p.s. ... '90-es évek elején a HYATT Hotel (napjainkra SOFITEL HOTEL-ra nőtte ki magát!) sarkán Andrew Vajna magyar-amerikai producernek köszönhetően megnyílt a nem is tudom, hogy hívták pontosan... na, utána néztem itt a neten a pénznyelő 'LAS VEGAS CASINO'... ennek a hatalmas hotelnak az aulája és több szintje, megtelt emberekkel, mindenki jelen volt, aki számított abban az időben... fergeteges party sztárokkal, híres emberekkel, finom ételekkel, italokkal, akkor is ritka, különleges alkalom volt ez... talán nem is volt ehhez hasonló azóta sem... hivatalosak voltunk a egy baráti társasággal, nem akarok erről beszélni, mert az ember mindig a bajban tudja meg, hogy ki az igazi barát... Sylvester Stallone volt a díszvendég... hát tudod, mikor megszólalt azon a mély, izgalmas hangján, ahogy üdvözölte a magyar közönséget... azt gondolom, nemcsak én lettem libabőrös... látom magunkat tisztán itt a reggeli Port de Saint Tropez fényében... előttem a kép... rövidre vágott hajam, tudod a 'SASSON' őrület elkíséri az embert majdnem egy életen át... talpig sminkben, illatom követte a klasszikus divat őrületét a párom ízlésének köszönhetően... milyen igaza volt, azóta meghagytam ezt a kifinomult, visszafogott divatot, nemcsak a ruháimban... előlgombos, piros "VALENTINO" ruhám, amit mai is őrzök a budai házamban, nagy becsben van... és most itt megint bevillant, hát az pontosan olyan volt, mint az Anyum teracotta ruhája, csak az anyaga más ... úgy látszik ez egy életen át kíséri majd az életutamat... szóval... én csak ott, álltam pezsgős pohárral a kezemben, mellettem a gyerekem apja fekete, elegáns, Francesco Smalto öltönyében... tudod mit szerettem benne a legjobban, hogy mindig nagyon elegáns volt és igényes nemcsak magával szemben ... ez volt az egyik főerénye... szóval ott álltunk a rulettasztal előtt és szemben Stallone fogta a zsetonjait és ráhelyezte a "0"-ra... most itt azért gondolhatod, hogy a "0" volt akkor a nyerőszám... engem persze ez nem igazán érdekelt ilyen mélységében, maradtam a felszínen és, csak néztem, néztem hosszan, még pislogni is elfelejtettem... igyekeztem mindent a szememmel örökre "lefotózni" az elmémbe vésni... persze ez ott nem volt tudatos részemről... kívülről, csak az látszódhatott, hogy egy 173 cm magas, karcsú, rövidhajú szőke, pohár pezsgővel a kezében, lefagyott a játékteremnek kialakított hotel első emeletén... nem hagytam magam zavartatni, arra pontosan emlékszem... hiába próbáltak velem a körülöttem lévők kontaktot teremteni... ez az hiszem így van a mai napig... ha igazán megérint valami, valaki nem érdekel más, nem hagyom széttörni a pillanatot... talán ezért is fotózok másképpen, mint a többi profi fotós... kitérő után visszatérnék, mert a pillanat élvezete a legfontosabb a világon, ezért ki nem hagynám... és csak élveztem, élveztem a pillanatot, amit kaptam akkor ott az élettől és így az enyém maradt végérvényesen...
... voltak hasonlóak még, amikor kézzel foghatóan ott volt előttem a kedvenc színészem, íróm, festőművészem, szobrászom... a sor itt végtelen, akikre felnézek és elismerem nagyságukat, mert így általuk én is többnek éreztem magam... kaptam milliónyi impulzust, hogy azzá válhassak, aki vagyok! ...
- Úgy látszik fejlődtél, az evolució nálad is mükdödött... vannak még csodák! - mondta nem is olyan régen egy volt manöken társam... itt direkt nem linkeltem be, mert nem szeretném a bonyodalmakat...
... a fenti gondolatsorok előhívták 2006. őszét, amikor Los Angelesben kávézgattunk egy ott élő baráti, de magyar származású társasággal az egyik legelőkelőbb hotel haljában ... Sean Penn ült majdnem szembe velem...ne gondold, hogy velünk, a társaságom más érdekeltségű volt, de gazdag az biztos... egyik emlék után, mint a gejzír törnek elő a többiek is... itt sürgetnek, hogy ők is szeretnék, ha kiírnám magamból... ez pontosan érzésben olyan, mint a vargánya Mátraházán az egyik esős utáni nyár előtti napos reggelen talán 2014-et írtunk, mikor Anyummal gombászni mentünk... azelőtt sosem találtunk, de aznap fent a hegyen körülnéztünk és a barna színű kalapok sűrűn belepték a mezőt körülöttünk... először nem is akartuk elhinni, hogy mit látunk... erről majd máskor... vissza a "BAKANCS LISTA"-mhoz ... 2018. nyarán Port de Saint Tropezban úgy általában minden reggel, lementem croissant, baguettet vásárolni a "Aux Deux Fréres Saint Tropez Boulangeries-pâtisseries (artisans)" éppen kiléptem az ajtaján és ott állt előttem Rod Stewart, szemkontakt, lehetett érezni a meglepetést, mindkettőnknél... rövid másodperc eltelt, míg tudod az agyig eljut az információ... hát pont ezalatt az idő alatt illant el Ő is előlem... akkor már bennem volt a "fotósok farkas ösztöne" és siettem utána, a mobilommal sikerült is néhány felvételt elcsípnem... igazából nem voltam biztos magamban, hogy jól látom-e, amit látok... ezért odamentem ahhoz a személyhez, aki a távolból védte a híres családot, mert ott voltak a kihalt utcán... hajnali 7-8h óra között rajtam és rajtuk kívül senki sem volt... most így visszagondolva érzésben pont olyan, mint 2020. március 15-óta, kihalt a város... az őr ehesegetett udvariasan, ami számomra a bizonyosságot adta akkor ott... még kattintottam néhányat itt láthatod... de utána úgy éreztem tapintatlan vagyok és mentem a dolgomra, hazafelé... ahogy kiértem az utca végére láttam, hogy a lesi fotós társam hatalmas objectívvel felszerelt profi gépével ott áll lesben... mosolyogtam, hogy a pillanat bocsi, de már az enyém volt először...
... 2014-2019 Festival de Cannes eseménye... ez vajon 2020-ban most, ide csak egy ? írnék... nem szeretnék belegondolni... 2019-ben, mikor megláttam Alain Delon-t úgy dobogott a szívem, hogy majdnem minden felvétel homályos lett a gép mozgásától... Woody Allen és itt sorolhatnék még... egy ilyen találkozással el tudtam lenni évekig gondolatban, annyira mélyen érintett, imádtam... kiváltságosnak kell lenni ahhoz, hogy ezeket átélhesd... ebben biztos vagyok...
... voltak hasonlóak még, amikor kézzel foghatóan ott volt előttem a kedvenc színészem, íróm, festőművészem, szobrászom... a sor itt végtelen, akikre felnézek és elismerem nagyságukat, mert így általuk én is többnek éreztem magam... kaptam milliónyi impulzust, hogy azzá válhassak, aki vagyok! ...
- Úgy látszik fejlődtél, az evolució nálad is mükdödött... vannak még csodák! - mondta nem is olyan régen egy volt manöken társam... itt direkt nem linkeltem be, mert nem szeretném a bonyodalmakat...
... a fenti gondolatsorok előhívták 2006. őszét, amikor Los Angelesben kávézgattunk egy ott élő baráti, de magyar származású társasággal az egyik legelőkelőbb hotel haljában ... Sean Penn ült majdnem szembe velem...ne gondold, hogy velünk, a társaságom más érdekeltségű volt, de gazdag az biztos... egyik emlék után, mint a gejzír törnek elő a többiek is... itt sürgetnek, hogy ők is szeretnék, ha kiírnám magamból... ez pontosan érzésben olyan, mint a vargánya Mátraházán az egyik esős utáni nyár előtti napos reggelen talán 2014-et írtunk, mikor Anyummal gombászni mentünk... azelőtt sosem találtunk, de aznap fent a hegyen körülnéztünk és a barna színű kalapok sűrűn belepték a mezőt körülöttünk... először nem is akartuk elhinni, hogy mit látunk... erről majd máskor... vissza a "BAKANCS LISTA"-mhoz ... 2018. nyarán Port de Saint Tropezban úgy általában minden reggel, lementem croissant, baguettet vásárolni a "Aux Deux Fréres Saint Tropez Boulangeries-pâtisseries (artisans)" éppen kiléptem az ajtaján és ott állt előttem Rod Stewart, szemkontakt, lehetett érezni a meglepetést, mindkettőnknél... rövid másodperc eltelt, míg tudod az agyig eljut az információ... hát pont ezalatt az idő alatt illant el Ő is előlem... akkor már bennem volt a "fotósok farkas ösztöne" és siettem utána, a mobilommal sikerült is néhány felvételt elcsípnem... igazából nem voltam biztos magamban, hogy jól látom-e, amit látok... ezért odamentem ahhoz a személyhez, aki a távolból védte a híres családot, mert ott voltak a kihalt utcán... hajnali 7-8h óra között rajtam és rajtuk kívül senki sem volt... most így visszagondolva érzésben pont olyan, mint 2020. március 15-óta, kihalt a város... az őr ehesegetett udvariasan, ami számomra a bizonyosságot adta akkor ott... még kattintottam néhányat itt láthatod... de utána úgy éreztem tapintatlan vagyok és mentem a dolgomra, hazafelé... ahogy kiértem az utca végére láttam, hogy a lesi fotós társam hatalmas objectívvel felszerelt profi gépével ott áll lesben... mosolyogtam, hogy a pillanat bocsi, de már az enyém volt először...
... 2014-2019 Festival de Cannes eseménye... ez vajon 2020-ban most, ide csak egy ? írnék... nem szeretnék belegondolni... 2019-ben, mikor megláttam Alain Delon-t úgy dobogott a szívem, hogy majdnem minden felvétel homályos lett a gép mozgásától... Woody Allen és itt sorolhatnék még... egy ilyen találkozással el tudtam lenni évekig gondolatban, annyira mélyen érintett, imádtam... kiváltságosnak kell lenni ahhoz, hogy ezeket átélhesd... ebben biztos vagyok...
... elringatott a visszaemlékezés közben hallgatott zene, film... mélyen végigaludtam az éjszakát... nem emlékszem vissza az álmomra... csendes reggel vesz körül, így van ez már 28 napja persze én nem bánom, helyesebben nem bánnám, ha ennek az oka más lenne... leszámítva, hogy a torkom érzékenyebb a szokásosnál, de ez már nem zavaró, kezd természetessé válni... így van ez egy ideje sűrűbben kell az orromat is megtörölnöm reggelente és nagyokat tüsszögök... ágyam mellett papírzsebkendők tornyosulnak, nincs meggondolatlan levegőbe beletüsszentés gondolhatod... ezzel a furcsa másságommal, nem vagyok egyedül mostanság, ahogy beszéltem másokkal is, na nem személyesen, hanem mobilon vagy messengeren keresztül... mondom ezekett a tüneteimet, aztán hallom, hogy bizony ők is így vannak ezzel, ez az új hozzánk tapadt csökevény, idővel ezzel is megküzdünk és elraktározzuk, csendre intjük... az emberi testet "ISTENÜNK" annak idején úgy teremtette, hogy belerakott mindent, még az "ÖNGYÓGYÍTÁST' is...
...mi itt naponta kitöltött irásos vagy mobilunkba letöltött kijárási engedéllyel kimehetünk a levegőre ...hét "kocka" lehetőséget kaptunk, választhatunk ezek közül ... én általában "sportolok"...most ez van séta helyett... ha engedélyed nincs maradsz a négy fal között, de úgy általában mindenkinek van, naponta egyre többen veszik igénybe... eleinte, csak én voltam a kikötőben, senki nem mert kimozdulni otthona védelméből... ez a vírus intelligens zárt ajtón kívül maradt... nekem meg itt kezdett a fantáziám beindulni, hogy valami "nem kerek" itt ebben a törnésben... majd kiderül ez előbb vagy utóbb én pont úgy gondolok erre is, mint általában, de most nem írom itt ezt ki, mert ez is elveszítette fontosságát... visszatérve a kijárási engedélyre, azt bizony saját magad töltöd ki és aláírásoddal igazolod, hogy rendben vagy, mehetsz "sportolni" az utcára... ha ez nincs nálad kemény pénzbírságot fizetsz, ha elkapnak... tegnap épp a teraszom előtt akcióztak a motoros rendőrök, vicces volt, ahogy leállították a piros robogóval közlekedőt... a hivatalos személy elé akart vágni a nagy motorjával, de közben kicsúszott a hátsó kereke és elterült a földön... felvettem filmre, egyszer majd levetítem... annak most nincs itt még az ideje...
... gondolhatod, ha ismered a képességeim, hogy először nem értettem, hogy mi ennek az írásos saját magad kitöltöd papírnak az értelme, de aztán elmagyarázták nekem, hogy fontos, azért, hogy tudják az eredeted, hol laksz... majd lefotózom felrakom, de lehet, hogy azt csak majd a könyvben, itt nem akarok bonyodalmat kelteni ezzel... és meg akart győzni még azzal az okoskodással, ha netalán tán pozitív lenne a teszted könnyebben felderíthető a "darázsfészek"... persze ennek sem találtam meg a logikai értelmét, eddig nem láttam, csak egy ilyen autót, aki gondolom megvizsgálja az utcán a járókelőt, azt is tegnap... várakozott sokáig a teraszom alatt, senki nem volt az utcán, simán mondhatom, hogy kihalt volt, mint egy lakatlan sziget... persze itt mindenki tudja, hogy tudósítok már évek óta a helyszínről... hát ezt is felvettem, lefotóztam... épp ebben a pillanatban megvilágosodtam, hallod ez hasonlít a parkolási díjra, amit bevezettek a kocsiknál... na ezt már felfogtam végre... ezen most felröhögtem...
... Chernobyl 1986... éppen Bécs városában voltunk a gyerekem apjával, aki úgy gondolta sétálás közben és váratlanul megfogta a kezem a Kärntner Str. Cartier üzlete előtt és betuszkolt az ajtón... ezt szószerint kell értened... Viktor fiam a hasamban hat hónaposan akkora volt, mint aki rögtön meg akar születni... majd kiválasztotta a pultból a három karika egyben "barátság" szimbóluma gyűrűt és felhúzta, feltuszkolta inkább a víztől dagadt tudod melyik újjamra... hát a menyasszonyosra... láttam az eladókon, hogy nem mernek ezen röhögni, de nagyon ott volt a torkukban...
... ezután végigizgultam még azt a maradék három hónapot, hogy egy egészséges gyermeket hozzak a világra, erre a világra, amit most egy meggondolatlan elme, elmék elködösítettek újból... aztán lehet, hogy ez lett a mázlink, hogy akkor már megkaptuk a vakcinát is egyúttal a jövőre nézve...
... erről majd még írok, de közben a Bee Gees számát hallgattam és visszarepített 1978. nyarába... tudod, akkor volt a Night Fever őrület...
... a mobilom jelzi, hogy üzenetet... üzeneteket kaptam... nézegetem a kedves, szeretettől zubogó szavakat, rajzokat, filmeket... nagyon jó, hogy vagytok Nekem... Boldog Húsvétot kívánok 2020-ban is!
(folyt.köv.)
Vigyázzatok magatokra, mert akkor másokra is vigyáztok!
Port de Saint Tropez, France
2020. április 12. (HÚSVÉT VASÁRNAPJA!)
(a linkekre feltétlen egy kattintást!)
 |
Vigyázzatok magatokra, mert akkor másokra is vigyáztok!
Port de Saint Tropez, France
2020. április 12. (HÚSVÉT VASÁRNAPJA!)
(a linkekre feltétlen egy kattintást!)
Én total egyedül vagyok itt...erzesben mintha egy filmben lennek... sétálok a kihalt városban ... vigyázzatok egymásra 
