PHOTOGRAPHY * BIH'ART * BIPHOTONEWS directly from Saint-Tropez, France
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: meditáció. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: meditáció. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. augusztus 16., szerda

©Próbálj meg 10 percet hallgatni, és az élet örökre megváltozik 🌸

2022. december 20., kedd

©Csakratisztító meditáció - Csak 10 perc minden reggel és megváltozik az ...


A mai emberek egyre inkább tudatában vannak annak, hogy sokkal többek vagyunk, mint fizikai test vagy elfoglalt elme. Új tudományterületek, a kvantumfizika vezetésével, bizonyítják, hogy mindent - beleértve magunkat is - energia alkot. Évezredes keleti orvostudomány - beleértve az ayurvédát és a hagyományos kínai orvoslást is - felismerte az embert a test, az elme és a lélek elválaszthatatlan kombinációját. A hindu és a jóga hagyomány szerint van egy energiarendszerünk, ahol a prána - létfontosságú erőnk - testünk minden részébe áramlik. Ez az elmélet azt állítja, hogy ezen a rendszeren belül vannak nagyobb energiaközpontok, ahol magasabb az artériák, a vénák és az idegek koncentrációja. Ezeket a helyeket csakráknak nevezzük . A csakrák, amelyek szanszkrit nyelven "kerekeket" jelentenek, olyan energiakészletek, amelyek sajátos rezgésekkel és színekkel rendelkeznek, és amelyek nemcsak a test különböző fizikai régióit, hanem érzelmi és lelki jólétét is befolyásolják. Mit tehetsz annak érdekében, hogy kiegyensúlyozott legyél? Hallgasd meg naponta ezt az egyszerű, de erőteljes csakra-tisztító meditációt, amely nem csak tisztít, enyhíti a stresszt, hanem, összehangolja az energiádat is. Kellemes meditációt és ragyogó napokat neked! Csatlakozz a vidám, személyiségfejlesztéssel foglalkozó csoportunkhoz itt: facebook.com/groups/charismacentrum


p.s... működik!

2020. április 4., szombat

© 21. nap 2020. április 05... hajnali órák...meditáció együtt 6,15 h

FOTÓIM MÖGÖTT AZ ÉLETEM
(részlet)

p.s. ... 2020. április 05. Port de Saint Tropez... korán, hajnali órákban ébredtem, mostanában nem volt ilyen... nézegettem a postámat ... Guggenheim Múzeum hírlevelénél elidőztem... 2006-ban történt New Yorkban... volt szerencsém kivívni, itt nem túlzok ezzel, de tényleg nem, az akkori útitársamtól, hogy azt ne hagyjuk ki...valójában én már előre összeállítottam a saját programjaimat, mit szeretnék megnézni és ez volt az első helyen... neki nem szerepelt a listáján, pedig rendszeresen járt arrafelé... de mindig egyforma bevált programjai voltak a barátaival, ami tartalmas volt, de az élet más területeit érintette... utólag igazat adott és megjegyezte:
- Tényleg kár lett volna kihagyni... - ezt is, mint sok minden mást akkor ott, nehezen tudtam kezelni és elfogadni, hogy vannak emberek, akiknek nem fontos a művészet... nem tartozik az életükhöz, na meg azt, hogy úgy élnek, mint a robotok, akiket beprogramoztak... azt hittem mindenkinek természetes és az életéhez tartozik az, hogy örömöt ad mások tehetségén keresztül megismerni a világukat, világot...
... bevillant életem egyik korszaka, amikor kalocsai mintás tányérokat festek a Nagyi kicsi házában , ami persze gyerekkoromban nagynak tűnt... egy általam kialakított izolált helyen, ami csak az enyém volt... majd a közös programok Máriával, aki gyönyörű tányérokat festett és engem is tanítgatott erre... szerelme a zenész barátja... a jászfényszarui Művelődési Házban a közös együttlétek... egyszer még én is énekeltem egy szólót, gitáros barátja kiséretével, unszolására... 
- Milyen gyönyörű tiszta, gyermeki hang - mondta elismerően - én zavarban voltam, a többiek körülöttem, csendben maradtak, amit úgy könyveltem el akkor, hogy jobb, ha többet nem énekelek, csak együtt velük... 
... azóta sem énekeltem, csak néha magamban, de azt is ritkán... 13 éves voltam, mikor kivették a mandulám a jászberényi kórházban... egyedül mentem be és egyedül mentem haza busszal... mindenkiért jöttek, csak értem nem... Nagyi azt mondta, hogy:
- Icike nagy lyány vagy, nem kell melléd kíséret... - Anyum meg Budapesten élt, utólag tudta meg, hogy velem mi történt... ez az egész kórházi hangulat, műtét, ahogy ülök félkábultan a székben és fuldoklok az orvos műszereitől, sokáig visszatért rémként álmaimban... a falu orvosa, most nem jut eszembe a neve hirtelen, de itt van a nyelvemen, na megvan Dr. Lakatos Béla... azt mondta a nagyinak, hogy:
- Icike - gyerekkoromban így becéztek - meg fog hízni és nem lesz több mandula gyulladása, 40 fokos láza, ne aggódjon Ritzl néni ... ez volt Nagyapa halála utáni héten... na, ebből annyi igazság lett, hogy továbbra is vékony maradtam ahogy arrafelé mondták, még vasággyal sincs 20 kg és mandulám helyett a torokgyulládás sem került el, viszont a hangom eltűnt... soha többet nem lehettem szólista az énekkarban, mint előtte... 
... nem voltam még nagy arra pontosan emlékszem 8-9 éves talán ... volt egy bábszakkörünk és versenyre készültünk...  mindenki megkapta a feladatát, mit kell tennie... én a főszereplő Juliskát, ma sem értem, hogy miért, de rám esett a választása Mária énektanárnőnknek... előttem van kicsi termete, szép tündéri arca, amit válláig érő göndör barna haja keretezett, nagyon szerettem, jó lélek volt... mindenkinek el kellett otthon készítenie a saját bábfiguráját... fogalmam sem volt, hogy kezdjek hozzá ... ott ültem a konyha asztalnál a sarokban, előttem a színes ruhadarabok, madzagok, rafia, ezt lehet, hogy másképp hívták, de ez jutott eszembe most... tudod olyan szintelen, természetes anyag, azzal kötözte fel Nagyapa a kertben a szőlőlugast... ezt a szokását hűen őrzöm, akkor mindig velem van, mikor a budai kertünkben a szőlőket kötözöm fel ezzel, na ez idén tavasszal elmaradt, de fiam megnyugtatott, hogy majd Ő megcsinálja... akkor arra gondoltam abból szép haja lesz majd az én Juliskámnak... de valahogy sehogy sem akart sikerülni, hiába igyekeztem... most is itt van előttem a kép, hogy Nagyapám a konyha másik végéből néz... látta, hogy könnyek csöpögnek a kezemben tartott formátlan bábomra, majd odaült mellém és lassan együtt, de igazából az Ő keze alól életre kelt az én Juliskám... évekig vele aludtam éjszakánként... és most látom ezt a fotómat, amit valamelyik nap selfiztem itt Saint Tropez kikötőjében a teraszon egy boldog pillanatomban... hát pont ilyen 'vastag' coffos szívalakú arca volt, mint nekem ezen a képen... mostanáig ez eszembe se jutott, pedig Editem meg is jegyezte, hogy:


Nagy Edit Tudom, hogy sok mindent átélt, érett, bölcs nő vagy... mégis ezen a profilképen egy ártatlan, tisztaszívű kislány néz rám...

Saint Tropez, 2020. április 05.




... 6,15 h előtt pár perccel Laurától kaptam egy üzenetet... meditáljunk együtt ... gondolatom remélem 10 milliárdszorosan felerősödik majd... köszönöm, ha elolvastad... a szeretetem legyen veled örökre!