© 48. NAP PORT DE SAINT TROPEZ ... GYÖNGYVIRÁG MÉZES ILLATA ...

... a francia emberek ezen a napon gyöngyvirág csokrot adnak egymásnak... ez a hagyomány visszanyúlik a múltba, erről már tegnap írtam Neked, hogy IX. Károly udvarában ezen a napon minden hölgy kapott egy csokor gyöngyvirágot (uralkodása 1560-ban kezdődött, még alig volt 10 éves) ... neki köszönhetően, így lett ez a virág a boldogság, szerencse szimbóluma...

...tudnod kell, hogy ez a kedvenc virágom... erről eszembe is jutott, őszintén mondom neked a kezdetek... váratlanul érkeztem a Nagyszüleim pici, de szerettel teli #mézeskalácsházikó szobájába, egy októberi hideg reggelen hajnali 6h-kor...  a mesélők szájából az eredetem, hogy nem akartam maradni, de Nagyapa és a Nagyi erős akarata nem engedett vissza, így maradtam... végülis nem bántam meg... életutam, így most visszatekintve ezen a reggelen is, több emberöltőt kitesz... ezt majd talán részletesebben legközelebb vagy fokozatosan mindig egy picit elcseppentek itt... tudod a kertünkben a bejáratot minden tavasszal a gyöngyvirág illata lengte be, nemcsak a környékét, de beszökött a szobánkba is... mézédes illatát beszippantva mámoros, mosolygós reggelekre ébredtünk, innen  maradt meg ez a jó szokásom, amit tovább is adtam az én  kicsi fiamnak arra gondolva, hogy ebből nagy baja nem lehet... ezt a boldog, napfényben ragyogó, gyöngyvirágos illatot, most tovább küldöm Neked... 

... fleur printaniere et odorante, le muguet est aussi le symbole du retour des beaux-jours...

p.s. I love you!

#mindenokici

2020. május 01.

Port de Saint Tropez

Vigyázzatok magatokra, mert akkor mindenkire vigyáztok!

#stayathome, #jerestechezmoi #maradjotthon

Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág   

Csilingel a gyöngyvirág 

Fehér a ruhája, 

Meghívja a virágokat 

Tavasz esti bálra. 

Öltözik az orgona, 

Lila a ruhája. 

Kivirít a kankalin, 

A szegfű, és a mályva. 

A vadrózsa rájuk nevet, 

Bolondos a kedve, 

A rigó is füttyent egyet. 

„hej mi lesz itt este!” 

Táncra perdül a sok virág, 

Illat száll a légben, 

Őrt állnak a gesztenyefák, 

Illemtudón, szépen. 

A szellő is megfürdik 

A virágillatban, 

S arra ébredünk fel reggel 

Napsugaras nyár van!

(forrás!)

©... misztikus történet, igaztörténet megint Saint-Tropezban ...

p.s. ... Velem történt ma, a Place l'Ormeau Saint-Tropez közepén egy kis téren, a kedvenc helyemen... nap, mint nap keresztül megyek rajta, ha itt vagyok... nem tudok betelni a látványával, imádom!... a híres temlom a Notre-Dame de l'Assomption a tér végében magaslik az ég felé ... épp elköszöntem Ivan Hor festőbarátomtól, akinek az atelier-je ennek a térnek a végében van, igyekeztem a Senequierbe... kicsit késésben is voltam, de az idő úgy elnyúlt, hogy ezt észre sem vettem akkor... megálltam a tér felső sarkában... gondoltam, csak egy pillanatra még ezt lefotózom, mert elém tárult a tér egyetlen hatalmas fája, amit még nem láttam sosem az ősz színeiben, ezt nem hagyhatom ki fantasztikus látvány volt így együtt az egész...  gondoltam utólsó fotóm ma itt ...  és majdnem az utólsó fotóm is lett..., de megint megúsztam!..., mert ahogy ott álltam és magasra emeltem a fejem fölé az iphone-t azért, hogy benne legyen minden, ahogy láttam ott a valóságban... egyszer csak valami erősen hátba taszított... jobban mondva csattant inkább...ez olyan gyorsan történt, hogy fel sem fogtam, mi lehet az... először úgy éreztem, hogy orra esem ettől, de nem apró pici gyors léptekkel előre lendültem, mintha valaki felemelt volna a föld fölé egy picit, hogy vissza tudjam kapni az egyensúlyom, eközben oldalra pillantottam majd végre felfogtam, hogy egy kisebb fajta sötét színű teherautó, barkasz az, ami szabálytalanul épp tolatott a behajtani tilos utcában mögöttem... ... a vezető nem vett észre, kieshettem a tükör látóköréből, mint ahogy később ezt gondoltam... én meg háttal álltam, nem hallottam semmi zajt, nesztelenül érkezett, mint egy rossz álomkép... első észlelésem az, hogy erősen csattan valami a hátamon, ezt a nyomást azóta is érzem ... majd hallom a hangom... üvöltettem egy nagyot... erre megállt az autó ... szerencsémre!... ami most így visszagondolva különös, hogy nyugodt tudtam maradni ezek után, majd  megkerültem az autót és odamentem nem a vezető melletti ablakhoz, hanem a másik oldalra és benéztem, hogy ki  lehet az... láttam, hogy nagyon megijedt... alig bírt megszólalni... kérdezte, hogy jól vagyok-e? ... erre én... mondom, hogy jó nagyot csattant a hátamon, remélem a vesém, tüdőm nem szakadt le..., de igazából élek... nem nagy ügy... sajnálkozott én meg örültem, hogy megúsztam... megint... közben az ülésen megláttam a Saint-Tropez makettet ... és már azt kérdeztem ..., hogy lefotózhatom-e? ... hát úgy gondolom, hogy ez már tutira nem normális dolog... mármint, hogy rögtön fotóztam ezek után...

... pár másodpercre rá megszólalt a déli harangszó, aminek most különösen örültem, hogy hallhattam... KÖSZÖNÖM!

©... misztikus történet, igaztörténet megint Saint-Tropezban ... by BIPHOTO

©... misztikus történet, igaztörténet megint Saint-Tropezban ... by BIPHOTO

©... misztikus történet, igaztörténet megint Saint-Tropezban ... by BIPHOTO

©... misztikus történet, igaztörténet megint Saint-Tropezban ... by BIPHOTO

iSTOCK

BIPHOTOiMAGES

©Le Matin minimal...

11 -11

... lehet akár egy szerencsés nap sok egyessel ... a minusz a 11 előtt kicsit borzongató, de kedvezőbbnek tűnik a -20 foknál, ami a napokban volt... nézzük erről az oldalról és legyen egy szép napja mindenkinek...

Le Matin minimal... © BIPHOTO