©PARIS NIGHT * NOTRE DAME * MI ASSZONYUNK GÓTIKUS NAGYSÁGA ... BIPHOTONEWS EXCLUSIVE

 Cathédrale Notre-Dame de Paris

Notre Dame Paris © BIPHOTO 2024 április 14

p.s...késő este a L'Orangerie Paris Chef Michel Puren gourmet vacsorája után, ami egy felejthetetlen élményt nyújtott... annyira már ismersz, hogy ritkán érzem azt, hogy kifogástalan minden, de ez az este koronája volt az egész csodálatos napomnak... az étterem ódon falai meséltek a régi szép időkről, amikor még Jean Claude Brialy színész, rendező volt a tulajdonosa, elég hosszan 40 éven át... Párizs egyik legdivatosabb, legendás helye őrzi ezt a hagyományt, a kiszolgálás kifogástalan és igazi régi francia ízek, nincs semmi "habos csiribiri" és én ezt imádom minőségi alapanyagok... a hangulatot még tetézte a MAURIN DE MAURES rozéja az egyik kedvenc borászatom még Saint-Tropez életem idejéből... akartam, hogy ez az este sokáig tartson, ezért lassan bandukoltam a Szajna partján a 16. században épült Hotel Les Degres De Notre Dame felé, ahol megszálltam erre a néhány napra, közel volt az úti célomhoz Rue Berger Les Halles és környékéhez és hangulatában egy időutazás, de maga a környék is Saint-Germain a régi Párizs... a Szajna partja, szinte kihalt volt, hatalmas csend nehezedett a környékre, kicsit félelmetes tűnt, de hidd el biztonságos, úgy hogy no para... előttem a Notre Dame a világ egyik legnagyobb gótikus katedrálisa körbe-körbe bepólyázva, nekem legalábbis úgy tűnt az állványok miatt... egy gondolat és máris az irányt arrafelé vettem... ahogy ott álltam alatta tornyosult fölém szinte rám nehezedett a "Mi Asszonyunk" abban a pillanatban, csak Victor Hugo Quasimodo titokzatos alakja fokozta volna ezt az izgalmas érzést ... és vajon tényleg létezett? ...

(2024. április 14. 11h Párizs)

BiphotoNews #Exclusive Ilona Barna

©PARIS NIGHT "BÉKE SZIGET" #ilonabarnabiphotonews

 

p.s... ez a látvány bárhol lehetne a világban "Béke sziget" Hangulatok és pillanatok, de ez Párizs, épp sétáltam hazafelé a L'Orangerie Paris #ChefMichelPuren gourmet vacsorája után... gondolatban leültem közéjük... most így utólag azt gondolom, hogy kár, hogy nem tettem...

(2024. április 14.)

BiphotoNews Ilona Barna

©L'ORANGERIE PARIS * CHEF MICHEL PUREN * "Ízek, imák Párizsban" #ilonabarnabiphotonews

"Jean Claude Brialy színész, rendező volt, több mint 40 évig a tulajdonosa és most abban az örömben és kiváltságban részesülünk, hogy továbbra is életre kelthetjük ezt a történetekkel teli helyet." [Chef Michel Puren] 

L'Orangerie Paris // Photo © #ilonabarnabiphotonews

 

 

L'Orangerie Paris

"It is opposite the Paroisse Saint Louis Island, in this small village in the heart of Paris, found the legendary restaurant Orangerie. This former high place of the Parisian nights scroll saw many celebrities, now enjoying a revival. They are now Michael and Malika Puren that take home with charm and friendliness, making subtle tribute to its creator Jean-Claude Brialy disappeared. The hotel revives his finest hours in a true spirit to the soul and to customers of whoever occupied and busy for over 40 years.

They are now Chef Michel Puren and Malika Puren directrice that take home with charm and friendliness, making subtle tribute to its creator Jean Claude Brialy disappeared." (forrás!)

 BIPHOTONEWS EXCLUSIVE

MESÉLŐ FOTÓK

3. rész

April 14 2024,  Paris, France. L'Orangerie Paris faithfully guards the memory of actor and director Jean Claude Brialy in the attraction of Notre Dame, the island of St Louis, the nightlife in Paris. Chef Michel Puren's gourmet offer, a time travel into the taste world of ancient French recipes. Credit Ilona Barna, BIPHOTONEWS, Alamy Live News

"Jean Claude Brialy színész, rendező volt, több mint 40 évig a tulajdonosa és most abban az örömben és kiváltságban részesülünk, hogy továbbra is életre kelthetjük ezt a történetekkel teli helyet." [Chef Michel Puren] 

 

p.s... Párizs, Franciaország 2024. április 14. (vasárnap)  

Néhány órája érkeztem, de máris belevetettem magam a környék felfedezésébe, nem először persze, de nem tudtam betelni vele a mai napig sem, mindig újat mutat, egyszerűen varázslatos. Minden karnyújtásnyira a Les Degres de Notre Dame hotelemtől, amit szeretek itt Párizsban... meg akartam maradni hűen az eredethez, átélni, belesüppedni a régi párizsi élet hangulatába, amit imádok és őszintén mondom egy nagy ajándék volt ez a választásom... Azt nyújtotta a 16. században épült hotel, amit vártam, megőrizték a mulandó idő szépségét...

 

A Pont Saint-Louis // Szent-Lajos hídon sétálgattam Canon (since 1937) hű társam a kezemben... Ebből lehet következtetni, hogy nem volt gyors a tempóm, igazából nem is lehetett pontosítok nem is akartam, mert mindig jött velem szembe valami új megfoghatatlan szépség, amit próbáltam lefagyasztani, hogy meg tudjam mutatni Neked is (BIPHOTONEWS Photo Gallery)... Oooups, a híd és sziget neve, csak most esett le, mint tudjuk nincsenek véletlenek Párizst először Louis de Hegyessy//Lajos, gyermekem apja mutatta meg, ha jól emlékszem 1984-ben a Plaza Athéne Hotelban laktunk, innen indult a kalandos életünk, de ez egy másik történet... visszakanyarodva, balra tőlem a Notre Dame gótikus méltóságával kimagaslott még így renoválásakor is, erőt sugárzó igazi "Mi Asszonyunk" látványával... 

 

Notre-Dame Paris // Photo © #ilonabarnabiphotonews

 

...a Szajna partján emberek sütkéreztek, végre ragyogott a nap szinte nyári meleg... volt olyan, aki ebédjét ott fogyasztotta el szabadság szellemében... A gyerekek vidáman játszottak, ugrándoztak körülöttem, kutyák rohangáltak, sokan körbe állták ámultan a görkorcsolyázó akrobatákat, engem is rabul ejtettek bravúros játékukkal... az egész olyan volt érzésben, mintha belecsöppentem volna az igazi párizsi őslakosok életébe... pontosan erre vágytam és köszönöm megkaptam... tudod, csak kérni tudni kell pontosan, hogy mit szeretnél... lassan átértem a Île Saint-Louis // Szent Lajos szigetre ... Előttem a Berthillon terasza csurig tömve vidám emberekkel...na, ezen nem csodálkoztam, ha megnézed rákattintva a névre láthatod, hogy milyen fantasztikus, gourmand sütiket, fagylaltokat kínál, specialitásuk a “fraise des bois melba” kedvencem...

 

(Sziget rövid története: A szigetet a jobb parttal összekötő Pont Marie Christophe Marie-ról, a sziget egyik ingatlanfejlesztőjéről kapta a nevét. 1614-től kezdődően Marie de Medicis, IV. Henrik özvegye és az ifjú király, XIII. Lajos régense főépítője volt. Utasította, hogy töltse be a sziget két részét kettéválasztó csatornát, és építsen tömör kőpartokat a sziget körül. A projekt első része egy új híd volt, a Pont Louis XIII; az első követ maga az ifjú király fektette le, akkor 13 évesen. Különböző problémák hátráltatták a hídon végzett munkálatokat, amelyek csak 1635-ben fejeződtek be. A hídnak öt íve van, mindegyik különböző méretű. A boltívek között fülkéket építettek a szobrok számára, de a rendszer nehézségei miatt soha nem állítottak szobrot a helyükre... forrás! ) ... ha többet szeretnél tudni erről, kattints a forrásra!

Paris, France April 14 2024 // Photo Gallery © #ilonabarnabiphotonews

...fiatalok, kicsik nagyok élvezték talán az első meleg nyári napot ebben az évben velem együtt... nem árt, ha tudod, hogy csak olyan helyre szabad beülni, ami zsúfolásig tömve, mert az biztosan jó és előtte informálódj, hogy mit rendelj, mi a ház specialitása és éttermeknél déli órákban a "Plat du jour"... egy ideig vártam, nézelődtem, fotózgattam a korláthoz dűltem élveztem az életem adott szép pillanatát és hálásan gondoltam azokra, akik megmutatták ezt nekem évekkel ezelőtt... nem volt szerencsém, nem szabadult fel asztal, így tovább mentem, bekanyarodtam a La rue Saint-Louis-en-l’Île Párizs 4. kerületének régi macskaköves utcájába, ami szinte ketté hasítja a szigetet, az egyetlen ilyen utca és mindkét oldalán hagyomány őrző üzletek, éttermek, galériák sokasága... volt rendesen mit nézelődni és arra lettem figyelmes, hogy egy "Lajos" formabeli épp megállt az egyik étterem táblája előtt, feltűnt eleganciája és hosszasan elidőzött a "menü tábla" felett, majd továbbment...már épp indultam volna én is tovább, de valami arra késztetett, hogy én is odamenjek és megnézzem a választékot, majd benéztem az étterembe, a látvány megigézett... klasszikus elegancia és kedvenc sztárjaim a falakon... egyik kedvencem Jean Claude Brialy színész, rendező nézett vissza rám a könyvborítójáról... vacsora előtti időben még üres volt, de egy szőke elegáns hölgy azonnal észrevett és közeledett felém... kérdésemre, hogy kell-e helyet foglalni a vacsorához, kedvesen informált, hogy vasárnap általában csendesebb a hely, nem szükséges és főleg azért is, mert egyedül vagyok... megköszöntem és kértem engedélyt a fotózásra, megkaptam... Megható visszaemlékezés ez a hely, a régi nagy filmsztárok előtt tiszteleg... még egy ideig bolyongtam az utcákon, nem volt könnyű elszakadni, csodahely, de elfáradtam... majd visszatértem a szállodámba, de nem hagyott nyugodni, pedig hidd el, hogy inkább aludtam volna, de eszembe jutott Viktor fiam búcsú mondata a BUD reptéren:

- Anyci, ne hagyd ki a legjobb éttermeket, az örök élmény marad... - ebben is olyan, mint Louis az apja, mindenből a legjobbat és milyen igaz, valahogy ez nem áll tőlem távol én is ezt kedvelem...

...szóval akármennyire is vonzott az ágy melege, nem hagyott nyugodni a hely atmoszférája... jól döntöttem, mert gazdagabb lettem egy egy gourmet élménnyel... talán életem egyik legkellemesebb, nyugodtabb estjét töltöttem el, ízletes, finom könnyű francia menü elfogyasztásával, amit az egyik kedvenc francia borászatom MAURIN DE MAURES rozéjával öblítettem le... Ez az ismeretség még Saint-Tropez életformám vonzáskörébe tartozott, így könnyű volt a választásom... 

 

 

... közben egy rövid filmet összeállítottam és felraktam az #ilonabarnabiphotonews instagram oldalamra... Ezt a vacsorám végeztével megmutattam Chef Michel Puren és Malika Puren az étterem tulajdonosainak... arra gondoltam, hogy ezzel köszönöm meg a remek estét, amit nekik köszönhettem. Örömhullám vonult át az ódon falak között és ezzel kezdetét vette a barátkozásunk, még a kedvencük is hozzánk csatlakozott... így lettem gazdagabb egy olyan történettel, hogy nagyon boldogok, hogy megőrizhetik és továbbvihetik Jean Claude Brialy színész, rendező hagyományát, aki 40 évig tulajdonosa volt ennek az étteremnek és itt megfordult szinte minden híresség abból a korból, ha a falak suttogni tudnának rengeteg történetet mesélnének...Nagy ajándéknak érzik, hogy az otthonukat is itt tudták ebben a környezetben az egyik legjobb kerületében Párizsnak a ház fenti emeletén kialakítani... kell ennél szebb, szerintem EZ MINDEN! 

#ilonabarnabiphotonews

 

 

L'Orangerie rövid története:

1969-ben Claude Chabrol mozijának „Beau Serge”-je, az úriemberekre vágyó hölgyek szívtiprója, Jean-Claude Brialy színész vásárolt egy pompás kávéházat  Saint-Louis szigetén és egy mesebeli étteremmé alakította át. A L'Orangerie de Brialy egy sikeres, divatos étterem, ahol az új világba belefáradt ősidők néhány hercegnője bágyadtan betévedt. Mások, nemzetközi sztárok szeretik könnyedén álcázni magukat ezért törzshelyük lett: Marlène Dietrich, Warren Betty, La Callas és Marlon Brando. A rue Saint-Louis en l’Île 28. szám alatt található Orangerie-t most Orangerie Parisnak hívják. A hely megőrizte finom környezetét, számos utalással a mozira és a hely egykori tulajdonosára: az elegáns Jean-Claude Brialy színészre!

 

*

 

L'ORANGERIE

28 rue Saint-Louis en l'Île dans le 4ème arrondissement de Paris

 

RÉSERVATION

En 1969, le “Beau Serge” du cinéma de Claude Chabrol, le tombeur de ces dames désireux des messieurs, le bien nommé Jean-Claude Brialy achète un bougnat café charbon sur l’île Saint-Louis et le transforme en restaurant de conte de fée.

L’Orangerie de Brialy est une réussite de restaurant mondain où se sustentent, languissantes, quelques duchesses des temps anciens fatiguées du monde nouveau.

D’autres, des stars internationales, aiment s’y camoufler en toute simplicité : Marlène Dietrich, Warren Betty, La Callas, et Marlon Brando.

Au 28 rue Saint-Louis en l'Île, l’Orangerie se nomme désormais l’Orangerie Paris.

L’endroit a gardé son cadre délicat avec de nombreuses références au cinéma et à l’ancien propriétaire des lieux : l’élégant Jean-Claude Brialy !

Ki volt Jean-Claude Brialy? 

Jean-Claude Brialy Aumaleban született, Francia Algériában, a mai algír földön elhelyezkedő Sour El-Ghoziane-ban, 1933. március 30-án. Apja a francia hadsereg katonája lett, ezért Jean-Claude családjával 1942-ben Franciaországba költözött, majd 1954-ben egyedül ment Párizsba, hogy színész lehessen.

Filmes karrierjét 1956-ban kezdte az Elena és a férfiakban. A következő években olyan alkotásokban csillogtatta meg tudását, mint a Fevonó a vérpadra, A szép Serge, a Szeretők, a Christine, az Unokafivérek, a Négyszáz csapás, Az iskola útja, a Vagányok éjszakája, a Szerelemmel látni, a Híres szerelmek, a Magánélet, a Chéri, melynek címszereplője volt, az Arsene Lupin, Az ördög és a tízparancsolat, a Svéd kastély és a Férifvadászat. 1964-ben a Tonio Kröger főszereplője volt, 1967-ben Sergeként láthattuk az Annaban és Cajellaként A Vatikán hadműveletben. 1972-ben Paul Kastnert játszotta A halott asszony visszatérben. 1976-ban Brumairet alakította a Tojásrántottában, Pierre Bizetet A szentévben és Waltot a Baroccoban. 1979-ben feltűnt Az úszómesterben és a Bobo Jaccoban. 1985-ben A csitri Samje volt, 1990-ben közreműködött a Kutyaparadicsomban.1996-ban René Sandre bőrébe bújt az Árnyjátékban. Utolsó munkája 2007-ben volt a Monsieur Maxben. 2007. május 30-án halt meg. (forrás!)

©TAVASZI VIRÁGOK SOROZATOMBÓL

 

TAVASZI VIRÁGOK SOROZATOMBÓL © #ilonabarnabiphotonews

©SZAHARAI HOMOK AZ ORSZÁG FELETT A NAPI SAJTÓT OLVASVA...

 

p.s... na, ez nem a tegnapi szürke szahara homok fedőnevű akció a levegőben felvételem, akár lehetne az is... legyen ez az Érdemesélet & Travel jeligére... @https://biphotonews.blogspot.com/.../wix-vl18-1025-buda...
Photo © Ilona Barna BiphotoNews
Budapest Biphoto Studio Wizz Air (FORRÁS!)

ALAMY LIVE NEWS CLICK HERE

©MOZAIK SOROZAT BIPH©ART * CLOSE UP PORTRAITS #ilonabarnabiphotonews

 

BIPH©ART // MOZAIK SOROZAT // CLOSE UP PORTRAITS

 

©BIPH©ART 2016 Blakc&White Portraits #ilonabarnabiphotonews

 

Black&White 

BIPH©ART

©"MARI NÉNI GONDOLATAI ELVEZETTEK A MARSHALL SZIGETEKEN ÁT WASS ALBERT HÓVIRÁG GYÖKEREIHEZ...

 

HÓVIRÁG TAVASZ 2024 // BIPH©ART

p.s... sokszor elhatároztam már, hogy nem pazarlom az időmet ezzel itt, de ma hajnalban is kinyitottam a Facebook oldalam és máris Vidámság, elolvastam #Marikanénéd szókimondását, igaz előtte az Instagram oldalamon beözönlött a Marshall-szigetek árvizéről készült borzalom felvétel, + a kommentekbe beleolvastam, mert nem igazán jött le, hogy ez mikor és hol történt, de talán azt ki kellett volna hagynom, de így utólag nem bánom... de mindezeket #jóváírta Wass Albert Hóvirág gyökereinek mélységéről szóló üzenete... BiphotoNews

Olvasni ÖRÖM

Valamit szeretnék mondani Neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ, s az emberek rosszak.

A világ szép, s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a pestis vagy a nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.

A világot? A Te világodat. De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül van még egy másik világ és ez az igazi világ. Gyökered, vagyis jellemed,adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi, amit magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered, és ahhoz a mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van, mint a hóvirágnak

az avarhoz, melyen átüti fejét midőn a földből előbúvik.

Ha felületesen megnézed, azt hiheted, hogy ez a penészszagú halott szőnyeg tartja a hóvirágot a hátán. Pedig nem így van.

Előfordul, hogy erdőtűz támad, s az avar tüzet fog és elég. Elég a hóvirág is vele, az igaz. De jövő tavasszal előbúvik megint. Miért? Mert gyökere mélyebben volt, mint a halott

avar, a földben volt, az igazi földben.

Így van ez veled is, testvér. Gyökered nem ebből a világból való, amit magad köré ácsoltál, és ha tűz támad s rád dőlnek a kontár tákolmány romjai: Éned az ösztön gyökérszálainak nyomán visszamenekül az igazi világba, akár a hóvirág.

Mert nincsen különbség, közted, s a hóvirágok között abban a

világban.

Wass Albert

 

Marika Néni

Kedves Kálmikám, vagy filipsz.. vagy mi a rossebb vagy..

Látom, téged is előhúztak, mint szaros gatyát a szennyes kosárból. Na de kell is a reklám, hiszen egy hónap múlva már ámulva nézi a világ azt a filmet, amit kis híján a Ben-Hur folytatásaként aposztrofáltok. Elnézve az Aranybullát, amit Fábri Zoltán, az Ötödik pecsét forgatásán, az ebédszünetben összedobott volna.. háát.. azért vannak fenntartásaim. Na persze tudom én hogy az Isten adta nép, jobban ki van éhezve a pátoszra meg a hazaszeretetre, mint egy jó tányér pacalra, egy kevés kovászos uborkával.

És ha már Latinovits és Őze Lajos, a túlvilágon pihenik ki a zsenialitásukat, be kell érni, azzal.. ami van. Az igazság az, hogy csupán elvétve látok maradandó színészt mostanság. Ha mégis kitűnik egy-egy, az vagy elmegy merő kényszerűségből, üres, állami pátoszt forgatni, vagy beáll egy általatok, csak " balos lipsi " -nek nevezett színház kötelékébe. Végre ezt is megéltük. Jobbos színház, balos színház. Hát igen, szép dolog ez a kultúra.
Én, a magam részéről, az Ötödik pecsét című filmet, egyetemes alkotásnak tekintem. Ha minden díjat megkapna földön, az is kevés lenne. Ám Fábri Zoltánt, mégsem láthatta a nagyérdemű mellet csapkodni. Persze tudom, kulturált, emberre, ez nem is jellemző. Igaz.. itt felénk magyarban, el kell teljen vagy húsz év, mire befogadja a szerver, egy-egy alkotás nagyságát. Abban is biztos vagyok, hogy Cserhalmi György diótörése a Sztálin menyasszonyában, vagy Major Tamás egyetlen dorgáló tekintete a kissé szemtelen, és nem épp makulátlan viselkedésű tizedesre.. nos, már maga a filmművészet. És hogy csak a hitelességet is ideráncigáljam, Darvas Iván révedező tekintete a Szerelem című örökzöldben, maga az élet. De hogy levelemben száraz tények is legyenek, ne csupán egy agg szempár párás emlékezete, a fent említett remekművek összköltsége, valószínűleg a környékén sincsen az egyetlen Petőfi film kiadásainak, ami végül, elérte a hatmilliárd, jó magyar forintot. Szegény.. Borsodi ovisok.
Aztán, ma délután, ahogy kapcsolgatom a színes tévét, bevallom elcsodálkoztam. Hát csak nem a nyugdíjas éveit élvező, derék Mekk mester ül ott, összefont karokkal? Hát nem. Te ömlengtél, leginkább saját magadról. Ízléses egy párbeszéd volt.
Na de itt Nerniában, ilyen az élet. A zsenik után, a megélhetési nímandoké a terep.
Meg ha már a hazug szajkózásotokkal, tönkretettétek a vallás méltóságát, miért is bújna ki ez alól, az egyik legnagyobb költőnk: Petőfi Sándor. Igaz, a tavalyi évfordulót úgy megünnepeltétek, hogy jó ha kétszázan voltak jelen a Múzeumkertben, a kétszázadik szülinapon. Tagadhatatlan, hogy a mi jó trittyentrotty tábornokunkat egész Kiskőrösig űzte a a választóktól való félelem meg a forró hazaszeretet.
Idén, vajon mi lesz? Segesvár mezején emlékezik majd, néhány székely góbé társaságában? Mert ahogy a mi ungarise nindzsánk menekül az övéi elől, már felér az örök veszélyben élő Jerry egér rohangálásával. Azért ez is milyen szép.. angardozik a magyarokért, miközben, előlük menekül.
Az, hogy te minden érdem nélkül játszod itt a magyar Fellinit, egy dolog. Mint ahogy az is, hogy tíz számmal nagyobbra fújod magad. De azt sem tudom igazán, hogy ki a rossebb vagy? Mert csak arra emlékszem belőled, hogy Pataki Ferencet kenterbe verő gyorsasággal számoltál el úgy húsz éve, a kétmillióig, Na persze érdekelne, hogy ezen a mutatványon kívül, mi az a tudás, amiért két tucat telivér, néhány luxusautó, és egy csillogó kúria társaságában élvezheted a mindennapokat.. Vagy te lennél az újrateremtett feudalizmus, egyik első befutója? Némi könnyel a szememben hallgattam, ahogy elcsukló hangon meséltél arról, miként mész megemlékezni minden évben a különböző parcellákhoz, a gyermekeid kíséretében. Mert hát elmondásod szerint, ott tanulják meg, a hazaszeretetet. Igazad van. Hát mire is termett az a jó, szittya magyar gyerek, ha nem arra, hogy egy vadidegen ember sírja felett révedezzen..
Na de ha már feltettem ezt a költői kérdést, zárjuk is le e levelet, némi irodalmi élvezettel. Ha már Petőfi film, hát regélje el ő, a magyar kultúra és a magyar közhangulat hanyatlását:

" Pihen a komp, kikötötték.. benne hallgat a sötétség.. "

Zárszóként csak annyi: Kálmikám.. a te fajtád, minden rendszerben egy dörgölőző senkiházi marad.. mert bár a szar lehet friss, de a légy.. mindig ugyanaz..

Mari nénéd..

©TAVASZ, A MEGÚJULÁS PILLANATAI

 

Csokonai Vitéz Mihály : A tavasz

Az egész világ feléledt
S az elérkezett tavasznak
Örömére minden örvend;
Csak az egy Vitéz nem örvend.

Enyelegnek a juhnyájak,
Tehenek, lovak futosnak,
Danol a pacsirta s a pinty;
Az egész berek homályja
Zeneg édes énekekkel:
Egyedűl csak én kesergek.

Ihon, a kinyílt mezőkben,
Ligetekbe, rétbe, kerten
Hiacintok illatoznak,
Tulipánok ékesednek,
Mosolyognak a virágok:
De mi kedven a tavaszban,
Ha az ő viráginál szebb
Lili nem virít ölemben?

©JOBBAN JÁRSZ, HA EZZEL A "KOMBO" TURMIX-SZAL KEZDED A NAPOD ... #ilonabarnabiphotonews

KEZD A NAPOD, HA FÁJ A TÉRDED, DEREKAD EZZEL A TURMIX-SZAL, HA KITARTÓ VAGY MOSOLYGÓS NAPJAID LESZNEK,  MINDENKI ÖRÖMÉRE... 

*GYÖMBÉR

*KURKUMA

*FEKETEBORS

*FOKHAGYMA

*CITROM

*ALMA

*BANÁN

*MÉZ

*VÍZ 

(Én ezt a szűrt vizet iszom katt.ide!)

Egyszerű az elkészítése, mindent beledobálsz a turmixba és megnyomod a gombot, hogy milyen sűrűn szereted, azt te határozod meg a víz mennyiségével! Jó egészséget kívánok és fájdalom mentes napokat!

BIPH©ART

 

p.s... gondolhatod, én sem úsztam meg pedig azt hittem, hogy én kivételes leszek,  de egyre nehezebb volt kikelni az ágyamból reggelente... A.Delon egyik híres mondása jutott eszembe: - Útálom az öregséget, mert minden porcikám fáj... azt gondolom, hogy nem sok köze van ehhez vagy legalábbis nem kell mindent arra fogni... annyira már ismerhetsz, hogy nem az tölti be minden napjaim, hogy fetrengek az idő múlásán... meg különben is azok, csak számok... az életforma az, ami meghatározza erősen a minden napjainkat, ha a KÉK ZONA lakosaira gondolok biztosan így is van, akik még száz évesen is kacagnak a korukon és tevékenyek...az is igaz, hogy amikor Dan Buettner feltette a kérdést egy vele szemben ülő százévesnek, hogy milyen teát javasol a mindennapi jó közérzet megtartásához, akkor a  válasz, igaz tétován érkezett, de a bor volt az, amit hatalmas derű követett... gondolom mértékkel... már csak azért is, mert hatvan felett valahogy ez is megváltozik, de ez egy másik történet... 

BarnaInciIlona féle #komboturmix

...akkor most hogyan tovább tépelődtem és a végeredmény ez a turmix lett, amihez még a torna, a yoga gyakorlatok, a kertben szöszölés és a séta erősen hozzátartoznak, de nem hébe-hóba, hanem többször hetente javaslom, ha jót akarsz magadnak... azt vettem észre, hogy én meg megkedveltem, mert nem vagyok én magam ellensége gondolhatod és bevezettem a mindennapjaimba...? Nem kötelező ez Neked, de az a tapasztalatom néhány hét után, hogy nagy a változás és mosolygósabbak a reggeleim... 

#ilonabarnabiphotonews