IDŐUTAZÁS VISSZATÉRÉS NÉLKÜL
VOYAGE DANS LE TEMPS SANS RETOUR
(FOTÓIM MÖGÖTT AZ ÉLETEM)
(p.s. részlet a könyvemből)
"A múlt... a jelen... az, hogy most hol vagy és kivel, nem számít... Az erő vigyázzon Ránk, ami Bennünk van! Gondolatban öleljük át, mint szerető anya a beteg gyermekét ezt a csodálatos földünket, világunkat!"
2020. március 16.
Magyaroszág is bezárta az országhatárait!
Magyaroszág is bezárta az országhatárait!
Port de Saint Tropez, France - 2020. március 16. reggelén - Photo: Ilona Barna BIPHOTONEWS |
p.s. ... 2020. március 15-e, a helyszín Saint Tropez, Franciaország... pontosítva, a kikötőjében lévő sorház egyik provence hangulatú teraszos lakásának szobája... írás közben, ahogy feltekintek a Macbook-om mögül, a gyönyörű azúrkék tenger, yachtok, sirályok, a távoli hegyek látványa tárul elém, lenyűgöző a ragyogó napsütésben... számomra megunhatatlan egy igaz szerelem 1984. óta... itt rekedtem, amiben volt egy kis tudatosság is, így ezért nem bánom... a francia elnök Emmanuel Macron úr utasítására elrendelték Franciaországban a teljes zárlatot ezen a napon!... a koronavírus terjedésének megfékezése érdekében, ami az elmúlt hetek alatt több ezer ember megbetegedését, halálát okozta, Magyarországot, szülőhazámat sem kímélte, a szomszéd országaival... gyorsan terjed a világban, ezért a megfékezése érdekében megtették itt is az óvintézkedéséket... hasonlóan, mint a környező országokban Olaszország, Ausztria, Szlovákia, Lengyelország ... gyakorlatilag az élelmiszer, dohányboltok és talán úgy láttam a fagyizókon kívül, minden zárva, kihalt a város, szinte alig látni valakit az utcákon... kijárási tilalalom, összejövetelek korlátozása az esti órákban még a Polgármester választásnál, úgy láttam tegnap este a Place de Lices Salle Jean Despas épületében is megtették az óvintézkedéseket!
Talán ez az egyik leghelyesebb lépés a járvány pusztító hatásának megfékezésére, ha nem akarjuk átélni a spanyolnátha teljes borzalmát (1918. március 11 - 1919.) Maradjunk otthonunkban, ha tehetjük!
Talán ez az egyik leghelyesebb lépés a járvány pusztító hatásának megfékezésére, ha nem akarjuk átélni a spanyolnátha teljes borzalmát (1918. március 11 - 1919.) Maradjunk otthonunkban, ha tehetjük!
Saint Malo (öreg hajtó felújitása utánai első vitorlabontása a nyílt tengeren 2020. március 14.) mögött Senequier piros szalagokkal lezárta a tegnap még emberektől nyüzsgű teraszát ( Felvétel készült: Port de Saint Tropez, France 2020. március 15. 20h) - Photo: © Ilona Barna BIPHOTONEWS |
Néhány héttel ezelőtt, de talán még 2020. március 14-én sem gondoltam azt, mikor a Saint Malo (1948.) régi hajójának fedélzetén élveztem a felújítása után, az első vitorlabontását, hajóútját a nyílt tengeren, hogy ez megtörténhet. Egy pusztító parányi, fertőző testecske tönkre teheti a világunkat, életünket, megváltoztatva korunk dinamikus fejlődő világát! Valahogy az emberi agy nem akarja elfogadni, felfogni a valóságot azonnal. Kételkedik és bízik abban, hogy ez talán tévedés. Így voltam én akkor is, mikor a budai házam nappalijában ültem a TV előtt, miközben telefonon beszélgettem az egyik barátnőmmel, aki hirtelen felkiálltott:
- Te látod azt, amit én a TV-ben...? - ez volt 2001. szeptember 11-én, mikor egy repülő kettészelte a US, New York World Trade Center toronyházait... most is előttem van élesen a kép, mint egy tűzhányó, szétmáló épület, ahogy aláhull a semmibe... akkor ott a fotelomban ülve időbe telt, míg felfogtam azt a borzalmat, visszaemlékezve azt hittem először, hogy egy filmjelenet... majd rátapadtam a képernyőre addig, míg a közvetítés véget nem ért... milyen szerencse vagy talán elgondolkoztató, épp jelen volt a helyszínen egy kamera, ami rögzítette a világnak hűen, profin ezt a félelmetes valóságot abban a pillanatban, amikor megtörtént!... az érzések bennem hasonlóak, mint akkor, amit a COVID-19 kivált... kicsit megállok itt az írásban... lassan felocsudva, nézem az évszámokat, számokat, pont 19 év telt el azóta...
... a zene szépsége megváltoztatta borús gondolataimat, a szeretet érzése legyőzedelmeskedett... ezt küldöm mindenkinek... "Gondolat teremtő ereje...!"
( a dal magyar szövege lent megtalálható!) ...
( a dal magyar szövege lent megtalálható!) ...
Északra a telepesek voltak Au nord, c'étaient les corons
A föld szén volt La terre c'était le charbon
Az ég volt a láthatár Le ciel c'était l'horizon
Föld alatti bányászokLes hommes des mineurs de fond
A föld szén volt La terre c'était le charbon
Az ég volt a láthatár Le ciel c'était l'horizon
Föld alatti bányászokLes hommes des mineurs de fond
Ablakjainkból figyelmen kívül hagyták a hasonló ablakokat Nos fenêtres donnaient sur des fenêtres semblables
Az eső nedvesítette a táskámat Et la pluie mouillait mon cartable
De az apámnak hazafelé ilyen kék szem volt Mais mon père en rentrant avait les yeux si bleus
Azt hittem, láttam a kék eget Que je croyais voir le ciel bleu
Megtanultam az óráimat, és a karja ellen játszottam J'apprenais mes leçons, la joue contre son bras
Azt hiszem, büszke volt rám Je crois qu'il était fier de moi
Olyan nagylelkű volt, mint az országban Il était généreux comme ceux du pays
És tartozom neki, ami vagyokEt je lui dois ce que je suis
Az eső nedvesítette a táskámat Et la pluie mouillait mon cartable
De az apámnak hazafelé ilyen kék szem volt Mais mon père en rentrant avait les yeux si bleus
Azt hittem, láttam a kék eget Que je croyais voir le ciel bleu
Megtanultam az óráimat, és a karja ellen játszottam J'apprenais mes leçons, la joue contre son bras
Azt hiszem, büszke volt rám Je crois qu'il était fier de moi
Olyan nagylelkű volt, mint az országban Il était généreux comme ceux du pays
És tartozom neki, ami vagyokEt je lui dois ce que je suis
Északra a telepesek voltak Au nord, c'étaient les corons
A föld szén volt La terre c'était le charbon
Az ég volt a láthatár Le ciel c'était l'horizon
Föld alatti bányászokLes hommes des mineurs de fond
A föld szén volt La terre c'était le charbon
Az ég volt a láthatár Le ciel c'était l'horizon
Föld alatti bányászokLes hommes des mineurs de fond
És gyermekkorom volt, és boldog volt Et c'était mon enfance, et elle était heureuse
A mosógépek gőzében Dans la buée des lessiveuses
És salakhalmok voltak a hegyek hiánya miatt Et j'avais des terrils à défaut de montagnes
Fent felülről láttam a vidéket D'en haut je voyais la campagne
Apám "fekete szája volt", mint a szülei Mon père était "gueule noire" comme l'étaient ses parents
Anyámnak fehér haja volt Ma mère avait les cheveux blancs
A gödörből származtak, mint egy országból Ils étaient de la fosse, comme on est d'un pays
Nekik köszönhetően tudom, ki vagyokGrâce à eux je sais qui je suis
A mosógépek gőzében Dans la buée des lessiveuses
És salakhalmok voltak a hegyek hiánya miatt Et j'avais des terrils à défaut de montagnes
Fent felülről láttam a vidéket D'en haut je voyais la campagne
Apám "fekete szája volt", mint a szülei Mon père était "gueule noire" comme l'étaient ses parents
Anyámnak fehér haja volt Ma mère avait les cheveux blancs
A gödörből származtak, mint egy országból Ils étaient de la fosse, comme on est d'un pays
Nekik köszönhetően tudom, ki vagyokGrâce à eux je sais qui je suis
Mivel az árnyék nyer Puisque l'ombre gagne
Mivel nincs hegy Puisqu'il n'est pas de montagne
A szeleken túl, az unalom lépéseinél magasabb Au-delà des vents, plus haute que les marches de l'oubli
Mivel meg kell tanulnod Puisqu'il faut apprendre
Nem értem meg À défaut de le comprendre
Álmodni vágyainkról és élni "legyen legyen"À rêver nos désirs et vivre des "ainsi soit-il"
Mivel nincs hegy Puisqu'il n'est pas de montagne
A szeleken túl, az unalom lépéseinél magasabb Au-delà des vents, plus haute que les marches de l'oubli
Mivel meg kell tanulnod Puisqu'il faut apprendre
Nem értem meg À défaut de le comprendre
Álmodni vágyainkról és élni "legyen legyen"À rêver nos désirs et vivre des "ainsi soit-il"
És mivel gondolod Et puisque tu penses
Intim bizonyítékként Comme une intime évidence
Hogy néha még mindent megadni nem feltétlenül elegendő Que parfois même tout donner n'est pas forcément suffire
Mivel másutt van Puisque c'est ailleurs
Mi fog jobban verni a szíved? Qu'ira mieux battre ton cœur
És mivel túl sokat szeretünk téged, hogy visszatartson Et puisque nous t'aimons trop pour te retenir
Mivel elmészPuisque tu pars
Intim bizonyítékként Comme une intime évidence
Hogy néha még mindent megadni nem feltétlenül elegendő Que parfois même tout donner n'est pas forcément suffire
Mivel másutt van Puisque c'est ailleurs
Mi fog jobban verni a szíved? Qu'ira mieux battre ton cœur
És mivel túl sokat szeretünk téged, hogy visszatartson Et puisque nous t'aimons trop pour te retenir
Mivel elmészPuisque tu pars
Hagyja, hogy a szél más szebb lelkekhez is vezetjen Que les vents te mènent où d'autres âmes plus belles
Azóta jobban szeret téged, mint mi Sauront t'aimer mieux que nous puisque
Nem szerethetünk már téged L'on ne peut t'aimer plus
Hagyja, hogy az élet tanítson Que la vie t'apprenne
De ugyanaz maradsz Mais que tu restes le même
Ha elárulta volna magát, akkor teljesen elveszítettünk téged Si tu te trahissais nous t'aurions tout à fait perdu
Tartsd ezt a lehetőséget Garde cette chance
Hogy csendben küldjük el Que nous t'envions en silence
Ez az erő arra gondolni, hogy a legszebb még nem jön létre Cette force de penser que le plus beau reste à venir
És messze a városunktólEt loin de nos villes
Mivel október április Comme octobre l'est d'avril
Tudd, hogy itt maradtok, mint kitörölhetetlen lenyomatSache qu'ici reste de toi comme une empreinte indélébile
Azóta jobban szeret téged, mint mi Sauront t'aimer mieux que nous puisque
Nem szerethetünk már téged L'on ne peut t'aimer plus
Hagyja, hogy az élet tanítson Que la vie t'apprenne
De ugyanaz maradsz Mais que tu restes le même
Ha elárulta volna magát, akkor teljesen elveszítettünk téged Si tu te trahissais nous t'aurions tout à fait perdu
Tartsd ezt a lehetőséget Garde cette chance
Hogy csendben küldjük el Que nous t'envions en silence
Ez az erő arra gondolni, hogy a legszebb még nem jön létre Cette force de penser que le plus beau reste à venir
És messze a városunktólEt loin de nos villes
Mivel október április Comme octobre l'est d'avril
Tudd, hogy itt maradtok, mint kitörölhetetlen lenyomatSache qu'ici reste de toi comme une empreinte indélébile