PHOTOGRAPHY * BIH'ART * BIPHOTONEWS directly from Saint-Tropez, France
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: énekes. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: énekes. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. április 15., szerda

© 32. NAP ... PATRICK BRUEL FRANCIA ÉNEKEST HALLGATVA... BRÜSSZEL '80-AS ÉVEK...


Patrick Bruel


1987-1992...talán még 1994. is ide sorolható!

p.s ... Viktor még nem volt egy éves, amikor először utaztunk repülőn Brüsszelbe együtt kettesben... első osztályon, erre ügyelt az apja... ugráltak körülöttünk a #sztyuardeszek... figyelték minden gondolatunkat... erről, most eszembe jutott a szülésem a Honvéd Kórházban, hát ott is volt rendesen kényeztetés az orvosok és ápolónők által... na, gondolhatod, hogy miért... mondok egy példát, hogy jobban értsd, igaz ezt máskorra tartogattam, de valahogy jól esik most ezt itt megemlíteni... szóval beteg lett a gyermekem édesapja és kórházba került... azt tudni kell ehhez, hogy senki nem bírja a családban a kórház szagát, egyszerűen hányunk ettől, de Louis még ennél is jobban érzékeny volt ... egyik alkalommal,  mikor meglátogatta az apját odament az orvosához és azt mondta:

- Kedves Doktor Úr, ha meggyógyítja minél előbb az apámat, akkor veszek magának egy BMW  maga mondja meg, hogy milyen tipusút szeretne... hát erre nem kellett sokáig várnia az biztos, pedig abban az időben Magyarországon, minimum 5 évig kellett egy új autóra... nem úgy volt, hogy bementél a a márka kiállító termébe és máris beleülhettél... 
... Louis kicsit eltúlzott mindent, de hát Ő ilyen nagy vonalú volt szinte mindig... mindenkivel... ezért nevezték őt a "Belga Királynak" ...
...visszatérek a fent elkezdett történetemhez.. Louis, aki évek óta Brüsszelben élt és dolgozott, pontosabban 1964. óta, mikor az egyik nap lement cigarettáért a Ferenc krt úti gangos lakásuk 4. emelétéről és, csak húsz év múlva tért vissza... kialakította a közös otthonunkat az Avenue de l'Uruguay egyik modern három szintes épületének, első emelétén lévő teraszos lakásában... nagy nappaliban fekete színű kanapé, kandalló, XIV. Lajos stílusú bútorok, na nem eredeti, de nagyon hasonlóak voltak... amerikai fehér színű, modern konyha, három hálószoba... kényelmes volt mindenki számára... egy-két évvel később, mikor kiköltöztek a legalsó, kertkapcsolatos körülbelül 300m2-es lakásból a bérlők... azért írom így, mert nem tudom pontosan, csak azt, hogy egy szinten hatalmas területű nappali, konyha, hálószobák, két bejárattal, hogy a személyzet külön közlekedjen... hát mi ide, leköltöztünk hárman, azzal a gondolattal, hogy jó, ha van egy kert a gyerekünknek, meg nekünk is... a hatalmas nappali közepén kandalló, elegáns bútorok, kanapék a Sablon antique üzleteiből, na ezek már eredetiek voltak... szóval totál luxus a köbön... nagyon szerettem ott élni, annak ellenére, hogy sokat voltam egyedül a fiammal... ebben a magányomban nyújtott vigaszt Patrick Bruel hangja, zenéje ... itt ismertem őt meg és a mai napig is az egyik kedvenc énekesem... zengett a ház, amikor bekapcsoltam a Bang&Olufsen...  lassacskán megismertem a várost ugyanúgy, mint Budapestet... bejártam Viktorral szinte az összes múzeumát, ezek közül is a Museum of Natural volt az egyik kedvencünk, na ide hetenként kellett mennem, ami nekem már egy kicsit sok volt, de hát mindent a gyerekemért feláldoztam magam... bejártuk az összes terét ... a Grand-Place régi épületeiben bolyongtunk, időutazás a múltba már akkor elkezdődött... tudod, akkor még nem volt internet, google, de volt az egyikben egy hatalmas könyvtár, ahol sokat időztünk... igaz, Viktornak előtte a játékboltban be kellett vásárolnom, hogy őt is lekösse valami... viccesnek tűnik, de igaz, hogy évek alatt úgy alakult, hogy már a játékboltban szinte alig volt olyan játék, ami ne lett volna otthon a gyermekem szobájában... sokat voltunk kettesben, apja hol velünk volt egy hétig, a másik héten meg Budapestre vagy egy másik ország városába utazott intézni az ügyeit, üzleti dolgait, hogy mit... ? majd erről is szó lesz előbb vagy utóbb és megtudod, ha velem maradsz...   ... a brüsszeli otthonunkban egyik évben meglátogatott az állatorvos barátnőm és milyen igaza volt, mikor azt mondta, először persze húzódzkodtam ettől, még a gondolattól is kirázott a hideg, hogy beüljek tanulni egy terembe több órán át:
- Ica, iratkozz be a Berlitz nyelviskolájába, szabadidőd van elég, hogy megtanuld ezt a nyelvet jobban... és már lökött is egyet rajtam és azt vettem észre, hogy ott ülök a tanterem egyik asztalánál, a másiknál egy olasz fiú, a tanár középen - hát időm lett volna, de abban az időben nem volt kedvem igazán ehhez, így a "padtársammal" bejártuk az összes kocsmát a környéken... most ezen már nen tudok változtatni, mint ahogy azon sem, hogy egész életemben mindig előbb történtek dolgok tíz évvel, mint ahogy kellett volna... valahogy, mindig később érzek rá bizonyos dolgokra ilyen volt ez is és még a szerelmi történeitemet is ide sorakoztathatom... 
...Viktor ekkor már majdnem három éves volt, beírattuk egy közelünkben lévő óvodába ... szegénykém úgy megvolt szeppenve az idegen közegben, hogy alig akart megszólalni hosszú ideig... bekavart nála az idegen nyelv karattyolása... egyik nap mégis úgy gondolta, hogy na most már elég a szótlanságból és mutogatásból... folyékonyan, mondatokban, nem ám szavakban el kezdett beszélni két nyelven magyarul és franciául párhuzamosan... hát ennyit a gyerekkorban könnyebb megtanulni nyelveket dumáról...
... ebben az időtájt volt az az őrületem, hogy bejártam Av. Louise elegáns üzleteit naponta ...végigtúrtam, megvettem minden divatos ruhát, ami megtetszett... nem volt nehéz dolgom a fizetésnél, már akkor  közös arany creditkártyám volt a gyermekem apjával, igaz limithatárt megszabta, talán ismert egy kicsit... 1988. évet írhattunk talán...  Louis Féraud volt az egyik kedvencem... mai napig is őrzöm, nagy becsben tarton elegáns zakóját .., de ennek külön története van... ez már 1989. Párizs Hôtel Plaza Athénée falai között zajlott...

folyt. köv.
(a linkekre feltétlen egy kattintást!)

Port de Saint Tropez, France
2020. április 15. 


32. NAP
Port de Saint Tropez
2020. április 15.
#mindenokici #stayathome #jerestechezmoi #maradjotthon

2016. június 29., szerda

© ... varázslatos találkozás Henri Sié festő- és énekes művésszel Saint-Tropez városában ...

... HENRI SIÉ PEINTRE et CHANTEUR depuis 40 annes á SAINT-TROPEZ ...


HENRI SIÉ PEINTRE et CHANTEUR  2016 SAINT-TROPEZ © BIPHOTO ?D

... IVAN HOR festőművész barátom társaságában mindig valami varázslatos dolog történik velem, ez a pillanat is ilyen volt a sok közül... előző este érkeztem meg Saint-Tropez-ba, de másnap délelőtt első dolgom volt meglátogatni Ivánt... örülönk az újbóli találkozásnak, csacsogunk... majd felpillanat a galériájának ajtaja felé és felkiállt mély alázattal a hangjában, hogy látod kivan itt:


...nézek reá érthetetlenül, mert kicsit gyors volt nekem a változás, majd mikor látja az arcomon ezt, folytatja...

- Tudod, ott lóg a faladon Budapesten a festménye a bejárattal szemben... épp múltkor beszéltünk erről...
... és már rohan üdvözölni a váratlan, kedves vendéget, akit nem sűrün lehet látni a városban ...majd beülünk a közeli kávézóba, ahol előkerül egy pillanat alatt a "régmúltszépidők" fotói az iPad jóvoltából, történetekkel fűszerezi azokat... az arca felragyog az újbóli átélt pillanatoktól... majd feltekint a fotókról, belenéz a szemembe...

- A fejemben mindig festek, nincs olyan pillanat, hogy nem! Imádom Saint-Tropez-t, itt élek 40 éve ...  - mondja ábrándos tekintettel.

HENRI SIÉ PEINTRE et CHANTEUR  ET IVAN HOR PEINTRE 2016 ST.TROPEZ © BIPHOTO ?D
...lenyűgözve hallgatom és nézem a csodálatos fekete-fehér fotókat, amik az énekes repertoárját idézik...pillanatnyi csend, majd váratlanul felcsendül Puccini Tosca-ja HENRI SIÉ varázslatában ... megállt az idő körülöttünk ... átléptünk ?D BIPHOTO világába ezzel...
Mély tisztelettel köszönöm ezeket a csodálatos, felejthetetlen perceket! (BIPHOTO ?D)

(folyt.köv.)
HENRI SIÉ peintre, chanteur á Saint-Tropez et BIPHOTO ?D 








2016. április 21., csütörtök

©PRINCE énekes-előadó csupán 57 éves volt...

"Prince Rogers Nelson"
(1958-2016)


Őszinte, mély fájdalom volt ezt a hírt meghallani ma! 
Béke Legyen Vele!