©Elvis Presley music love & BIPHOTONEWS á Saint-Tropez 2022

©ART-DECO-NEWS SAINT-TROPEZ 2022/1 BERNARD DELAVAL ARTIST (#ilonabarnabiphotonews)

p.s... 2022. április 01. Saint-Tropez

... a szezon lassan beindul Cote d'Azur közkedvelt nyaralóhelyén... igaz, az időjárás meghazudtolja a mediterrán éghajlatot, de kárpótol bennünket a táj szépsége és az itteni lakosok, művészek igyekezete, hogy ez az év is sikeres legyen és adjon valami újat, amit csak itt ebben a BB által is közismert kicsi "halászfaluban", ami napjainkra  várossá forrotta ki magát, található meg... Örömmel újságoljuk, hogy az Art-Deco-News Galéria kinyitotta kapuit a művészet kedvelőinek és pártolóinak a második évben is Saint-Tropez kikötőjében a hajóvégállomással szembeni 6 Rue Cepoum-Sanmartin régi házában... az első rövid riport BERNARD DELAVAL és felesége SOLANGE francia művészek bemutása, csak úgy ötletszerűen jutott eszembe, hogy érdekesebbé tegyem és talán figyelemkeltő is az arany szobrok történetével születésük, akit megérintett az megtalálja  az Art-Deco-News Galéirában ebben az évben, minden egyes mű egyedi alkotás, kizárólagosan csak nálunk! ... a következő rövidfilmben bemutatásra kerül a meglepetésünk... 

 

Bienvenue * Dobrodosli * Isten Hozott * Welcome

#ilonabarnabiphotonews 

©2020 SUMMER EVENTS FROM THE SAINT TROPEZ COTE D'AZUR & + ... download photos!

 

2020 SAINT TROPEZ

PROVENCE, COTE D'AZUR... EGYSZÓVAL FRANCIAORSZÁG FANTASZTIKUS ÉLMÉNYEIBŐL PRO. PILLANATOK LETÖLTHETŐEK ITT!

#NOCOVID19

p.s. ... 2006. évtől egy gondolat.., Viktor fiamnak köszönhetően és máris a fényképezőgép másik oldalára kerültem... így most visszatekintve nem volt egy rossz döntésem... sok segítséget kaptam, tanítást, ha elakadtam a fényképezés örvényei között... majd évekkel ezelőtt létrehoztam egy virtuális albumot az ALAMY professzionális oldalon, ahol megtalálható a világ összes nagyszerű fotósainak, filmes szakembereinek az albumai ... akkor még nem gondoltam, hogy egyszer és nem is olyan sokára nagy élmény lesz lapozgatni az oldalaim eseményei között és tetszés szerint válogatni a fotók között... ki címlapnak vagy újságcikkének kiemelésére, könyvborítóknak, reklám plakátoknak, de akár magán célra is, mert letölthetőek igény szerint különböző formátumokban, árakban... a folyamatos a feltöltés, mert a "táramban" még rengeteg található, de eléggé időigényes, ezért a türelmed kérem...  jelenleg 14593 kép található a portfoliómban... ha belegondolsz ennyiszer, de ennél sokkal többször kellett a gombot a mutató ujjammal lenyomni az #egeren és a többiről nem is beszélve, szóval igencsak macerás, lassú folyamat... volt időszak mikor pihentettem a kezem, szemem, mert kicsit besokaltak, de mindig regenerálódtak gyorsan... számomra fontos és kiemelt helyek, amiket bejártam, igaz a töredéke, de ezek tettek mély benyomást az életemre..., Párizs, Monaco, Capri, New York, Miami, St Martin, St Barth, Corfu, Fréjus, Cogolin, Gassin, Saint Tropez, Balaton, Budapest, Mátra, Bauduen, Lac de St Corix, Gorge du  Verdon, Valensole, Nice, Toulon, Marseille, Aix-en Provence gyönyörű tájai, Moustiers, Cascade... és még sorolhatnám... egy biztos, hogy ezt már nem lehet elvenni Tőlem, örökre az enyém és ez, csak a röpke 14 év a fotózás időszakomból... most kihagynám a manökenséget, ami ezelőtt volt, meg a többit... azt majd az RETRO-EZ-A-DIVATLAP.HU hírforrásomban megtalálhatod... a kalandos utazásaimat eseményeimet képekben is visszanézni számomra mindig nagy élmény, egy időutazás! Csodás élmények halmaza! Jó szolgálatot tettek hűséges, kedvenc barátaim a CANON EOS 7D MARK II és a MACBOOK ... hálás köszönet, hogy megismerhettem a színfalak mögötti Monaco, Cannes sztár-divat-film-Polo Cup világát... ide sorolhatom még a felejthetetlen kalandos utamat Bauduent.. mostanáig letisztult, szeretettel gondolok vissza minden egyes pillanatra, az utitársamra, aki megmutatta Valensole provence levendula mezőit Aix-en Provence táj különleges szépségeivel... a Barátság a legnagyobb dolog a világban, gyermekünk után, sokat segítettek még virtuálisan is, mikor szükségem volt erre, mindig mellettem voltak a segitőkezek... itt most azért bevillant a SMARTOM és a  WIZZAIR, akik utaim biztonságáról gondoskodtak! ... lehetséges, hogy valaki kimaradt a felsorolásomból ezt nézd el nekem, mert ismersz és tudod, hogy nem akarattal történt...  éreztem mindvégig a jelenléted, amikor szükségem volt rád megmutattad a helyes utat, igaz volt olyan, amit én másképpen szerettem volna, de a sors kiszámíthatatlan, ezt tudjuk... #ilonabarnabiphoto

( a linkekre feltétlen egy kattintást!)

57. NAP PORT DE SAINT TROPEZ ... Joyeux fête des mères! ❤️ ...

ANYÁKNAPJÁRA MEGKAPTAM MA IS A BUDAI KERTEM RÓZSÁIT A FIAMTÓL

p.s. ... ez a #jerestechezmoi #maradjotthon #stayathome úgy látszik az #anyáknapja ünnepét  sem hagyta ki, ma is megkaptam budai kertem piros rózsáit e-mailben a fiamtól... 

- ❤️ Nàlatok ma van Anyàk napja 😘 - ...  nem bánom, ha most már minden vasárnap anyáknapja lesz ...

...tudod azért az ölelés nagyon hiányzott... nem bánom, hogy sűrűbben lesz anyáknapja is, nemcsak egyszer egy évben... rendben is van, hogy ezentúl, mint a Karácsony... tudod, úgy kell élni, hogy minden nap "Karácsony érzésed legyen!" ...

... eszembe jutott 1992. évi, amikor egy kiskutyával jött ezen a napon haza... örömmel rohant felém, pici kis lábáival... alig múlt hat éves... messziről láttam, hogy valamit szorongat a karjaiban, szorosan a melléhez lapítva... majd egyszercsak előbújik kicsi szőrös feje a cocker spániel Astorunknak... nyújtja felém és... 

- Anyci Boldog Anyáknapját, ezt neked hoztam ... - Rikki kutyánk volt utána a legboldogabb, végre nem volt egyedül... 

(fotó, csak illusztráció, majd előkeresem a mi új jövevényünket, családtagunkat is előbb vagy utóbb, de most mennem kell, ugy határoztam, hogy naponta kétszer kimegyek futni... később még leszek itt...)

(folyt. köv.)
... a mai nap csupa ajándékok sorozata volt... gratulálok nagy szeretettel... Edit erősen bizonyíték arra, hogy az évszámok jelentőségét lehet, hogy át kell értékelni annak, aki még tette...
Gratulálok, nagyon büszke vagyok Rád és nagy ajándék a barátságunk... a 3CSBK szép gondolat volt! ... erről majd máskor többet...

Nagy Edit "magyar Coco" egy kattintással itt meghallgatható a műsor!

... addig is vigyázz magadra, mert akkor másokra is vigyázol és ne feledd még egyet kell aludni és vége a karanténnak, legalábbis ebben az országban... 

#mindenokici

Port de Saint Tropez, France

©55. NAP PORT DE SAINT TROPEZ ... “MAGÁNYOS FARKAS ÉLETMÓD”

#mindenokici
...kedvenc házam mögöttem és babérbegy virágok a kezemben Saint Tropez illatával...

2020. május 8., péntek

... KICSIT HOSSZÚNAK TŰNIK ÖLELÉS NÉLKÜL..

… egyértelműen kiderült 55 nap alatt, itt Saint Tropez kellős közepén a világ egyik leggyönyörűbb helyén, hogy a “magányos farkas életmód”, idézve a kedvenc fotósomat - lehet, hogy nehezen hiszed el, de ebben a pillanatban nem jut eszembe a neve… tudod itt van a nyelvemen, de most, mintha kitörölték volna az agyamból, csak egy szürke homály van helyette… na erről beszélek, hogy ez már egy figyelmeztető jel is lehet, habár Viktor fiam erre azt mondta legutóbb:

- Anyci Te mindig ilyen voltál, képtelen vagy megjegyezni egy nevet… ez nem most kezdődött nyugodj meg… - hát Ő ennyire szeret, mázlim van ezzel is… közben szeretettel átölelt… na, ez például most itt nekem nagyon hiányzik… az “érintés nélküli” 55 nap szokatlan, ilyen még nem volt az életemben… gondolhatod, hogy totál átértékeltem Robinson történetét is… tudod az együttérzés, “empátia”, ami felfokozódott itt ezalatt az időszak alatt többek között említeném meg halkan, amit észrevettem másokban… lehet, hogy ez az egyik lényege ennek az egésznek a levegő, víz megtisztulása után... most a gazdaságról, profitról nem akarok itt írni bővebben? … ez a gondolat, csak úgy átfutott rajtam egészen más mondatok között itt az éj közepén, ahogy ütöttem-vertem a billyentyűket, szegény Macbook hűtársam kapott rendesen, ahogy próbáltam kiírni magamból a felmerülő kétségeimet… az újjam hegye izzott rendesen… ehhez a felébredéshez erősen hozzájárult egy szúnyog, ha őszinte akarok lenni, aki félig lerágta a bokámat… hát volt miből falatoznia, de egyre vékonyabb, ezt őszintén mondhatom neked… most itt nem túlzok úgy, mint általában…sajnos erre hajlamos vagyok, de már ezt is kezdem itt valahol elveszíteni a Világítótorony és a Citadella között a mindennapos futásaimban… ráadásul néhány nappal ezelőtt végre rávettem végre magam és a súlyzókat is a kezembe vettem, mint évekkel ezelőtt… 1995-2005. ‘Barnainci Aranykor’ csak úgy szerényen mondom neked, igen jó állapotban voltam akkortájt... emögött kemény munka volt, azt tudnod kell… naponta edzések a RC tornatermében… valahol ki kellett engedni a feszültséget, hát én ezt választottam… ez visszavezethető Viktor születése utáni életszakaszomra, amikor két hónap alatt el kellett veszítenem 35 kg-ot, mert még szülés előtt elvállaltam egy három napos “Osterman” bemutatót Bécs városában… tudod ott, ahol 1986-ban épp a terhességem 6. hónapjában Chernobyl becsöngetett... visszagondolva abban a korban sem volt egyszerű, de könnyebben leolvadt rólam a háj, mint most… nem akarom itt a mérleg állását megjegyezni, mert az mozdulatlan, de lehet, hogy elemet kell már benne cserélnem… reggel meg is nézem, hátha mázlim van… a konditeremben való edzés őszintén mondhatom neked, hogy ez az egyik leghatásosabb,  nemcsak a fogyásra… néhány hét alatt beindítja a lelassult hormonokat, főleg az endorfint és a dopamint… az első a boldogságért, a második a szerelemért felelős… kell ennél több? … belegondolva, lehet, hogy itt cseszhettem el valamit…jól elvoltam ezekkel… szerettem mindig az egyszerű, átlátható megoldásokat, amit egyedül is meg tudok oldani… hát ez az volt… minimum öt óra edzés naponta, kellemes kimerültség utána… emellett a napi teendők az életben maradásért plusz a gyereknevelés és abban az időben volt két kutyánk is Astor cocker spániel és Rikki belga juhász  groenendael ...  tehát összesen érzésben egy csomó gyerekem volt… edzéseimhez visszatérve, ráadásul a hormonjaim a súlyzóktól megkapták a napi adagjukat, működésükben nem volt fennakadás… 

... azért ez a mostani egészen más, képzeld el, hogy futás közben tegnap sikerült visszatekintenem magam egy kirakat üvegében, miközben elsuhantam előtte… meglepődve láttam, aminek nagyon örültem persze, mintha nőttem volna… tudod mindig ez van, ha szelességben csökkensz, akkor magasabbnak látszol… magad előtt képzelj el egy lassított felvételt, ahogy ütemesen emelem a talpam a föld felszínétől néhány cm-re… a lényeg a folyamatosságon van két kilométeren keresztül… itt lehet tulzok, még nem mértem le valójában… azt sajnáltam nagyon, hogy nem tudtam magam filmre venni… na, láthatod például erre is jó lenne egy társ… edzem magam nemcsak testben, lélekben is, hogy ne mondjak csődött a karantén után… nincs könnyű dolgom, azt még nem tudom, hogy erre elég volt-e itt most rövidnek tűnő 58nap, ami a végszám… ezt a lassított felvételt jó lett volna megörökíteni, talán fekete-fehérben… ez persze elmaradt, de lesz helyette más… majd meglátod előbb vagy utóbb... ennek az egész futásnak nevezett mozgásomnak az a lényege, hogy legalább már a talpamat több kilométeren keresztül egyfolytában fel tudom emelni a talajtól néhány centiméterre… különben ezt a technikát is a fiamtól lestem el még annak idején, de most alkalmaztam először, valahogy így alakult... tudod, az első napokban 50 lépés után keresnem kellett egy helyet, ahol megpihenhetek… látom most magam, ahogy levegő után kapkodok, akkor még nem sejtettem, hogy COVID19 is közte lehet, mert akkor tutira ritkábban lélegeztem volna…  itt volt a vicc helye, de a röhögés elmaradt… azt gondolom, hogy simán el lehet kerülni mindent, ami kellemetlen pontosan addig, nem akarsz tudni a létezéséről, amíg nem tudatosítod az agyadban… ezt gyakorolom már egy ideje kisebb-nagyobb sikerrel, de bízom a teljességben… a bátyám az a humoros tegnap csak annyit bírt megjegyezni:

Icikém, hogy bírsz futni ennyi súllyal… ? - nevettünk ezen… persze nekem nem volt annyira vicces… felfoghatatlan, hogy rövididő alatt felpattan rád ez a hatalmas tömeg …ragaszkodik veszettül hozzád és az istennek sem akar elhagyni…tegnap már a Citadella oldalában arra gondoltam, hogy indulok egy maraton futóversenyen… bocs elfelejtettem, hogy tömegnek szia még egy darabig... meg  az emlékeim is felugrottak most erre, mint a játékgépeknél a jokerek… talán 1995. tájékán láttam, ahogy a célba érkeztek a versenyzők, már aki útközben nem dőlt ki… megborzongtam ettől a gondolattól, nem volt felemelő látvány… ez is egyfajta kihívás, de nálam “deleted” kapott… elmondom neked, azért, hogy ne aggódj annyit értem… tegnap láttam az egyik üzlet kirakátában magam oldalról... szemed előtt jelenjen meg alakom, mint egy lassított felvétel, de már nem duckó formában... úgytűnt, mintha nőttem volna,  a magasságom visszatért hozzám… tudod, aki lefogyott az valahogy úgy néz ki, mintha nőtt is volna … ez az egyik mellékhatása… az első napokban elég érdekes lehetttem,  annak örülök, hogy akkor ez kimaradt…

... majdnem elfelejtettem mondani neked, hogy mikor a Place des Lices-en mentem keresztül át a Citadalla felé, egy fotó erejéig megálltam a madarakat etető ember látványa miatt,  ami eltért a szokványostól...  főleg sirályok voltak többségben a szökőkút mögött... eddig galambok lepték el ugyanazt a helyet, a sirályok inkább a tengerpartot uralják... ahogy ott háttal selfizgetek ... eltüsszentette magát az idősebbnek látszó férfi és tudod mit mondott:
- Pardon madame ... - ezt még sosem hallottam így, ilyen formában és főleg nem egy idegentől... -
... nagy volt a távolság közöttünk, többszöröse az előírt egy méternek... álla alatt persze ott volt a maszk, de nem volt ideje feljebb húzni, mert televolt a keze kenyér darabokkal, meg különben is szinte mindenki így hordja errefelé, nem kötelező... azért vannak kivételek például a rend őrei azok még vezetés közben is az arcukon viselik az előírásnak megfelelően... én azok közé tartozom, aki úgy gondolja, ha beteg lennék, otthon maradnék, mert ez nem véd meg semmitől ettől a coronától meg főleg nem... sőt láttam már olyan elhasznált, piszkosnak tűnő maszkot az arcon, hogy aki hordta biztos lehetett abban, hogy nem ússza meg fertőzés nélkül... ettől függetlenül, jobbnak láttam tovább állni... nézd meg a fotót tisztán látszik a távolság... na, meg a gyűrű a nyakamon, valamelyik nap elaludtam a teraszomon, közben a nap eljegyzett...

... találtam hivatalos magyarázatot a magányra, ami lehet, hogy csak egyedüllét, én kiragadtam azt, ami engem megfogott, de ha gondolod olvasd el a szakirodalmat erről, ha több is érdekel kattints egyet linkre itt! 

“A  magány fogalma  többféleképpen értelmezhető.  Legnyilvánvalóbb formája a  körülmények okozta magány,   amikor az egyént a körülmények  vagy teljesen elszigetelik minden más egyéntől  („Robinson Crusoe” létállapot),  vagy csak minimális kapcsolatot tesznek lehetővé  (pl. egyszemélyes  börtöncella).  Az ilyen magány  szerencsére ritkaság.  A körülmények rendszerint csak megnehezíthetik a társas kapcsolatokat, de az ilyen akadályok többé-kevésbé kivédhetőek. Ez azonban már az egyén bizonyos tulajdonságain,  azok fejlettségi fokán  és egész  személyiség-szerkezetén  múlik.

Mindenekelőtt tisztázandó a különbség a  magány és az  egyedüllét  között,  hiszen a kettő korántsem azonos, bár nincs éles határvonal  közöttük.  Az egyedüllét általában rövidebb időszakokra vonatkozik a társas kapcsolatokon belül, s így nem jelent komoly problémát  vagy magányosság-érzést.  A túl sok  egyedüllét – akár szándékos, akár kényszerű -  előbb-utóbb magányossággá válhat.  Különleges  (bár nem ritka)  forma  a  társas  magány,  amelyben két vagy több együtt élő ember úgy vesz részt, hogy egymással csak formális és felszínes kapcsolatot tartanak, s közben magányosnak érzik megukat.  Ennek tipikus példája az érzelmileg kiüresedett  („üres kagylóhéj”)  házasság, amely valamilyen  (vélt vagy reális)  okból  formailag nem bomlik fel.

         Pszichológiai szempontból  akkor beszélhetünk magányról, ha  az adott egyénnek

1.      nincs egyetlen,  intimnek nevezhető  kapcsolata sem;

2.      nem képes érzelmileg kötődni senkihez,  nincs  (vagy minimális)  a  társ-igénye;

3.      igényli ugyan az intim-kapcsolatokat, de képtelen ilyet találni vagy fenntartani.”

... itt a reggeli órákban beugrott a kedvenc fotósom neve is, Ő pedig nem más, mint Susan Sontag ... (ha érdekel, kattints egyet a nevére!) 

... folyt.köv...

#mindenokici

2020. május 08. (péntek)

Port de Saint Tropez, France

Vigyázz magadra, mert akkor mindenkire vigyázol! Azt nem írom, hogy otthon, mert három nappal ezelőtt Izraelben a karantént feloldották ... itt, Franciaországban meg három nap múlva... lehet, hogy már nem is kellene megírnom neked, de ma is egy picivel jobban, mint tegnap...

#mindenokici

©54. NAP PORT DE SAINT TROPEZ ... NYÁR 2020-BAN IS MEGÉRKEZIK HANGULATRA ÉBREDTEM...

SUMMER IN THE AEGEAN

by 

DJJAZBACK2MINE

(click here!)

p.s... van egy titkom, amit a füledbe súttognék, ha idebújnál hozzám ezen a reggelen... átölelném a nyakad, hozzád símulnék, kicsit szorosabban, mint úgy általában... szám lágyan megérintené a nyakad ... 

- ...Tudod, ezen a reggelen is egy picivel jobban, mint tegnap ... 

... halványan elmosolyodtam ezen, nagyon jó érzés, hogy ezt mondhatom Neked......a teraszajtón beáramló lágy, símogató friss lehelete a tengernek még a meleg takaróm alá is besurrant... nem bánom, hogy egy kicsit megborzongat... szorosabbra ölelem magamhoz, azt gondolom Te vagy ... itt, most elidőznék örökre...  még egy picit hagyom magam kényeztetni... zárt szemhéjam alá beszökik a felkelő nap szivárvány színeiben tündöklő sugara, önző módon nem engedi ezt tovább... talán rendben van ez így és lassan kinyitom szemem.. az elém táruló látvány egy picit kárpótolja az elillanó pillanatot... még néhány nap és akkor kilépek a való világba... világomba... ebben az országban mindenki szabad utat kap lakhelyétől 100 km távolságra... látod, ebben is mázlista vagyok... a Nagyikám erre azt mondaná, hogy:

- Icikém kisleányom, Neked csak megszületni volt nehéz... -

... persze én ezt más képpen gondolom, éltem át... nem volt sima az út idáig, de nem hagytam magam elveszni... (folyt.köv.)

#mindenokici

Port de Saint Tropez

2020. május 07.

Vigyázz magadra, mert akkor mindenkire vigyázol!

47. NAP PORT DE SAINT TROPEZ... magam...magamban

... kicsit soknak tűnik ez a nap, ami mögöttem van 2020. március 15-e óta magam... magamban... még a gyönyörű esti fények előttem,  amik megtörik a tenger vizét közel és távolban sem derít most jobb hangulatra... 

...az is lehet, hogy talán elfáradtam... hallgatom a zenét és gondolatban szívesen odabújnék erős karjaidba és elcsacsognám közben, hogy mi minden történt velem ma... megtaláltam a hajókat, amiről beszélgettünk délelőtt... úgy látszik nemcsak a szívem navigátora vagy, nélküled nem találtam volna meg és, csak itt szomorkodtam volna, hogy lemaradtam valamiről, ami nekem fontos lett volna... képzeld el... először gyalog felmentem, eléggé sietnem kellett a Citadella oldalába... gondoltam onnan belátom a terepet teljesen...vitorlázó versenyekkor is az egyik kedvenc helyem... azt gondoltam lesz időm elég, ahogy mondtad és láttam a térképen, amit mutattál, de úgy tűnt akkor ott, hogy nagyon gyorsan jönnek... közben egy fekete motorcsónak körözött körülöttük... néhány felvétel után rohantam vissza a kikötőbe a kocsimért, na gondolhatod, hogy lógott a nyelvem, mert tudtam, hogy nincs sok időm, hogy a kikötő végébe érjek a parkolón át... az a legjobb hely ahhoz, hogy világítótorony is benne legyen... kész forgatókönyv volt már a fejemben... el akartam kapni azt a pillanatot mikor megérkeznek... na, az egyik elhúzott, irányt váltott és eltűnt a távolban... kicselezett, ettől kicsit elszomorodtam, elbizonytalanodtam, hogy még sem megfelelő helyen vagyok... ott kuporogtam a kocsimban, nem akartam kiszállni, hogy a kameráktól védve legyek, mert nem gondolom, hogy nem csíptek volna nyakon ebben a #maradjotthon időszakban... jó sok idő telt el, már majdnem feladtam és akkor megláttam a világítótorony oldalánál az árbócok tetejét, rajta a francia zászlót... nem kapkodta el az biztos, méltóság teljesen hatalmasságával elfoglalta az egész öböl bejáratát, lassan komótosan megfordult, hogy háttal betolasson az öbölbe... amúgy az üres városban senki sehol, de most egy pici gyönyörű arcú kisleány rollerjával berobogott a képbe, lehetett vagy három éves... csuda szép volt, mint egy angyalka, talán az is volt... ez egy kicsit az izgalmi állapotomból kizökkentett, mindig ez van, ha valami új látvány tárul elém, amit meg kell örökítenem... hál Istennek nem annyira, hogy lemaradjak arról, ami elém tárult... hát ne tudd meg milyen félelmetes érzés volt, ahogy tolatott befelé hatalmasságával, egyre jobban közeledett felém... szinte úgy éreztem, hogy összezúz a közelségével... olyan volt, mintha én is a fedélzetén lettem volna... 

Saint Malo öreg vitorlásra emlékeztetett, ott éreztem ezt a furcsa megfoghatlan érzést 2020. március 14-én, amikor kihajóztunk vitorlabontásra... életem egyik csodás pillanata volt az is...

... ebben a pillanatban megszólalt a templom harangja 22h ... eszembe jutott, amit mondtál nem is olyan rég... minden reggel 8h-kor provence egyik csodás helyén, a kis templom harangjára ébredsz... 

folyt.köv.

#mindenokici

Vigyázz magadra, mert akkor mindenkire vigyázol! ... és tudod mi a legjobb orvosság a rossz hangulatra?... hát most megmondom, ÍRD KI MAGADBÓL! és KÖZBEN HALLGASD A KEDVENC  ZENÉD!

2020. április 30. (csütörtök)

Port de Saint Tropez, France

p.s. I love you...
 és ne feledd, hogy holnap május 1. a munka ünnepe ...

...itt a franciáknál, 

a gyöngyvirág ünnepe 

(fête du muguet)

boldogság szimbóluma és egy évig szerencsét hoz annak, aki kapja... ez a szép szokás egészen az 1560-as évekből ered, amikor IX. Károly 1560. május elsején az udvar összes hölgyének gyöngyvirágot adott!

Éljen Május Elseje!

... erről eszembe jutott Jászfényszaru, amikor az iskolában májusi fákat csináltunk és felvonultunk az utcán... előttem van kép... de jó is volt...

és noná, hogy várom a gyöngyvirág csokrot is! ... megérkezett 01 hajnalán... merciii 🌞☘

Du bonheur à tous mes proches... 🌞☘

45. NAP PORT DE SAINT TROPEZ ..."SZERETEM AZ ESŐ HANGJÁT, ILLATÁT"..

"MILYEN JÓ, HOGY VAGY NEKEM"

... ma reggel is beköszöntött 9h-kor ...

p.s. 2020. április 28. (kedd) reggel hatalmas szürke felhő ereszkedett a kikötőre, sűrű cseppekben esik az eső, simogatóan langyos a levegő, ahogy a teraszon állok és égfelé kitárom karjaim, meghajolva, megköszönve az ébredést, újjászületést... sirályok, galambok keringenek a város temploma körül, eltűnve a messzeségbe... ahogy nézem az elém táruló "leszűkített", de csodálatos világomat Presser Gábor, "Te majd kézenfogsz és hazavezetsz" dallama a szívemet megtölti csordulásig hittel és szeretettel... hallgass bele Te is ...

Dalszöveg:

... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...

Mikor elfutott az utolsó ló,

S olyan üres már az egész lelátó,

És a vagyonom egy tízes lesz,

Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.

Mikor elgurult az utolsó forint,

És a saját fiam csak úgy rám legyint,

Mikor senkim nincs, és nem is lesz,

Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.

... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...

Mikor senkinek se kell a melóm,

És csak úgy össze-vissza lóg a karom,

És a szorongás úgy elővesz,

Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.

Mikor túl sok volt a bor meg a sör,

S az élet szétizél meg agyongyötör,

Mikor egyáltalán nem szeretsz,

Mégis belém karolsz, s hazavezetsz.

... milyen jó ...

... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...

... milyen jó, milyen jó ...

... milyen jó, milyen jó ...

... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...

Mikor túl nagy lesz a saját ruhám,

És a családomnak nincs ideje rám,

És a ténfergésből elég lesz,

Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.

De ha elhagysz engem, meghalok,

Vagy ami még rosszabb, tán' megmaradok.

S akkor mindörökre elveszek,

S többé nem kell, aki hazavezet.

... milyen jó ...

... milyen jó ...

... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...

... milyen jó, milyen jó ...

... milyen jó nekem, hogy vagy 

•

... ébredésem óta motoszkál a fejemben ez a mondat, hogy az "embernél nincs csodálatosabb..." nem akarok most visszatekinteni mélyen a múltba... azt gondolom, hogy azt mindenki ismeri a maga módján ki jobban, ki kevésbé a sérelmeivel, nehéz vagy a boldog pillanataival, a dinamikus fejlődésével, amit a #maradjotthon sem tud halványítani, eltörölni... sok-sok évvel időszámításunk előtt Szophoklész  az Antigonéban az alábbi gondolatokat hagyta ránk az EMBER megfoghatatlan, de létező nagyságáról... én egyszerűen, csak azt gondolom, hogy a "napsugár" mindig rám süt...

"Sok van, mi csodálatos,

De az embernél nincs semmi csodálatosabb.

Ő az: ki a szürke

Tengeren átkel,

A téli viharban

Örvénylő habokon,

S Gaiát, a magasztos istennőt,

Zaklatja a meg-megújulót

Évről évre az imbolygó ekevassal,

Fölszántva lovával a földet.

Szárnyas madarak könnyűszivű

Népére, az erdő vadjaira

Készítik a hurkot,

A sósvizü tengerben lakozó

Halakat hálóval fogja meg

A férfi, ki ésszel él.

Szolgáivá tette okos leleménnyel

A hegyek meg a rétek állatait,

A lobogóhajú paripának és a bikának

Nyakába vetette igáját.

És a beszédet és a széllel

Versenyző gondolatot meg a törvényt

Tanulja, a városrendezőt,

Lakhatatlan szirteken

Tűző nap forró sugarát s a fagyot

Kikerülni ügyes, mindenben ügyes,

Ha akármi jön, ám a haláltól

Nem tud menekülni,

De gyógyírt a nehéz nyavalyákra kigondol.

Ha tud valamit valaki,

Mesteri bölcset, újszerűt,

Van, ki a jóra, van, ki gonoszra tör vele.

Ki a földnek törvényeket ad,

Jogot, mit az isteni eskü véd,

Az a városban az első; de hazátlan,

Akinek jó, ami nem szép.

Tűzhelyemnél nincs helye.

Ne ossza meg tervét sem az velem, ki így cselekszik."

44. NAP PORT DE SAINT TROPEZ... A TENGER KÉK MÉLYSÉGE HAJÓK NÉLKÜL...

p.s. ... 44. nap reggelén 2020. április 26. hétfői napon a helyzet változatlan, megállt az idő... ahogy most látod ezt a fotót pontosan ennyire üres a tenger vize... hajók eltűntek a "Bermuda háromszög" titokzatos megfoghatatlan mélységéhez hasonlóan itt Port de Saint Tropez-ban is... 

... azon elmélkedem, de nem nagyon szeretnék belegondolni, hogy egyszer vissza lehet majd állítani az ÉLET-et még valaha ezen a földön, hogy úgy érezd, hogy minden nap kapsz egy olyan élményt, amitől több leszel... szebbek lesznek napjaid, emlékeid... amire majd úgy gondolsz egyszer vissza, hogy megérte "lejönni" és átküzdeni magad a nehézségeken, mert az a néhány boldog pillanat mindent kárpótolt... és tényleg össze kellett törni mindent ahhoz, hogy újra FEL TUDJUK ÉPITENI az egész "VILÁGUNKAT"... ?

...nosztalgiával gondolok vissza a 2019. évi Giraglia vitorlázó versenyre, de nemcsak arra, hanem az összesre 2014. év óta ... ezek már biztosan megmaradnak nekem és köszönöm, hogy ott lehettem... 

... nézz bele a filmekbe, ha időd engedi... egy párat kiemeltem itt, ami számomra kedvesek... 

BIPH'VL18 

Film&Photography

since 2006

(youtube channel click!)

... ebben a #maradjotthon káoszban találtam egy kezet, amit megérinthettem és EZ MINDEN! ...

©35. NAP ...CHATEAU DE LA MOUTTE SAINT TROPEZ TÖRTÉNETE MEGIDÉZTE A BUDAPESTI BARÁTOKAT A VERECKÉN...

CHATEAU DE LA MOUTTE 

története meglepő emléket idézett meg Liszt Ferenc zenéjét hallgatva...

2020. március 18-án szombat reggelén 

...lesz mit bepótolnom, ha véget ér majd a #maradjotthon... sokszor elmentem már a kastély előtt, akartam  már a rendezvényeire is menni,  igen csábítóak voltak, de ugy alakult, hogy elmaradt...

p.s. 2011. április 16. BUDA-HU Verecke Lépcső házam nappalijában vagyunk ezen a képen… talán az utólsó ilyen jellegű találkozás a barátokkal és azok barátaival… Dézsy Zolinak a filmjét ünnepeltük, de Ő nem volt jelen, ebből valahogy kimaradt… utána persze visszahallottam olyan megjegyzést, hogy nem volt igazán fergeteges… hát bocs, én jól éreztem magam, amint a képen is lehet erősen érzékelni és ennek a fotónak örülök utólag is, hogy kering a Facebook oldalán… nem tudom ki követte el, de köszi, ha visszautazom Budapestre, megkeresem az én fotóimat is, ahogy ismerem magam lesz bőven… arra pontosan emlékszem, hogy ezidőtájt volt a párizsi színész őrületem, amit persze majdnem fejben játszottam le megint, erről is lesz még mit mondanom, de máskor... tudod azért, 2020. április 16-án biztosan nem lenne közöttünk olyan, aki másképp érezné… azt gondolom, hogy mindenki örülne, ha mégegyszer együtt lehetnénk… erről eszembe jutott 2018. Szilveszter utáni első nap, amikor mi hárman Zs - Gy és én együtt az Erkel Színházban az Újévi koncerten próbáltunk együtt jól szórakozni (baloldalt a fotón vagyunk láthatóak egymás mellett, régi barátság ez kisebb nagyobb legördülő kövekkel, de mindig átvészeltük, pontosabban majdnem mindig)… akkor a gondolatom az volt, hogy ne veszítsük el a fonalat teljesen, ami összekötött hosszú évekig Bennünket, akartam évenként egy ilyen alkalmat, de aztán ebből nem lett semmi… a klasszikus koncert alatt azért rájöttem, hogy elég, ha én az emlékeim között maradok, nem erőltetem másra, amit én szeretek… nem igazán arattam sikert ezzel az ajándékkal… ez nem lett kimondva akkor így, de ez volt az érzésem az elejtett halk szavakból, helycserékből… hát bocs, így utólag is… én persze eltűntem az előadás varázsában és élveztem minden pillanatát nem számított, hol ülök, a hangsúly azon volt, hogy középen legyek, ahol a hangok találkoznak és a legszebben csendülnek fel … nagyszerű előadás volt, köszönöm utólag is… viszont azóta elment a kedvem hasonló meglepetésektől így együtt… ennek szívtam meg a levét később, mikor egy kiállitásra, csak finoman messengeren keresztüli üzenetben jeleztem, hogy én ott leszek, ha van kedved gyere, gyertek… a reagálására Gy-nek besokalltam és "kiömlött nálam a bili", ahogy gyerekkoromban a Nagyi mondta... azóta nem volt személyes találkozás sem, valahogy nehezebb viselem ezeket a félreértéseket, indulatokat mióta Anyum elment… jobb a békesség, az élet meg nagyrendező láthatod #maradjotthon világát éljük most 2020. március 15-e óta… erről viszont eszembe jutott, hogy milyen nagy élményben volt részem, ahová már nem mertem hívni senkit vagy pontosabban, csak óvatosan … 2019. december 21. Karácsony előtt... erre a gyönyörű koncertre az utólsó pillanatban úgy gondoltam, hogy mégis ott a helyem, beleringatom magam a szeretet ünnepébe ezzel...  a Belvárosi Templom falai között hatalmas közönség áhítattal hallgatta a felcsendülő gyönyörű dallamokat... erről majd írok még többet, addig is itt hallgass bele a BIPHOTONEWS youtube csatornáján megtalálható vagy erre a linkre kattintva vagy kimásolva : https://youtu.be/pxNVfW8kBc4

EMIILE OLLIVIER ET LE CHÂTEAU DE LA MOUTTE

Ministre puis chef du gouvernement sous Napoléon III, Emile Ollivier est charmé par Saint-Tropez, petit village de pêcheurs. En 1860, il y achète le château de la Moutte. Les beautés du parc de 40 ha et de la bibliothèque en font aujourd'hui un lieu rare de la presqu’île.

Lorsque Emile Ollivier achète le château, en 1860, il est député de la Seine, l'un des cinq élus républicains contraints de prêter serment à l'Empire pour avoir le droit de siéger au Palais-Bourbon. A l'Assemblée, il est le rapporteur de la première loi octroyant le droit de grève, le 25 mai 1864.

En janvier 1870, Napoléon III, dont il est proche, charge Emile Ollivier de constituer le gouvernement. A sa tête, il engage une révision constitutionnelle qui aboutit à la création de notre système parlementaire... Plébiscité pour cette réussite, Ollivier est pourtant renversé le 9 août de la même année, jugé responsable des hostilités déclenchées contre la Prusse un mois plus tôt. Son impopularité le contraint même à s'exiler en Italie, un pays cher à son coeur: c'est à Florence qu'il a épousé Blandine Liszt, la fille de Franz Liszt, en 1857.

Charmé par Saint-Tropez, un petit village de pêcheurs qui s'étend sur la côte des Maures, le couple décide d'y acquérir une propriété agricole. "Nous ne dominons pas la mer mais nous l'apercevons de toutes parts, écrit Emile Ollivier dans son Journal. La maison elle-même est d'un aspect imposant. Et  quand, entre autres, nous aurons converti en chambre habitable l'écurie, la remise et le grenier, et ajouté deux ailes à la construction, nous posséderons une campagne charmante. En résumé, je considère cette acquisition comme heureuse. Il me semble qu'il sera possible d'y créer cet asile solitaire et calme qui est dans mes rêves."

Le bonheur attendu n'est pas au rendez-vous. Blandine Liszt meurt en couches en 1862, deux ans après l'acquisition du domaine. Malgré les dessins du château qu'elle a envoyés à son père, malgré toutes les lettres où elle lui décrit les allées du parc propices à la rêverie et à l'inspiration, malgré tous les courriers où elle le prie de la visiter, malgré la bibliothèque qu'elle a fait construire pour attirer Franz Liszt à la Moutte, le musicien n'y mettra pas un pied du vivant de sa fille. Il passera, quelques heures après sa mort, se recueillir devant sa tombe dans le cimetière de Saint-Tropez.

#mindenokici

Port de Saint Tropez, France

#jerestechezmoi, #stayathome, #maradjotthon

Vigyázz magadra, mert akkor mindenkire vigyázol!