©Céline Dion et René l'histoire d'un couple star TMC - 16.01.2016

p.s... Extraordinaire documentaire, merci beaucoup

©KARÁCSONYI DIÓTÖRŐ FIGURÁK TÖRTÉNETE

Az első diótörők a 17. században keltek életre Németországban, tulajdonképpen innen indul minden. Mivel ezek a kézzel készült, festett figurák a folklór részét képezték, mélyebb jelentést is tulajdonítottak nekik. A német kultúrkörben ezek nemcsak diótörésre alkalmas háztartási kellékek, hanem mágikus erejű tárgyak is voltak. A bábukraa szerencse szimbólumaiként tekintettek, akik védelmezik a családot, és elűzik a gonosz szellemeket. Épp ezért gyakran adták őket ajándékba – olykor a karácsonyfa alá is bekerültek.

A strázsáló katonák hada a 19. században hódította meg Európát, a „diótörők atyja”, Friedrich Wilhelm Füchtner 1872-ben kezdte meg a ma is ismert design sorozatgyártását seiffeni műhelyében. A dekoratív diótörőbabák tengerentúli népszerűségét mégsem a kereskedelmi forgalomba kerülés hozta meg. Elterjedésükhöz nagyban hozzájárultak a második világháborús, németországi szolgálatukból hazatérő amerikai katonák, akik szuvenírként vitték magukkal a színes hadsereg apró tagjait. 

Ezt követte Csajkovszkij Diótörőjének amerikai bemutatóinakosztatlan sikere, amely szintén nagyot lendített a bábuk ismertségén: a balett megtekintése rövidesen ünnepi tradícióvá, a karácsonyi készülődés elengedhetetlen részévé vált. A diótörő figurák tehát a nyugati kultúra karácsonyi dísztárgyaivá váltak, örök dicsőségüket az 1995-ös alapítású Washington állambeli Diótörő Múzeum ( Nutcracker Museum, www.nutcrackermuseum.com ) szentségesítette a kiállított 6000 darabból álló különleges gyűjteménnyel.

Manapság a modern gyártású, hagyományos formákat idéző diótörők – elődjeikkel ellentétben – főként dekorációs célokat szolgálnak. Egy valamiben azért verhetetlenek: élénk színeikkel, tiszteletet parancsoló testtartásukkal, peckesre pödört bajszukkal magukra vonzzák a tekintetet. (forrás!)

Karácsonyi Kellékek Otthon elkészítése katt.ide

©SAINT-TROPEZ KERTJÉBE ZÁRT TÖRTÉNELEM...RAGYOGÓ NAPSÜTÉSBEN SÉTA JANUÁR KÖZEPÉN A TENGERPARTON...

 

Capitaine de chasseur à cheval dans la Vieille Garde, Jean-François Allard a combattu en Italie, en Espagne, et en France. Durant les Cent-Jours, il rejoignit Napoléon au golfe Juan, l’escorta jusqu’à Paris où il participa au grand défilé des Tuileries et devint aide de camp du maréchal Guillaume Marie-Anne Brune de 1815 à 1816. Après Waterloo, il partit pour la Perse dont il apprit la langue. Contraint à l’exil politique, l'officier poussa alors jusqu’à Kaboul puis franchit la Ravi à hauteur de Shahdara, en face de Lahore, ayant voyagé sans être inquiété par la police secrète du Maharaja qui en contrôlait le royaume : Raja Ranjît Singh (1780-1839).  (forrás!)

Jean-François Allard (1785 - 1839) est un général français, né à Saint-Tropez, qui a servi le roi sikh du Panjâb Ranjît Singh. ( Photo: #ilonabarnabiphotonews )

Jean-François Allard (1785-1839) Saint-Tropezben született francia tábornok, Panjab Ranjît Singh szikh királyát szolgálta.

Jean-François Allard, a Régi Gárda lovas vadászkapitánya Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországban harcolt. A száz nap alatt csatlakozott Napóleonhoz a Juan-öbölnél, elkísérte Párizsba, ahol részt vett a Tuileriák nagy felvonulásán, és 1815 és 1816 között Guillaume Marie-Anne Brune marsall segédje lett. Waterloo után , Perzsiába távozott, amelynek nyelvét megtanulta. A politikai száműzetésbe kényszerült tiszt ezután Kabulba nyomult, majd átkelt a Ravin a Lahorral szemben lévő Shahdara-nál, anélkül, hogy aggódott volna a maharadzsa titkosrendőrsége miatt, aki a királyságot irányította: Raja Ranjît Singh (1780-1839).

p.s... a szobrok egy kert mélyén lapultak a főút mellett, nem messze a National Gendarmerie Múzeumtól a BB aranyba öntött szobrától... kocsival szinte minden nap elmentem előtte, de most vettem észre először, ehhez gyalogolnom kellett... rácsos vaskapu nyitva volt, besétáltam és ezzel beléptem Saint-Tropez történelmének jelentős részébe... ez eddig valahogy elkerülte a figyelmem, az is lehet, hogy nem rég óta állnak itt a múltat idéző remekművek... a General Allard az utcában lakom egy ideje, így örültem ennek a találkozásnak... folytatva a sétám már majdnem 5km-nél tartottam, de a naplementét nem akartam kihagyni, minden nap más színekben pompázik Henri Sié kortárs festőművész Saint-Tropez-i galériájában a képei híven tükrözik vissza sokszor megállok előttük, de a valóságban ahogy ott álltam a tengerpart mellett és beszívtam a víz illatát így együtt a kettő mennyei érzés volt... majd néhány szóváltás a halásszal, aki várta a jó fogást... remélem legközelebb tudok venni tőle friss halat is, az igazán nagy ajándék lenne... visszafelé tettem egy kis kitérőt a kikötő másik végébe, ahol a kilátó van, majd lekanyarodtam a La Ponche felé... itt elidőztem..., eszembe jutatta "És Isten megteremté a nőt" (1956) Brigitte Bardot első filmjét, ami híressé tette a Cote d'Azur utólsó halászfaluját és kiemelte a többi közül... ha időd engedi nézd meg a teljes filmet... a mostani Art Deco News Galériám pontosan az újságos bolt mellett található, ahogy láttni a filmben ...az újságos meg  "Le Ciel" étteremmé változott, de most megsúgom, hogy van egy sejtésem, hogy az 1955. évi Roger Vadim és Brigitte Bardot film forgatását lehet, hogy nem ismerte, mert ha igen biztosan stílusában megérintette volna azt a hangulatot...Óriási élmény a régi kikötőt látni a film kockákon... mai napig néhány régi csónak még mindig ott dekkol jelezve, hogy sosem felejtődött el a régi kis halászfalu emléke..: film itt egy kattintással elérhető!

Download/Portfolio
 #ilonabarnabiphotonews

Saint-Tropez, France Sunset Photography
#©ilonabarnabiphotonews