Suite à la déclaration du Président de la République du lundi 13 avril, nous avons pris acte que le report envisagé à fin juin début juillet pour la 73e édition du Festival International du Film de Cannes n’est plus possible à cette date.
Il apparaît désormais difficile de penser que le Festival de Cannes puisse être organisé cette année sous sa forme initiale.
Néanmoins, nous avons commencé de nombreuses consultations dans le milieu professionnel en France et à l’étranger. Elles s'accordent sur le fait que le Festival de Cannes, qui est un instrument essentiel de soutien à l’industrie cinématographique, doit continuer à étudier l’ensemble des éventualités permettant d’accompagner l’année cinéma en faisant exister les films de Cannes 2020 d’une manière ou d’une autre.
Quand la crise sanitaire, dont la résolution reste la priorité de tous, sera passée, il faudra redire et démontrer l’importance et la place que le cinéma, ses œuvres, ses artistes, ses professionnels et ses salles et leurs publics occupent dans nos vies. C’est à cela que le Festival de Cannes et son Marché du film entendent contribuer. Nous nous y engageons et remercions tous ceux qui sont à nos côtés, les responsables publics (Mairie de Cannes, Ministère de la Culture, CNC), les professionnels ainsi que nos partenaires.
Chacun sait que de nombreuses incertitudes règnent encore sur la situation sanitaire internationale. Nous espérons être en mesure de communiquer rapidement sur les formes que pourrait prendre ce Cannes 2020.
p.s. ... sajnos elmarad a 2020. juniusában tervezett 73. Film Fesztivál Cannes, Franciaország, tekintettel a jelenlegi állapotra a világban, ma közölték a fenti hírlevélben...
p.s. ... hogy mire is jó, ha éjszaka nem tudsz aludni, hát például arra, hogy átnézed a legújabb híreket erről a #marajdotthon #stayathome #jerestechezmoi 2020. március 15. óta tartó TRENDI életformánkról... a lényeget kiollóztam:
24 óra alatt 10 milliónál is több maszk érkezett Magyarországra
ez úgy megragadta a figyelmemet, amikor a cikknek a címét elolvastam... még nem értem a végére, de már magamban humorizáltam, hogy tuti "Kínából" érkezett a szállitmány és ezen kuncogtam ...
aztán, amikor az utólsó kiemelt bekezdésnek a végére értem, már hangosan nevettem... a teraszajtóm nyitva, éjjel 2h, csend, nyugalom volt eddig, mert ettől az egész Saint Tropez kikötője zengett... lehet, hogy én nem jól értelmeztem vagy félreértettem, megbocsájtható, mert festett szőke vagyok, ezért olvasd el, hát ha te másképp látsz a sorok mögé ...
"Szijjártó kiemelte: ezért is folyamatos a Kína és Magyarország közötti légihíd működése, ezen keresztül már több tízmillió darab speciális védőeszköz érkezett Magyarországra. A légihíd működése a követkető napokban is folyamatos lesz. Csütörtökön öt újabb repülőgép érkezik Budapestre, ezek a gépek már kínai repülőtereken várják a berakodást és a felszállási engedélyt."
GA 2020. március 26-án nyilatkozta a médiában, hogy átállítatta az üzemeit védőruha és maszk gyártásra ...Most a Calzedonia fehérnemű és fürdőruha üzeme maszkokat gyárt...
"De nombreuses usines du secteur textile ont réorienté leur production, comme la marque de lingerie et de maillots de bain Calzedonia qui produit désormais des masques."
La mode continue de se mobiliser pour lutter contre l'épidémie de Covid-19 qui sévit à travers le monde. Louis Vuitton vient en effet de relancer douze de ses seize ateliers français de maroquinerie pour produire des masques non chirurgicaux mais homologués, afin d'équiper la population française et les maisons de retraite, suite à la demande gouvernementale de porter des masques barrières alternatifs. LV üzemei is maszkokat gyártanak...
Még a kezdetek kezdetén találtam egy hírforrást, nem bánom utólag, hogy el is elolvastam, hogy melyik az a maszk, ami nemcsak dísz, hanem védelmet is biztosít... na, az sem teljes mértékben... a lényegét kiragadva, hogy teljesen rá kell az arc bőrre tapadnia szinte légmentesen, tudod olyan vákum szerűen, hogy a fránya vírus ne tudjon bekandikálni oldalt a résen és elől legyen rajta levegőszűrő, nem is akármilyen, de azt már nem tudom fejből, de megkeresem és akkor erről is bővebben tudok tájékoztatást ad ni... hát ennyit mára a maszkokról, álarcokról, légifolyosókról... ami lényeges, hogy ha magadra vigyázol, akkor mindenkire vigyázol! Most megkérdezheted, hogy én hordok-e maszkot! Hát keresem azt a rátapadósat az arcbőrre, addig viszont maradok maszk, de főleg álarc nélkül!
p.s ... Viktor még nem volt egy éves, amikor először utaztunk repülőn Brüsszelbe együtt kettesben... első osztályon, erre ügyelt az apja... ugráltak körülöttünk a #sztyuardeszek... figyelték minden gondolatunkat... erről, most eszembe jutott a szülésem a Honvéd Kórházban, hát ott is volt rendesen kényeztetés az orvosok és ápolónők által... na, gondolhatod, hogy miért... mondok egy példát, hogy jobban értsd, igaz ezt máskorra tartogattam, de valahogy jól esik most ezt itt megemlíteni... szóval beteg lett a gyermekem édesapja és kórházba került... azt tudni kell ehhez, hogy senki nem bírja a családban a kórház szagát, egyszerűen hányunk ettől, de Louis még ennél is jobban érzékeny volt ... egyik alkalommal, mikor meglátogatta az apját odament az orvosához és azt mondta:
- Kedves Doktor Úr, ha meggyógyítja minél előbb az apámat, akkor veszek magának egy BMW maga mondja meg, hogy milyen tipusút szeretne... hát erre nem kellett sokáig várnia az biztos, pedig abban az időben Magyarországon, minimum 5 évig kellett egy új autóra... nem úgy volt, hogy bementél a a márka kiállító termébe és máris beleülhettél...
... Louis kicsit eltúlzott mindent, de hát Ő ilyen nagy vonalú volt szinte mindig... mindenkivel... ezért nevezték őt a "Belga Királynak" ...
...visszatérek a fent elkezdett történetemhez.. Louis, aki évek óta Brüsszelben élt és dolgozott, pontosabban 1964. óta, mikor az egyik nap lement cigarettáért a Ferenc krt úti gangos lakásuk 4. emelétéről és, csak húsz év múlva tért vissza... kialakította a közös otthonunkat az Avenue de l'Uruguay egyik modern három szintes épületének, első emelétén lévő teraszos lakásában... nagy nappaliban fekete színű kanapé, kandalló, XIV. Lajos stílusú bútorok, na nem eredeti, de nagyon hasonlóak voltak... amerikai fehér színű, modern konyha, három hálószoba... kényelmes volt mindenki számára... egy-két évvel később, mikor kiköltöztek a legalsó, kertkapcsolatos körülbelül 300m2-es lakásból a bérlők... azért írom így, mert nem tudom pontosan, csak azt, hogy egy szinten hatalmas területű nappali, konyha, hálószobák, két bejárattal, hogy a személyzet külön közlekedjen... hát mi ide, leköltöztünk hárman, azzal a gondolattal, hogy jó, ha van egy kert a gyerekünknek, meg nekünk is... a hatalmas nappali közepén kandalló, elegáns bútorok, kanapék a Sablon antique üzleteiből, na ezek már eredetiek voltak... szóval totál luxus a köbön... nagyon szerettem ott élni, annak ellenére, hogy sokat voltam egyedül a fiammal... ebben a magányomban nyújtott vigaszt Patrick Bruel hangja, zenéje ... itt ismertem őt meg és a mai napig is az egyik kedvenc énekesem... zengett a ház, amikor bekapcsoltam a Bang&Olufsen... lassacskán megismertem a várost ugyanúgy, mint Budapestet... bejártam Viktorral szinte az összes múzeumát, ezek közül is a Museum of Natural volt az egyik kedvencünk, na ide hetenként kellett mennem, ami nekem már egy kicsit sok volt, de hát mindent a gyerekemért feláldoztam magam... bejártuk az összes terét ... a Grand-Place régi épületeiben bolyongtunk, időutazás a múltba már akkor elkezdődött... tudod, akkor még nem volt internet, google, de volt az egyikben egy hatalmas könyvtár, ahol sokat időztünk... igaz, Viktornak előtte a játékboltban be kellett vásárolnom, hogy őt is lekösse valami... viccesnek tűnik, de igaz, hogy évek alatt úgy alakult, hogy már a játékboltban szinte alig volt olyan játék, ami ne lett volna otthon a gyermekem szobájában... sokat voltunk kettesben, apja hol velünk volt egy hétig, a másik héten meg Budapestre vagy egy másik ország városába utazott intézni az ügyeit, üzleti dolgait, hogy mit... ? majd erről is szó lesz előbb vagy utóbb és megtudod, ha velem maradsz... ... a brüsszeli otthonunkban egyik évben meglátogatott az állatorvos barátnőm és milyen igaza volt, mikor azt mondta, először persze húzódzkodtam ettől, még a gondolattól is kirázott a hideg, hogy beüljek tanulni egy terembe több órán át:
- Ica, iratkozz be a Berlitz nyelviskolájába, szabadidőd van elég, hogy megtanuld ezt a nyelvet jobban... és már lökött is egyet rajtam és azt vettem észre, hogy ott ülök a tanterem egyik asztalánál, a másiknál egy olasz fiú, a tanár középen - hát időm lett volna, de abban az időben nem volt kedvem igazán ehhez, így a "padtársammal" bejártuk az összes kocsmát a környéken... most ezen már nen tudok változtatni, mint ahogy azon sem, hogy egész életemben mindig előbb történtek dolgok tíz évvel, mint ahogy kellett volna... valahogy, mindig később érzek rá bizonyos dolgokra ilyen volt ez is és még a szerelmi történeitemet is ide sorakoztathatom...
...Viktor ekkor már majdnem három éves volt, beírattuk egy közelünkben lévő óvodába ... szegénykém úgy megvolt szeppenve az idegen közegben, hogy alig akart megszólalni hosszú ideig... bekavart nála az idegen nyelv karattyolása... egyik nap mégis úgy gondolta, hogy na most már elég a szótlanságból és mutogatásból... folyékonyan, mondatokban, nem ám szavakban el kezdett beszélni két nyelven magyarul és franciául párhuzamosan... hát ennyit a gyerekkorban könnyebb megtanulni nyelveket dumáról...
... ebben az időtájt volt az az őrületem, hogy bejártam Av. Louise elegáns üzleteit naponta ...végigtúrtam, megvettem minden divatos ruhát, ami megtetszett... nem volt nehéz dolgom a fizetésnél, már akkor közös arany creditkártyám volt a gyermekem apjával, igaz limithatárt megszabta, talán ismert egy kicsit... 1988. évet írhattunk talán... Louis Féraud volt az egyik kedvencem... mai napig is őrzöm, nagy becsben tarton elegáns zakóját .., de ennek külön története van... ez már 1989. Párizs Hôtel Plaza Athénéefalai között zajlott...
...Húsvét utáni kedd, első reggele... meglepően jó közérzettel ébredtem, megint mosolygósan... nem is akarok visszagondolni, hogy mit éreztem az előző napokban... eltűnt a #homály, nemcsak az elém táruló kikötőről és a mögötte lévő hegyekről is... de jó, ISTENEM DE JÓ!... érzésben olyan, mint régen... teraszomon állva, a levegőt mélyen belélegeztem és nem volt az az érzésem, hogy csak a torkomig jut el, lassan terjedt szét az egész testemben, megtelt a tüdőm és a világ kinyílt bezárt szemeim előtt... felfelé széttártam karjaim, meghajoltam, mint minden reggel és megköszöntem, hogy ezt most megint érezhettem... Freddy Mercury "Tavaszi szél vizet áraszt..." dallama betöltötte nemcsak a szobámat, hanem az egész kikötőt... kiengedtem, hogy beterítse az egész világot...
"Le chef de l’Etat a annoncé lundi la prolongation du confinement pour un mois. Il envisage à partir de cette date une «nouvelle étape», qui sera détaillée dans quinze jours, avec une réouverture progressive des écoles et la possibilité pour «le plus grand nombre» de retourner travailler."(Cliquez ici / forrás)
p.s. ... a lényeget kiragadva a francia elnök M. Emmanuel Macron nyilatkozatából, hogy még egy hónapra meghosszabbították a karantént Franciaországban... és fokozatosan próbálják visszaállítani a #jerestechezmoi kívüli életet...
...megragadnám az alkalmat és köszönetet mondanék a Google & Co., akiknek köszönhetően ez elmúlt napokban nem rekedtünk ki teljesen a külvilágból... ha kedved és időd engedi BIPHOTONEWS lencséjén keresztül kalandozhatsz továbbra is ... (katt.ide!)
#mindenokici
(Port de Saint Tropez, 2020.április 13.)
p.s. ... Port de Saint Tropez, France 2020. április 12. Húsvét vasárnap este meggyújtottam egy gyertyát #mindenkiért és kitettem a teraszomra úgy hallgattam Bocelli hangját... nagyon szép volt és egyben nagyon szomorú... teljesen üres volt a kikötő egy lélek sem volt az utcán, ugyan úgy, mint a "Duomo di Milano" -ban... az is kongott az ürességtől... szépen előre megszerkesztett film, közvetítés volt... sírdogáltam ... hirtelen csöngött a mobilom, ez kizökkentett, aminek nagyon örültem... aki igazán szeret, az megérzi azt, hogy mikor kell felhívni... EZ MINDEN!
Jó egészséget kívánok és köszönöm szépen ezt a csodálatos előadást!
p.s. ... '90-es évek elején a HYATT Hotel (napjainkra SOFITEL HOTEL-ra nőtte ki magát!) sarkán Andrew Vajna magyar-amerikai producernek köszönhetően megnyílt a nem is tudom, hogy hívták pontosan... na, utána néztem itt a neten a pénznyelő 'LAS VEGAS CASINO'... ennek a hatalmas hotelnak az aulája és több szintje, megtelt emberekkel, mindenki jelen volt, aki számított abban az időben... fergeteges party sztárokkal, híres emberekkel, finom ételekkel, italokkal, akkor is ritka, különleges alkalom volt ez... talán nem is volt ehhez hasonló azóta sem... hivatalosak voltunk a egy baráti társasággal, nem akarok erről beszélni, mert az ember mindig a bajban tudja meg, hogy ki az igazi barát... Sylvester Stallone volt a díszvendég... hát tudod, mikor megszólalt azon a mély, izgalmas hangján, ahogy üdvözölte a magyar közönséget... azt gondolom, nemcsak én lettem libabőrös... látom magunkat tisztán itt a reggeli Port de Saint Tropez fényében... előttem a kép... rövidre vágott hajam, tudod a 'SASSON' őrület elkíséri az embert majdnem egy életen át... talpig sminkben, illatom követte a klasszikus divat őrületét a párom ízlésének köszönhetően... milyen igaza volt, azóta meghagytam ezt a kifinomult, visszafogott divatot, nemcsak a ruháimban... előlgombos, piros "VALENTINO" ruhám, amit mai is őrzök a budai házamban, nagy becsben van... és most itt megint bevillant, hát az pontosan olyan volt, mint az Anyum teracotta ruhája, csak az anyaga más ... úgy látszik ez egy életen át kíséri majd az életutamat... szóval... én csak ott, álltam pezsgős pohárral a kezemben, mellettem a gyerekem apja fekete, elegáns, Francesco Smalto öltönyében... tudod mit szerettem benne a legjobban, hogy mindig nagyon elegáns volt és igényes nemcsak magával szemben ... ez volt az egyik főerénye... szóval ott álltunk a rulettasztal előtt és szemben Stallone fogta a zsetonjait és ráhelyezte a "0"-ra... most itt azért gondolhatod, hogy a "0" volt akkor a nyerőszám... engem persze ez nem igazán érdekelt ilyen mélységében, maradtam a felszínen és, csak néztem, néztem hosszan, még pislogni is elfelejtettem... igyekeztem mindent a szememmel örökre "lefotózni" az elmémbe vésni... persze ez ott nem volt tudatos részemről... kívülről, csak az látszódhatott, hogy egy 173 cm magas, karcsú, rövidhajú szőke, pohár pezsgővel a kezében, lefagyott a játékteremnek kialakított hotel első emeletén... nem hagytam magam zavartatni, arra pontosan emlékszem... hiába próbáltak velem a körülöttem lévők kontaktot teremteni... ez az hiszem így van a mai napig... ha igazán megérint valami, valaki nem érdekel más, nem hagyom széttörni a pillanatot... talán ezért is fotózok másképpen, mint a többi profi fotós... kitérő után visszatérnék, mert a pillanat élvezete a legfontosabb a világon, ezért ki nem hagynám... és csak élveztem, élveztem a pillanatot, amit kaptam akkor ott az élettől és így az enyém maradt végérvényesen...
... voltak hasonlóak még, amikor kézzel foghatóan ott volt előttem a kedvenc színészem, íróm, festőművészem, szobrászom... a sor itt végtelen, akikre felnézek és elismerem nagyságukat, mert így általuk én is többnek éreztem magam... kaptam milliónyi impulzust, hogy azzá válhassak, aki vagyok! ...
- Úgy látszik fejlődtél, az evolució nálad is mükdödött... vannak még csodák! - mondta nem is olyan régen egy volt manöken társam... itt direkt nem linkeltem be, mert nem szeretném a bonyodalmakat...
... a fenti gondolatsorok előhívták 2006. őszét, amikor Los Angelesben kávézgattunk egy ott élő baráti, de magyar származású társasággal az egyik legelőkelőbb hotel haljában ... Sean Penn ült majdnem szembe velem...ne gondold, hogy velünk, a társaságom más érdekeltségű volt, de gazdag az biztos... egyik emlék után, mint a gejzír törnek elő a többiek is... itt sürgetnek, hogy ők is szeretnék, ha kiírnám magamból... ez pontosan érzésben olyan, mint a vargánya Mátraházán az egyik esős utáni nyár előtti napos reggelen talán 2014-et írtunk, mikor Anyummal gombászni mentünk... azelőtt sosem találtunk, de aznap fent a hegyen körülnéztünk és a barna színű kalapok sűrűn belepték a mezőt körülöttünk... először nem is akartuk elhinni, hogy mit látunk... erről majd máskor... vissza a "BAKANCS LISTA"-mhoz ... 2018. nyarán Port de Saint Tropezban úgy általában minden reggel, lementem croissant, baguettet vásárolni a "Aux Deux Fréres Saint Tropez Boulangeries-pâtisseries (artisans)" éppen kiléptem az ajtaján és ott állt előttem Rod Stewart, szemkontakt, lehetett érezni a meglepetést, mindkettőnknél... rövid másodperc eltelt, míg tudod az agyig eljut az információ... hát pont ezalatt az idő alatt illant el Ő is előlem... akkor már bennem volt a "fotósok farkas ösztöne" és siettem utána, a mobilommal sikerült is néhány felvételt elcsípnem... igazából nem voltam biztos magamban, hogy jól látom-e, amit látok... ezért odamentem ahhoz a személyhez, aki a távolból védte a híres családot, mert ott voltak a kihalt utcán... hajnali 7-8h óra között rajtam és rajtuk kívül senki sem volt... most így visszagondolva érzésben pont olyan, mint 2020. március 15-óta, kihalt a város... az őr ehesegetett udvariasan, ami számomra a bizonyosságot adta akkor ott... még kattintottam néhányat itt láthatod... de utána úgy éreztem tapintatlan vagyok és mentem a dolgomra, hazafelé... ahogy kiértem az utca végére láttam, hogy a lesi fotós társam hatalmas objectívvel felszerelt profi gépével ott áll lesben... mosolyogtam, hogy a pillanat bocsi, de már az enyém volt először...
... 2014-2019 Festival de Cannes eseménye... ez vajon 2020-ban most, ide csak egy ? írnék... nem szeretnék belegondolni... 2019-ben, mikor megláttam Alain Delon-t úgy dobogott a szívem, hogy majdnem minden felvétel homályos lett a gép mozgásától... Woody Allen és itt sorolhatnék még... egy ilyen találkozással el tudtam lenni évekig gondolatban, annyira mélyen érintett, imádtam... kiváltságosnak kell lenni ahhoz, hogy ezeket átélhesd... ebben biztos vagyok...
... elringatott a visszaemlékezés közben hallgatott zene, film... mélyen végigaludtam az éjszakát... nem emlékszem vissza az álmomra... csendes reggel vesz körül, így van ez már 28 napja persze én nem bánom, helyesebben nem bánnám, ha ennek az oka más lenne... leszámítva, hogy a torkom érzékenyebb a szokásosnál, de ez már nem zavaró, kezd természetessé válni... így van ez egy ideje sűrűbben kell az orromat is megtörölnöm reggelente és nagyokat tüsszögök... ágyam mellett papírzsebkendők tornyosulnak, nincs meggondolatlan levegőbe beletüsszentés gondolhatod... ezzel a furcsa másságommal, nem vagyok egyedül mostanság, ahogy beszéltem másokkal is, na nem személyesen, hanem mobilon vagy messengeren keresztül... mondom ezekett a tüneteimet, aztán hallom, hogy bizony ők is így vannak ezzel, ez az új hozzánk tapadt csökevény, idővel ezzel is megküzdünk és elraktározzuk, csendre intjük... az emberi testet "ISTENÜNK" annak idején úgy teremtette, hogy belerakott mindent, még az "ÖNGYÓGYÍTÁST' is...
...mi itt naponta kitöltött irásos vagy mobilunkba letöltött kijárási engedéllyel kimehetünk a levegőre ...hét "kocka" lehetőséget kaptunk, választhatunk ezek közül ... én általában "sportolok"...most ez van séta helyett... ha engedélyed nincs maradsz a négy fal között, de úgy általában mindenkinek van, naponta egyre többen veszik igénybe... eleinte, csak én voltam a kikötőben, senki nem mert kimozdulni otthona védelméből... ez a vírus intelligens zárt ajtón kívül maradt... nekem meg itt kezdett a fantáziám beindulni, hogy valami "nem kerek" itt ebben a törnésben... majd kiderül ez előbb vagy utóbb én pont úgy gondolok erre is, mint általában, de most nem írom itt ezt ki, mert ez is elveszítette fontosságát... visszatérve a kijárási engedélyre, azt bizony saját magad töltöd ki és aláírásoddal igazolod, hogy rendben vagy, mehetsz "sportolni" az utcára... ha ez nincs nálad kemény pénzbírságot fizetsz, ha elkapnak... tegnap épp a teraszom előtt akcióztak a motoros rendőrök, vicces volt, ahogy leállították a piros robogóval közlekedőt... a hivatalos személy elé akart vágni a nagy motorjával, de közben kicsúszott a hátsó kereke és elterült a földön... felvettem filmre, egyszer majd levetítem... annak most nincs itt még az ideje...
... gondolhatod, ha ismered a képességeim, hogy először nem értettem, hogy mi ennek az írásos saját magad kitöltöd papírnak az értelme, de aztán elmagyarázták nekem, hogy fontos, azért, hogy tudják az eredeted, hol laksz... majd lefotózom felrakom, de lehet, hogy azt csak majd a könyvben, itt nem akarok bonyodalmat kelteni ezzel... és meg akart győzni még azzal az okoskodással, ha netalán tán pozitív lenne a teszted könnyebben felderíthető a "darázsfészek"... persze ennek sem találtam meg a logikai értelmét, eddig nem láttam, csak egy ilyen autót, aki gondolom megvizsgálja az utcán a járókelőt, azt is tegnap... várakozott sokáig a teraszom alatt, senki nem volt az utcán, simán mondhatom, hogy kihalt volt, mint egy lakatlan sziget... persze itt mindenki tudja, hogy tudósítok már évek óta a helyszínről... hát ezt is felvettem, lefotóztam... épp ebben a pillanatban megvilágosodtam, hallod ez hasonlít a parkolási díjra, amit bevezettek a kocsiknál... na ezt már felfogtam végre... ezen most felröhögtem...
... Chernobyl 1986... éppen Bécs városában voltunk a gyerekem apjával, aki úgy gondolta sétálás közben és váratlanul megfogta a kezem a Kärntner Str.Cartier üzlete előtt és betuszkolt az ajtón... ezt szószerint kell értened... Viktor fiam a hasamban hat hónaposan akkora volt, mint aki rögtön meg akar születni... majd kiválasztotta a pultból a három karika egyben "barátság" szimbóluma gyűrűt és felhúzta, feltuszkolta inkább a víztől dagadt tudod melyik újjamra... hát a menyasszonyosra... láttam az eladókon, hogy nem mernek ezen röhögni, de nagyon ott volt a torkukban...
... ezután végigizgultam még azt a maradék három hónapot, hogy egy egészséges gyermeket hozzak a világra, erre a világra, amit most egy meggondolatlan elme, elmék elködösítettek újból... aztán lehet, hogy ez lett a mázlink, hogy akkor már megkaptuk a vakcinát is egyúttal a jövőre nézve...
... erről majd még írok, de közben a Bee Gees számát hallgattam és visszarepített 1978. nyarába... tudod, akkor volt a Night Fever őrület...
... a mobilom jelzi, hogy üzenetet... üzeneteket kaptam... nézegetem a kedves, szeretettől zubogó szavakat, rajzokat, filmeket... nagyon jó, hogy vagytok Nekem... Boldog Húsvétot kívánok 2020-ban is!
(folyt.köv.)
Vigyázzatok magatokra, mert akkor másokra is vigyáztok!
Sous Surveillance - Film COMPLET en Français (Keanu Reeves)
p.s. ... tegnap délután kicsit elcsúsztam a bevásárlási idővel, de fahéjat is vettem végül... mivel Húsvét 2020-ban is elérkezik a hétvégén vettem egy-két dolgot még... el is fáradtam rendesen... kicsit ingerlékenyebb voltam, mint úgy általában... a pénztár előtti sorbanálláskor a "nyakamra" állt egy idősebb nő, ezt még lazán kezeltem, csak kinyújtottam a karom, hogy ne tudjon az orrom alá állni... mikor a házunk előtt végre megálltam és volt még egy parkoló hely, mert úgy általában mostanában mindig van... ezen nem csodálkozom... ebben az időszakban ez az egyik legjobb dolog, ami történik velem... képzeld el, hogy ahogy ott ülök a SMART-omban és azon gondolkozom, hogy vajon, hogy bírom felcipelni a cuccot... egy hatalmas tüsszentést hangzott el az előttem álló kocsiból... kinyílik a kocsi ajtaja és egy fej előre lendülve a levegőbe beletüsszent még egy hatalmasat... mint a filmekben... a nyál szertefröccsen... szinte látom magam előtt... amúgy ezt nem lehetett látni, de tutira veheted, hogy így történt... kiszálltam a kocsimból és hangosan, de nem durván mondtam, akkor még ülő embernek:
- Egy papírzsebkendőt nem ártott volna a szája elé tenni... - és közben már nyúlok a zsebembe...
Erre kiszállt az autóból egy két méteres bantu, izmos, széles válló és indul felém hangosan üvöltve, dübörgött a kikötő:
- Mit mondott... mi kellene nekem... Madame? - és a félelmetes hatalmas test nyomult felém... közben tudod, úgy hápogott, ha megfigyelted már a filmekben, hogy ez milyen...
Azt persze, hogy a bátorságomat ilyenkor honnan kaptam megint, azt nem tudom... de ilyenkor halkabban beszélek, mint úgy általában, közben megtaláltam a zsebemben a papírzsebkendőt és hajtogatom szét... láttam ezen a nagy fekete test megdöbben... kicsit nyomatékosabban mondom, nézek a szemébe, hál Istennek még elég távol volt... lobogtatom felé a fehér kendőt, mint aki meg akarja magát adni... ez most jutott eszembe, de körülbelül, ha kivülről nézted volna ez volt a kép... Látod, Te vadbarom - ezt magyarul mondtam, mert tutira vettem, hogy nem fogja érteni, de nekem jól esett- ez a papírzsebkendő ebbe kell tüsszenteni nem a levegőbe szanaszét... ha nincs vegyél... és mit keresel itt? - na ez a váratlan kérdés elbizonytalanította vagy eszébe juttatta, hogy jobb lesz visszafognia, ha itt akar dolgozni a szezonban...
- Nincs és nem is veszek Madame, ide a karomba tüsszentettem és különben is allergiás vagyok - visszhangzik a kikötő... a felettünk lévő kameráról most nem is beszélek, ami élő adásban lenyomta a rendőrségen az egész jelenetet... egy pillanatra úgy nézett ki, hogy ezt nem úszom meg, de gondolt egyet vagy ki tudja mi történt abban a bantu agyában, de minden esetre azt láttam, hogy hátrált a Breitling bejárata felé, ezzel akarta jelezni, hogy odatartozik...később, mikor már a kapunk mögött biztonságban voltam és rázártam a reteszt... gondoltam azt, hogy ez biztosan az őr, igaz eddig nem láttam, mert az üzletet felújítják éppen, de ahogy elnéztem hamarosan kinyit... itt a legtöbb ékszerbolt előtt, napi rettenetes sok órában áll egy fekete kétméteres, hogy véletlenül sem jusson eszébe senkinek rossz gondolat... borzasztó lehet, ha belegondolsz ennyit egy helyben állni, nem beszélve a nyári 50 fokos tűzőnapról... csak az egyetlen szomszédomnak, aki itt maradt ebben a #maradjotthon időszakban annak is kisebbik gyereke, nézte végig a jelenetet tátott szájjal... később hallottam, hogy kacaráztak, nem mondom, hogy pont ezen, de nem csodálkoznék... abból gondolom, hogy érzésben a legközelebbi találkozásunknál nagyobb tiszteletet kaptam, mint eddig... tudod mire gondolok itt pontosan, mint sziciliában, mikor a capo végig megy az utcán és mindenki felemeli kalapját, meghajol... hát nekem azért nem volt annyira vicces most így utólag megmondom... őszintén megmondom, hogy legközelebb óvatosabb leszek... megvárom, hogy a kocsiból ki száll majd ki... kétméteressel többet nem szeretnék hadakozni, ha tüsszög, ha nem...
Erről jutott eszembe, hogy Szlovákiában voltunk síelni, lehettem majdnem húszéves...körülbelül másodszor volt síléc a lábamon életemben... az első is felejthetetlen volt, de ez a második mély nyomott hagyott... ott volt hasonló esetem, mint ez... síelés után, mindig megálltunk a pálya alján lévő kocsmában, ahol találkoztunk a többiekkel és iszogattunk... egyik ilyen alkalommal kikezdtek a helyi síbajnokok bennünket... már mint két szőke fiatal magyar leányt és mondhatom őszintén, hogy nagyon szépek... mi értünk le elsőként, na nem azért mert tudtunk síelni, hanem pont ellenkezőleg még kezdők voltunk és, ha jól emlékszem nem mentünk fel a fekete pályára, mint a többiek... így rövidebb idő alatt csúsztunk le... az, aki igen csúnya jelzőket mondott ránk egyre közelebb jött felénk... szintén kétméteres, de nem volt fekete, hanem vörös, beöltözve bajnoki síruhába és már igen régen a kocsmában lehettek, azt lehetett látni az állapotáról... hát megmondom őszintén, hogy elég félelmetes volt ... gondolhatod, hogy akkor még az az időszakom volt, mikor vasággyal együtt sem voltam 40 kilogramm... kint álltunk a kocsma teraszán, azzal gondolattal, hogy napozunk is egyet iszogatás közben, a fenyő pálinkájukat nagyon szerettem... előző napokban sok hó esett és hatalmas kupacokba söpörték össze... ahogy jött felénk ez a kivörösödött poha, mögötte a napfény a göndör vörös haját átvilágítta, még félelmetesebbnek látszódott... biztos volt mindenki, aki látta ezt a jelenetet, hogy egy pofon minimum elsurran majd az arcomon, mert azt kifelejtettem, hogy ott is visszapofáztam, nem hagytam magunkat a földbe döngölni... megállt felettem ez a hústorony és karattyolt valamit a nyelvén, amit persze én értettem... és csipőjére tette a két kezét és előredőlt egy kicsit, hogy még félelmetesebb legyen... mögötte egy hatalmas hókupac, derekáig ért körülbelül... erről Ő persze elfeledkezett, na ez mentett ott meg Bennünket... még gyerekkoromban a bátyámtól tanultam, hogy ilyen helyzetben vagy valami hasonlóban csinálj úgy, mintha meg akarnád ütni, mozdítsd az egyik vállad hirtelen előre... mai napig nem tudom, hogy jutott ott ez az eszembe... de megcsináltam és müködött... a nagy benga fehér ember meglepődött ettől a váratlan mozdulattól és egyet hátra lépett... volna, de ott volt a hókupac és átesett rajta, hogy égnek álltak a lábai sílécestül... mi meg, mint a nyúlak futottunk, vissza sem néztünk... legyen előtted a kép, hogy két szőkefej, két síléccel a vállán a sícipőjükben, amiben menni sem tudtunk rendesen, most téptük a havat erősen hegynek felfelé... csak azt hallottuk, hogy zeng a terasz a röhögéstől... nem mertünk visszanézni sem...
... és tudod mi a tanulság ebből... hogy a bátorság a borban és fenyőpálinkában biztosan el van rejtve... nem árt, ha mostanában előveszed a butykost, jó az mindenre! ...
... tegnap este azt játszottam, hogy moziban vagyok... kényelembe helyeztem magam az ágyamban, egy pohár vörösbor társaságában... biztonság kedvéért az egész üveget a közelemben hagytam, hogy ne nagyon keljen megmozdulnom filmnézés közben, ha még inni szeretnék... na, de mégis milyen hangulatba ringassam magam lefekvés előtt... ahogy nézegettem a filmeket a YOUTUBE csatornáin, eszembe jutott egy be nem teljesedett szerelmi történetem... ilyen volt egy néhány, de ez az egy számomra többet jelentett, mint a többi... ennyi idő után is érzem az "ízét"... azt talán mondanom sem kell, hogy ezt is fejben játszottam le, pedig karnyújtásnyira volt tőlem, sőt annál is közelebb... első alkalommal távozásomkor, megérintettem a vállát, amiben bennevolt a szívem üzenete... mikor másodszor is találkoztunk ... egy nagy társasággal ült a kávézó kerek asztalánál, mikor meglátott meglepődött, ugy mint a filmjeiben láttam eddig... ez kizökkentett a magabiztonságomból, nem várt fordulat volt... kiegyenesítette hátát, szemei felett a szemöldökét enyhén összeráncolta és csodálkozó szemei elidőztek rajtam, halvány mosollyal a szája szegletében... én meg erre lefagytam a szó szoros értelmében... tétováztam, gondolatban visszavonulót fújtam ennek az akciómnak amit persze a legjobb barátnőm leányának köszönhettem, aki ott dolgozott a hotel egyik üzletében, Ő üzent, hogy:
- Itt van a kedvenc színészed, ha sietsz akkor... - én meg eldobtam mindent és rohantam...
... a szívem mégis azt diktálta, hogy ne fussak el, leültem ugyanoda, ahová első találkozásunkkor... elővettem a jegyzeteim, magam elé tettem, úgy csináltam, mintha az fontos lenne... a fényképezőgép ott lapult a táskámban... nem mertem elő venni, akkor még nem voltam annyira bátor... iPhone-m még nem volt, csupán egy pici Nikon fényképezőgépem, de azt már kivégeztem az első alkalommal, amikor a nagy csendben lenyomta az exponáló gombot és zengett tőle az egész kávézó... az összes szem rámszegeződve... na ezt most kihagytam... Ő még maradt egy darabig a filmes társasággal... ne gondold, hogy ez hosszú ideig tartott, csupán néhány perc... majd felállt, elindult felém... én barom meg ránéztem úgy, mintha nem ismerném... Ő meg irányt váltva, elsuhant az asztalom előtt és ezzel a lendülettel a valóvilágomból is... ez volt 2011. évben a FOUR SEASON Hotel kávézójában Keanu Reeves 1964. libanoni születésű angol-kanadaikedvenc színészemmel a fejben játszom le szerelmi kalandom... ennek köszönhetően az éjjel rábukkantam egy régi weboldalamra ... annak idején mikor tanultam a weboldal szerkesztést, gyakorlásképpen naponta születtek ezek... évek múlva sem tudtam mindegyiket törölni, de most ezt nem is bánom...
... 2020. április 10. péntek, "NAGYPÉNTEK, HÚSVÉT ELŐTT!" ... ma reggel nem igazán éreztem magam jól, de betudom a filmnézés közbeni vörösbor iszogatásomnak... ma víz, ez nem árthat ... tegnap éreztem az esti 25. napi futásom közben, ami inkább gyors gyaloglás, de én erre is büszke vagyok, mert legutóljára 5-6 évvel ezelőtt... lehet, hogy több is... futottam ott, ahol laktam 2020. március 15-e előtt Budán házunk feletti erdőben napi rendszerességgel... imádtam akkor, a természet szépsége, jó levegő, át a hegyen a vitorlázó repülőtérig, ahol mindig történt valami érdekes, ott megpihentem a domb tetején, laza yoga... utána az RC edzőtermében izzadtam 2-3h, míg a gerincem azt nem mondta, hogy szia ennyi... köszi azóta jól vagyok... de azt máig sem értem, hogy volt erre annyi időm a gyereknevelés, pénzkeresés és egyéb teendőim mellett... most látom belinkelve az RC nyitvatartási idejét... ezek ebben az időszakban is, igaz korlátozottan, de nyitva vannak... no comment!
... a nyitott teraszajtón keresztül enyhe fahéj illat kering a szobámban a szomszéd készül az ünnepekre két szép fia van, sűrün látom mostanában őket a teraszukon megpihenni... egyetlen őslakos család a Barbarac maradt itt a szomszédságomban... néha váltunk egy-egy mondatot, kedves emberek... ez az illat elindította a napomat... szeretnék valami fahéjas csodát enni... a tejberizs már a hűtőmben lapul üresen...
Vigyázzatok magatokra, mert akkor másokra is vigyáztok!
... 2020. április 09-t írunk, a helyszín Port de Saint Tropez... kezd lecsendesedni a lelkem... nem is gondolná az ember, hogy a Facebook mennyi időt, energiát vesz el nap, mint nap az életünkből, két napja "deleted" részemről és kezd kinyílni a világ előttem még a bezártság ellenére is... elfelejtettem igazán élni.., ha sejted, hogy mire gondolok itt... mióta ez a virtuális élet belendült nem voltam hajlandó, csak nagy ritkán kilépni ebből... kényelmi szempontból azt gondolom, meg talán még, hogy szabadabban, néha gátlástalanul szörfözhettem a nagyvilágban vagy éppen, ha kedvem úgy tartotta játszhattam másoknak az érzelmeivel és ők az enyémmel, ami veszélyessé válhat persze ... KILÉPNI alatt, jelen esetben itt először az utcára gondoltam, március 15-e előtt ez egy normális gondolat lett volna... 25. napja már és, ha akarom, ha nem, maradok az otthonom melegében, biztonságában... jelen esetben Saint Tropez egyik sorházának az erkélyes lakásában... ez a világot beterítő coronavírus megállította az életemet itt a földön... de a képzeletem szárnyakat kapott...
... csöng a telefonom, magyar szám ... felveszem... az egyik ingatlanos hív.. kérdezi:
- Eladó-e még az ingatlan... ? - mert az adatbázisukból igaz törölve van, de szívesen megmutatná egy érdeklődő házáspárnak a napokban, mert hasonlót keresnek...
... hát elbeszélgettünk egy darabig... általában így kapok információt bővebben, ami érdekes lehet számomra... kiderült elmondása szerint, hogy sokkal több érdeklődő van a karantén kihirdetése után, mint előtte, akik ingatlant akarnak venni hirtelen... én azt gondolom, hogy unatkoznak és inkább múzeum, mozi, színház helyett, mivel ezek most zárva vannak jó szórakozásnak tartják ezt az ingyen programot... nem törődve a világban történtekkel, a veszéllyel... és itt, nem kimondottan arra gondolok, hogy a vírus a legveszélyesebb, hanem ezek a felelőtlen emberek, akiknek a testében születésük óta ott lappangnak ezek a fránya eddig mély álmát alvó borzadalmak, ha egy kicsit beleolvasnál te is a szakirodalomba, akkor tudod, hogy most nem túlzok... nem véletlen az sem, hogy az időseket és a szervi betegségben levőket betegíti meg, akiknek az immunrendszerük gyengébb, mint egy egészséges emberé... közben csacsogtunk, mármint Ő, hogy bizalmamat ne veszítse el vagy éppen jobban megszeretné nyerni... kissé hangossabban mondom a véleményemet erről és szomorú, hogy nem veszik ezt komolyabban... mintha jól ismernénk egymást megjegyzi, hogy a nyugdíjasok azok, akik nem tisztelik ezt főképpen és csatangolnak jobbra-balra üzletből ki, üzletből be... ... itt azért még mondta volna tovább, de nem akartam tovább hallgatni ezt...megkérdeztem, hogy hány éves, 29 mondta... kis szünetet tartottam a telefonban, elszámoltam 10-ig, pedig nem szokásom... utána halkan megjegyeztem, hogy én is nyugdíjas lennék, ha tavaly nem felejtettem volna el nyugdíjba menni... rövid kínos csend a vonal túlsó végén... majd... hát ez egyáltalán nem hallatszik a hangján, olyan fiatalos... csacsogott tovább... na, erre szoktam a közelemben lévőt, ha netalán hasonló elhangzik, seggbe rúgni... Ő megúszta, szerencséje volt hogy a mobilon keresztül ez képtelenség, de gondolatban megtettem...... közöltem vele, hogy az én házamba nem jöhet be addig senki, míg ez van a nagy világban... valahogy ezt nem akarta felfogni... többször el kellett mondanom... később olvasom az e-mailben, amit küldött, hogy igazán felüdítő volt velem a társalgás... bravó! ... erre, csak ennyit tudok most írni...
Vigyázzatok magatokra, akkor másokra is vigyáztok! ... #maradjotthon (vajon ennek melyik részét nem érti a magyar, mert a francia érti és betartja ezt #jerestechezmoi ...
... 2020. április 07. kedd reggelén ébredés után a mosoly elkerülte az arcomat, ez nem sűrűn fordul elő nálam.., de ezen ma nem is csodálkozom, hiszen a tegnapi "mond ki magadból napom' rányomta bélyegét... jó... jó tudom, néha magamban tarthatnám, de hát az nem én lennék... így most mára elveszítettem egy olyan "érzést", ami az elmúlt napokban feldobta a napjaimat ebben a kihalt szellem városban, világunkban... valójában megint a "külcsi", a felszínes külvilágom győzedelmeskedett ... végülis nem mindegy, hogy ki hogyan néz ki, ha ő saját magával elégedett...?!? ... ha nekem nem tetszik abban a formában, akkor az nem az Ő gondja, hanem az enyém... ilyen az, ha nem vagy a helyeden, csak megpróbálod hülyíteni magad vagy akarsz tartozni valakihez mindenáron... kicsit túlzásnak tartom, hogy egy életen át elkísér ez, de biztosan ennek is oka van, majd egyszer kiderül, hogy mi vagy nem teljesen mindegy, ha baromarc vagy akkor így jársz... gondolom egyszer majdcsak leszokom erről, "megpróbálom hátha tévedek" megbizonyosodásos szokásomról... főleg most ebben az időszakban nem lesz nehéz, egyedül maradtam nemcsak Saint Tropez városában... 23 nap azt gondolom kevés, hogy átcódoljam magam, de dolgozom ezen is... már sok ilyen születésem utáni beidegződést, amit a szülők átadnak, meg a körülötted lévő élet, sikerült törölnöm... könnyebb dolgom lenne, ha komputer lennék, csak megkellene nyomni a "deleted" gombot... meg kell tanulnom elfogadni úgy a barátaimat, ahogy vannak, ne akarjak reformokat ... ez a modell időszakom csökevényes maradványa azt gondolom vagy legalábbis most erre hárítom, így egyszerűbb... nem mindig végződik kellemetlenül ez a nagypohám nem fogom be szokásom, látom magam előtt a barátaimat, barátnőimet, akik ennek az energiámnak köszönhetően változtatták meg életüket és sokkal teljesebb életet élnek, mint előtte... akkor az arány nem is olyan katasztrofális... remélem most is átértékelődik majd ez... ha még sem, hát ennyi dolgunk volt egymással... megmarad nekem a sok szép szerelmes francia sanzon... régóta kerestem már ezeket, most legalább hallgatni tudom, habár a komputerem hangszórója egy kicsit elhagyta magát, de nem gond van fülhallgatóm... ez a mai reggeli hangulatom arra jó volt, hogy megidézte anyumat... sokszor gondolok rá, hiányzik, olyankor mindig kimegyek Ramatuelle temetőjébe Gerard Philippe sírjához, ott békét lelek ... most ezt nem tehetem, de nézegetem az ott készített fotóimat...
... Anyum gyönyörű alakját látom magam előtt, fiatalon huszonévesen, ahogy jött haza hozzánk minden hétvégén Budapestről egész heti munkája után... három gyerekét a szülőiházban biztonságban tudhatta... belibbent a sarkon a bejárati kapunál, hatalmas mosollyal, a legújabb divatos teracotta színű, elől gombos, térdét picit takaró csinos ruhájában, csodaszépnek láttam... futottam hozzá, eltűntem szeretető ölelésében ... majd leültünk az ágy szélére a konyhában... körülötte mindenki és vártuk az ajándékokat, csokikat, cukrokat... történeteit... látom, ahogy laza mozdulattal leveti tűsarkú cipőjét... óvatos mozdulatokkal ahogy lehúzta nylon harisnyáját karcsú lábáról... még nyáron is viselte... egyszer meg is kérdeztem, hogy ebben melegben miért van erra szükség? ... erre Ő azt válaszolta:
- Tudod Icikém egy igazi nő nem jár harisnya nélkül még a nyári melegben sem!
... mindig tip-top volt, igényes magával szemben... az utólsó pillanatig... azt gondolom, ezt Tőle örököltem... látom, ahogy ülünk a ház előtt a szőlőlugas alatt és együtt tisztogatjuk körmeinket, tanítgat, hogy kell azt jól csinálni... nem tűrte, ha fekete csík volt a körmöm alatt... mindig erősebben mondta, hogy ezt nem szeretné látni még egyszer... na, ezt sikerült belevésni az elmémbe, minden napjaimba... lehet, hogy ennek köszönhetem azt, hogy amit én először megnézek valakin az a keze, majd a lába és utána a szeme... ez a sorrend ... nagyon vártam a hétvégéket, erre biztosan emlékszem...
Ez a fotóm most érkezett a Facebookon - a gondolat ereje, most is beigazolódott számomra - előlgombos ruha, igaz nem teracotta színű, de a hasonlatosság döbbenetes, megidézte Anyum - köszönöm szépen Mariann
... visszaemlékezés közben főztem egy kávét, mióta megtaláltam a kávémat... a 'Nagymama' kávéját szívesen iszom ébredés után egyet, majd egy mozdulattal kinyitottam a Macbook-om ezen a reggelen is úgy, mint általában... nézegetem a friss üzeneteimet... találtam egyet, aminek nagyon örültem és átsegített a fentieken, derűsebbé tette a perceimet...
Megtanultunk ismét társasjátékozni, olvasni, régi filmeket nézni és várjuk mikor lesz vége az izolációnak és ennek a rémálomnak. Kérlek nagyon vigyázz magadra a képeid mostanság isteniek, nézem őket és rá kell jönnöm az ösztön ,hogy megörökítsd mesterien dolgozik benned. Na ez az ,amit nem tud megtanulni valaki, ezt érezni kell. te érzed (ismersz, nem dicsérek gyakran és feleslegesen- most gratulálok!!!!)
Gyöngyi de jóóó volt ezt olvasni reggel ébredés után köszönöm Én total egyedül vagyok itt...erzesben mintha egy filmben lennek... sétálok a kihalt városban ... vigyázzatok egymásra
... és jött egy másik válaszüzenet ... indulhat a 23. nap is vidáman... fülhallgató a fülemben és hallgatom a weboldalamra felrakott zenét, amit legutóbb együtt hallgattam a gyermekeimmel ...
1. Seirből kiált énhozzám is az Úr: »Vigyázó, mit mondasz az éjszakáról, vigyázó, mit mondasz az éjszakáról?« Ilyen hiábavalóság hát az ember isteni elméjének fényessége, hogy egy fuvalom által éjszaka lesz?
2. Hányszor kell még sírnia a szeretet és géniusz doboló vigasságának szűnésével a Földnek, megromolnia s megerőtlenedniök a Föld népe nagyjainak?
3. Miért, hogy a föl-fölemelkedett Embert mindig visszarántja Valaki, kit Úrnak is neveznek, Jehovának is, Rendelésnek is, Sorsnak is? Az Ember már-már készül jónak és Istennek változni, de Perazim hegyén fölkél az Úr.
4. Mi jókedvet csinál az Úrnak, hogy csak mutogatja az Embernek nagyszerű célját, az Élet egyenlő kibékülését mindnyájunkkal s a békének szivárványhídját? Miért keresi meg bennünk, mint a Gibeon völgyében megharagvásában, a mi ősi vadságunkat, hogy gonoszságainkat egymásra tüzelje?
5. Bizony a »kegyetlen, hosszú Léviátán kígyót és a tekergő Léviátán kígyót« kemény, nagy és erős fegyverével nem látogatja meg senki. És a »veres ború szőlőt« vérrel öntözi most megint az Úr. Óh, miért olyan szeretetlen és boldogtalan az Ember, ki úgy kívánja a szeretetet és boldogságot? Vigyázók, hiába vigyáztok, óh, jaj, vigyázók, hiába vigyázunk, mert újra és újra leesik a sárba az Embernek arca.
Én total egyedül vagyok itt...erzesben mintha egy filmben lennek... sétálok a kihalt városban ... vigyázzatok egymásra 
