©Neked írom a dalt #nekedenekelek

A miénk a hála szava: köszönjük! Köszönjük a munkát mindazoknak, akik ma gyógyítanak, beteget ápolnak, tanítanak, a kereskedelemben dolgoznak, vezetnek, embert, árut és csomagot szállítanak, akik őrzik a rendet és vigyáznak ránk, akik tájékoztatnak, és akik most értünk tesznek, talpon vannak… Mi a legtöbbet azzal segítünk, hogy otthon maradunk, és a zene hídjával kötünk össze mindenkit, aki velünk együtt segítene. --- NEKED ÍROM A DALT --- Zene - Szöveg : Presser Gábor Az előadók: Karácsony James, Pátkai Rozina, Kontor Tamás, Sztevanovity Zorán, Varga Livius, Heincz Gábor Biga, Dorozsmai Blanka, Dér Heni, Péter Szabó Szilvia, Dallos Bogi, Puskás Peti, Nagy Sándor, Csemer Boglárka Boggie, Veréb Tamás, Nági, Sipos Péter, Sipos Tamás, Fehérvári Gábor Alfréd Freddie, Tompos Kátya, Veres Mónika Nika, Bereczki Zoltán, Kökény Attila, Horváth Boldi, Pál Dénes, Molnár Tamás, Ember Márk, Lola, Cserpes Laura, Peter Sramek, Gömöri András Máté, Oláh Gergő, Csobot Adél, Völgyesi Gabi, Kocsis Tibor, Wolf Kati, Tóth Gabi, Tóth Vera, Balanyi Szilárd, Polyák Lilla, Pély Barna, Nagy Betti, Horváth Charlie és Presser Gábor Köszönet a technikai feltételekért, a segítségért, a bizalomért és a támogatásért: Tom-Tom Records - Dorozsmai Péter, Wolcán Viktória, Gitár: Kontor Tamás Keverés: Dorozsmai Péter Ötlet: Dobos Juci, Keresztes Niki, Klátyik Heni, Pál Dénes Projektmenedzsment, videóvágás: Pál Dénes Vágó: Tarnóczi Balázs

Zene a videóban

További információ

Hirdetésmentes zenehallgatás a(z) YouTube Premium termékkel

Zeneszám

Neked írom a dalt

Előadó

#nekedenekelek

Album

Neked írom a dalt

A YouTube számára engedélyezte:

©54. NAP PORT DE SAINT TROPEZ ... NYÁR 2020-BAN IS MEGÉRKEZIK HANGULATRA ÉBREDTEM...

SUMMER IN THE AEGEAN

by 

DJJAZBACK2MINE

(click here!)

p.s... van egy titkom, amit a füledbe súttognék, ha idebújnál hozzám ezen a reggelen... átölelném a nyakad, hozzád símulnék, kicsit szorosabban, mint úgy általában... szám lágyan megérintené a nyakad ... 

- ...Tudod, ezen a reggelen is egy picivel jobban, mint tegnap ... 

... halványan elmosolyodtam ezen, nagyon jó érzés, hogy ezt mondhatom Neked......a teraszajtón beáramló lágy, símogató friss lehelete a tengernek még a meleg takaróm alá is besurrant... nem bánom, hogy egy kicsit megborzongat... szorosabbra ölelem magamhoz, azt gondolom Te vagy ... itt, most elidőznék örökre...  még egy picit hagyom magam kényeztetni... zárt szemhéjam alá beszökik a felkelő nap szivárvány színeiben tündöklő sugara, önző módon nem engedi ezt tovább... talán rendben van ez így és lassan kinyitom szemem.. az elém táruló látvány egy picit kárpótolja az elillanó pillanatot... még néhány nap és akkor kilépek a való világba... világomba... ebben az országban mindenki szabad utat kap lakhelyétől 100 km távolságra... látod, ebben is mázlista vagyok... a Nagyikám erre azt mondaná, hogy:

- Icikém kisleányom, Neked csak megszületni volt nehéz... -

... persze én ezt más képpen gondolom, éltem át... nem volt sima az út idáig, de nem hagytam magam elveszni... (folyt.köv.)

#mindenokici

Port de Saint Tropez

2020. május 07.

Vigyázz magadra, mert akkor mindenkire vigyázol!

45. NAP PORT DE SAINT TROPEZ ..."SZERETEM AZ ESŐ HANGJÁT, ILLATÁT"..

"MILYEN JÓ, HOGY VAGY NEKEM"

... ma reggel is beköszöntött 9h-kor ...

p.s. 2020. április 28. (kedd) reggel hatalmas szürke felhő ereszkedett a kikötőre, sűrű cseppekben esik az eső, simogatóan langyos a levegő, ahogy a teraszon állok és égfelé kitárom karjaim, meghajolva, megköszönve az ébredést, újjászületést... sirályok, galambok keringenek a város temploma körül, eltűnve a messzeségbe... ahogy nézem az elém táruló "leszűkített", de csodálatos világomat Presser Gábor, "Te majd kézenfogsz és hazavezetsz" dallama a szívemet megtölti csordulásig hittel és szeretettel... hallgass bele Te is ...

Dalszöveg:

... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...

Mikor elfutott az utolsó ló,

S olyan üres már az egész lelátó,

És a vagyonom egy tízes lesz,

Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.

Mikor elgurult az utolsó forint,

És a saját fiam csak úgy rám legyint,

Mikor senkim nincs, és nem is lesz,

Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.

... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...

Mikor senkinek se kell a melóm,

És csak úgy össze-vissza lóg a karom,

És a szorongás úgy elővesz,

Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.

Mikor túl sok volt a bor meg a sör,

S az élet szétizél meg agyongyötör,

Mikor egyáltalán nem szeretsz,

Mégis belém karolsz, s hazavezetsz.

... milyen jó ...

... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...

... milyen jó, milyen jó ...

... milyen jó, milyen jó ...

... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...

Mikor túl nagy lesz a saját ruhám,

És a családomnak nincs ideje rám,

És a ténfergésből elég lesz,

Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.

De ha elhagysz engem, meghalok,

Vagy ami még rosszabb, tán' megmaradok.

S akkor mindörökre elveszek,

S többé nem kell, aki hazavezet.

... milyen jó ...

... milyen jó ...

... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...

... milyen jó, milyen jó ...

... milyen jó nekem, hogy vagy 

•

... ébredésem óta motoszkál a fejemben ez a mondat, hogy az "embernél nincs csodálatosabb..." nem akarok most visszatekinteni mélyen a múltba... azt gondolom, hogy azt mindenki ismeri a maga módján ki jobban, ki kevésbé a sérelmeivel, nehéz vagy a boldog pillanataival, a dinamikus fejlődésével, amit a #maradjotthon sem tud halványítani, eltörölni... sok-sok évvel időszámításunk előtt Szophoklész  az Antigonéban az alábbi gondolatokat hagyta ránk az EMBER megfoghatatlan, de létező nagyságáról... én egyszerűen, csak azt gondolom, hogy a "napsugár" mindig rám süt...

"Sok van, mi csodálatos,

De az embernél nincs semmi csodálatosabb.

Ő az: ki a szürke

Tengeren átkel,

A téli viharban

Örvénylő habokon,

S Gaiát, a magasztos istennőt,

Zaklatja a meg-megújulót

Évről évre az imbolygó ekevassal,

Fölszántva lovával a földet.

Szárnyas madarak könnyűszivű

Népére, az erdő vadjaira

Készítik a hurkot,

A sósvizü tengerben lakozó

Halakat hálóval fogja meg

A férfi, ki ésszel él.

Szolgáivá tette okos leleménnyel

A hegyek meg a rétek állatait,

A lobogóhajú paripának és a bikának

Nyakába vetette igáját.

És a beszédet és a széllel

Versenyző gondolatot meg a törvényt

Tanulja, a városrendezőt,

Lakhatatlan szirteken

Tűző nap forró sugarát s a fagyot

Kikerülni ügyes, mindenben ügyes,

Ha akármi jön, ám a haláltól

Nem tud menekülni,

De gyógyírt a nehéz nyavalyákra kigondol.

Ha tud valamit valaki,

Mesteri bölcset, újszerűt,

Van, ki a jóra, van, ki gonoszra tör vele.

Ki a földnek törvényeket ad,

Jogot, mit az isteni eskü véd,

Az a városban az első; de hazátlan,

Akinek jó, ami nem szép.

Tűzhelyemnél nincs helye.

Ne ossza meg tervét sem az velem, ki így cselekszik."

39. NAP - PORT DE SAINT TROPEZ - HAJNALI MÉLYENSZÁNTÓ GONDOLATOK, VISSZAEMLÉKEZÉS -

1970-ben volt az első Föld napja megmozdulás

1970 április 22-én Denis Hayes amerikai egyetemista kezdeményezésére 20 millió amerikai emelte fel szavát a természetért. (forrás!)

Prince 1958. június 7 -  2016. április 21 - Oscar-, Golden Globe- és hétszeres Grammy-díjas amerikai zenész, énekes és dalszövegíró, több mint három évtizedig volt meghatározó alakja a popzenének. (forrás!)

2011-ben a Sziget Fesztiválon volt szerencsém élőben ... ennek is már 9 éve, ha jól élsz gyorsan repülnek az évek, ezt olvastam valahol, de tényleg így igaz... nem volt akkor még rutinom, kicsit messziről néztem, de arra emlékszem, hogy a fényképezőgépet magammal vittem és kattogtattam ezerrel... meg időközben azt is megtanultam, hogy nem mindegy, hogy kivel, főleg akkor tudsz jobban figyelni, ha egyedül... sokan azt gondolják, hogy a fotózás az egyszerű dolog, csak nyomkodni kell a gombot... ennyi ... bizony, ha már nem vagy amatőr, akkor jóval több ennél... ennek ellenére óriási élmény volt ott is megtaláltam azt a helyet, ahol én jól szórakoztam... talán még fotók is lesznek majd  erről az archíve felvételeim között, de az most nincs a közelemben a 39. #jerestechezmoi otthonomban... addig legyen itt emlékeztetőül ez, amit kiollóztam, a forrást, hogy honnan származik mindig belinkelem, pontosan azért, hogy eljuss te is arra az oldalra több információrt, meg azért is, mert ezzel hitelesítem az én bejegyzésemet is... arról most nem írnék sokat, csak megjegyezném, hogy ez az etiket a neten jó, ha te is tudod, ha még eddig nem voltál ezzel tisztában!... visszatérnék az eredeti gondolataimhoz, akivel voltam a koncerten, valójában ő sugallta, hogy menjünk:

-  Ezt azért nekünk nem szabad kihagyni - hajtogatta, minden nap addig, míg nehezen ráadtam a fejem  és bólintottam -  kb. ennyire rámenős volt mindenben... nem állt messzire tőlem sem ez...

...akkor még nem szerettem a fesztiválokat, csak később évek múlva ... erről majd máskor bővebben - Már ott kaptam a jeleket, hogy valami nincs rendjén a Barátnőmmel, de akkor még nem igazán figyeltem ezekre, elhessegettem... mindent ki kell érdemelni az életben, ezt már megtanultam... azt viszont nagyon, hogy a születésedkor magaddal "hozottakat" újra észleld... 

... hozhatunk magunktól döntéseket az életünkben, jogunkban áll, de a barátság mégis miről szól, hát nem arról, hogy mindent megbeszélünk egymással, megosztjuk nemcsak a vidám történeteket, hanem a rossz pillanatokat is... különben mi a fenének az egész... sokszor felmerül a kérdés bennem, hogy vajon miért gondolom azt, hogy mindenki őszintén azt mutatja, ami... ez most már nem fáj olyan nagyon mélyen, idővel valahogy elhalványodik ez is... a fotók nézegetése közben feléledtek ez eltöltött röhögős, vidám percek, rengeteget baromkodtunk... a haragszom rád és hiányzol érzések felváltva máig elkísérnek... de megértettem és elfogadtam, hogyha az agyban a sejtek úgy döntenek, akkor nincs menekvés...

...a visszaemlékezések elhalványultak, a jelen megmagyarázhatatlan #maradjotthon #jerestechezmoi #stayathome korszakunkban, ami nem szűk téret, hanem az egész világot beterítette... így tengernyi idő jut mindenre, nem sietek, sietünk sehová... tegnap ennek következtében találtam meg a Facebook oldalán Prince -ről, na nem az akire hirtelen gondolsz... noná, hogy tudnék arról is mesélni, van storym, bőven, de nem itt a helye... talán később, hanem az énekes sztárról... hiányolta a megemlékezést, hogy ezt úgy látja elfelejtették... örültem, hogy vannak azért olyanok itt ezen az oldalon is, akik nemcsak a napi rémtörténetekkel foglalkoznak... ezzel a lendülettel, írtam is egy köszönő mondatot, hogy milyen jó, hogy felhívta a figyelmet erre, gondolatban a koncerten voltam megint a szigeten, ez persze sok mindent előhívott még, ami akkor történt...

... ma megint felugrott ez a bejegyzés igaz, hogy Barátnőmnek köszönhetően, aki évek óta végigkíséri életutam és, amikor szükséges megerősít... látom, hogy az eredeti szerző részéről a megjegyzésem "deleted" kapott! ... sokan azt hiszik a Facebook oldalról, hogy kizárólagosságuk van, mint a privát weboldalaiknak... annak idején a feltalálója azzal a gondolattal kezdte, hogy az egyetemi évei alatt minden társával megossza élményeit ez persze oda-vissza müködött és, ha úgy gondolták, akkor továbbíthatták... gondolom, hogy évek során rájött, hogy jobb, ha kitalál egy olyan megoldást is, mikor ez nem lehetséges... ... lehet találkozott "magyarokkal" is ... a megoldás erre rém egyszerű, csak alkalmazni kell a "no commented" és "no chared" vagy még letilthatja azt, aki számára nem fontos személy... ennyi... most itt szeretném kihangsúlyozni, hogy én azzal sem értek egyet, ami egy másik bejegyzésben volt itt a napokban... " ne lopd el, mert nekem is nehéz volt ellopnom..." igaz, hogy ilyen jellegű megjegyzéseket, csak még "magyaroktól" láttam, de az is lehet, hogy nem vagyok eléggé figyelmes... erről is azt gondolom, hogy akkor mi a s.arnak rakja fel erre az oldalra, ha nem azért, hogy mások is lássák, sőt még többen a megosztások által... végülis mindegy, utólag is bocsi, csak furcsállottam és rögtön kiderült, hogy ki a Facebook barát vagy az sem... megjegyzéseim, ha megosztásra kerültek, nem sokszor tapasztaltam még ezt, de azért van néhány intelligens Facebook ismerősöm a többezer közül, az igaz, hogy legtöbbször nem magyar... ezt a másodperces #gombnyomást, utólag is köszönöm, megtisztelő! Ezzel nemcsak az én oldalamat frissíted, hanem a Tiédet is... egy ideje így működik suttyomban ez a fránya közkedvelt oldal vagy megveheted a hirdetéseket az még beválik... lehet választani... 

#mindenokici
Port de Saint Tropez, France
#jerestechezmoi #stayathome #maradjotthon #fuckcovid19
Vigyázz magadra, mert akkor mindenkire vigyázol!

© 21. nap 2020. április 05... hajnali órák...meditáció együtt 6,15 h

FOTÓIM MÖGÖTT AZ ÉLETEM

(részlet)

p.s. ... 2020. április 05. Port de Saint Tropez... korán, hajnali órákban ébredtem, mostanában nem volt ilyen... nézegettem a postámat ... Guggenheim Múzeum hírlevelénél elidőztem... 2006-ban történt New Yorkban... volt szerencsém kivívni, itt nem túlzok ezzel, de tényleg nem, az akkori útitársamtól, hogy azt ne hagyjuk ki...valójában én már előre összeállítottam a saját programjaimat, mit szeretnék megnézni és ez volt az első helyen... neki nem szerepelt a listáján, pedig rendszeresen járt arrafelé... de mindig egyforma bevált programjai voltak a barátaival, ami tartalmas volt, de az élet más területeit érintette... utólag igazat adott és megjegyezte:

- Tényleg kár lett volna kihagyni... - ezt is, mint sok minden mást akkor ott, nehezen tudtam kezelni és elfogadni, hogy vannak emberek, akiknek nem fontos a művészet... nem tartozik az életükhöz, na meg azt, hogy úgy élnek, mint a robotok, akiket beprogramoztak... azt hittem mindenkinek természetes és az életéhez tartozik az, hogy örömöt ad mások tehetségén keresztül megismerni a világukat, világot...

... bevillant életem egyik korszaka, amikor kalocsai mintás tányérokat festek a Nagyi kicsi házában , ami persze gyerekkoromban nagynak tűnt... egy általam kialakított izolált helyen, ami csak az enyém volt... majd a közös programok Máriával, aki gyönyörű tányérokat festett és engem is tanítgatott erre... szerelme a zenész barátja... a jászfényszarui Művelődési Házban a közös együttlétek... egyszer még én is énekeltem egy szólót, gitáros barátja kiséretével, unszolására... 

- Milyen gyönyörű tiszta, gyermeki hang - mondta elismerően - én zavarban voltam, a többiek körülöttem, csendben maradtak, amit úgy könyveltem el akkor, hogy jobb, ha többet nem énekelek, csak együtt velük... 

... azóta sem énekeltem, csak néha magamban, de azt is ritkán... 13 éves voltam, mikor kivették a mandulám a jászberényi kórházban... egyedül mentem be és egyedül mentem haza busszal... mindenkiért jöttek, csak értem nem... Nagyi azt mondta, hogy:
- Icike nagy lyány vagy, nem kell melléd kíséret... - Anyum meg Budapesten élt, utólag tudta meg, hogy velem mi történt... ez az egész kórházi hangulat, műtét, ahogy ülök félkábultan a székben és fuldoklok az orvos műszereitől, sokáig visszatért rémként álmaimban... a falu orvosa, most nem jut eszembe a neve hirtelen, de itt van a nyelvemen, na megvan Dr. Lakatos Béla... azt mondta a nagyinak, hogy:

- Icike - gyerekkoromban így becéztek - meg fog hízni és nem lesz több mandula gyulladása, 40 fokos láza, ne aggódjon Ritzl néni ... ez volt Nagyapa halála utáni héten... na, ebből annyi igazság lett, hogy továbbra is vékony maradtam ahogy arrafelé mondták, még vasággyal sincs 20 kg és mandulám helyett a torokgyulládás sem került el, viszont a hangom eltűnt... soha többet nem lehettem szólista az énekkarban, mint előtte... 

... nem voltam még nagy arra pontosan emlékszem 8-9 éves talán ... volt egy bábszakkörünk és versenyre készültünk...  mindenki megkapta a feladatát, mit kell tennie... én a főszereplő Juliskát, ma sem értem, hogy miért, de rám esett a választása Mária énektanárnőnknek... előttem van kicsi termete, szép tündéri arca, amit válláig érő göndör barna haja keretezett, nagyon szerettem, jó lélek volt... mindenkinek el kellett otthon készítenie a saját bábfiguráját... fogalmam sem volt, hogy kezdjek hozzá ... ott ültem a konyha asztalnál a sarokban, előttem a színes ruhadarabok, madzagok, rafia, ezt lehet, hogy másképp hívták, de ez jutott eszembe most... tudod olyan szintelen, természetes anyag, azzal kötözte fel Nagyapa a kertben a szőlőlugast... ezt a szokását hűen őrzöm, akkor mindig velem van, mikor a budai kertünkben a szőlőket kötözöm fel ezzel, na ez idén tavasszal elmaradt, de fiam megnyugtatott, hogy majd Ő megcsinálja... akkor arra gondoltam abból szép haja lesz majd az én Juliskámnak... de valahogy sehogy sem akart sikerülni, hiába igyekeztem... most is itt van előttem a kép, hogy Nagyapám a konyha másik végéből néz... látta, hogy könnyek csöpögnek a kezemben tartott formátlan bábomra, majd odaült mellém és lassan együtt, de igazából az Ő keze alól életre kelt az én Juliskám... évekig vele aludtam éjszakánként... és most látom ezt a fotómat, amit valamelyik nap selfiztem itt Saint Tropez kikötőjében a teraszon egy boldog pillanatomban... hát pont ilyen 'vastag' coffos szívalakú arca volt, mint nekem ezen a képen... mostanáig ez eszembe se jutott, pedig Editem meg is jegyezte, hogy:

Nagy Edit Tudom, hogy sok mindent átélt, érett, bölcs nő vagy... mégis ezen a profilképen egy ártatlan, tisztaszívű kislány néz rám...

#mindenokici 

Saint Tropez, 2020. április 05.

... 6,15 h előtt pár perccel Laurától kaptam egy üzenetet... meditáljunk együtt ... gondolatom remélem 10 milliárdszorosan felerősödik majd... köszönöm, ha elolvastad... a szeretetem legyen veled örökre!

© 2020. MÁRCIUS 28. CSENGE SZÜLINAPJA ... VÁRATLAN FORDULATOT VESZ SAINT TROPEZ KIKÖTŐJÉBEN...

FOTÓIM MÖGÖTT AZ ÉLETEM

(RÉSZLET)

2020. március 28 Port de Saint Tropez, France © BIPHOTONEWS
Download

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT CSENGE!

2020. MÁRCIUS 28.

13. NAP

#maradjotthon #stayathome #jerestchezmoi

#mindenokici #semmisemokici

(#mindenokici jelmagyarázat: Nagyi hívott gyerekkoromban ici-nek / OK = rendben / minden = minden / de semmi sincs rendben azt érzem...)

p.s. ... ismét beigazolódott, hogy a fotózás... filmezés... photók... filmek, archíve anyagok örömöt adnak, nem is akármilyen boldogságot... jelen esetben az ÉLET érzését, hangulatát, ami most eltűnt a földről ... itt vagyok beszorítva nyugodtan írhatom, hogy a négyfal közé ... 2020. március 15-e óta Saint Tropez Franciaország kikötőjének egyik régi sorházának lakása lett az otthonom... nem panaszkodás képpen mondom, jól vagyok... élem az életem úgy, mint eddig hat éve már itt ezen a helyen, amióta a fényképezést választottam élettársamul... ez most viccesen hangzik így leírva, de ez valójában nem annyira az... viszont az is biztos, hogy ez a hivatás nem igazán tűri meg a társas viszonyt...

"Susan Sontag híres hasonlatával élve olyan, mint a vadászat: a fotós lesben áll gépével, hogy elkapja a pillanatot. Fontos, hogy pontosan tudja, mit keres és, ha megtalálja, tudja rögzíteni azt. Az elkészült fénykép, mint műalkotás ugyanis nemcsak a külvilág dokumentuma, hanem főleg arról az egyénről szól, akinek objektívjén keresztül belelátunk az életbe egy város életébe, a világba."

... 2006. évtől számítom a tanulási időszakomat a fotográfia terén... az a tapasztalatom, hogy ez végtelen, ha egyszer belesodortad magad, nincs megállás... amikor éppen a fényképezőgépem mögött vagyok, sosem gondoltam arra, hogy a szeretteimet, az életemben történő eseményeket, főleg a társasági életet, mozit, színházi előadásokat, koncerteket, partykat, születésnapokat, fesztiválokat, elmúlást, tájakat a világból, ahol eddig jártam, kalandjaimat, szerelmeket, majd egyszer így nézem vissza, egyedül négyfal között ... és emlékezem... így tudok csak benne lenni az élet, életem forgatagában, családom, emberek között... furcsa, szokatlan érzés, kicsit elszorul a torkom, de azt gondolom nem lesz ez mindig így... az élet megy tovább... mennie kell... de talán másképpen, mint eddig... amiben biztos vagyok...

... látom a Facebook oldalon sokan játékokat találtak ki, hogy elüssék az időt és erőt adjanak... zenészek élőben otthonról szórakoztatnak, másképp erre most nincs lehetőség...szívesen bennevagyok én is ebben, elidőzöm felettük és mulatom az időt... 

...anélkül, hogy sokat töprengtem volna azon, hogy mi lenne az, ami igazán lekötne és örömöt adna talán másoknak is, ennyi temérdek szabadidőben, jött az az ötletem, hogy mától 2020. március 28-tól, a karantén 13. napjától én is elindítok egy játékot... a tizenhárom nekem a szerencse számom, így biztosan rossz nem lehet, idáig mindig bevált... 

...Csengének, Évike nővérem Erika leányának születésnapja van ma, átküldtem neki egy rövidfilmet, amit a Nagyapja Miklós ihletet, akkor még nem tudtam, hogy ez miért is készül, habár volt egy sejtésem... 

... itt ülök, néha kinézek és elém tárul a kikötő szépsége... próbálom a gondolataimat, a fotókkal rendszerezni, amiből kizökkent egy hang az utcáról... majd felállok a Macbook-om mellől, kilépek a teraszomra ... látom, hogy talpig zöld színű védőruhában, maszkban az arcán egy férfi hangosan üvöltözik...

- Melyik hajón van ?... nem találom ?... - (francia nyelven, de jobbnak látom most legyszerűsíteni és magyarra fordítottam) ...  a mellettem lévő szomszéd szintén kijött a teraszára...

- Mi történt ? - kérdezem Tőle... - azt gondoltam, hogy valaki besokalt a bezártságtól és megbolondult...

- Egy hajót keresnek, ahol egy Covid-19 beteg van, de nem találják... - jött a válasz...

- Ez biztosan csak cirkusz - gondoltam először, itt sokszor kitalálnak valamit azért, hogy érdekesebb legyen a helyzet - majd látom, hogy pontosan a teraszommal szemben a védőmaszkos eltűnik egy kicsi hajóban, ami itt dekkol a ház előtt... izgatott hangok ... rendőrségi majd mentőautó érkezik...

... nem kell kimennem az utcára, a NAPI ESEMÉNYEK ... AZ ÉLET, A HALÁL, ELŐTTEM JÁTSZÓDIK... sokkol a nylonba becsomagolt test látványa... 

2020. március 28 12-13h Port de Saint Tropez, France - Covid-19  - első áldozata ezen a helyen © BIPHOTONEWS
Több fotó itt!

... mindeközben automatikusan teszem a dolgom, ami évek óta belém ivódott, azt tudom pontosan, hogy nem szeretném visszanézni... egyedül semmiképpen sem... itt vagyok a világ közepén egy csodálatos helyen, ahol halál a társaságom...

KÉRLEK VEDD KOMOLYAN! 

#MARADJOTTHON 

#STAYATHOME 

#JERESTECHEZMOI

folyt.köv.

(Barna Ilona BIPHOTONEWS)