PHOTOGRAPHY * BIH'ART * BIPHOTONEWS directly from Saint-Tropez, France
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: saint-tropez. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: saint-tropez. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. február 14., hétfő

©HA JÓL ÉLSZ AZ ÉVEK GYORSAN TELNEK... FÁTIMA UTÁN, NEW YORK, LAS-VEGAS, VELENCE, SAINT-TROPEZ...

 

#ilonabarnabiphotonews

p.s... 2006. tavasza Fátima varázsa, csodái beépültek a minden napjaimba észrevétlenül... még abban az évben megjártam Amerika sejtelmes, gazdagságát... igaz az a mondás, hogy ha jól élsz röpül az idő... ez így igaz, őszintén mondhatom, de kívülállónak éreztem magam nem szédített meg... voltam én már hasonló életformában... így utólag azt gondolom, hogy sokkal nagyobba vagy helyesebben másabba, de ott sem találtam a helyem... a pénz eltorzítja a lelket, mondta egyszer az én bölcs fiam 12 évesen és ez igaz, nem könnyű tiszta embernek maradni, még nehezebb visszatéríteni magunkat a helyes útra... Manhattan, NewYork olyan volt, mintha egy másik bolygón lettem volna, másodszorra is... először 1998-ban jártam ott... akkor is lelketlennek, idegennek tűnt... hatalmas terek, széles utcák, óriási épületek, rohanó emberekkel... sosem felejtem el, hogy haragudtam azért, hogy több km-t gyalogoltunk a hoteltól a World Trade Center, akkor már hűlt helyéig... szomorú látvány volt a nagy kráter, bekerítve, körülötte táblák az információkkal... 2001. szeptember 11-én, Budapesten a TV előtt ültem épp és közben telefonáltam rossz szokásom volt ez annak idején... mobil még nem volt... igaz, hogy az első táska formájú hordozható telefont büszkén cipeltük mindenhová magunkkal... a gyermekem apja vett abból néhányat annak idején, mert ugye fontos üzletember volt, talán 1991-92. évben történhetett mindez... a vonalas készülék a nappaliban meghatározta a helyem... csacsogtam Éva barátnőmmel és tekintetem a képernyőn, láttam ahogy egy repülő ketté szeli a toronyház egyik épületét, nagy füst terjengett a levegőben, az agyam még nem fogta fel, de egy pillanatra megakadt a beszédünk... Ő is nézte a műsort.. hirtelen megkérdezte, hogy:

- Te is láttad ezt? - először azt gondoltuk, hogy valami trükkös felvétel...  csend, nagy csend követte, a döbbenettől nem jutottunk szóhoz... ez persze nem tartott sokáig, néhány másodperc és folytattuk a dumcsit, mintha mi sem történt volna... a tragikus hírt az esti hírekben megerősítették, de még azután is képtelenségnek tűnt... ahogy ott álltam 2006-ban a bekerített kráter előtt nem igazán kedveltem ezeket a perceket, borzalom volt... körülöttem az emberek meg, mint egy csodát fotózták és hangosan csacsogtak, érzéketlennek tűnt! ...  sosem gondoltam előtte, hogy én ezt valaha közelről látni fogom az életemben, valójában a séta előtt nem esett erről szó, talán bele sem mentem volna azt gondolom, ha jól emlékszem ezt szóvá is tettem... elég hosszú időt voltunk ott ahhoz, hogy még elviselhetetlenebb lettem utána... megálltunk egy pillanatra  a NYSE a tőzsde épülete előtt, ez már érdekesebb volt számomra, szívesen bekukkantottam volna, de nem lehetett... volt időszak az életemben, mikor tőzsdéztem, de ez egy másik történet... a gyaloglástól rettenetesen fájt a derekam, meg is pihentünk a Hudson folyó rakpartján egy padon elterültem, a Washington híd előtt... arra emlékszem, hogy meghitt pillanat volt, maradtam volna a végtelenségig... nagy élmény volt a Mamma Mia a Brodway egyik színházában... a jegyvételnél a barátom, aki nem beszélt a magyaron kívül semmilyen nyelven, ennek ellenére mégis el tudta intézni, hogy a legjobb helyre kaptuk a jegyeket a társaságnak... jobbnál-jobb éttermek, hatalmas lakomák természetesen csoportosan az ottani barátokkal és akikkel utaztunk... különleges volt a provance hangulatban eltöltött szép nap, ahol a kertben, akarom mondani a hatalmas birtokon mindenféle zöld növényeket termeltek... a bútorokat a legdrágább francia üzletekben vásárolták jó ízléssel... emlékeztetett a Saint-Tropez otthunkra... kellemes napokat töltöttünk együtt, voltunk Las Vegasban megnéztük a Cirque du Soleil lenyűgöző műsorát, de a fő program minden nap, hogy degeszre ettük magunkat... úgy tűnt, hogy minden perc, program, mint a robotoknál beosztva, arról aztán eltérni nem lehetett, legalábbis elsőre úgy tűnt nekem... Manhattan egyik legjobb hoteljában laktunk... igaz, az sem volt egyszerű történet, mert ahol a foglalás megtörtént, valamitől nem találták, nem működött a rendszer, így átköltöztünk egy másik luxus hotelba, ... az akkori barátom, akinek köszönhettem ezt az utat azt mondta, hogy én azt megérdemlem... hiába javasoltam, hogy jó nekem a többiekkel, a New York-i barátok kölcsön adott lakásában, persze az is luxus volt az egyik újonnan épült toronyházban, gondolhatod... na, ebből nem engedett aztán még sok mindenből nem, így az út végére világossá vált előttem, hogy lehet még sem vagyok a legtökéletesebb helyen pedig hidd el elkényeztettek rendesen... a rengeteg gyaloglás teljesen kiborított, nem igazán értettem, hogy miért kell kilométereket róni ahhoz, hogy átvegyem New York energiáját, azóta már megtanultam és sokszor eszembe jut, hogy milyen igaza volt... haragudtam azért is, hogy vasárnapra tervezte a legnagyobb sétát, hogy még véletlenül se legyenek nyitva üzletek... akkor még nagyon vásárlós voltam, ha érted, hogy mire gondolok itt... a boldogságot abban találtam, megvettem mindent, ami megtetszett.. terv szerint haladtunk, hogy melyik nap lesz a nagy vásárlás... a fél áruházat bepréseltük a bőröndjeinkbe... az igazi nagy élmény az volt az út során, hogy a programokba becsempésztem, na nem volt egyszerű, majdnem ott rögtön válásra került a sor, de végülis elértem, hogy ellátogattunk a Guggenheim Múzeumba... Vaszilij Vasziljevics KandinszkijJackson Pollock képei elbűvölt mind a kettőnket a végén megjegyezte, hogy igazam volt tényleg kár lett volna kihagyni... engem meg feltöltött egy ismeretlen, új energiával, mintha ott kaptam volna útmutatást a következő éveimre... 2006. évtől kerültem a fényképezőgép másik oldalára hivatalosan... a kedves társaság amilyen gyorsan felbukkant az életemben, nyomtalanul el is tűnt még abban évben a születésnapomkor... kicsit sajnáltam, mert először éreztem úgy, hogy van egy "IGAZI BAZINAGY CSALÁDOM"... azóta sem tapasztaltam olyan nagy összetartozást... ez a mai napig is hiányzik, de az élet egyszerűbbnek tűnt anélkül, nekem mindenféleképpen... szerettem, ha én dönthettem és irányíthattam az életem... azért megjegyzem, hogy én sem voltam egy egyszerű eset az biztos abban az időben, ha őszinte akarok lenni... előző nap egy közös partin megünnepeltük, hogy visszatértünk szerencsésen Amerikából... ott még úgy tűnt, hogy nem bántam volna, ha "bekötik a fejem" ahogy felénk mondták gyerekkoromban, ha eljegyeztek valakit... a nagy terem közepén a társaságban ott álldogáltam a barátom jobbján és nekem szegezték, hogy egy eljegyzés szép kis történet lenne az út végére... na, ettől még a hideg verejték is kivert, megijedtem, de csak mosolyogtam, mint egy hülye gyerek... egy éjszaka sem kellett ahhoz, átértékeltem és megint útra keltem, útrakeltünk... hétszer biztosan, de egyszer összeszámolom pontosan, hogy hányszor volt ehhez hasonló életemben... útitársam változatlan maradt, majd ezt, sok-sok közös út követte, egy idő után összeszoktunk sok szép pillanatot éltünk át... Portugália  hátunk mögött, kipipálva irány Franciaország a Cote d'Azur Saint-Tropez régi lakhelyemre (1990-1992) került a választásunk... ...1984. az első alkalom, mikor megismertem ezt a csodálatos helyet, a Hotel Byblosban laktunk a város közepén a Place des Lices mellett... minden évben többször ellátogattunk oda a gyerekem apjával, később kialakítottuk otthonunkat, hamár annyira szerettük és megtehettük, de ez egy másik történet... másnap reggel becuccoltunk a kocsimba, hatalmas bőröndökkel, akkor még nem úgy gondolkoztam, mint az elmúlt néhány év során, ahogy kialakult lassan életemben, hogy pici utitáskámban, amit a wizzair elvisel ingyen a beszálláskor a Canon és Macbook mellé két váltás ruha pontosan elég... így történt, hogy néhány óra múlva Velence St Márk terén kávézgattunk, onnan küldtem egy sms-t, hogy nem vesztem el, de sürgősen el kellett utaznom... szerinted megbocsájtottak nekem? ... 

... Röviden, hogy mi a története a fenti fotómnak:... A HÓVIRÁG és a BIBLIA 2016. január 31. egy szomorú nap emlékére készült ma a kertünkben... minden évben elsőnek nyílik ki ez a tavasz hírnöke... Anyum, mikor elültette megjegyezte:

- Icikém, ennek majd örülni fogsz minden évben... - és így igaz, de belecsúszik egy fájdalmas búcsú, viszont a fenti történet erről jutott eszembe, ami már majdnem feledésbe merült... köszönöm ezerszer amit átadtál nekem és azt is, amit szerettél volna ...  (folyt.köv.)

#ilonabarnabiphotonews

2022. január 22., szombat

©ATELIER TERRE ET CRÉATION RUE DE PORTAIL NEUF CARRIERO SAINT-TROPEZ...

 

Atelier Terre et Création Rue de Portail Neuf Carriero Saint-Tropez


Atelier Terre et Création Rue de Portail Neuf Carriero Saint-Tropez  03 15 2020 
et
#ilonabarnabiphotonews





Atelier Terre et Creation


p.s... 2022. jaunár közepén itt Saint-Tropezban enyhe az idő, télnek nyoma sincs... a mimóza illata belengte a szűk sikátorokat... szeretek az esti órákban itt barangolni, jól esik... üresnek tűnik a régi halászfalu, nekem már az marad míg élek biztosan... a hangulat hasonló, mint #restalamaison 2020. március 15-e után, csak félelem nélküli... ami lényeges, hogy nem kell megírnom magamnak a kijárási engedélyemet, szabadon lehet sétálni... hihetetlen, hogy mind ez alig egy éve kezdődött, nekem érzésben egy emberöltőnek tűnik és valahogy az idő azóta megnyúlt még jobban, mint bármikor valaha... gyors léptekkel haladtam el az 'ATELIER TERRE ET CRÉATION' kivilágított, rácsos ajtaja előtt a Rue de Portail Neuf Carriero sarkán, majd visszafordultam és elidőztem a régi provence hangulatot árasztó épületnél... bekukucskáltam a kivilágított, lerácsozott ajtajú galériába... későre járt már, üres volt ... egy idős művész házaspár alkotó zónája, az emeleti rész, pedig az otthonuk... kedves mosolyuk, humoros hangulatuk felidéződött egy pillanatra, amikor találkoztunk annak idején a #maradjotthon időszakában... én épp a Citadella oldalában összegyűjtött mezei csokorral a kezemben érkeztem a galériájukhoz, mikor ők ketten a  bejáratnál álldogáltak... üdvözöltük kedvesen egymást, váltottunk néhány mondatot, örültünk a találkozásnak... azelőtt is néha összefutottunk, de az más hangulatú volt... talán a 'sietős' jelző erre a legtalálóbb... magamon is tapasztaltam, hogy átértékelődtek a dolgok, emberi kapcsolatok, egymáshoz való viszonyok... rendben is van ez így... örültem, mikor megtaláltam a régi fotókat az iPhone-mban, gondoltam megmutatom neked...  

#ilonabarnabiphotonews

Atelier Terre et Création Rue de Portail Neuf Carriero Saint-Tropez



2022. január 15., szombat

©SAINT-TROPEZ KERTJÉBE ZÁRT TÖRTÉNELEM...RAGYOGÓ NAPSÜTÉSBEN SÉTA JANUÁR KÖZEPÉN A TENGERPARTON...

 

Capitaine de chasseur à cheval dans la Vieille Garde, Jean-François Allard a combattu en Italie, en Espagne, et en France. Durant les Cent-Jours, il rejoignit Napoléon au golfe Juan, l’escorta jusqu’à Paris où il participa au grand défilé des Tuileries et devint aide de camp du maréchal Guillaume Marie-Anne Brune de 1815 à 1816. Après Waterloo, il partit pour la Perse dont il apprit la langue. Contraint à l’exil politique, l'officier poussa alors jusqu’à Kaboul puis franchit la Ravi à hauteur de Shahdara, en face de Lahore, ayant voyagé sans être inquiété par la police secrète du Maharaja qui en contrôlait le royaume : Raja Ranjît Singh (1780-1839).  (forrás!)



Jean-François Allard (1785 - 1839) est un général français, né à Saint-Tropez, qui a servi le roi sikh du Panjâb Ranjît Singh. ( Photo: #ilonabarnabiphotonews )

Jean-François Allard (1785-1839) Saint-Tropezben született francia tábornok, Panjab Ranjît Singh szikh királyát szolgálta.
Jean-François Allard, a Régi Gárda lovas vadászkapitánya Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországban harcolt. A száz nap alatt csatlakozott Napóleonhoz a Juan-öbölnél, elkísérte Párizsba, ahol részt vett a Tuileriák nagy felvonulásán, és 1815 és 1816 között Guillaume Marie-Anne Brune marsall segédje lett. Waterloo után , Perzsiába távozott, amelynek nyelvét megtanulta. A politikai száműzetésbe kényszerült tiszt ezután Kabulba nyomult, majd átkelt a Ravin a Lahorral szemben lévő Shahdara-nál, anélkül, hogy aggódott volna a maharadzsa titkosrendőrsége miatt, aki a királyságot irányította: Raja Ranjît Singh (1780-1839).

p.s... a szobrok egy kert mélyén lapultak a főút mellett, nem messze a National Gendarmerie Múzeumtól a BB aranyba öntött szobrától... kocsival szinte minden nap elmentem előtte, de most vettem észre először, ehhez gyalogolnom kellett... rácsos vaskapu nyitva volt, besétáltam és ezzel beléptem Saint-Tropez történelmének jelentős részébe... ez eddig valahogy elkerülte a figyelmem, az is lehet, hogy nem rég óta állnak itt a múltat idéző remekművek... a General Allard az utcában lakom egy ideje, így örültem ennek a találkozásnak... folytatva a sétám már majdnem 5km-nél tartottam, de a naplementét nem akartam kihagyni, minden nap más színekben pompázik Henri Sié kortárs festőművész Saint-Tropez-i galériájában a képei híven tükrözik vissza sokszor megállok előttük, de a valóságban ahogy ott álltam a tengerpart mellett és beszívtam a víz illatát így együtt a kettő mennyei érzés volt... majd néhány szóváltás a halásszal, aki várta a jó fogást... remélem legközelebb tudok venni tőle friss halat is, az igazán nagy ajándék lenne... visszafelé tettem egy kis kitérőt a kikötő másik végébe, ahol a kilátó van, majd lekanyarodtam a La Ponche felé... itt elidőztem..., eszembe jutatta "És Isten megteremté a nőt" (1956) Brigitte Bardot első filmjét, ami híressé tette a Cote d'Azur utólsó halászfaluját és kiemelte a többi közül... ha időd engedi nézd meg a teljes filmet... a mostani Art Deco News Galériám pontosan az újságos bolt mellett található, ahogy láttni a filmben ...az újságos meg  "Le Ciel" étteremmé változott, de most megsúgom, hogy van egy sejtésem, hogy az 1955. évi Roger Vadim és Brigitte Bardot film forgatását lehet, hogy nem ismerte, mert ha igen biztosan stílusában megérintette volna azt a hangulatot...Óriási élmény a régi kikötőt látni a film kockákon... mai napig néhány régi csónak még mindig ott dekkol jelezve, hogy sosem felejtődött el a régi kis halászfalu emléke..: film itt egy kattintással elérhető!


Download/Portfolio
 #ilonabarnabiphotonews

Saint-Tropez, France Sunset Photography
#©ilonabarnabiphotonews

2021. december 27., hétfő

©2021 KARÁCSONY MÁSNAPJÁN DECEMBER 25-ÉN KEZDŐDŐ KALANDOS, KICSIT MEGNYÚLT UTAZÁSAIM...

BUDAPEST - NICE - CANNES - SAINT-RAPHAEL - SAINT-TROPEZ
röpke egy éj alatt 2021 Karácsony másnapján
(a minap történt Facebook bejegyzésre válaszom, hogy nincs kedvem kimozdulni és egyre inkább nehezebb 60 felett... semmi extra, csak el kell indulni...)
 

...2021 KARÁCSONY másnapja december 25. a wizzair járata késésben volt, de aztán arra gondoltam, majdnem az eredeti indulás pillanatában, hogy mégiscsak elindulok a kényelmes Verecke lépcsői ágyamból... megpróbáltatások sorozata következett ezután, ha ezt tudtam volna, akkor azt gondolom nem mozdultam volna, de így utólag őszintén mondhatom, nem bánom... itt is beigazolódott, hogy a számok, azok csak számok, nem kell azzal foglalkozni különösebben, tudod itt a 66-ra gondolok... ha elérem a gépem hurrá!.., ha nem, meg tudom, hogy működik-e a oltási qrcode-m, mert hát azt sem tudtam egyszerűen lekavarni, egyik Pfizer oltást Franciaországban, a másodikat Magyarországon adattam be, ezzel összekavartam a megszokott rendszert... el kellett mennem oltás után a kormányablakhoz...ott a hivatalnok, aki gondolom közben ledoktorált ott a helyszínen ezt értelmezd átvitelesen, ahogy nézegette a francia qrcode-dal ellátott hivatalos oltási nyomtatványomat... majd hangosan, durván közölte:

- ... ilyen oltóanyagszám meg nincs is Magyarországon!... - de én halkan megjegyeztem, hogy ez Franciaországban történt és szeretném a magyar oltásommal egyesíteni hivatalosan, hogy megkapjam az utazási kártyámat...

- akkor fordítassa le először! - mordult rám... 

- erre én: angolul is odavan írva, így érvényes, nem kell fordítatnom és kedvesen, nyugodtam hozzátettem, hogy lekötelezne, ha továbbítaná a kérésemet... - mellettem lévő hölgy, aki szintén az ügyét intézte halványan mosolygott felém, tetszett neki a stílusom...

... erre felpattant végre az ülőhelyéről és rohangált az egyik ügyintéző kollegájától a másikig és érdeklődött, hogy mit tegyen... én meg közben fotózgattam az iPhone-ommal szokásomhoz híven az okmányokat, amiket kiterigettem magam előtt a pultra ( megjegyezném, hogy eddig még mindig bevált ez a trükköm még Fréjusban is, francia területen)...ezt meglátta, a nyájassága utána a bokámig ért derakamtól lefelé... egy hétre rá megkaptam a qrcode utazási kártyámat, ez a gyorsaság meg is lepett... ezután a kitérő után visszakanyarodnék az eredeti történetemhez szóval, már a buszon ültem koromnak köszönhetően ingyen, majd a metrón egyszer át kellett szállnom egy másikra még a föld alatt a Deák térig... a gyors reptéri busz, a metro kijáratától jobbra volt, ahogy az ellenőr kedvesen útbaigazított még lent, akinek fel kellett mutatnom a személyimet, hogy érvényesen utaztam... a buszmegállóban két ellenőr ácsorgott és beszélgettek, majd mikor meglátták, hogy közeledem a maszkot megigazították az arcukon, hogy érvényes legyen a viseletük... odaérve megkérdeztem, hogy jó helyen járok-e a repülőtérre mennék és ingyen utazhatom-e még ezen a járaton is...

erre az egyik válaszolt meglepő módon megint kedvesen: - 65 év után igen, de be kell ám tölteni...

erre én mosolyogva a maszkom alatt, mert ezt bóknak vettem: - ezzel nem lesz gond...

erre ő: biztos ez...?

erre én: - ezért most adtam magának egy piros pontot ... 

...Boldog Karácsonyt kívántunk egymásnak és én jó hangulatban folytattam az utam a reptérig és élveztem az ingyen utazom érzést... őszintén mondom ez nagyon tetszett... megérkeztem az indulás előtt félórával, még nyitva volt a beszállási lehetőségem, ha már igy alakult akkor kipróbálom müködik-e a qrcode-m a gépet már úgy sem érem el gondoltam ... hihetetlen, de az is rendben volt, kezdett a helyzet kihívás lenni számomra, annyira már ismersz... megpróbálom elérni a járatomat, volt még talán 20 percem... az ellenőrzésnél senki nem volt rajtam kívül, ha nem kellett volna levetni az övet, cipőt, kabátomat, sálamat, talán még több időm is maradt volna, de azzal egy kicsit elszöszögtem... vámos csajszi örült nekem végre volt dolga és megjegyezte:

- szuper a dzsekije még nem láttam kapucnival eddig...

erre én mosolyogva és kedvesen válaszoltam, de ott egy kicsit már izgultam, mert rápillantottam az órára: 

-köszi most vettem, örülök, hogy tetszik... Boldog Karácsonyt!... siettem tovább, az átvilágításon átestem sikeresen...

... hát nem volt rövid az út a beszállóhelyig az biztos, mióta kiépítették az újat azt gondolom legalább fél km-t kell gyalogolni és most itt nem túlzok... visszanéztem az iPhone sport programomban, aznap az éjszkával együtt 5km-t sikerült beletennem... na ez már döfi, jó kis edzés máris megérte kimozdulni az ágyamból! ...

...mikorra a beszállóhelyre értem lezárták az utat, de nem úsztam meg, mert nekem kinyitották újra ...a gépről kérdezték, hogy egy hölgy az, aki fel akar szállni? ...

erre én : ... hát igen egy hölgy... most kicsit hálás voltam, hogy a nevem a "retro modell és talán a mostani fotós koromból nem tűnik annyira ismeretlennek ...

... hárman dolgoztak a pultnál, az egyik átnyújtotta az új beszállókártyámat készségesen, kedvesen... nem tudom észrevetted-e, hogy megint milyen jelzőt használtam, lassan elkopik ez a szó, de nem találtam helyette jobbat... kinyílt az ajtó és máris robogtam a gép felé... steward és stewardess szívélyesen üdvözöltek...épp a kabinból akkor lépett ki az irányító, aki gondolom megadta nekem az engedélyt, hirtelen átsuhant a gondolatomban, hogy ismerős a mosolygós szeme, ugye a maszktól nem lehetett látni a teljes arcát...

- Nagyon köszönöm, Boldog Karácsonyt Kívánok! - boldogan, akkorra már ugy éreztem, hogy ez az út is a sorsomhoz tartozott... anyum cigány kártyáját utazásom előtt kivetettem, mint úgy általában néhány év óta, abban benne volt... izzadt arccal lehuppantam a felkinált elől lévő helyre, mert eredetileg hátrább volt, igy egyedül utaztam, ez megnyugtatóan hatott rám, de nem voltak sokan a gépen...

az irányító válasza közben elhangzott felém: - Nagyon szívesen és Boldog Karácsonyt! - egy mozdulattal kinyitotta az ajtót és elhagyta a fedélzetet... biztosra vettem abban a pillanatban, hogy ismerős...

.. egy paradicsom ital, ropival Viktor fiam kedvenc repülős italával... mikor együtt utaztunk, mindig ezt kérte és mondta:

#ilonabarnabiphotonews
BIG TOM  & ELEFANT & wizzair  & Café des Bains
&  
#ilonabarnabiphotonews
=
COOL FEELING!

- ez a legjobb ital repüléskor, felfrissít...

- Milyen igaz! - első korty megköhögtetett, olyan erős volt, erre ügyelj! Már a felszálláskor gyanús voltam az izzadt, kipirosodott arcommal a nem magyar stewardessnek... láttam rajta, de megúsztam lebeszélte a tesztelésemről a magyar steward, ezért nagy köszönet, mert ettől tartottam... most megsúgom, a riogatások ellenére sima az út, ellenőrzés nélküli... de azért légy óvatos!

... gyorsan elszállt az idő... néhány óra késéssel, ami technikai okok miatt történt megérkeztem Nizza repülőterére, ahol közölték, hogy csak holnap reggel van buszom Saint-Raphaelbe... 

- Bravo!... akkor most a "B" terv lépetettem érvénybe, mert sejtettem, hogy nem megy majd simán az utazásom folytatása és előtte érdeklődtem egy Saint-Tropez-ban élő barátomtól messengeren... Marc által javasolt útirány, villamossal, ami rögtön a kijárattól indul..., gondolhatod én eddig azt hittem, hogy az vonat, annyira ultra, szuper kinézete volt és még sosem utaztam ezelőtt rajta... a jegyváltásra nem volt időm... két megálló az Arénáig és onnan gyalog néhány perc a vasútállomás javítás, útlezárás stb, de megtaláltam... jegyet az automatából egy kedves francia fiú segítségével sikerült megvennem (sajnos ezt sem fotóztam le, de nem tartozott az egy gombot megnyomok és máris jegyet kapok automaták közé kb. annyi éves lehetett, mint én...) ... kezemben a jegy, fellélegeztem, eddig sima az ügy, de most merre lesz az irány, jobbra vagy balra a jelző monitorok mást mutattak uticélt, ezért érdeklődtem az ottani várakozóktól ... végre jött egy vasutas, aki kedvesen eligazított és türelmesen elmagyarázta, hogy le kell szállnom Cannes-ban, majd átkell szállnom egy kis keresés után a Saint-Raphael-i TGV-re... ott azért kaptam egy jelet, a váróterem ablakából kinézve, ami betöltötte az egész falat, szemben egy világító HOTEL neon kacsingatott rám... nem éltem vele, elhessegettem, ha már eddig eljutottam nem adom fel egy könnyen, folytattam az utam... nem vagyok egy rutinos vonaton utazó az biztos, próbáltam keresni az infot, de nem láttam sehol a kiírást... végül odamentem a büféshez, aki szintén kedvesen, türelmesen elmagyarázta, hogy merre kell mennem... nem tudom vetted-e, hogy mindenki előtt milyen jelzőt használok, akikkel találkoztam eddig a kalandos utazásom során... mutatott jobbra és kb. ott volt előttem... végre megláttam a monitort is, mutatta az indulást... vonat meg is érkezett pontosan... felszálltam, egy első osztályunak kinéző kabinban elhelyezkedtem, én voltam egyedül... remek, ahogy körbenéztem tisztaság, jó levegő, párnás ülőkék... a TGV röpke pillanat alatt megérkezett, még igazából el sem helyezkedtem kényelmesen... megjegyezném, hogy nagyon el kell vonatkoztatni a magyar járatoktól, aminek persze örültem gondolhatod... kezdtem rutinos lenni, olyan ajtóhoz siettem, ahol már állt valaki... jól tettem, mert magamtól tutira nem tudtam volna kinyitni, de azt is megtanultam remélem... csavargatta jobbra balra a kart, majd lökött az ajtón egyet... na, ez nekem tutira nem ment volna egyedül... leszálltam, fellélegeztem, akkor még nem tudtam mi vár rám... ott áldogáltam egyik lábamról a másikra, mázlim volt csomagom picike kézi táska, az előirtaknak megfelelően, most vajon merre kellene mennem a buszállomás felé... gondoltam az a legjobb, ha kimegyek a bejárat elé... ott egy fiu épp rá akart gyújtani a cigarettájára... mi bajom lehet, megkérdeztem tőle:


... Tudna segíteni, hogy merre találom a ZOU végállomást?... 

erre Ő: ... - menjen a váróba vissza és jobbra fel a lépcsőn, majd balra le és máris a ott van... és ne kételkedjen...

#ilonabarnabiphotonews

... látta ahogy néztem rá, halvány mosolygott a szája szegletében ... és tényleg ott volt... mikor odaérkeztem gyanús volt, hogy kongot az ürességtől... Karácsony miatt az esti járatokat törültük semmi elnézést kértünket nem találtam az információ mellett... igazuk van Karácsonykor maradj otthon, ne utazz!... holnap reggel most itt nem is írom ki, hogy hány órakor indul majd a következő, mert egészen más időpont volt az is, sőt még attól is 20 perccel később, mert valahogy a buszvezető tudta, hogy még érkeznek utasok és itt nagy türelemmel várakozott... az éjszakai kalandom után, ezt is elmesélem, de nem volt rövid azt lehet, hogy máskor, szóval hajnali 6h-kor egy forró capuccino és meleg vaniliás tekercs bearanyozta a reggelemet, amit az első nyitva levő kávézónál, ami egyben kenyeres is volt fogyasztottam el és, mint a mesében ott fedeztem fel azt a bejáratot, ami egy nyitva levő, pontosítom HOTEL 22, amit csak interneten keresztül lehet lefoglalni, mondta az üzletben dolgozó hölgy, de hangosan megjegyezte, hogy:

#ilonabarnabiphotonews

... Ez nem az enyém... - nekem persze mindegy volt, egy jó információ csupán, ami talán a legközelebbi kalandos utamkor hasznos lehet...

#ilonabarnabiphotonews

... korán volt még így megint tettem egy körsétát a környéken és fotózgattam, de még így is az indulásig rengeteg időm maradt... mikor odaértem a buszmegállóba épp megérkezett a 7601-es járat, ami Saint-Tropezba indult, a buszvezető szerint 9,04 perckor ... erre rákérdeztem kétszer, mert nem akartam hinni a fülemnek eredetileg 8,40 h utána 9,40 h a következő, legalábbis a helyi menetrendet feltüntető tábla szerint... na, ne gondold, hogy reggel 7,30h-kor azt mondta a buszvezető, hogy nyugodtan foglaljon helyet indulásig a buszon, ezt még véletlenül sem, 9,03 perckor nyitotta ki a busz ajtaját nagy kegyesen... ez volt az egyetlen "bunkó" finoman fogalmazva egész utam alatt, talán ebben az évben is... mert közben beérkezett a reptéri járat is és ott láttam, hogy a buszvezető nyitva hagyja az ajtó jóval indulás előtt... az is igaz, hogy az akár lehetne nemzetközi is ... végig aludtam Saint-Tropez-ig ... frissen ébredtem, mint aki mögött egy puha ágyas, végig aludt éjszaka volt... ilyenkor mindig rádöbbenek, hogy rendben van az, hogy aludni kell sokat, de az meg rengeteg élményekkel teli időt elvesz az életemből... ezen még elgondolkozom egy kicsit, mert aludni azért nagyon szeretek és tudok is még... (folyt.köv.) ... (röviden, hogyan lett a Café des Bains Dj MIKE karaoké buli életmentő a BIPHOTONEWS-nak... )

#ilonabarnabiphotonews
Café des Bains Saint-Raphael & Dj MIKE karaoké 
&
BIPHOTONEWS



2021. december 20., hétfő

©23e Voiles Saint-Tropez résumé [2021] (#ilonabarnabiphotonews)

p.s... 23e Voiles Saint-Tropez résumé / Sailing race...
Egy rövid ízelítő a 23. Vitorlázó Versenyről Saint-Tropezból... 
#voiles #sailing #ilonabarnabiphotonews #thisissttropez

2021. november 28., vasárnap

©Napolen és Társai, maga a történelem kiállitás zárta be kapuit a Place Des Lices-en Saint-Tropezban...














p.s. hatalmas munka volt a kiállítás mögött azt lehetett érezni... csodálója vagyok mindig az ilyen körültekintő alaposságnak... időutazás Napoleon és társai nyomában... BRAVO!
 

2021. november 18., csütörtök

©Vib's fashion á Cogolin... L'Europe Brest á Saint-Tropez




Vib's Qur les Vergerets, 83310 Cogolin
 



2021. november 5., péntek

©Marcelline rencontre Patrice de Colmont au château de La Mole


Dès les beaux jours, leurs amis pique-niquent au cabanon. Très rapidement, Geneviève leur propose de s'occuper de l'intendance des repas. Un jour de 1955, l'équipe du film de Et Dieu créa la femme avec Brigitte Bardot, qui n'a que 19 ans et n'est pas encore une star, croit qu'il s'agit d'un restaurant et demande à Geneviève si elle peut leur faire la cuisine pour 80 personnes pendant trois semaines. Ça l'amuse terriblement. Elle aime les gens de talent. Pour preuve, elle voulait devenir aviateur, ses parents n'étant pas d'accord, elle a réussi à travailler (bénévolement) pour l'explorateur Paul-Émil Victor. Alors elle dit oui. Elle n’a pas de four. Peu importe ! Elle fait cuire les rôtis dans celui du boulanger. Le film terminé, Roger Vadim et Brigitte Bardot reviennent. Et amènent leurs amis, réalisateurs, comédiens, écrivains, chanteurs, tous les artistes de Saint-Germain-des-Près qui font le Saint-Tropez des années 50. Geneviève, issue de la grande bourgeoisie, n'est pas impressionnée. Le soir, on dîne, on danse, c’est l’endroit où il faut être. Mais tout le monde n’est pas admis. Le Club 55 est né. (forrás!)





2021. október 12., kedd

©SECRET BURLESQUE (#ilonabarnabiphotonews)

2021. október 6., szerda

©KÜLÖNÖS HÁRMAS TALÁLKOZÁS AZ ART DECO NEWS SAINT-TROPEZ ELŐTT...

 "RICARD" 

IGAZ TÖRTÉNETE

#ilonabarnabiphotonews

p.s... tegnap nyitáskor különös találkozás volt az Art Deco News Saint-Tropez galériám előtt... éppen befejeztem a képek kirakását a szokott helyükre, amikor arra lettem figyelmes, hogy kis kutyájával hosszasan álldogál a BB portré előtt a fotón mögöttem lévő sapkája alá burkolózó... kicsit gyanús is volt nekem annyira más volt, mint úgy általában... akkor még nem tudtam, majd csak később a beszélgetésünkkor derült ki, hogy nagy tisztelője, sőt házi fotósa, jó barátja BB-nek... így ismertem meg az igazi arcát Saint-Tropez híressé tevőjének... Brunó, ezzel a mondattal vezette fel fotóit... most nem túlzok, tényleg hihetetlenül más volt, mint amit eddig ismertem a filmekből, neten található képekből, szelíd, bársonyos tekintetével megigézett... itt sokan azt mondták már nekem, hogy a világ legszebb asszonya és tényleg az... aki, az első filmjének egyik jelenetét, Vadim rendezésében éppen a galériám mellett lévő házban forgatta (1955)... lapozgattunk tovább a fotóiban... a hírességek között Belmondo is jó barátként ölelte át a vállát az egyik fotón, átjött rendesen a szeretet, fantasztikus kép volt!... most a felsorolást nem folytatom, de gondolhatod, hogy ezzel nem volt vége... majd kiderült, hogy szobrászat és festészet sem áll messze tőle... a történetnek nincs vége szerényen elmesélte, hogy az ősei találták fel a "Ricard" italt, ha nem tudnád akkor most elmondom, hogy ez az, amit vízzel felhígítanak és olyan íze van, mint a mentolos szájöblítőnek... aperitif ebéd előtt, franciák imádják... Claudy, a Moore plage bármixere meg egyfolytában itta egésznap... előttem van a vékony termete, lebarnult arca, ragyogott a barna szeme, mint két csillag estére...(1984-1992)... ördögi ital, érzésben hűsít, de egy idő után jobb ágy közelbe kerülni, keményen ledönti az embert a lábáról... most, ahogy a selfit nézegettem.., az a különös érzésem támadt, pedig nem Bruno volt a fotós, hanem én, de úgy látszik elég volt az, hogy mögöttem szeretettel átkarolja az imádottját... talán ettől lettem másabb, mint úgy mostanában... profilképnek ezért is választottam ezt a hármast... (folyt.köv.) #ilonabarnabiphotonews #artdeconewssainttropez #brunoricard #bb #brigittebardot #thisissttropez #oct062021

2021. október 2., szombat

@CED VERNAY PIXEL ART EXPO Á LAVOIR VASSEROT SAINT-TROPEZ


                                                                  LAVOIR VASSEROT

 

                                                 EXPOSITON DU 30 SEPT, 2021 - 06 OCT, 2021.

                                                         RUE QUARANTA - SAINT-TROPEZ

                                                                  INFO: +33 06 51 16 33 68


                             
Ced VERNAY sera présent pour présenter cette nouvelle exposition du 30 septembre au 6 octobre 

de 11h00 à 20h00 pendant les Voiles de Saint-Tropez.

Entrée Libre 

(forrás!)




October 02, 2021
 Vernissage photos

2019. január 28., hétfő

©Eltűntek a tengerparti kedvenc helyeim Saint-Tropezban, mi lett veled L'Escalet 2019 januárjában!

End of the game beaches in Saint-Tropez
Fin des plages de jeux à Saint-Tropez
2019. január...
BIPHOTONEWS ARCHIVE PHOTOS (click&buy) : 
End of the game beaches in Saint-Tropez... avagy  eltűntek a tengerparti kedvenc helyeim Saint-Tropezban 2019. januárjában... © BIPHOTONEWS


GOLF DU SAINT-TROPEZ
Az emlékeim / In memoriam 
[1981-2018.] 
Saint-Tropez - Ramatuelle 
BIPHOTONEWS ARCHIVE PHOTOS (click&buy) : 
End of the game beaches in Saint-Tropez... avagy  eltűntek a tengerparti kedvenc helyeim Saint-Tropezban 2019. januárjában... © BIPHOTONEWS

Filmen látható a Tropezina és a többi Plage helye, ami közvetlenül ezen a területen volt,
doc.film készült a többi plage-ról is... 
©BIPHOTONEWS archíve felvételei között elérhető!

...Tahiti, Moorea, Tropezina, Nikki, New West, Noulrago, Manoah és még sorolhatnám a többi plaget/beachet egytől-egyig eltűntek, mintha föld nyelte volna! Provence hangulatú éttermeiről, Cloudi bárjáról híresek voltak, ahonnan egy lábnyújtásnyira elérhetted a tenger hűsítő vizét. Ezeket már, csak BIPHOTONEWS archíve felvételein nézhetem vissza! 
Egyszerre lerombolták az egész tengerparti szórakozóhelyeket. Első látásra úgy tűnt, mintha egy hurrikán végezte volna jól a dolgát!
(A szöveg feletti rövid doc.filmen rögzítve Tropezien és a körülötte lévő lerombolt plage-k helyei. Mindenjog fenntartva©BIPHOTONEWS archíve felvételeiből!)
Ledöbbenve álltam a tengerparton, ahol hiába néztem, jobbra, majd balra már, nem lehett mást látni, csak a romokat. Katasztrófának hitt látványtól sokkot kaptam és itt most nem túlzok 2019. január 19-én 14,30 h délutánján. Hirtelen fel sem tudtam fogni, hogy mi történt! A könnyem patakban folyt végig az arcomon! Borzasztó érzés volt, kétségbeejtő, félelemet éreztem! Mi történt itt kapkodtam a fejem és nem tudtam felfogni, a kétségbeesés el kezdett uralkodni rajtam...?
Majd később az arra sétáló két őslakostól hallottam, akik szintén ledöbbenve, szomorúan vették tudomásul a pusztítást, hogy ideje volt a felújításnak, nagyon "vad" volt már a terület! Sétányt akarnak közvetlenül a tengerpart mellett kiépiteni. Ezért úgy döntöttek egyszerre lerombolják több kilométer hosszan (min. 5 km) Saint-Tropez "luxus" plage-ait, legalábbis eddig így tudtam és éreztem fizetéskor az éttermekben, strandokon a matracokért, napernyőkért. Mindenhol "aranyárban" lehetett enni-inni, szórakozni! Habár volt választási lehetőség, mert voltak ingyen helyek is, ahol a homokba leterítetted a türülköződet és élvezhetted a Cote d'Azur adta természetes élményeit, a tenger vízét, a napsütést! Nincs is annál jobb, amikor elterülsz a homokban és a föld energiáját magadba szívod, erőre kapsz etttől... !


Megmagyarázhatatlan, hogy vajon miért egyszerre rombolták le az összes plage-t! El kell  ezt fogadni?... nincs más választás, most már így utólag... Megfordult a fejemben, hogy vajon a tulajdonosok mit érezhettek akkor, amikor életük művét földig rombolták a gépek..! Ebbe nem is akarok belegondolni...

Egyedül a Le Club 55 maradt mozdulatlanul, régi szépségében a helyén!...

BIPHOTONEWS ARCHIVE PHOTOS (click&buy) :
End of the game beaches in Saint-Tropez... Moorea, Tahiti, Tropezina, Nikki, Manoah, New West ... sorolhatnám az összeset mind...mind avagy  eltűntek a tengerparti kedvenc helyeim Saint-Tropezban 2019. januárjában... © BIPHOTONEWS
L'Escalet Plage Beach
 GOLF DU SAINT-TROPEZ
Janvier 19-29. 2019.
... tettem egy sétát a homokos parton, ami nem rövid szakasz, már fent írtam erről, de akartam látni az egészet... hát nem lettem feldobva a látványtól! Azt éreztem, hogy egyre csalódottabb vagyok majd arra gondoltam, hogy megvigasztalódom a másik kedvenc helyemen, itt már úgy sem tudok mit tenni és kedvem sem volt tovább maradni, de még gondolatban Saint-Tropezban sem! Elindultam kocsival a  gyógyító helyemre, amit tavaly májusban fedeztem fel, harminc év után kaptam ajándékba a 'sors'-tól én úgy gondolom, erről is irtam már itt, akkor ember magasságú bogáncsvirág borította be az egész hegyoldalt, előtte sosem láttam még ehhez hasonlót. Ráadásul gyógynövény, amit előtte tudtam meg párhete. Szükségem volt rá, hogy meggyógyuljak, mint tudjuk nincsenek véletlenek! Hálásan köszöntem ezt a fantasztikus látványt, élményt, ami elém tárult, még az illata is gyógyitónak hatott, köszönöm!  Lásd itt a fotókat kattints ide és biztosra veszem, hogy egy darabig elidőzöl a fotók szépségében, még a nézése is gyógyítólag hat, ezt is garantálhatom, kipróbáltam!

• Útközben megálltam, mert a kedvenc mimosa ligetem integetett felém, azt nem tudtam kihagyni... illatát beszippantani egy csodálatos érzés, felemelő...  Ezen a helyen egy kicsit békére leltem, kezdtem megnyugodni. Ez úgy maradt, ahogy a természet megadta évek óta, ennek nagyon örültem! ... majd sietősre vettem, mert kezdett szürkülni az ég és itt gyorsan jön a sötétség egyik-pillanatról a másikra rádtelepedik, hogy az orrodig sem látsz! Nem akartam ezt megvárni! ...

Mimosa liget egyik részlete Golf du Saint-Tropez 2019 január  ... © BIPHOTO

L'Escalet Beach, France Golf du Saint-Tropez January 2019 © BIPHOTO
Furcsának találtam lefelé a L'Escalet plage/beach tengerpartjához vezető kanyargós útján, hogy teljesen kihalt, még egy gyalogost vagy  autót sem látok... talán egyet... igaz, már elég késő volt, de eddig itt mindig találkoztam valakivel...


L'Escalet Beach, France Golf du Saint-Tropez January 2019 © BIPHOTO
... elbeszélés szerint,  a nagy hajók olajjal szennyezték be a területet, leszárt övezetté kellett nyilvánitani, addig míg megtisztul ... ezt a hírt nem lehetett látni a TV-ben vagy olvasni az újságokban, ott a helyszínen döbbentem le a látványtól, ami nem tünt véletlennek...!  
L'Escalet Beach, France Golf du Saint-Tropez January 2019 © BIPHOTO


L'Escalet Beach, France Golf du Saint-Tropez January 2019 © BIPHOTO

L'Escalet Beach, France Golf du Saint-Tropez January 2019 © BIPHOTO

L'Escalet Beach, France Golf du Saint-Tropez January 2019 © BIPHOTO

folyt.köv. ... 
... addig is lehet nézegetni vagy, ha igény szerint közvetlenül letölthető Golf du Saint-Tropez BIPHOTONEWS archíve felvételeit katt.ide!


Mimosa liget egyik részlete Golf du Saint-Tropez 2019 január  ... © BIPHOTO