©Üdvözítő utak

p.s. ... egy film, ami neked, nekünk szól... nagy tanítás az elfogadásról, szeretetről, családról, vallásról, hitről...

© 21. nap 2020. április 05... hajnali órák...meditáció együtt 6,15 h

FOTÓIM MÖGÖTT AZ ÉLETEM

(részlet)

p.s. ... 2020. április 05. Port de Saint Tropez... korán, hajnali órákban ébredtem, mostanában nem volt ilyen... nézegettem a postámat ... Guggenheim Múzeum hírlevelénél elidőztem... 2006-ban történt New Yorkban... volt szerencsém kivívni, itt nem túlzok ezzel, de tényleg nem, az akkori útitársamtól, hogy azt ne hagyjuk ki...valójában én már előre összeállítottam a saját programjaimat, mit szeretnék megnézni és ez volt az első helyen... neki nem szerepelt a listáján, pedig rendszeresen járt arrafelé... de mindig egyforma bevált programjai voltak a barátaival, ami tartalmas volt, de az élet más területeit érintette... utólag igazat adott és megjegyezte:

- Tényleg kár lett volna kihagyni... - ezt is, mint sok minden mást akkor ott, nehezen tudtam kezelni és elfogadni, hogy vannak emberek, akiknek nem fontos a művészet... nem tartozik az életükhöz, na meg azt, hogy úgy élnek, mint a robotok, akiket beprogramoztak... azt hittem mindenkinek természetes és az életéhez tartozik az, hogy örömöt ad mások tehetségén keresztül megismerni a világukat, világot...

... bevillant életem egyik korszaka, amikor kalocsai mintás tányérokat festek a Nagyi kicsi házában , ami persze gyerekkoromban nagynak tűnt... egy általam kialakított izolált helyen, ami csak az enyém volt... majd a közös programok Máriával, aki gyönyörű tányérokat festett és engem is tanítgatott erre... szerelme a zenész barátja... a jászfényszarui Művelődési Házban a közös együttlétek... egyszer még én is énekeltem egy szólót, gitáros barátja kiséretével, unszolására... 

- Milyen gyönyörű tiszta, gyermeki hang - mondta elismerően - én zavarban voltam, a többiek körülöttem, csendben maradtak, amit úgy könyveltem el akkor, hogy jobb, ha többet nem énekelek, csak együtt velük... 

... azóta sem énekeltem, csak néha magamban, de azt is ritkán... 13 éves voltam, mikor kivették a mandulám a jászberényi kórházban... egyedül mentem be és egyedül mentem haza busszal... mindenkiért jöttek, csak értem nem... Nagyi azt mondta, hogy:
- Icike nagy lyány vagy, nem kell melléd kíséret... - Anyum meg Budapesten élt, utólag tudta meg, hogy velem mi történt... ez az egész kórházi hangulat, műtét, ahogy ülök félkábultan a székben és fuldoklok az orvos műszereitől, sokáig visszatért rémként álmaimban... a falu orvosa, most nem jut eszembe a neve hirtelen, de itt van a nyelvemen, na megvan Dr. Lakatos Béla... azt mondta a nagyinak, hogy:

- Icike - gyerekkoromban így becéztek - meg fog hízni és nem lesz több mandula gyulladása, 40 fokos láza, ne aggódjon Ritzl néni ... ez volt Nagyapa halála utáni héten... na, ebből annyi igazság lett, hogy továbbra is vékony maradtam ahogy arrafelé mondták, még vasággyal sincs 20 kg és mandulám helyett a torokgyulládás sem került el, viszont a hangom eltűnt... soha többet nem lehettem szólista az énekkarban, mint előtte... 

... nem voltam még nagy arra pontosan emlékszem 8-9 éves talán ... volt egy bábszakkörünk és versenyre készültünk...  mindenki megkapta a feladatát, mit kell tennie... én a főszereplő Juliskát, ma sem értem, hogy miért, de rám esett a választása Mária énektanárnőnknek... előttem van kicsi termete, szép tündéri arca, amit válláig érő göndör barna haja keretezett, nagyon szerettem, jó lélek volt... mindenkinek el kellett otthon készítenie a saját bábfiguráját... fogalmam sem volt, hogy kezdjek hozzá ... ott ültem a konyha asztalnál a sarokban, előttem a színes ruhadarabok, madzagok, rafia, ezt lehet, hogy másképp hívták, de ez jutott eszembe most... tudod olyan szintelen, természetes anyag, azzal kötözte fel Nagyapa a kertben a szőlőlugast... ezt a szokását hűen őrzöm, akkor mindig velem van, mikor a budai kertünkben a szőlőket kötözöm fel ezzel, na ez idén tavasszal elmaradt, de fiam megnyugtatott, hogy majd Ő megcsinálja... akkor arra gondoltam abból szép haja lesz majd az én Juliskámnak... de valahogy sehogy sem akart sikerülni, hiába igyekeztem... most is itt van előttem a kép, hogy Nagyapám a konyha másik végéből néz... látta, hogy könnyek csöpögnek a kezemben tartott formátlan bábomra, majd odaült mellém és lassan együtt, de igazából az Ő keze alól életre kelt az én Juliskám... évekig vele aludtam éjszakánként... és most látom ezt a fotómat, amit valamelyik nap selfiztem itt Saint Tropez kikötőjében a teraszon egy boldog pillanatomban... hát pont ilyen 'vastag' coffos szívalakú arca volt, mint nekem ezen a képen... mostanáig ez eszembe se jutott, pedig Editem meg is jegyezte, hogy:

Nagy Edit Tudom, hogy sok mindent átélt, érett, bölcs nő vagy... mégis ezen a profilképen egy ártatlan, tisztaszívű kislány néz rám...

#mindenokici 

Saint Tropez, 2020. április 05.

... 6,15 h előtt pár perccel Laurától kaptam egy üzenetet... meditáljunk együtt ... gondolatom remélem 10 milliárdszorosan felerősödik majd... köszönöm, ha elolvastad... a szeretetem legyen veled örökre!

© ELENGEDÉS

"Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. (…)

Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni a maga útján – abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám.”

(Müller Péter)

Voiles Saint Tropez - Music David de Nardi - Art Ivan Hor - Film Festival Cannes - Fashion 2019 Summer
BIPHOTONEWS EVENTS DOWNLOAD (CLICK HERE!)

Download

©2019 Húsvét Budapest.hu

... Húsvét, 2019. április 21. vasárnap délután... a kalács illata meleg szeretettel ölelt át Bennünket... milyen jó is volt együtt a konyhában, ahogy vártuk... és időközönként be-bepillantottunk a sütőbe, hogy készen van-e már ... közben felidéztük az emlékeket, amit az ízek, illatok elővarázsoltak ... jöttek ezek maguktól és örökre velünk is maradnak... ez a kép majd tovább viszi a "családunkban a szeretet, Húsvét emlékét, talán az enyémet is" ... hát ez a fotó ereje ... EZ IS! ... 

Boldog, Békés Húsvéti Ünnepeket kívánok a csodás Világunknak!

2019 HÚSVÉT © BIPHOTO

BIPHOTONEWS
Download Events Photos

p.s. ... "Az Energia tehát pusztán van és Áramlik! Csak Energia, pozitív vagy negatív előjel nélkül! 

Pozitív gondolatok, építő szándék lenyomatának a belehelyezésével akadálytalanul tovább engeded, hogy "életre" keltse a Vágyadat. Negatív gondolatokkal, romboló szándékkal átitatva pedig akadályozod a szabad tovább haladásban, ezzel pedig rombolásra bírod. 

Ezt tartsd észben! 

És figyeld az érzelmeidet!" (forrás!)

©Emlék... emlékképek... három éve már...

... eltelt három év.., de az a pillanat, amikor karjaink között szállt el a lelked egy másik dimenzió felé, örök, mély, fájdalmas nyomott hagyott! Szeretlek Anyum!

In memoriam Anyum #Mircianyunk 2016. január 31.  © BIPHOTO

©.... és ezt a fájdalmat nem lehet enyhíteni ...

Anyucikám annyira hiányzol ! ... augusztus 20-a ennek az országnak a nemzeti ünnepe, nekem fájdalmas emlék, 2013 augusztus 20-i reggel arra ébredtünk, hogy stroke-t kaptál és vittünk a kórházba ... ezt a napot nem szeretem azóta, sőt 2006. óta kerülöm, mert akkor volt az a katasztrofális vihar és a Duna parton körülöttem az emberek sikongtak és véres fejekkel rohangáltak, mint a tébolyultak és csak én ott álltam ... álltam és nem tudtam megmozdulni ... egyszerűen lefagytam és, mint egy eltévedt lélek, csak néztem a körülöttem lévő káoszt... borzasztó volt!... az is csoda, hogy én nem sérültem meg... 

Nem szeretek abba belegondolni, hogy soha többet nem láthatlak, nem érezhetem ölelő karjaid többé... ez annyira, de annyira fájdalmas... sokszor nem tudok ezzel mit kezdeni... ilyenkor eszembe jut az, hogy mikor gyerek voltam és visszautaztál  Budapestre és én ott maradtam a Nagyinál Jászfényszarun, kiültem a kapu elé a szomszédház padkájára, lehettem vagy öt éves..., és ott sírtam, hogy ne hagyj ott, mert veled akarok menni... és tudtam, hogy neked dolgozni kell Budapesten Cement és Kőipari Vállalatnál, de szörnyü hely volt az is, sosem felejtem el azt a hatalmas tavat, cementtavat... riogattál vele, hogy nem szabad még a közelébe se menni, mert sok gyerek belefuladt... persze most már tudom, hogy csak azért mondtad, mert féltettél...! ...és te milyen nehéz fizikai munkát végeztél borzasztó visszagondolni, de akkor gyerek aggyal még szörnyübb volt ezt átélni! ..., de én akkor is csak sírtam, mint most ... és volt úgy, hogy te sem tudtál ezzel mit kezdeni annyira fájt ez neked, hogy magaddal vittél... munkásszálláson laktál... emeletes ágyakra emlékszem és az egyikben én kaptam helyet ... sosem felejtem el az első huslevesed ott, amit nekem főztél, annyira keserü volt, hogy nem tudtam megenni és nyavalyogtam, te meg ideges lettél ettől...akkor nem értettem, hogy miért..., most biztosan megenném szó nélkül, mert te főzted ...  és azok a hatalmas sziklák, amik gördültek rám, mielőtt elaludtam volna és te fogtad a kezem, mert annyira féltem... szorongtam, hogy elhagysz ... és ez sok éven keresztül így volt... már felnőtt voltam, régen felnőtt mikor ezek a sziklák eltűntek... és ez is, mint sok más az életemben már csak emlék, örök emlék ... 

Anyumnak ajánlva... A sziklák ... L'Esterel France © BIPHOTO

© ... no comment ...

©Hírek Párizsból közvetlenül, másképpen...

... En direct de Paris ...

A történtek ellenére a humorát a franciáknak nem tudták elvenni és remélem a hitük erősebb lesz mindennél! Ezt kívánom mindenkinek, aki szeretetben, békében szeretne élni a FÖLDÖN! 

               Vive la France!
               Vive La Paix dans Le MONDE ENTIER!

VIVE LA FRANCE! «  ÉLJEN A VILÁG BÉKÉBEN, SZERETETBEN! (BIPHOTO)