©FLORENT PAGNY "LE SOLDAT" CONCERT PAR LE GÉNÉRAL CHRISTOPHE ABAD * PARIS LA SALLE PLEYEL ... #ilonabarnabiphotonews

 

FLORENT PAGNY

"Le Soldat" 

concert

Paris La Salle Pleyel

Florent Pagny  "Le Soldat" Mai 30 2024. Paris

Ce jeudi 30 mai à la salle Pleyel, le chanteur Florent Pagny a interprété sa fameuse chanson «Le Soldat». Ce concert caritatif était organisé par le général Christophe Abad, gouverneur militaire de Paris. (Forrás!)

Florent PAGNY "Le Soldat" concert Paris La Salle Pleyel Mai 30 2024

p.s... Bravo! 👏 j'aime ses chansons et je l'adore... merci ... heart

#ilonabarnabiphotonews

©PARIS NIGHT * NOTRE DAME * MI ASSZONYUNK GÓTIKUS NAGYSÁGA ... BIPHOTONEWS EXCLUSIVE

 Cathédrale Notre-Dame de Paris

Notre Dame Paris © BIPHOTO 2024 április 14

p.s...késő este a L'Orangerie Paris Chef Michel Puren gourmet vacsorája után, ami egy felejthetetlen élményt nyújtott... annyira már ismersz, hogy ritkán érzem azt, hogy kifogástalan minden, de ez az este koronája volt az egész csodálatos napomnak... az étterem ódon falai meséltek a régi szép időkről, amikor még Jean Claude Brialy színész, rendező volt a tulajdonosa, elég hosszan 40 éven át... Párizs egyik legdivatosabb, legendás helye őrzi ezt a hagyományt, a kiszolgálás kifogástalan és igazi régi francia ízek, nincs semmi "habos csiribiri" és én ezt imádom minőségi alapanyagok... a hangulatot még tetézte a MAURIN DE MAURES rozéja az egyik kedvenc borászatom még Saint-Tropez életem idejéből... akartam, hogy ez az este sokáig tartson, ezért lassan bandukoltam a Szajna partján a 16. században épült Hotel Les Degres De Notre Dame felé, ahol megszálltam erre a néhány napra, közel volt az úti célomhoz Rue Berger Les Halles és környékéhez és hangulatában egy időutazás, de maga a környék is Saint-Germain a régi Párizs... a Szajna partja, szinte kihalt volt, hatalmas csend nehezedett a környékre, kicsit félelmetes tűnt, de hidd el biztonságos, úgy hogy no para... előttem a Notre Dame a világ egyik legnagyobb gótikus katedrálisa körbe-körbe bepólyázva, nekem legalábbis úgy tűnt az állványok miatt... egy gondolat és máris az irányt arrafelé vettem... ahogy ott álltam alatta tornyosult fölém szinte rám nehezedett a "Mi Asszonyunk" abban a pillanatban, csak Victor Hugo Quasimodo titokzatos alakja fokozta volna ezt az izgalmas érzést ... és vajon tényleg létezett? ...

(2024. április 14. 11h Párizs)

BiphotoNews #Exclusive Ilona Barna

©PARIS NIGHT "BÉKE SZIGET" #ilonabarnabiphotonews

 

p.s... ez a látvány bárhol lehetne a világban "Béke sziget" Hangulatok és pillanatok, de ez Párizs, épp sétáltam hazafelé a L'Orangerie Paris #ChefMichelPuren gourmet vacsorája után... gondolatban leültem közéjük... most így utólag azt gondolom, hogy kár, hogy nem tettem...

(2024. április 14.)

BiphotoNews Ilona Barna

©L'ORANGERIE PARIS * CHEF MICHEL PUREN * "Ízek, imák Párizsban" #ilonabarnabiphotonews

"Jean Claude Brialy színész, rendező volt, több mint 40 évig a tulajdonosa és most abban az örömben és kiváltságban részesülünk, hogy továbbra is életre kelthetjük ezt a történetekkel teli helyet." [Chef Michel Puren] 

L'Orangerie Paris // Photo © #ilonabarnabiphotonews

 

 

L'Orangerie Paris

"It is opposite the Paroisse Saint Louis Island, in this small village in the heart of Paris, found the legendary restaurant Orangerie. This former high place of the Parisian nights scroll saw many celebrities, now enjoying a revival. They are now Michael and Malika Puren that take home with charm and friendliness, making subtle tribute to its creator Jean-Claude Brialy disappeared. The hotel revives his finest hours in a true spirit to the soul and to customers of whoever occupied and busy for over 40 years.

They are now Chef Michel Puren and Malika Puren directrice that take home with charm and friendliness, making subtle tribute to its creator Jean Claude Brialy disappeared." (forrás!)

 BIPHOTONEWS EXCLUSIVE

MESÉLŐ FOTÓK

3. rész

April 14 2024,  Paris, France. L'Orangerie Paris faithfully guards the memory of actor and director Jean Claude Brialy in the attraction of Notre Dame, the island of St Louis, the nightlife in Paris. Chef Michel Puren's gourmet offer, a time travel into the taste world of ancient French recipes. Credit Ilona Barna, BIPHOTONEWS, Alamy Live News

"Jean Claude Brialy színész, rendező volt, több mint 40 évig a tulajdonosa és most abban az örömben és kiváltságban részesülünk, hogy továbbra is életre kelthetjük ezt a történetekkel teli helyet." [Chef Michel Puren] 

 

p.s... Párizs, Franciaország 2024. április 14. (vasárnap)  

Néhány órája érkeztem, de máris belevetettem magam a környék felfedezésébe, nem először persze, de nem tudtam betelni vele a mai napig sem, mindig újat mutat, egyszerűen varázslatos. Minden karnyújtásnyira a Les Degres de Notre Dame hotelemtől, amit szeretek itt Párizsban... meg akartam maradni hűen az eredethez, átélni, belesüppedni a régi párizsi élet hangulatába, amit imádok és őszintén mondom egy nagy ajándék volt ez a választásom... Azt nyújtotta a 16. században épült hotel, amit vártam, megőrizték a mulandó idő szépségét...

 

A Pont Saint-Louis // Szent-Lajos hídon sétálgattam Canon (since 1937) hű társam a kezemben... Ebből lehet következtetni, hogy nem volt gyors a tempóm, igazából nem is lehetett pontosítok nem is akartam, mert mindig jött velem szembe valami új megfoghatatlan szépség, amit próbáltam lefagyasztani, hogy meg tudjam mutatni Neked is (BIPHOTONEWS Photo Gallery)... Oooups, a híd és sziget neve, csak most esett le, mint tudjuk nincsenek véletlenek Párizst először Louis de Hegyessy//Lajos, gyermekem apja mutatta meg, ha jól emlékszem 1984-ben a Plaza Athéne Hotelban laktunk, innen indult a kalandos életünk, de ez egy másik történet... visszakanyarodva, balra tőlem a Notre Dame gótikus méltóságával kimagaslott még így renoválásakor is, erőt sugárzó igazi "Mi Asszonyunk" látványával... 

 

Notre-Dame Paris // Photo © #ilonabarnabiphotonews

 

...a Szajna partján emberek sütkéreztek, végre ragyogott a nap szinte nyári meleg... volt olyan, aki ebédjét ott fogyasztotta el szabadság szellemében... A gyerekek vidáman játszottak, ugrándoztak körülöttem, kutyák rohangáltak, sokan körbe állták ámultan a görkorcsolyázó akrobatákat, engem is rabul ejtettek bravúros játékukkal... az egész olyan volt érzésben, mintha belecsöppentem volna az igazi párizsi őslakosok életébe... pontosan erre vágytam és köszönöm megkaptam... tudod, csak kérni tudni kell pontosan, hogy mit szeretnél... lassan átértem a Île Saint-Louis // Szent Lajos szigetre ... Előttem a Berthillon terasza csurig tömve vidám emberekkel...na, ezen nem csodálkoztam, ha megnézed rákattintva a névre láthatod, hogy milyen fantasztikus, gourmand sütiket, fagylaltokat kínál, specialitásuk a “fraise des bois melba” kedvencem...

 

(Sziget rövid története: A szigetet a jobb parttal összekötő Pont Marie Christophe Marie-ról, a sziget egyik ingatlanfejlesztőjéről kapta a nevét. 1614-től kezdődően Marie de Medicis, IV. Henrik özvegye és az ifjú király, XIII. Lajos régense főépítője volt. Utasította, hogy töltse be a sziget két részét kettéválasztó csatornát, és építsen tömör kőpartokat a sziget körül. A projekt első része egy új híd volt, a Pont Louis XIII; az első követ maga az ifjú király fektette le, akkor 13 évesen. Különböző problémák hátráltatták a hídon végzett munkálatokat, amelyek csak 1635-ben fejeződtek be. A hídnak öt íve van, mindegyik különböző méretű. A boltívek között fülkéket építettek a szobrok számára, de a rendszer nehézségei miatt soha nem állítottak szobrot a helyükre... forrás! ) ... ha többet szeretnél tudni erről, kattints a forrásra!

Paris, France April 14 2024 // Photo Gallery © #ilonabarnabiphotonews

...fiatalok, kicsik nagyok élvezték talán az első meleg nyári napot ebben az évben velem együtt... nem árt, ha tudod, hogy csak olyan helyre szabad beülni, ami zsúfolásig tömve, mert az biztosan jó és előtte informálódj, hogy mit rendelj, mi a ház specialitása és éttermeknél déli órákban a "Plat du jour"... egy ideig vártam, nézelődtem, fotózgattam a korláthoz dűltem élveztem az életem adott szép pillanatát és hálásan gondoltam azokra, akik megmutatták ezt nekem évekkel ezelőtt... nem volt szerencsém, nem szabadult fel asztal, így tovább mentem, bekanyarodtam a La rue Saint-Louis-en-l’Île Párizs 4. kerületének régi macskaköves utcájába, ami szinte ketté hasítja a szigetet, az egyetlen ilyen utca és mindkét oldalán hagyomány őrző üzletek, éttermek, galériák sokasága... volt rendesen mit nézelődni és arra lettem figyelmes, hogy egy "Lajos" formabeli épp megállt az egyik étterem táblája előtt, feltűnt eleganciája és hosszasan elidőzött a "menü tábla" felett, majd továbbment...már épp indultam volna én is tovább, de valami arra késztetett, hogy én is odamenjek és megnézzem a választékot, majd benéztem az étterembe, a látvány megigézett... klasszikus elegancia és kedvenc sztárjaim a falakon... egyik kedvencem Jean Claude Brialy színész, rendező nézett vissza rám a könyvborítójáról... vacsora előtti időben még üres volt, de egy szőke elegáns hölgy azonnal észrevett és közeledett felém... kérdésemre, hogy kell-e helyet foglalni a vacsorához, kedvesen informált, hogy vasárnap általában csendesebb a hely, nem szükséges és főleg azért is, mert egyedül vagyok... megköszöntem és kértem engedélyt a fotózásra, megkaptam... Megható visszaemlékezés ez a hely, a régi nagy filmsztárok előtt tiszteleg... még egy ideig bolyongtam az utcákon, nem volt könnyű elszakadni, csodahely, de elfáradtam... majd visszatértem a szállodámba, de nem hagyott nyugodni, pedig hidd el, hogy inkább aludtam volna, de eszembe jutott Viktor fiam búcsú mondata a BUD reptéren:

- Anyci, ne hagyd ki a legjobb éttermeket, az örök élmény marad... - ebben is olyan, mint Louis az apja, mindenből a legjobbat és milyen igaz, valahogy ez nem áll tőlem távol én is ezt kedvelem...

...szóval akármennyire is vonzott az ágy melege, nem hagyott nyugodni a hely atmoszférája... jól döntöttem, mert gazdagabb lettem egy egy gourmet élménnyel... talán életem egyik legkellemesebb, nyugodtabb estjét töltöttem el, ízletes, finom könnyű francia menü elfogyasztásával, amit az egyik kedvenc francia borászatom MAURIN DE MAURES rozéjával öblítettem le... Ez az ismeretség még Saint-Tropez életformám vonzáskörébe tartozott, így könnyű volt a választásom... 

 

 

... közben egy rövid filmet összeállítottam és felraktam az #ilonabarnabiphotonews instagram oldalamra... Ezt a vacsorám végeztével megmutattam Chef Michel Puren és Malika Puren az étterem tulajdonosainak... arra gondoltam, hogy ezzel köszönöm meg a remek estét, amit nekik köszönhettem. Örömhullám vonult át az ódon falak között és ezzel kezdetét vette a barátkozásunk, még a kedvencük is hozzánk csatlakozott... így lettem gazdagabb egy olyan történettel, hogy nagyon boldogok, hogy megőrizhetik és továbbvihetik Jean Claude Brialy színész, rendező hagyományát, aki 40 évig tulajdonosa volt ennek az étteremnek és itt megfordult szinte minden híresség abból a korból, ha a falak suttogni tudnának rengeteg történetet mesélnének...Nagy ajándéknak érzik, hogy az otthonukat is itt tudták ebben a környezetben az egyik legjobb kerületében Párizsnak a ház fenti emeletén kialakítani... kell ennél szebb, szerintem EZ MINDEN! 

#ilonabarnabiphotonews

 

 

L'Orangerie rövid története:

1969-ben Claude Chabrol mozijának „Beau Serge”-je, az úriemberekre vágyó hölgyek szívtiprója, Jean-Claude Brialy színész vásárolt egy pompás kávéházat  Saint-Louis szigetén és egy mesebeli étteremmé alakította át. A L'Orangerie de Brialy egy sikeres, divatos étterem, ahol az új világba belefáradt ősidők néhány hercegnője bágyadtan betévedt. Mások, nemzetközi sztárok szeretik könnyedén álcázni magukat ezért törzshelyük lett: Marlène Dietrich, Warren Betty, La Callas és Marlon Brando. A rue Saint-Louis en l’Île 28. szám alatt található Orangerie-t most Orangerie Parisnak hívják. A hely megőrizte finom környezetét, számos utalással a mozira és a hely egykori tulajdonosára: az elegáns Jean-Claude Brialy színészre!

 

*

 

L'ORANGERIE

28 rue Saint-Louis en l'Île dans le 4ème arrondissement de Paris

 

RÉSERVATION

En 1969, le “Beau Serge” du cinéma de Claude Chabrol, le tombeur de ces dames désireux des messieurs, le bien nommé Jean-Claude Brialy achète un bougnat café charbon sur l’île Saint-Louis et le transforme en restaurant de conte de fée.

L’Orangerie de Brialy est une réussite de restaurant mondain où se sustentent, languissantes, quelques duchesses des temps anciens fatiguées du monde nouveau.

D’autres, des stars internationales, aiment s’y camoufler en toute simplicité : Marlène Dietrich, Warren Betty, La Callas, et Marlon Brando.

Au 28 rue Saint-Louis en l'Île, l’Orangerie se nomme désormais l’Orangerie Paris.

L’endroit a gardé son cadre délicat avec de nombreuses références au cinéma et à l’ancien propriétaire des lieux : l’élégant Jean-Claude Brialy !

Ki volt Jean-Claude Brialy? 

Jean-Claude Brialy Aumaleban született, Francia Algériában, a mai algír földön elhelyezkedő Sour El-Ghoziane-ban, 1933. március 30-án. Apja a francia hadsereg katonája lett, ezért Jean-Claude családjával 1942-ben Franciaországba költözött, majd 1954-ben egyedül ment Párizsba, hogy színész lehessen.

Filmes karrierjét 1956-ban kezdte az Elena és a férfiakban. A következő években olyan alkotásokban csillogtatta meg tudását, mint a Fevonó a vérpadra, A szép Serge, a Szeretők, a Christine, az Unokafivérek, a Négyszáz csapás, Az iskola útja, a Vagányok éjszakája, a Szerelemmel látni, a Híres szerelmek, a Magánélet, a Chéri, melynek címszereplője volt, az Arsene Lupin, Az ördög és a tízparancsolat, a Svéd kastély és a Férifvadászat. 1964-ben a Tonio Kröger főszereplője volt, 1967-ben Sergeként láthattuk az Annaban és Cajellaként A Vatikán hadműveletben. 1972-ben Paul Kastnert játszotta A halott asszony visszatérben. 1976-ban Brumairet alakította a Tojásrántottában, Pierre Bizetet A szentévben és Waltot a Baroccoban. 1979-ben feltűnt Az úszómesterben és a Bobo Jaccoban. 1985-ben A csitri Samje volt, 1990-ben közreműködött a Kutyaparadicsomban.1996-ban René Sandre bőrébe bújt az Árnyjátékban. Utolsó munkája 2007-ben volt a Monsieur Maxben. 2007. május 30-án halt meg. (forrás!)

©LADURÉE, HA PÁRIZSBAN JÁRSZ KIHAGYHATATLAN! * BIPHOTONEWS 5* Ajánlásával!

 

LADURÉE ORLY PARIS

Ladurée Orly Paris © BIPHOTONEWS #ilonabarnabiphotonews

p.s... Párizstól elbúcsúzni mindig szomorú, de egy reggeli a Ladurée-ben az Orly repülőtéren egy hatalmas kulináris élmény, boldogság és megkönnyíti a távozást! Itt megismerheted az igazi macaron ízvilágát, ami felülmúlhatatlan.  A zöld, cukrozott mandula darabokkal megszórt pain au chocolat hihetetlenül finom, szétolvadt a szájban és együtt a capuccinóval, aminek a habos tetején a Ladurée logója látható belevésédik örökre a szép emlékeid közé. Kihagyhatatlan! A helyszín elegáns hűen tükrözi a minőséget a kedves, figyelmes kiszolgálással, egyszerűen fantasztikus és az ár korrekt! Merci beaucoup! BIPHOTONEWS 5* ajánlásával!

 

LADURÉE ORLY PARIS © #ilonabarnabiphotonews

© ANNIE ERNAUX AND PHOTOGRAPHY EXPO MEP PARIS (2022 NOBEL PRIZE)

 Annie Ernaux Irodalmi Nobel Díjat kapott 2022-ben

A francia írónő eddig 23 könyvet jelentetett meg, magyarul két regénye és két kisregénye olvasható: az Évek, Az árulás, az Egy asszony és a Lánytörténet. 

— Annie Ernaux and Photography celebrates the close relationship between photography and the writing of Annie Ernaux, winner of the Nobel Prize for Literature in 2022, through texts from her book Exteriors (Journal du dehors), 1993, and photographs from the MEP collection. The exhibition is the product of a residency conducted by the curator and writer Lou Stoppard in April 2022, which focused on using the MEP collection as a catalyst for new research and for linking photography to other mediums. (Forrás!)

Galleries

28.02.2024
26.05.2024

5/7 rue de Fourcy
75004 Paris
+33 (0)1 44 78 75 00

Wednesday and Friday 11 am – 8 pm
Thursday 11 am – 10 pm
Weekend 10 am – 8 pm
(Only for MEP members
on Sunday 10 am to 11 am)
Closed Mondays and Tuesdays

 

*

Anders Olsson, a Nobel-bizottság egyik elnöke azt nyilatkozta, az idén 82 éves írónő műveiben „különböző nézőpontokból és következetesen vizsgálja az élet nagy kérdéseit, bemutatja, milyen egyenlőtlenségek jellemzik a társadalmat, legyen szó nemekről, nyelvről vagy társadalmi rétegekről.”

Olsson jellemzése szerint az írónő őszintén hisz az írás felszabadító erejében:

„Munkája megalkuvást nem ismerő, közérthető és letisztult nyelvezetű. Hatalmas bátorsággal és éleslátással tárja fel a különböző társadalmi rétegek gyötrelmeit, írja le a szégyent, a megaláztatást, a féltékenységet vagy az arra való képtelenséget, hogy szembesüljünk magunkkal: kik is vagyunk valójában – mindeközben pedig valami csodálatraméltó és maradandó dolgot hoz létre.”

*

Annie Ernaux 1940 szeptember 1-jén született egyszerű munkáscsalád gyermekeként. A rouen-i, majd a bordeaux-i egyetemeken tanult pedagógusnak; 1971-ben modern irodalomból szerzett diplomát. Hazájában az egyik legjelentősebb kortárs írónak tartják, világszerte egyre népszerűbbek az önéletrajzi ihletésű könyvei. Proust, Jean-Paul Sartre és Simone de Beauvoir nagy hatással voltak az életművére. Művei nem fikciós regények, sokkal inkább önéletrajzok – számára az irodalom elsősorban önvallomás. (forrás!)

web

 

©RICHARD ROGERS ANGOL ÉPÍTÉSZ * Paris Pompidou * #ilonabarnabiphotonews

 Richard Rogers 

(1933-2021)

... was born in Florence, Tuscany, in 1933 into an Anglo-Italian family. His father, William Nino Rogers (1906–1993), was Jewish, and was the cousin of Italian Jewish architect Ernesto Nathan Rogers. His Jewish ancestors moved from Sunderland to Venice in about 1800, later settling in Trieste, Milan and Florence. In October 1938, William Nino Rogers came back to England, having fled Fascist Italy and anti-Jewish laws under Mussolini.

BIPH'ART
Pompidou Paris 2020
Richard Rogers
download 

"Kortárs építészet egyik zsenije, Richard Rogers (1933-2021), az építészek Oscarjának tartott Pritzker-díj 2007-es kitüntetettje szombaton, nyolcvannyolc évesen hunyt el londoni otthonában."

Legnagyobb sikerét – és egyben a legnagyobb felhördülést – a Pritzkert 1998-ban átvett Renzo Pianóval (1937-) együtt, a párizsi Pompidou központtal érte el. (Forrás!)

p.s... Richard Rogers angol építész nevéhez fűződik többek között a Pompidou Párizsban... ahogy lapozgattam ma az archív felvételeim között találtam néhány felvételt a Pompidou épületéről, amit 2020-ban lefagyasztottam az egyik utam során... majd előkerült az életrajza a világ egyik legtehetségesebb építészének, elidőztem felette... gondoltam megmutatam neked...

BIPH'ART

Richard Rogers * Pompidou Paris ( 2014 11 24)

Photo: Ilona Barna

... egyik éjjel, ahogy ott sétálgattam a hatalmas vastömbök alatt félelmetes volt, de egyben le is nyűgözött az a precizitás, ahogy összeilleszkedtek... ez az egyik részlete az épületnek, ami igazán különleges volt számomra, előtte nem találkoztam ehhez hasonlóval...

A megfizethető otthonokért, autómentes városokért, illetve fenntartható épületekért küzdő, 1991-ben II. Erzsébet által lovaggá ütött tervező életpályája tökéletesen mutatja, hogy a modern építészetnek egyáltalán nem kell hidegnek lennie, és képes lehet arra, hogy annak nézőiből, illetve mindennapi használóiból érzelmi reakciót váltson ki, sőt, kapcsolatot is létesítsen velük – írja a New York Times nekrológja.

#ilonabarnabiphotonews