Sous Surveillance - Film COMPLET en Français (Keanu Reeves)
p.s. ... tegnap délután kicsit elcsúsztam a bevásárlási idővel, de fahéjat is vettem végül... mivel Húsvét 2020-ban is elérkezik a hétvégén vettem egy-két dolgot még... el is fáradtam rendesen... kicsit ingerlékenyebb voltam, mint úgy általában... a pénztár előtti sorbanálláskor a "nyakamra" állt egy idősebb nő, ezt még lazán kezeltem, csak kinyújtottam a karom, hogy ne tudjon az orrom alá állni... mikor a házunk előtt végre megálltam és volt még egy parkoló hely, mert úgy általában mostanában mindig van... ezen nem csodálkozom... ebben az időszakban ez az egyik legjobb dolog, ami történik velem... képzeld el, hogy ahogy ott ülök a SMART-omban és azon gondolkozom, hogy vajon, hogy bírom felcipelni a cuccot... egy hatalmas tüsszentést hangzott el az előttem álló kocsiból... kinyílik a kocsi ajtaja és egy fej előre lendülve a levegőbe beletüsszent még egy hatalmasat... mint a filmekben... a nyál szertefröccsen... szinte látom magam előtt... amúgy ezt nem lehetett látni, de tutira veheted, hogy így történt... kiszálltam a kocsimból és hangosan, de nem durván mondtam, akkor még ülő embernek:
- Egy papírzsebkendőt nem ártott volna a szája elé tenni... - és közben már nyúlok a zsebembe...
Erre kiszállt az autóból egy két méteres bantu, izmos, széles válló és indul felém hangosan üvöltve, dübörgött a kikötő:
- Mit mondott... mi kellene nekem... Madame? - és a félelmetes hatalmas test nyomult felém... közben tudod, úgy hápogott, ha megfigyelted már a filmekben, hogy ez milyen...
Azt persze, hogy a bátorságomat ilyenkor honnan kaptam megint, azt nem tudom... de ilyenkor halkabban beszélek, mint úgy általában, közben megtaláltam a zsebemben a papírzsebkendőt és hajtogatom szét... láttam ezen a nagy fekete test megdöbben... kicsit nyomatékosabban mondom, nézek a szemébe, hál Istennek még elég távol volt... lobogtatom felé a fehér kendőt, mint aki meg akarja magát adni... ez most jutott eszembe, de körülbelül, ha kivülről nézted volna ez volt a kép... Látod, Te vadbarom - ezt magyarul mondtam, mert tutira vettem, hogy nem fogja érteni, de nekem jól esett- ez a papírzsebkendő ebbe kell tüsszenteni nem a levegőbe szanaszét... ha nincs vegyél... és mit keresel itt? - na ez a váratlan kérdés elbizonytalanította vagy eszébe juttatta, hogy jobb lesz visszafognia, ha itt akar dolgozni a szezonban...
- Nincs és nem is veszek Madame, ide a karomba tüsszentettem és különben is allergiás vagyok - visszhangzik a kikötő... a felettünk lévő kameráról most nem is beszélek, ami élő adásban lenyomta a rendőrségen az egész jelenetet... egy pillanatra úgy nézett ki, hogy ezt nem úszom meg, de gondolt egyet vagy ki tudja mi történt abban a bantu agyában, de minden esetre azt láttam, hogy hátrált a Breitling bejárata felé, ezzel akarta jelezni, hogy odatartozik...később, mikor már a kapunk mögött biztonságban voltam és rázártam a reteszt... gondoltam azt, hogy ez biztosan az őr, igaz eddig nem láttam, mert az üzletet felújítják éppen, de ahogy elnéztem hamarosan kinyit... itt a legtöbb ékszerbolt előtt, napi rettenetes sok órában áll egy fekete kétméteres, hogy véletlenül sem jusson eszébe senkinek rossz gondolat... borzasztó lehet, ha belegondolsz ennyit egy helyben állni, nem beszélve a nyári 50 fokos tűzőnapról... csak az egyetlen szomszédomnak, aki itt maradt ebben a #maradjotthon időszakban annak is kisebbik gyereke, nézte végig a jelenetet tátott szájjal... később hallottam, hogy kacaráztak, nem mondom, hogy pont ezen, de nem csodálkoznék... abból gondolom, hogy érzésben a legközelebbi találkozásunknál nagyobb tiszteletet kaptam, mint eddig... tudod mire gondolok itt pontosan, mint sziciliában, mikor a capo végig megy az utcán és mindenki felemeli kalapját, meghajol... hát nekem azért nem volt annyira vicces most így utólag megmondom... őszintén megmondom, hogy legközelebb óvatosabb leszek... megvárom, hogy a kocsiból ki száll majd ki... kétméteressel többet nem szeretnék hadakozni, ha tüsszög, ha nem...
Erről jutott eszembe, hogy Szlovákiában voltunk síelni, lehettem majdnem húszéves...körülbelül másodszor volt síléc a lábamon életemben... az első is felejthetetlen volt, de ez a második mély nyomott hagyott... ott volt hasonló esetem, mint ez... síelés után, mindig megálltunk a pálya alján lévő kocsmában, ahol találkoztunk a többiekkel és iszogattunk... egyik ilyen alkalommal kikezdtek a helyi síbajnokok bennünket... már mint két szőke fiatal magyar leányt és mondhatom őszintén, hogy nagyon szépek... mi értünk le elsőként, na nem azért mert tudtunk síelni, hanem pont ellenkezőleg még kezdők voltunk és, ha jól emlékszem nem mentünk fel a fekete pályára, mint a többiek... így rövidebb idő alatt csúsztunk le... az, aki igen csúnya jelzőket mondott ránk egyre közelebb jött felénk... szintén kétméteres, de nem volt fekete, hanem vörös, beöltözve bajnoki síruhába és már igen régen a kocsmában lehettek, azt lehetett látni az állapotáról... hát megmondom őszintén, hogy elég félelmetes volt ... gondolhatod, hogy akkor még az az időszakom volt, mikor vasággyal együtt sem voltam 40 kilogramm... kint álltunk a kocsma teraszán, azzal gondolattal, hogy napozunk is egyet iszogatás közben, a fenyő pálinkájukat nagyon szerettem... előző napokban sok hó esett és hatalmas kupacokba söpörték össze... ahogy jött felénk ez a kivörösödött poha, mögötte a napfény a göndör vörös haját átvilágítta, még félelmetesebbnek látszódott... biztos volt mindenki, aki látta ezt a jelenetet, hogy egy pofon minimum elsurran majd az arcomon, mert azt kifelejtettem, hogy ott is visszapofáztam, nem hagytam magunkat a földbe döngölni... megállt felettem ez a hústorony és karattyolt valamit a nyelvén, amit persze én értettem... és csipőjére tette a két kezét és előredőlt egy kicsit, hogy még félelmetesebb legyen... mögötte egy hatalmas hókupac, derekáig ért körülbelül... erről Ő persze elfeledkezett, na ez mentett ott meg Bennünket... még gyerekkoromban a bátyámtól tanultam, hogy ilyen helyzetben vagy valami hasonlóban csinálj úgy, mintha meg akarnád ütni, mozdítsd az egyik vállad hirtelen előre... mai napig nem tudom, hogy jutott ott ez az eszembe... de megcsináltam és müködött... a nagy benga fehér ember meglepődött ettől a váratlan mozdulattól és egyet hátra lépett... volna, de ott volt a hókupac és átesett rajta, hogy égnek álltak a lábai sílécestül... mi meg, mint a nyúlak futottunk, vissza sem néztünk... legyen előtted a kép, hogy két szőkefej, két síléccel a vállán a sícipőjükben, amiben menni sem tudtunk rendesen, most téptük a havat erősen hegynek felfelé... csak azt hallottuk, hogy zeng a terasz a röhögéstől... nem mertünk visszanézni sem...
... és tudod mi a tanulság ebből... hogy a bátorság a borban és fenyőpálinkában biztosan el van rejtve... nem árt, ha mostanában előveszed a butykost, jó az mindenre! ...
Vigyázz magadra, mert akkor mindenkire vigyázol!
Port de Saint Tropez, Frane
2020. április 11.
#maradjotthon #stayathome #jerestechezmoi
(linkekre feltétlen egy kattintást!)
(linkekre feltétlen egy kattintást!)
 |
|
Port de Saint Tropez, Frane
2020. április 11.
#maradjotthon #stayathome #jerestechezmoi
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése