PHOTOGRAPHY * BIH'ART * BIPHOTONEWS directly from Saint-Tropez, France
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Port de Saint Tropez. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Port de Saint Tropez. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. április 15., szerda

© 32. NAP ... PATRICK BRUEL FRANCIA ÉNEKEST HALLGATVA... BRÜSSZEL '80-AS ÉVEK...


Patrick Bruel


1987-1992...talán még 1994. is ide sorolható!

p.s ... Viktor még nem volt egy éves, amikor először utaztunk repülőn Brüsszelbe együtt kettesben... első osztályon, erre ügyelt az apja... ugráltak körülöttünk a #sztyuardeszek... figyelték minden gondolatunkat... erről, most eszembe jutott a szülésem a Honvéd Kórházban, hát ott is volt rendesen kényeztetés az orvosok és ápolónők által... na, gondolhatod, hogy miért... mondok egy példát, hogy jobban értsd, igaz ezt máskorra tartogattam, de valahogy jól esik most ezt itt megemlíteni... szóval beteg lett a gyermekem édesapja és kórházba került... azt tudni kell ehhez, hogy senki nem bírja a családban a kórház szagát, egyszerűen hányunk ettől, de Louis még ennél is jobban érzékeny volt ... egyik alkalommal,  mikor meglátogatta az apját odament az orvosához és azt mondta:

- Kedves Doktor Úr, ha meggyógyítja minél előbb az apámat, akkor veszek magának egy BMW  maga mondja meg, hogy milyen tipusút szeretne... hát erre nem kellett sokáig várnia az biztos, pedig abban az időben Magyarországon, minimum 5 évig kellett egy új autóra... nem úgy volt, hogy bementél a a márka kiállító termébe és máris beleülhettél... 
... Louis kicsit eltúlzott mindent, de hát Ő ilyen nagy vonalú volt szinte mindig... mindenkivel... ezért nevezték őt a "Belga Királynak" ...
...visszatérek a fent elkezdett történetemhez.. Louis, aki évek óta Brüsszelben élt és dolgozott, pontosabban 1964. óta, mikor az egyik nap lement cigarettáért a Ferenc krt úti gangos lakásuk 4. emelétéről és, csak húsz év múlva tért vissza... kialakította a közös otthonunkat az Avenue de l'Uruguay egyik modern három szintes épületének, első emelétén lévő teraszos lakásában... nagy nappaliban fekete színű kanapé, kandalló, XIV. Lajos stílusú bútorok, na nem eredeti, de nagyon hasonlóak voltak... amerikai fehér színű, modern konyha, három hálószoba... kényelmes volt mindenki számára... egy-két évvel később, mikor kiköltöztek a legalsó, kertkapcsolatos körülbelül 300m2-es lakásból a bérlők... azért írom így, mert nem tudom pontosan, csak azt, hogy egy szinten hatalmas területű nappali, konyha, hálószobák, két bejárattal, hogy a személyzet külön közlekedjen... hát mi ide, leköltöztünk hárman, azzal a gondolattal, hogy jó, ha van egy kert a gyerekünknek, meg nekünk is... a hatalmas nappali közepén kandalló, elegáns bútorok, kanapék a Sablon antique üzleteiből, na ezek már eredetiek voltak... szóval totál luxus a köbön... nagyon szerettem ott élni, annak ellenére, hogy sokat voltam egyedül a fiammal... ebben a magányomban nyújtott vigaszt Patrick Bruel hangja, zenéje ... itt ismertem őt meg és a mai napig is az egyik kedvenc énekesem... zengett a ház, amikor bekapcsoltam a Bang&Olufsen...  lassacskán megismertem a várost ugyanúgy, mint Budapestet... bejártam Viktorral szinte az összes múzeumát, ezek közül is a Museum of Natural volt az egyik kedvencünk, na ide hetenként kellett mennem, ami nekem már egy kicsit sok volt, de hát mindent a gyerekemért feláldoztam magam... bejártuk az összes terét ... a Grand-Place régi épületeiben bolyongtunk, időutazás a múltba már akkor elkezdődött... tudod, akkor még nem volt internet, google, de volt az egyikben egy hatalmas könyvtár, ahol sokat időztünk... igaz, Viktornak előtte a játékboltban be kellett vásárolnom, hogy őt is lekösse valami... viccesnek tűnik, de igaz, hogy évek alatt úgy alakult, hogy már a játékboltban szinte alig volt olyan játék, ami ne lett volna otthon a gyermekem szobájában... sokat voltunk kettesben, apja hol velünk volt egy hétig, a másik héten meg Budapestre vagy egy másik ország városába utazott intézni az ügyeit, üzleti dolgait, hogy mit... ? majd erről is szó lesz előbb vagy utóbb és megtudod, ha velem maradsz...   ... a brüsszeli otthonunkban egyik évben meglátogatott az állatorvos barátnőm és milyen igaza volt, mikor azt mondta, először persze húzódzkodtam ettől, még a gondolattól is kirázott a hideg, hogy beüljek tanulni egy terembe több órán át:
- Ica, iratkozz be a Berlitz nyelviskolájába, szabadidőd van elég, hogy megtanuld ezt a nyelvet jobban... és már lökött is egyet rajtam és azt vettem észre, hogy ott ülök a tanterem egyik asztalánál, a másiknál egy olasz fiú, a tanár középen - hát időm lett volna, de abban az időben nem volt kedvem igazán ehhez, így a "padtársammal" bejártuk az összes kocsmát a környéken... most ezen már nen tudok változtatni, mint ahogy azon sem, hogy egész életemben mindig előbb történtek dolgok tíz évvel, mint ahogy kellett volna... valahogy, mindig később érzek rá bizonyos dolgokra ilyen volt ez is és még a szerelmi történeitemet is ide sorakoztathatom... 
...Viktor ekkor már majdnem három éves volt, beírattuk egy közelünkben lévő óvodába ... szegénykém úgy megvolt szeppenve az idegen közegben, hogy alig akart megszólalni hosszú ideig... bekavart nála az idegen nyelv karattyolása... egyik nap mégis úgy gondolta, hogy na most már elég a szótlanságból és mutogatásból... folyékonyan, mondatokban, nem ám szavakban el kezdett beszélni két nyelven magyarul és franciául párhuzamosan... hát ennyit a gyerekkorban könnyebb megtanulni nyelveket dumáról...
... ebben az időtájt volt az az őrületem, hogy bejártam Av. Louise elegáns üzleteit naponta ...végigtúrtam, megvettem minden divatos ruhát, ami megtetszett... nem volt nehéz dolgom a fizetésnél, már akkor  közös arany creditkártyám volt a gyermekem apjával, igaz limithatárt megszabta, talán ismert egy kicsit... 1988. évet írhattunk talán...  Louis Féraud volt az egyik kedvencem... mai napig is őrzöm, nagy becsben tarton elegáns zakóját .., de ennek külön története van... ez már 1989. Párizs Hôtel Plaza Athénée falai között zajlott...

folyt. köv.
(a linkekre feltétlen egy kattintást!)

Port de Saint Tropez, France
2020. április 15. 


32. NAP
Port de Saint Tropez
2020. április 15.
#mindenokici #stayathome #jerestechezmoi #maradjotthon

2020. április 14., kedd

31. NAP... MÉG EGY HÓNAP #MARADJOTTHON #JERESTECHEZMOI #STAYATHOME...

2020. április 14. Port de Saint Tropez, France
...Húsvét utáni kedd, első reggele... meglepően jó közérzettel ébredtem, megint mosolygósan... nem is akarok visszagondolni, hogy mit éreztem az előző napokban... eltűnt a #homály, nemcsak az elém táruló kikötőről és a mögötte lévő hegyekről is... de jó, ISTENEM DE JÓ!...  érzésben olyan, mint régen... teraszomon állva, a levegőt mélyen belélegeztem és nem volt az az érzésem, hogy csak a torkomig jut el, lassan terjedt szét az egész testemben, megtelt a tüdőm és a világ kinyílt bezárt szemeim  előtt... felfelé széttártam karjaim, meghajoltam, mint minden reggel és megköszöntem, hogy ezt most megint érezhettem...  Freddy Mercury "Tavaszi szél vizet áraszt..." dallama betöltötte nemcsak a szobámat, hanem az egész kikötőt... kiengedtem, hogy beterítse az egész világot...




#minenokici #jerestechezmoi #stayathome 
Vigyázz magadra továbbra is, mert akkor mindenkire vigyázol!
Port de Saint Tropez, Franciaország

2020. április 10., péntek

©26.NAP - KEANU REEVES TEGNAP KELLEMES ÁLOMBA RINGATOTT...

... tegnap este azt játszottam, hogy moziban vagyok... kényelembe helyeztem magam az ágyamban, egy pohár vörösbor társaságában... biztonság kedvéért az egész üveget a közelemben hagytam, hogy ne nagyon keljen megmozdulnom filmnézés közben, ha még inni szeretnék... na, de mégis milyen hangulatba ringassam magam lefekvés előtt... ahogy nézegettem a filmeket a YOUTUBE csatornáin, eszembe jutott egy be nem teljesedett szerelmi történetem... ilyen volt egy néhány, de ez az egy számomra többet jelentett, mint a többi... ennyi idő után is érzem az "ízét"... azt talán mondanom sem kell, hogy ezt is fejben játszottam le, pedig karnyújtásnyira volt tőlem, sőt annál is közelebb... első alkalommal távozásomkor, megérintettem a vállát, amiben bennevolt a szívem üzenete... mikor másodszor is találkoztunk ... egy nagy társasággal ült a kávézó kerek asztalánál, mikor meglátott meglepődött, ugy mint a filmjeiben láttam eddig... ez kizökkentett a magabiztonságomból, nem várt fordulat volt... kiegyenesítette hátát, szemei felett a szemöldökét enyhén összeráncolta és csodálkozó szemei elidőztek rajtam, halvány mosollyal a szája szegletében... én meg erre lefagytam a szó szoros értelmében... tétováztam, gondolatban visszavonulót fújtam ennek az akciómnak  amit persze  a legjobb barátnőm leányának köszönhettem, aki ott dolgozott a hotel egyik üzletében, Ő üzent,  hogy:

- Itt van a kedvenc színészed, ha sietsz akkor... - én meg eldobtam mindent és rohantam...

... a szívem mégis azt diktálta, hogy ne fussak el, leültem ugyanoda, ahová első találkozásunkkor... elővettem a jegyzeteim, magam elé tettem, úgy csináltam, mintha az fontos  lenne... a fényképezőgép ott lapult a táskámban... nem mertem elő venni, akkor még nem voltam annyira bátor... iPhone-m még nem volt, csupán egy pici Nikon fényképezőgépem, de azt már kivégeztem az első alkalommal, amikor a nagy csendben lenyomta az exponáló gombot és zengett tőle az egész kávézó... az összes szem rámszegeződve... na ezt most kihagytam...  Ő még maradt egy darabig a filmes társasággal... ne gondold, hogy ez hosszú ideig tartott, csupán néhány perc... majd felállt, elindult felém... én barom meg ránéztem úgy, mintha nem ismerném... Ő meg irányt váltva, elsuhant az asztalom előtt és ezzel a lendülettel a valóvilágomból is... ez volt 2011. évben a FOUR SEASON Hotel kávézójában Keanu Reeves 1964. libanoni születésű angol-kanadai kedvenc színészemmel a fejben játszom le szerelmi kalandom... ennek köszönhetően az éjjel rábukkantam egy régi weboldalamra ...  annak idején mikor tanultam a weboldal szerkesztést, gyakorlásképpen naponta születtek ezek... évek múlva sem tudtam mindegyiket törölni, de most ezt nem is bánom...


... 2020. április 10. péntek, "NAGYPÉNTEK, HÚSVÉT ELŐTT!" ... ma reggel nem igazán éreztem magam jól, de betudom a filmnézés közbeni vörösbor iszogatásomnak... ma víz, ez nem árthat ... tegnap éreztem az esti 25. napi futásom közben, ami inkább gyors gyaloglás, de én erre is büszke vagyok, mert legutóljára 5-6 évvel ezelőtt... lehet, hogy több is... futottam ott, ahol laktam 2020. március 15-e előtt Budán házunk feletti erdőben napi rendszerességgel... imádtam akkor, a természet szépsége, jó levegő, át a hegyen a vitorlázó repülőtérig, ahol mindig történt valami érdekes, ott megpihentem a domb tetején, laza yoga... utána az RC  edzőtermében izzadtam 2-3h, míg a gerincem azt nem mondta, hogy szia ennyi... köszi azóta jól vagyok... de azt máig sem értem, hogy volt erre annyi időm a gyereknevelés, pénzkeresés és egyéb teendőim mellett... most látom belinkelve az RC  nyitvatartási idejét... ezek ebben az időszakban is, igaz korlátozottan, de nyitva vannak... no comment!
... a nyitott teraszajtón keresztül enyhe fahéj illat kering a szobámban a szomszéd készül az ünnepekre két szép fia van, sűrün látom mostanában őket a teraszukon megpihenni... egyetlen őslakos család a Barbarac maradt itt a szomszédságomban... néha váltunk egy-egy mondatot, kedves emberek... ez az illat elindította a napomat... szeretnék valami fahéjas csodát enni...  a tejberizs már a hűtőmben lapul üresen... 
Vigyázzatok magatokra, mert akkor másokra is vigyáztok!
Port de Saint Tropez, France
2020. április 10.

(a linkekre feltétlen egy kattintást!)
Vigyázzatok magatokra, mert akkor másokra is vigyáztok!
Port de Saint Tropez, France
2020. április 10.

2020. április 6., hétfő

©22. nap Port de Saint Tropez magam magamban... a rózsaszínű felhőcskék biztonságában...

... talán most ráveszem magam és a francia nyelvet is gyakorlom... erre most igazán van időm... félre értések halmaza, megváltoztatta a körülöttem lévő létet... na, ezt ismerem volt az életemben elégszer... nem kímélt ebben az időszakban sem ... nem gond, megrázom magam, mint eddig és az élet megy tovább, ha ez a  #covivírus engedi... minden fejben játszódik le, úgy hogy ez is "deleted" ... 
Vigyázzatak magatokra, ezzel másokra is vigyáztok!
#mindenokici #jerestechezmoi #maradjotthon #stayathome

p.s. ... Port de Saint Tropez csodálatos fényében, minden nap kapok egy olyan szeretet impulzust a természettől, ami töröl minden mást...  a rózsaszínű felhőcskéim biztonságot adnak...

 "Egyetlen olyan művészet sincs, amelyik oly mértékben függene a minket körülvevő világtól, mint a fotográfia."

#mindenokici
Port de Saint Tropez, 2020. április 06.
22. nap




2020. április 4., szombat

© 21. nap 2020. április 05... hajnali órák...meditáció együtt 6,15 h

FOTÓIM MÖGÖTT AZ ÉLETEM
(részlet)

p.s. ... 2020. április 05. Port de Saint Tropez... korán, hajnali órákban ébredtem, mostanában nem volt ilyen... nézegettem a postámat ... Guggenheim Múzeum hírlevelénél elidőztem... 2006-ban történt New Yorkban... volt szerencsém kivívni, itt nem túlzok ezzel, de tényleg nem, az akkori útitársamtól, hogy azt ne hagyjuk ki...valójában én már előre összeállítottam a saját programjaimat, mit szeretnék megnézni és ez volt az első helyen... neki nem szerepelt a listáján, pedig rendszeresen járt arrafelé... de mindig egyforma bevált programjai voltak a barátaival, ami tartalmas volt, de az élet más területeit érintette... utólag igazat adott és megjegyezte:
- Tényleg kár lett volna kihagyni... - ezt is, mint sok minden mást akkor ott, nehezen tudtam kezelni és elfogadni, hogy vannak emberek, akiknek nem fontos a művészet... nem tartozik az életükhöz, na meg azt, hogy úgy élnek, mint a robotok, akiket beprogramoztak... azt hittem mindenkinek természetes és az életéhez tartozik az, hogy örömöt ad mások tehetségén keresztül megismerni a világukat, világot...
... bevillant életem egyik korszaka, amikor kalocsai mintás tányérokat festek a Nagyi kicsi házában , ami persze gyerekkoromban nagynak tűnt... egy általam kialakított izolált helyen, ami csak az enyém volt... majd a közös programok Máriával, aki gyönyörű tányérokat festett és engem is tanítgatott erre... szerelme a zenész barátja... a jászfényszarui Művelődési Házban a közös együttlétek... egyszer még én is énekeltem egy szólót, gitáros barátja kiséretével, unszolására... 
- Milyen gyönyörű tiszta, gyermeki hang - mondta elismerően - én zavarban voltam, a többiek körülöttem, csendben maradtak, amit úgy könyveltem el akkor, hogy jobb, ha többet nem énekelek, csak együtt velük... 
... azóta sem énekeltem, csak néha magamban, de azt is ritkán... 13 éves voltam, mikor kivették a mandulám a jászberényi kórházban... egyedül mentem be és egyedül mentem haza busszal... mindenkiért jöttek, csak értem nem... Nagyi azt mondta, hogy:
- Icike nagy lyány vagy, nem kell melléd kíséret... - Anyum meg Budapesten élt, utólag tudta meg, hogy velem mi történt... ez az egész kórházi hangulat, műtét, ahogy ülök félkábultan a székben és fuldoklok az orvos műszereitől, sokáig visszatért rémként álmaimban... a falu orvosa, most nem jut eszembe a neve hirtelen, de itt van a nyelvemen, na megvan Dr. Lakatos Béla... azt mondta a nagyinak, hogy:
- Icike - gyerekkoromban így becéztek - meg fog hízni és nem lesz több mandula gyulladása, 40 fokos láza, ne aggódjon Ritzl néni ... ez volt Nagyapa halála utáni héten... na, ebből annyi igazság lett, hogy továbbra is vékony maradtam ahogy arrafelé mondták, még vasággyal sincs 20 kg és mandulám helyett a torokgyulládás sem került el, viszont a hangom eltűnt... soha többet nem lehettem szólista az énekkarban, mint előtte... 
... nem voltam még nagy arra pontosan emlékszem 8-9 éves talán ... volt egy bábszakkörünk és versenyre készültünk...  mindenki megkapta a feladatát, mit kell tennie... én a főszereplő Juliskát, ma sem értem, hogy miért, de rám esett a választása Mária énektanárnőnknek... előttem van kicsi termete, szép tündéri arca, amit válláig érő göndör barna haja keretezett, nagyon szerettem, jó lélek volt... mindenkinek el kellett otthon készítenie a saját bábfiguráját... fogalmam sem volt, hogy kezdjek hozzá ... ott ültem a konyha asztalnál a sarokban, előttem a színes ruhadarabok, madzagok, rafia, ezt lehet, hogy másképp hívták, de ez jutott eszembe most... tudod olyan szintelen, természetes anyag, azzal kötözte fel Nagyapa a kertben a szőlőlugast... ezt a szokását hűen őrzöm, akkor mindig velem van, mikor a budai kertünkben a szőlőket kötözöm fel ezzel, na ez idén tavasszal elmaradt, de fiam megnyugtatott, hogy majd Ő megcsinálja... akkor arra gondoltam abból szép haja lesz majd az én Juliskámnak... de valahogy sehogy sem akart sikerülni, hiába igyekeztem... most is itt van előttem a kép, hogy Nagyapám a konyha másik végéből néz... látta, hogy könnyek csöpögnek a kezemben tartott formátlan bábomra, majd odaült mellém és lassan együtt, de igazából az Ő keze alól életre kelt az én Juliskám... évekig vele aludtam éjszakánként... és most látom ezt a fotómat, amit valamelyik nap selfiztem itt Saint Tropez kikötőjében a teraszon egy boldog pillanatomban... hát pont ilyen 'vastag' coffos szívalakú arca volt, mint nekem ezen a képen... mostanáig ez eszembe se jutott, pedig Editem meg is jegyezte, hogy:


Nagy Edit Tudom, hogy sok mindent átélt, érett, bölcs nő vagy... mégis ezen a profilképen egy ártatlan, tisztaszívű kislány néz rám...

Saint Tropez, 2020. április 05.




... 6,15 h előtt pár perccel Laurától kaptam egy üzenetet... meditáljunk együtt ... gondolatom remélem 10 milliárdszorosan felerősödik majd... köszönöm, ha elolvastad... a szeretetem legyen veled örökre!

©20. nap 2020. április 04. Port de Saint Tropez

20. nap 2020. április 04. Port de Saint Tropez
 © BIPHOTONEWS #maradjotthon #stayathome #jerestechezmoi

19. nap 2020. április 03 Port de Saint Tropez

19. nap 2020. április 03 Port de Saint Tropez © BIPHOTONEWS

2020. március 31., kedd

©16. NAP KARANTÉN PORT DE SAINT TROPEZ 2020. MÁRCIUS 31...1


16. nap karantén... ugyanaz a hely, de a természet mindig mást mutat... Port de Saint Tropez, France ...
2020. március 31.© BIPHOTONEWS

... mai nap egy francia dalt adok nektek ehhez a nagyon szép naplementéhez...

© 16. NAP KARANTÉN PORT DE SAINT TROPEZ, FRANCE 2020. MÁRCIUS 31.

16. NAP
2020. március 31.
PORT DE SAINT TROPEZ, FRANCE

  ... néhány évvel ezelőtt a '90-es évek elején...
nem igazán értettem egyet azzal, helyesebb talán azt mondanom, hogy nem nőttem fel még ahhoz,
amit a gyerekem apja mondott Karácsonykor... miközben én sütöttem, főztem és
számtalan ajándékot csomagoltam be a szeretteim részére...

- Ica élj úgy, hogy minden napod KARÁCSONY legyen! 
Baromság ilyen nagy felhajtást csinálni pont ezen a napon! ... 

... akkor, ezt a megjegyzését nem igazán kedveltem... évek teltek el ezután... mikor végre megértettem ezt, azóta MINDEN NAPOM KARÁCSONY!

 ... ez a rövid filmem a tavalyi 2019. évi Karácsony hangulatát idézi ... hallgass bele, ritka pillanata ez 
az örömnek! ...
#maradjotthon #jerestechezmoi #stayathome 👏 #biphotonews #mindenokici 🤘🏻


p.s. ... 16. nap is gyümölcs turmix-szal kezdtem a napot... egy banán, egy kiwi, fél lime, de ez lehet citrom is 3-4 dcl víz pár perc és készen van az energia bomba, adjunk az immunrendszerünknek, erősödjön ... a maradékot pedig felraktam az arcomra pakolásnak... nyugtáztam  utána, hogy ma is megtettem mindent korán reggel, hogy jól induljon a napom... vigyázzatok magatokra és szép napot kívánok... 
... majdnem kihagytam... ma azért a Telekom küldött egy sms-t, olvasd el alaposan, ha neked is ez van... ami eddig ingyen volt, mától fizetős, ha lejár a csomagodban az interneted... a lassulás is pénzbe kerül...! 

(Barna Inci/Ilona BIPHOTONEWS #mindenokici Saint Tropez-ból!)
Egy kattintás és kalandozhatsz fotóim által a világomban itt! 

2020. március 30., hétfő

© 15. NAP KARANTÉN PORT DE SAINT TROPEZ ... 2020. MÁRCIUS 30.

... A HELY VÁLTOZATLAN 
ÉS 
MÉGIS MINDEN NAP MÁS UGYAN ABBAN AZ IDŐBEN  ...
 15. NAP
2020. MÁRCIUS 30. 

2020. március 29., vasárnap

© 14. NAP ... helyszín ugyanaz, de a természet csodája minden nap más...

14. NAP - A helyszín ugyanaz, de a természet csodája minden nap más ... © BIPHOTONEWS
2020. március 29. Port de Saint Tropez, France

©13.nap (2020.március 28.) Sunset - Naplemente Port de Saint Tropez, France

... a természet csodája ...
Port de Saint Tropez, France
2020. Március 28.
BIPHOTONEWS ©13.nap (2020.március 28.) Sunset - Naplemente Port de Saint Tropez, France

2020. március 28., szombat

© 2020. MÁRCIUS 28. CSENGE SZÜLINAPJA ... VÁRATLAN FORDULATOT VESZ SAINT TROPEZ KIKÖTŐJÉBEN...

FOTÓIM MÖGÖTT AZ ÉLETEM
(RÉSZLET)


2020. március 28 Port de Saint Tropez, France © BIPHOTONEWS
Download
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT CSENGE!
2020. MÁRCIUS 28.

13. NAP
#maradjotthon #stayathome #jerestchezmoi
#mindenokici #semmisemokici
(#mindenokici jelmagyarázat: Nagyi hívott gyerekkoromban ici-nek / OK = rendben / minden = minden / de semmi sincs rendben azt érzem...)


p.s. ... ismét beigazolódott, hogy a fotózás... filmezés... photók... filmek, archíve anyagok örömöt adnak, nem is akármilyen boldogságot... jelen esetben az ÉLET érzését, hangulatát, ami most eltűnt a földről ... itt vagyok beszorítva nyugodtan írhatom, hogy a négyfal közé ... 2020. március 15-e óta Saint Tropez Franciaország kikötőjének egyik régi sorházának lakása lett az otthonom... nem panaszkodás képpen mondom, jól vagyok... élem az életem úgy, mint eddig hat éve már itt ezen a helyen, amióta a fényképezést választottam élettársamul... ez most viccesen hangzik így leírva, de ez valójában nem annyira az... viszont az is biztos, hogy ez a hivatás nem igazán tűri meg a társas viszonyt...

"Susan Sontag híres hasonlatával élve olyan, mint a vadászat: a fotós lesben áll gépével, hogy elkapja a pillanatot. Fontos, hogy pontosan tudja, mit keres és, ha megtalálja, tudja rögzíteni azt. Az elkészült fénykép, mint műalkotás ugyanis nemcsak a külvilág dokumentuma, hanem főleg arról az egyénről szól, akinek objektívjén keresztül belelátunk az életbe egy város életébe, a világba."

... 2006. évtől számítom a tanulási időszakomat a fotográfia terén... az a tapasztalatom, hogy ez végtelen, ha egyszer belesodortad magad, nincs megállás... amikor éppen a fényképezőgépem mögött vagyok, sosem gondoltam arra, hogy a szeretteimet, az életemben történő eseményeket, főleg a társasági életet, mozit, színházi előadásokat, koncerteket, partykat, születésnapokat, fesztiválokat, elmúlást, tájakat a világból, ahol eddig jártam, kalandjaimat, szerelmeket, majd egyszer így nézem vissza, egyedül négyfal között ... és emlékezem... így tudok csak benne lenni az élet, életem forgatagában, családom, emberek között... furcsa, szokatlan érzés, kicsit elszorul a torkom, de azt gondolom nem lesz ez mindig így... az élet megy tovább... mennie kell... de talán másképpen, mint eddig... amiben biztos vagyok...

... látom a Facebook oldalon sokan játékokat találtak ki, hogy elüssék az időt és erőt adjanak... zenészek élőben otthonról szórakoztatnak, másképp erre most nincs lehetőség...szívesen bennevagyok én is ebben, elidőzöm felettük és mulatom az időt... 

...anélkül, hogy sokat töprengtem volna azon, hogy mi lenne az, ami igazán lekötne és örömöt adna talán másoknak is, ennyi temérdek szabadidőben, jött az az ötletem, hogy mától 2020. március 28-tól, a karantén 13. napjától én is elindítok egy játékot... a tizenhárom nekem a szerencse számom, így biztosan rossz nem lehet, idáig mindig bevált... 
...Csengének, Évike nővérem Erika leányának születésnapja van ma, átküldtem neki egy rövidfilmet, amit a Nagyapja Miklós ihletet, akkor még nem tudtam, hogy ez miért is készül, habár volt egy sejtésem... 
... itt ülök, néha kinézek és elém tárul a kikötő szépsége... próbálom a gondolataimat, a fotókkal rendszerezni, amiből kizökkent egy hang az utcáról... majd felállok a Macbook-om mellől, kilépek a teraszomra ... látom, hogy talpig zöld színű védőruhában, maszkban az arcán egy férfi hangosan üvöltözik...
- Melyik hajón van ?... nem találom ?... - (francia nyelven, de jobbnak látom most legyszerűsíteni és magyarra fordítottam) ...  a mellettem lévő szomszéd szintén kijött a teraszára...
- Mi történt ? - kérdezem Tőle... - azt gondoltam, hogy valaki besokalt a bezártságtól és megbolondult...
- Egy hajót keresnek, ahol egy Covid-19 beteg van, de nem találják... - jött a válasz...
- Ez biztosan csak cirkusz - gondoltam először, itt sokszor kitalálnak valamit azért, hogy érdekesebb legyen a helyzet - majd látom, hogy pontosan a teraszommal szemben a védőmaszkos eltűnik egy kicsi hajóban, ami itt dekkol a ház előtt... izgatott hangok ... rendőrségi majd mentőautó érkezik...

... nem kell kimennem az utcára, a NAPI ESEMÉNYEK ... AZ ÉLET, A HALÁL, ELŐTTEM JÁTSZÓDIK... sokkol a nylonba becsomagolt test látványa... 
2020. március 28 12-13h Port de Saint Tropez, France - Covid-19  - első áldozata ezen a helyen © BIPHOTONEWS
Több fotó itt!
... mindeközben automatikusan teszem a dolgom, ami évek óta belém ivódott, azt tudom pontosan, hogy nem szeretném visszanézni... egyedül semmiképpen sem... itt vagyok a világ közepén egy csodálatos helyen, ahol halál a társaságom...

KÉRLEK VEDD KOMOLYAN! 
#MARADJOTTHON 
#STAYATHOME 
#JERESTECHEZMOI





2020. március 23., hétfő

© BUDÁN ESIK A HÓ... a hír gyorsan érkezett...

... reggel nagyon rossz álomra ébredtem... kinéztem a terasz ajtaján ... a kikötő felett még szürke felhők tornyosultak... semmi mozgás az utcán... a levegő lehült.., de ahogy a nap első sugarai kibújtak árasztotta melegét... hamarosan megnyugtató hírt kaptam Viktor fiamtól, küldött egy rövid filmet, Budapesten / Budán esik a hó... 2020. március 23-t írunk, de most ennek az időjárásnak örülök, a hópihék megtisztítják a levegőt... 'Holle Anyó' #segítőkeze megrázta a dunyháját ...

Ez volt Barna Inci
BIPHOTONEWS DIRECTEMENT DE SAINT TROPEZ
#maradjotthon #inhalalj
(a linkekre feltétlen egy kattintást!)


Port de Saint Tropez 2020. március 23 © BIPHOTONEWS DIRECTEMENT DE SAINT TROPEZ 

2020. március 22., vasárnap

©DAVID DE NARDI CONCERT (2015©BIPHOTONEWS)


VOILES de SAINT TROPEZ 2015.
DAVID DE NARDI
CONCERT

BIPHOTONEWS PORTFOLIO

FILM&PHOTOGRAPHY
BUDAPEST-SAINT TROPEZ

p.s. ... Port de Saint Tropez egyik kis utcájának gourmand éttermében, barátok, vitorlázók a verseny után búcsúztatták vidáman a 2015. évi Voiles de Saint Tropez eseményét ... kiváló vacsora, provence borok, italok, tánc, nevetés és mindezt fokozta David de Nardi dijoni gitárművész, énekes kiváló zenész társaival, megidézve a régi korok világslágereit...
... érdemes odafigyelni... hallgatni a zenét, előcsalogatja a múlt szép emlékeit...  most azt gondolom van erre elég sok szabadidőnk ...

Ez volt Barna Inci
BIPHOTONEWS DIRECTEMENT DE SAINT TROPEZ
2020. MÁRCIUS 22.

2020. március 16., hétfő

©2020. március 16 reggeli órák Saint Tropez kikötéjében írásra adták a fejem ...

IDŐUTAZÁS VISSZATÉRÉS NÉLKÜL
VOYAGE DANS LE TEMPS SANS RETOUR
(FOTÓIM MÖGÖTT AZ ÉLETEM)
(p.s. részlet a könyvemből)

"A múlt... a jelen... az, hogy most hol vagy és kivel, nem számít... Az erő vigyázzon Ránk, ami Bennünk van! Gondolatban öleljük át, mint szerető anya a beteg gyermekét ezt a csodálatos földünket, világunkat!"                 
Port de Saint Tropez, France - 2020. március 16. reggelén - Photo: Ilona Barna BIPHOTONEWS

p.s. ...  2020. március 15-e, a helyszín Saint Tropez, Franciaország... pontosítva, a kikötőjében lévő sorház egyik provence hangulatú teraszos lakásának szobája... írás közben, ahogy feltekintek a Macbook-om mögül, a gyönyörű azúrkék tenger, yachtok, sirályok, a távoli hegyek látványa tárul elém, lenyűgöző a ragyogó napsütésben... számomra megunhatatlan egy igaz szerelem 1984. óta... itt rekedtem, amiben volt egy kis tudatosság is, így ezért nem bánom... a francia elnök Emmanuel Macron úr utasítására elrendelték Franciaországban a teljes zárlatot ezen a napon!... a koronavírus terjedésének megfékezése érdekében, ami az elmúlt hetek alatt több ezer ember megbetegedését, halálát okozta, Magyarországot, szülőhazámat sem kímélte, a szomszéd országaival... gyorsan terjed a világban, ezért a megfékezése érdekében megtették itt is az óvintézkedéséket... hasonlóan, mint a környező országokban Olaszország, Ausztria, Szlovákia, Lengyelország ... gyakorlatilag az élelmiszer, dohányboltok és talán úgy láttam a fagyizókon kívül, minden zárva, kihalt a város, szinte alig látni valakit az utcákon...  kijárási tilalalom, összejövetelek korlátozása az esti órákban még a Polgármester választásnál, úgy láttam tegnap este a Place de Lices Salle Jean Despas épületében is megtették az óvintézkedéseket!
Talán ez az egyik leghelyesebb lépés a járvány pusztító hatásának megfékezésére, ha nem akarjuk átélni a spanyolnátha teljes borzalmát (1918. március 11 - 1919.) Maradjunk otthonunkban, ha tehetjük!
Saint Malo (öreg hajtó felújitása utánai első vitorlabontása a nyílt tengeren 2020. március 14.) mögött Senequier piros szalagokkal lezárta a tegnap még emberektől nyüzsgű teraszát ( Felvétel készült: Port de Saint Tropez, France 2020. március 15. 20h) - Photo: © Ilona Barna BIPHOTONEWS

Néhány héttel ezelőtt, de talán még 2020. március 14-én sem gondoltam azt, mikor a Saint Malo (1948.) régi hajójának fedélzetén élveztem a felújítása után, az első vitorlabontását, hajóútját a nyílt tengeren, hogy ez megtörténhet. Egy pusztító parányi, fertőző testecske tönkre teheti a világunkat, életünket, megváltoztatva korunk dinamikus fejlődő világát! Valahogy az emberi agy nem akarja elfogadni, felfogni a valóságot azonnal. Kételkedik és bízik abban, hogy ez talán tévedés. Így voltam én akkor is, mikor a budai házam nappalijában ültem a TV előtt, miközben telefonon beszélgettem az egyik barátnőmmel, aki hirtelen felkiálltott:

- Te látod azt, amit én a TV-ben...? - ez volt 2001. szeptember 11-én, mikor egy repülő kettészelte a US, New York World Trade Center toronyházait... most is előttem van élesen a kép, mint egy tűzhányó, szétmáló épület, ahogy aláhull a semmibe...  akkor ott a fotelomban ülve időbe telt, míg felfogtam azt a borzalmat, visszaemlékezve azt hittem először, hogy egy filmjelenet... majd rátapadtam a képernyőre addig, míg a közvetítés véget nem ért... milyen szerencse vagy talán elgondolkoztató, épp jelen volt a helyszínen egy kamera, ami rögzítette a világnak hűen, profin ezt a félelmetes valóságot abban a pillanatban, amikor megtörtént!... az érzések bennem hasonlóak, mint akkor, amit a COVID-19 kivált... kicsit megállok itt az írásban... lassan felocsudva, nézem az évszámokat, számokat, pont 19 év telt el azóta... 


...  a zene szépsége megváltoztatta borús gondolataimat, a szeretet érzése legyőzedelmeskedett... ezt küldöm mindenkinek... "Gondolat teremtő ereje...!"
( a dal magyar szövege lent megtalálható!) ...


Les corons
Északra a telepesek voltak Au nord, c'étaient les corons 

A föld szén volt La terre c'était le charbon 

Az ég volt a láthatár Le ciel c'était l'horizon 

Föld alatti bányászokLes hommes des mineurs de fond
Ablakjainkból figyelmen kívül hagyták a hasonló ablakokat Nos fenêtres donnaient sur des fenêtres semblables 

Az eső nedvesítette a táskámat Et la pluie mouillait mon cartable 

De az apámnak hazafelé ilyen kék szem volt Mais mon père en rentrant avait les yeux si bleus 

Azt hittem, láttam a kék eget Que je croyais voir le ciel bleu 

Megtanultam az óráimat, és a karja ellen játszottam J'apprenais mes leçons, la joue contre son bras 

Azt hiszem, büszke volt rám Je crois qu'il était fier de moi 

Olyan nagylelkű volt, mint az országban Il était généreux comme ceux du pays 

És tartozom neki, ami vagyokEt je lui dois ce que je suis
Északra a telepesek voltak Au nord, c'étaient les corons 

A föld szén volt La terre c'était le charbon 

Az ég volt a láthatár Le ciel c'était l'horizon 

Föld alatti bányászokLes hommes des mineurs de fond
És gyermekkorom volt, és boldog volt Et c'était mon enfance, et elle était heureuse 

A mosógépek gőzében Dans la buée des lessiveuses 

És salakhalmok voltak a hegyek hiánya miatt Et j'avais des terrils à défaut de montagnes 

Fent felülről láttam a vidéket D'en haut je voyais la campagne 

Apám "fekete szája volt", mint a szülei Mon père était "gueule noire" comme l'étaient ses parents 

Anyámnak fehér haja volt Ma mère avait les cheveux blancs 

A gödörből származtak, mint egy országból Ils étaient de la fosse, comme on est d'un pays 

Nekik köszönhetően tudom, ki vagyokGrâce à eux je sais qui je suis
Északra a telepesek voltak Au nord, c'étaient les corons 

A föld szén volt La terre c'était le charbon 

Az ég volt a láthatár Le ciel c'était l'horizon 

Föld alatti bányászokLes hommes des mineurs de fond
A vásár napján a városháza volt Y avait à la mairie le jour de la kermesse 

Fénykép Jean Jaurès-ról Une photo de Jean Jaurès 

És minden pohár bor rózsaszínű gyémánt volt Et chaque verre de vin était un diamant rose 

Pózolt a háttérben a szilikózis Posé sur fond de silicose 

36-ról és a tűzjelző lámpákról beszéltek Ils parlaient de 36 et des coups de grisou 

Lyukasztási balesetek Des accidents du fond du trou 

Imádták a munkájukat, ahogy szeretjük az országot Ils aimaient leur métier comme on aime un pays 

Csak velük értettem megC'est avec eux que j'ai compris
Északra a telepesek voltak Au nord, c'étaient les corons 

A föld szén volt La terre c'était le charbon 

Az ég volt a láthatár Le ciel c'était l'horizon 

Föld alatti bányászokLes hommes des mineurs de fond
Az ég volt a láthatár Le ciel c'était l'horizon 

Föld alatti bányászokLes hommes des mineurs de fond



Puisque tu pars
Mivel az árnyék nyer Puisque l'ombre gagne 

Mivel nincs hegy Puisqu'il n'est pas de montagne 

A szeleken túl, az unalom lépéseinél magasabb Au-delà des vents, plus haute que les marches de l'oubli 

Mivel meg kell tanulnod Puisqu'il faut apprendre 

Nem értem meg À défaut de le comprendre 

Álmodni vágyainkról és élni "legyen legyen"À rêver nos désirs et vivre des "ainsi soit-il"
És mivel gondolod Et puisque tu penses 

Intim bizonyítékként Comme une intime évidence 

Hogy néha még mindent megadni nem feltétlenül elegendő Que parfois même tout donner n'est pas forcément suffire 

Mivel másutt van Puisque c'est ailleurs 

Mi fog jobban verni a szíved? Qu'ira mieux battre ton cœur 

És mivel túl sokat szeretünk téged, hogy visszatartson Et puisque nous t'aimons trop pour te retenir 

Mivel elmészPuisque tu pars
Hagyja, hogy a szél más szebb lelkekhez is vezetjen Que les vents te mènent où d'autres âmes plus belles 

Azóta jobban szeret téged, mint mi Sauront t'aimer mieux que nous puisque 

Nem szerethetünk már téged L'on ne peut t'aimer plus 

Hagyja, hogy az élet tanítson Que la vie t'apprenne 

De ugyanaz maradsz Mais que tu restes le même 

Ha elárulta volna magát, akkor teljesen elveszítettünk téged Si tu te trahissais nous t'aurions tout à fait perdu 

Tartsd ezt a lehetőséget Garde cette chance 

Hogy csendben küldjük el Que nous t'envions en silence 

Ez az erő arra gondolni, hogy a legszebb még nem jön létre Cette force de penser que le plus beau reste à venir 

És messze a városunktólEt loin de nos villes

Mivel október április Comme octobre l'est d'avril 

Tudd, hogy itt maradtok, mint kitörölhetetlen lenyomatSache qu'ici reste de toi comme une empreinte indélébile
Dráma nélkül, könnyek nélkül Sans drame, sans larmes 

Szegény és gyomor fegyverek Pauvres et dérisoires armes 

Mert vannak olyan fájdalmak, amelyek csak belül sírnak Parce qu'il est des douleurs qui ne pleurent qu'à l'intérieur 

A házad óta Puisque ta maison 

Ma van a láthatár Aujourd'hui c'est l'horizon 

Próbáld meg száműzetésedben visszatérni Dans ton exil essaie d'apprendre à revenir 

De nem későMais pas trop tard
A történetedben Dans ton histoire 

Tartsa a memóriában Garde en mémoire 

Viszlát Notre au revoir 

Mivel elmészPuisque tu pars
A történetedben Dans ton histoire 

Tartsa a memóriában Garde en mémoire 

Viszlát Notre au revoir 

Mivel elmészPuisque tu pars
A történetedben (a történetedben) Dans ton histoire (dans ton histoire) 

Memóriában tartani (memóriában tartani) Garde en mémoire (garde en mémoire) 

Viszlát (búcsút) Notre au revoir (notre au revoir) 

Mióta távozik (mióta távozik)Puisque tu pars (puisque tu pars)
Lezárhattam volna J'aurais pu fermer 

Felejtsd el ezeket az ajtókat Oublier toutes ces portes 

Hagyjon mindent egy egyszerű mozdulattal, de nem tette meg Tout quitter sur un simple geste mais tu ne l'as pas fait 

Adhattam volna J'aurais pu donner 

Olyan sok szeretet és sok erő Tant d'amour et tant de force 

De minden, amit tudtam, még mindig nem volt elegendő Mais tout ce que je pouvais ça n'était pas encore assez 

Nem elég Pas assez 

Nem elég Pas assez 

Nem elég Pas assez 

Igen, nem elégYeah, pas assez
A történetedben (a történetedben) Dans ton histoire (dans ton histoire) 

Memóriában tartani (memóriában tartani) Garde en mémoire (garde en mémoire) 

Viszlát (búcsút) Notre au revoir (notre au revoir) 

Mióta távozik (mióta távozik)Puisque tu pars (puisque tu pars)
A történetedben (a történetedben) Dans ton histoire (dans ton histoire) 

Memóriában tartani (memóriában tartani) Garde en mémoire (garde en mémoire) 

Viszlát (búcsút) Notre au revoir (notre au revoir) 

Mióta távozik (mióta távozik)Puisque tu pars (puisque tu pars)
A történetedben (a történetedben) Dans ton histoire (dans ton histoire) 

Memóriában tartani (memóriában tartani) Garde en mémoire (garde en mémoire) 

Viszlát (búcsút) Notre au revoir (notre au revoir) 

Mióta távozik (mióta távozik)Puisque tu pars (puisque tu pars)
A történetedben (a történetedben) Dans ton histoire (dans ton histoire) 

Memóriában tartani (memóriában tartani) Garde en mémoire (garde en mémoire) 

Viszlát (búcsút) Notre au revoir (notre au revoir)