean-Baptiste Charcot Le Français kapitánnyal a fedélzetén... a hajó tatjában, akarom mondani dokkjában a régi filmtekercseken rögzítették... na, ez lekötötte a figyelmem, ott elveszítettem az időt...félig lekéstem a vitorlabontást... ezután történt, hogy tiszteletére átkeresztelték a hajót Le Francais névre... most röviden érintettem, hogy átérezd, hogy ez tényleg mennyire ritka pillanatnak számított, főleg az én életemben... Port de Saint Tropezból indulva először bontotta ki vitorláját a nyílt tengerren... csak úgy szerényen mondom Neked, ebben vettem én részt Budapestről, fotósként... vagy, ha akarod vissza mehetek az eredethez, jóval messzebbről érkeztem Szolnok megye egyik, akkor még kicsi falujából Jászfényszaru Zagyva part melletti Nagyszüleim nádfedeles házikójából... váratlanul érkeztem, azért írtam így, mert még nem volt itt az időm, de én már akkor is különcködtem... az időérzékemet azóta sem találtam meg... a legkisebb gond volt akkor, a nyakamra háromszor rátekeredett köldökzsinór és a kék színű arcom az oxigén hiánynak köszönhetően, de megúsztuk Anyummal, Nagyapámnak és a Palkovicsné bábaasszonynak köszönhetően... Hortáber doktor jóval ezután érkezett, nyugtával dícsérte a napot, mindenki életbe maradt és rányomta a pecsétet a születési bizonyítványomra... abban az időben a mentőt vagy hasonlót felejtsd el, még gondolatban sem volt... Nagyikám, az elmondásokra hagyatkozva, csak sápadozott, hol az egyik székre ült le, hol a másikra ijedtében... pillanatok alatt lepergett előttem, ahogy ott álltam a sugárzó napfényben a hajó fedélzetén és öröm, büszkeség járta át a lelkem... visszatértem a jelenbe, de hirtelen nem is tudtam, hogy hová... úgy tűnt belecsöppentem
... ahogy visszatértem a dokkból a fedélzetre, a ragyogó napsütéstől alig láttam hirtelen valamit... becsuktam a szemem... utána a szám tátva maradt, erre pontosan emlékszem... a fejem az ég felé fordítottam a hatalmas, fehér vitorlások lengtek a szélben, a kék égboltot szinte betakarták a látvány egyedülálló volt, szinte félelmetes... a matrozók a kapitány vezényszavára úgy ugráltak a levegőben több méter magasan egyik árbócról a másikra, mint az akrobaták a Le Cirque du Soleil műsoraiban... Las Vegasban láttam életemben 2006-ban először őket, akkor is hasonlót éreztem, elbűvöltek... a nehéz mutatványokat a hajó legénysége könnyedén, látványosan, profin hajtotta végre, lenyűgözött... ezalatt az egy év karantén alatt sok erőt adott a folytatáshoz ez az élmény, főleg az első hullám esetében, amikor a hirtelen szabad életemből, bezártnak, korlátozottnak éreztem magam 2020. március 15-e naptól kezdve... ezen még a helyi adottságok sem enyhítettek sokat az első hetekben... hirtelen a város kiürült a St Malo Le Francais 2020. március 17-én kihajózott a nyílt tengerre... én maradtam, úgy tűnt, hogy teljesen egyedül az egész városban... mindenki bezárkózott az otthonába vagy elutazott... a félelem rátelepedett a BB & VADIM kicsi halászfalujára... nekem az marad míg élek... napok teltek el, amikor felocsúdtam és kezdtem megérteni a helyzetemet, nem tudtam visszautazni Budapestre a járatok törölve, egyedül maradtam... neten tájékozódtam a lehetőségeimről majd magamnak megírtam a kijárási engedélyemet ez volt a szabály, különben 135 € bűntetést róhatott rám a helyi rendőrség...ezzel minden nap ki tudtam sétálni a "Lighthouse" világítótoronyhoz a móló végéig... Tilos volt a várost elhagyni, a tengerpartot lezárták, csak az élelmiszer üzletek maradtak nyitva és a gyógyszertárak, azok is elbarikádozva, mint háború idején, ahogy a filmekben láttam, akkor még nem volt kötelező a maszk, de ez az egész érzésben olyan volt, mintha befóliázták volna az egész testemet!... a világítótorony megközelítőleg oda-vissza egy kilométer, ez volt a napi sportolásom, nemsokára futás lett belőle... mikor kiértem minden egyes alkalommal a korlátnak dőltem, elnéztem a messze távolba a nyílt tenger felé és belekiabáltam a levegőbe... nem zavartam senkit egyedül voltam teljesen:
- M. Baptiste s'il vous plaît, sommes-nous revenus au Port de Saint Tropez ou sommes-nous perdus dans les eaux de la haute mer ... ? [M. Baptiste kérem, visszaérkeztünk Saint Tropez kikötőjébe vagy eltévedtünk a nyílt tengeren...?]
(M Baptiste, St Malo Le Francais kapitánya volt 1903-ban, mikor felfedezték az Északi-Sarkot, gondolatban ott rekedtem velük a hajó fedélzetén, ez sokat segített...)
Un yaourt nature ( garder le pot pour la mesure des ingrédients ), 3 oeufs, 150 g de chocolat noir à cuire , un demie pot d’huile , 2 pots de sucre , 3 pots de farine , un sachet de levure chimique.
p.s...a "FISHERMAN 23" öreg halászhajó naplementében, mert megérdemli... tudod miért? ... nem is olyan régen, néhány hete, majd a fotókat előkeresem, megmutatom neked, megközelítőleg ebben az időben este hat előtt a hajónál halpucolás, halászat után... azóta akárhányszor elmegyek itt, mindig eszembe jut... sosem láttam még hasonlót errefelé...
ma egy kicsit lazább napot tartottam, mert levett a lábamról a felfázás tünete, tegnap hirtelen rámtört, mázlim volt épp Cogolinben a patika előtt... nehezen vettem rá magam ma, hogy kimenjek, elváljak az ágyamtól, talán először, mióta itt vagyok 2020. március 13-a óta...ahogy ott sétáltam a régi kikötőben örültem, hogy megtörtem ezt a negatív, kellemetlen állapotot, jobban is érzem magam ma este... ha valami rossz történik megtanultam, hogy nem szabad sokáig vergődnőm abban az energiában... így volt ez most is a sétá végére leraktam valahol a mólón... most volt időm arra, hogy végig ballagjak komótosan, ráérősen és nézelődjek a régi vitorlások, halászhajók között... egyikből életjel, hangos beszéd, jó hangulat érződött... halványan lehetett látni a megcsillanó boros poharakat a műanyag ajtó mögött, ahogy koccintottak... úgy tűnt ott éltek a hajón... csendben zajlik itt is az élet... próbálja mindenki felvenni a léptéket a mostani helyzettel ...
Difficulté: Moyen. Temps de Préparation: 30 minutes. Temps de Cuisson: 10 minutes. Temps Total: 40 minutes.
– 6 pc(s) de Pomme(s) de terre à chair fondante – 2 pc(s) de Buche(s) de chèvre(s) frais – 30 pc(s) de Pétale(s) de tomate confite – 0.25 botte(s) de Basilic – 10 cl de Crème liquide entière – 2 Pincée(s) de Piment d’Espelette – 15 cl d’Huile d’olive – 0.25 botte(s) d’Estragon – 0.25 botte(s) de Ciboulette – 0.25 botte(s) de Persil plat – 6 Tour(s) de Moulin à poivre – 6 Pincée(s) de Sel fin
