BUDAPEST - NICE - CANNES - SAINT-RAPHAEL - SAINT-TROPEZ
röpke egy éj alatt 2021 Karácsony másnapján
(a minap történt
Facebook bejegyzésre válaszom, hogy nincs kedvem kimozdulni és egyre inkább nehezebb 60 felett... semmi extra, csak el kell indulni...)
...2021 KARÁCSONY másnapja december 25. a wizzair járata késésben volt, de aztán arra gondoltam, majdnem az eredeti indulás pillanatában, hogy mégiscsak elindulok a kényelmes Verecke lépcsői ágyamból... megpróbáltatások sorozata következett ezután, ha ezt tudtam volna, akkor azt gondolom nem mozdultam volna, de így utólag őszintén mondhatom, nem bánom... itt is beigazolódott, hogy a számok, azok csak számok, nem kell azzal foglalkozni különösebben, tudod itt a 66-ra gondolok... ha elérem a gépem hurrá!.., ha nem, meg tudom, hogy működik-e a oltási qrcode-m, mert hát azt sem tudtam egyszerűen lekavarni, egyik Pfizer oltást Franciaországban, a másodikat Magyarországon adattam be, ezzel összekavartam a megszokott rendszert... el kellett mennem oltás után a kormányablakhoz...ott a hivatalnok, aki gondolom közben ledoktorált ott a helyszínen ezt értelmezd átvitelesen, ahogy nézegette a francia qrcode-dal ellátott hivatalos oltási nyomtatványomat... majd hangosan, durván közölte:
- ... ilyen oltóanyagszám meg nincs is Magyarországon!... - de én halkan megjegyeztem, hogy ez Franciaországban történt és szeretném a magyar oltásommal egyesíteni hivatalosan, hogy megkapjam az utazási kártyámat...
- akkor fordítassa le először! - mordult rám...
- erre én: angolul is odavan írva, így érvényes, nem kell fordítatnom és kedvesen, nyugodtam hozzátettem, hogy lekötelezne, ha továbbítaná a kérésemet... - mellettem lévő hölgy, aki szintén az ügyét intézte halványan mosolygott felém, tetszett neki a stílusom...
... erre felpattant végre az ülőhelyéről és rohangált az egyik ügyintéző kollegájától a másikig és érdeklődött, hogy mit tegyen... én meg közben fotózgattam az iPhone-ommal szokásomhoz híven az okmányokat, amiket kiterigettem magam előtt a pultra ( megjegyezném, hogy eddig még mindig bevált ez a trükköm még Fréjusban is, francia területen)...ezt meglátta, a nyájassága utána a bokámig ért derakamtól lefelé... egy hétre rá megkaptam a qrcode utazási kártyámat, ez a gyorsaság meg is lepett... ezután a kitérő után visszakanyarodnék az eredeti történetemhez szóval, már a buszon ültem koromnak köszönhetően ingyen, majd a metrón egyszer át kellett szállnom egy másikra még a föld alatt a Deák térig... a gyors reptéri busz, a metro kijáratától jobbra volt, ahogy az ellenőr kedvesen útbaigazított még lent, akinek fel kellett mutatnom a személyimet, hogy érvényesen utaztam... a buszmegállóban két ellenőr ácsorgott és beszélgettek, majd mikor meglátták, hogy közeledem a maszkot megigazították az arcukon, hogy érvényes legyen a viseletük... odaérve megkérdeztem, hogy jó helyen járok-e a repülőtérre mennék és ingyen utazhatom-e még ezen a járaton is...
erre az egyik válaszolt meglepő módon megint kedvesen: - 65 év után igen, de be kell ám tölteni...
erre én mosolyogva a maszkom alatt, mert ezt bóknak vettem: - ezzel nem lesz gond...
erre ő: biztos ez...?
erre én: - ezért most adtam magának egy piros pontot ...
...Boldog Karácsonyt kívántunk egymásnak és én jó hangulatban folytattam az utam a reptérig és élveztem az ingyen utazom érzést... őszintén mondom ez nagyon tetszett... megérkeztem az indulás előtt félórával, még nyitva volt a beszállási lehetőségem, ha már igy alakult akkor kipróbálom müködik-e a qrcode-m a gépet már úgy sem érem el gondoltam ... hihetetlen, de az is rendben volt, kezdett a helyzet kihívás lenni számomra, annyira már ismersz... megpróbálom elérni a járatomat, volt még talán 20 percem... az ellenőrzésnél senki nem volt rajtam kívül, ha nem kellett volna levetni az övet, cipőt, kabátomat, sálamat, talán még több időm is maradt volna, de azzal egy kicsit elszöszögtem... vámos csajszi örült nekem végre volt dolga és megjegyezte:
- szuper a dzsekije még nem láttam kapucnival eddig...
erre én mosolyogva és kedvesen válaszoltam, de ott egy kicsit már izgultam, mert rápillantottam az órára:
-köszi most vettem, örülök, hogy tetszik... Boldog Karácsonyt!... siettem tovább, az átvilágításon átestem sikeresen...
... hát nem volt rövid az út a beszállóhelyig az biztos, mióta kiépítették az újat azt gondolom legalább fél km-t kell gyalogolni és most itt nem túlzok... visszanéztem az iPhone sport programomban, aznap az éjszkával együtt 5km-t sikerült beletennem... na ez már döfi, jó kis edzés máris megérte kimozdulni az ágyamból! ...
...mikorra a beszállóhelyre értem lezárták az utat, de nem úsztam meg, mert nekem kinyitották újra ...a gépről kérdezték, hogy egy hölgy az, aki fel akar szállni? ...
erre én : ... hát igen egy hölgy... most kicsit hálás voltam, hogy a nevem a "retro modell és talán a mostani fotós koromból nem tűnik annyira ismeretlennek ...
... hárman dolgoztak a pultnál, az egyik átnyújtotta az új beszállókártyámat készségesen, kedvesen... nem tudom észrevetted-e, hogy megint milyen jelzőt használtam, lassan elkopik ez a szó, de nem találtam helyette jobbat... kinyílt az ajtó és máris robogtam a gép felé... steward és stewardess szívélyesen üdvözöltek...épp a kabinból akkor lépett ki az irányító, aki gondolom megadta nekem az engedélyt, hirtelen átsuhant a gondolatomban, hogy ismerős a mosolygós szeme, ugye a maszktól nem lehetett látni a teljes arcát...
- Nagyon köszönöm, Boldog Karácsonyt Kívánok! - boldogan, akkorra már ugy éreztem, hogy ez az út is a sorsomhoz tartozott... anyum cigány kártyáját utazásom előtt kivetettem, mint úgy általában néhány év óta, abban benne volt... izzadt arccal lehuppantam a felkinált elől lévő helyre, mert eredetileg hátrább volt, igy egyedül utaztam, ez megnyugtatóan hatott rám, de nem voltak sokan a gépen...
az irányító válasza közben elhangzott felém: - Nagyon szívesen és Boldog Karácsonyt! - egy mozdulattal kinyitotta az ajtót és elhagyta a fedélzetet... biztosra vettem abban a pillanatban, hogy ismerős...
.. egy paradicsom ital, ropival Viktor fiam kedvenc repülős italával... mikor együtt utaztunk, mindig ezt kérte és mondta:
- ez a legjobb ital repüléskor, felfrissít...- Milyen igaz! - első korty megköhögtetett, olyan erős volt, erre ügyelj! Már a felszálláskor gyanús voltam az izzadt, kipirosodott arcommal a nem magyar stewardessnek... láttam rajta, de megúsztam lebeszélte a tesztelésemről a magyar steward, ezért nagy köszönet, mert ettől tartottam... most megsúgom, a riogatások ellenére sima az út, ellenőrzés nélküli... de azért légy óvatos!
... gyorsan elszállt az idő... néhány óra késéssel, ami technikai okok miatt történt megérkeztem Nizza repülőterére, ahol közölték, hogy csak holnap reggel van buszom Saint-Raphaelbe...
- Bravo!... akkor most a "B" terv lépetettem érvénybe, mert sejtettem, hogy nem megy majd simán az utazásom folytatása és előtte érdeklődtem egy Saint-Tropez-ban élő barátomtól messengeren... Marc által javasolt útirány, villamossal, ami rögtön a kijárattól indul..., gondolhatod én eddig azt hittem, hogy az vonat, annyira ultra, szuper kinézete volt és még sosem utaztam ezelőtt rajta... a jegyváltásra nem volt időm... két megálló az Arénáig és onnan gyalog néhány perc a vasútállomás javítás, útlezárás stb, de megtaláltam... jegyet az automatából egy kedves francia fiú segítségével sikerült megvennem (sajnos ezt sem fotóztam le, de nem tartozott az egy gombot megnyomok és máris jegyet kapok automaták közé kb. annyi éves lehetett, mint én...) ... kezemben a jegy, fellélegeztem, eddig sima az ügy, de most merre lesz az irány, jobbra vagy balra a jelző monitorok mást mutattak uticélt, ezért érdeklődtem az ottani várakozóktól ... végre jött egy vasutas, aki kedvesen eligazított és türelmesen elmagyarázta, hogy le kell szállnom Cannes-ban, majd átkell szállnom egy kis keresés után a Saint-Raphael-i TGV-re... ott azért kaptam egy jelet, a váróterem ablakából kinézve, ami betöltötte az egész falat, szemben egy világító HOTEL neon kacsingatott rám... nem éltem vele, elhessegettem, ha már eddig eljutottam nem adom fel egy könnyen, folytattam az utam... nem vagyok egy rutinos vonaton utazó az biztos, próbáltam keresni az infot, de nem láttam sehol a kiírást... végül odamentem a büféshez, aki szintén kedvesen, türelmesen elmagyarázta, hogy merre kell mennem... nem tudom vetted-e, hogy mindenki előtt milyen jelzőt használok, akikkel találkoztam eddig a kalandos utazásom során... mutatott jobbra és kb. ott volt előttem... végre megláttam a monitort is, mutatta az indulást... vonat meg is érkezett pontosan... felszálltam, egy első osztályunak kinéző kabinban elhelyezkedtem, én voltam egyedül... remek, ahogy körbenéztem tisztaság, jó levegő, párnás ülőkék... a TGV röpke pillanat alatt megérkezett, még igazából el sem helyezkedtem kényelmesen... megjegyezném, hogy nagyon el kell vonatkoztatni a magyar járatoktól, aminek persze örültem gondolhatod... kezdtem rutinos lenni, olyan ajtóhoz siettem, ahol már állt valaki... jól tettem, mert magamtól tutira nem tudtam volna kinyitni, de azt is megtanultam remélem... csavargatta jobbra balra a kart, majd lökött az ajtón egyet... na, ez nekem tutira nem ment volna egyedül... leszálltam, fellélegeztem, akkor még nem tudtam mi vár rám... ott áldogáltam egyik lábamról a másikra, mázlim volt csomagom picike kézi táska, az előirtaknak megfelelően, most vajon merre kellene mennem a buszállomás felé... gondoltam az a legjobb, ha kimegyek a bejárat elé... ott egy fiu épp rá akart gyújtani a cigarettájára... mi bajom lehet, megkérdeztem tőle:
... Tudna segíteni, hogy merre találom a ZOU végállomást?... erre Ő: ... - menjen a váróba vissza és jobbra fel a lépcsőn, majd balra le és máris a ott van... és ne kételkedjen...
... látta ahogy néztem rá, halvány mosolygott a szája szegletében ... és tényleg ott volt... mikor odaérkeztem gyanús volt, hogy kongot az ürességtől... Karácsony miatt az esti járatokat törültük semmi elnézést kértünket nem találtam az információ mellett... igazuk van Karácsonykor maradj otthon, ne utazz!... holnap reggel most itt nem is írom ki, hogy hány órakor indul majd a következő, mert egészen más időpont volt az is, sőt még attól is 20 perccel később, mert valahogy a buszvezető tudta, hogy még érkeznek utasok és itt nagy türelemmel várakozott... az éjszakai kalandom után, ezt is elmesélem, de nem volt rövid azt lehet, hogy máskor, szóval hajnali 6h-kor egy forró capuccino és meleg vaniliás tekercs bearanyozta a reggelemet, amit az első nyitva levő kávézónál, ami egyben kenyeres is volt fogyasztottam el és, mint a mesében ott fedeztem fel azt a bejáratot, ami egy nyitva levő, pontosítom HOTEL 22, amit csak interneten keresztül lehet lefoglalni, mondta az üzletben dolgozó hölgy, de hangosan megjegyezte, hogy:
... Ez nem az enyém... - nekem persze mindegy volt, egy jó információ csupán, ami talán a legközelebbi kalandos utamkor hasznos lehet...
... korán volt még így megint tettem egy körsétát a környéken és fotózgattam, de még így is az indulásig rengeteg időm maradt... mikor odaértem a buszmegállóba épp megérkezett a 7601-es járat, ami Saint-Tropezba indult, a buszvezető szerint 9,04 perckor ... erre rákérdeztem kétszer, mert nem akartam hinni a fülemnek eredetileg 8,40 h utána 9,40 h a következő, legalábbis a helyi menetrendet feltüntető tábla szerint... na, ne gondold, hogy reggel 7,30h-kor azt mondta a buszvezető, hogy nyugodtan foglaljon helyet indulásig a buszon, ezt még véletlenül sem, 9,03 perckor nyitotta ki a busz ajtaját nagy kegyesen... ez volt az egyetlen "bunkó" finoman fogalmazva egész utam alatt, talán ebben az évben is... mert közben beérkezett a reptéri járat is és ott láttam, hogy a buszvezető nyitva hagyja az ajtó jóval indulás előtt... az is igaz, hogy az akár lehetne nemzetközi is ... végig aludtam Saint-Tropez-ig ... frissen ébredtem, mint aki mögött egy puha ágyas, végig aludt éjszaka volt... ilyenkor mindig rádöbbenek, hogy rendben van az, hogy aludni kell sokat, de az meg rengeteg élményekkel teli időt elvesz az életemből... ezen még elgondolkozom egy kicsit, mert aludni azért nagyon szeretek és tudok is még... (folyt.köv.) ... (röviden, hogyan lett a Café des Bains Dj MIKE karaoké buli életmentő a BIPHOTONEWS-nak... )
