— Annie Ernaux and Photography celebrates the close
relationship between photography and the writing of Annie Ernaux, winner
of the Nobel Prize for Literature in 2022, through texts from her book Exteriors (Journal du dehors),
1993, and photographs from the MEP collection. The exhibition is the
product of a residency conducted by the curator and writer Lou Stoppard
in April 2022, which focused on using the MEP collection as a catalyst
for new research and for linking photography to other mediums. (Forrás!)
Anders Olsson, a Nobel-bizottság egyik elnöke azt nyilatkozta, az idén 82 éves írónő műveiben „különböző
nézőpontokból és következetesen vizsgálja az élet nagy kérdéseit,
bemutatja, milyen egyenlőtlenségek jellemzik a társadalmat, legyen szó
nemekről, nyelvről vagy társadalmi rétegekről.”
Olsson jellemzése szerint az írónő őszintén hisz az írás felszabadító erejében:
„Munkája megalkuvást nem ismerő, közérthető és letisztult
nyelvezetű. Hatalmas bátorsággal és éleslátással tárja fel a különböző
társadalmi rétegek gyötrelmeit, írja le a szégyent, a megaláztatást, a
féltékenységet vagy az arra való képtelenséget, hogy szembesüljünk
magunkkal: kik is vagyunk valójában – mindeközben pedig valami
csodálatraméltó és maradandó dolgot hoz létre.”
*
Annie Ernaux 1940 szeptember 1-jén született egyszerű munkáscsalád
gyermekeként. A rouen-i, majd a bordeaux-i egyetemeken tanult
pedagógusnak; 1971-ben modern irodalomból szerzett diplomát. Hazájában
az egyik legjelentősebb kortárs írónak tartják, világszerte egyre
népszerűbbek az önéletrajzi ihletésű könyvei. Proust, Jean-Paul Sartre
és Simone de Beauvoir nagy hatással voltak az életművére. Művei nem
fikciós regények, sokkal inkább önéletrajzok – számára az irodalom
elsősorban önvallomás. (forrás!)
... was born in Florence, Tuscany, in 1933 into an Anglo-Italian family. His father, William Nino Rogers (1906–1993), was Jewish, and was the cousin of Italian Jewish architect Ernesto Nathan Rogers. His Jewish ancestors moved from Sunderland to Venice in about 1800, later settling in Trieste, Milan and Florence. In October 1938, William Nino Rogers came back to England, having fled Fascist Italy and anti-Jewish laws under Mussolini.
"Kortárs építészet egyik zsenije, Richard Rogers (1933-2021), az építészek Oscarjának tartott Pritzker-díj 2007-es kitüntetettje szombaton, nyolcvannyolc évesen hunyt el londoni otthonában."
Legnagyobb sikerét – és egyben a legnagyobb felhördülést – a Pritzkert 1998-ban átvett Renzo Pianóval (1937-) együtt, a párizsi Pompidou központtal érte el. (Forrás!)
p.s... Richard Rogers angol építész nevéhez fűződik többek között a Pompidou Párizsban... ahogy lapozgattam ma az archív felvételeim között találtam néhány felvételt a Pompidou épületéről, amit 2020-ban lefagyasztottam az egyik utam során... majd előkerült az életrajza a világ egyik legtehetségesebb építészének, elidőztem felette... gondoltam megmutatam neked...
BIPH'ART
Richard Rogers * Pompidou Paris ( 2014 11 24)
Photo: Ilona Barna
... egyik éjjel, ahogy ott sétálgattam a hatalmas vastömbök alatt félelmetes volt, de egyben le is nyűgözött az a precizitás, ahogy összeilleszkedtek... ez az egyik részlete az épületnek, ami igazán különleges volt számomra, előtte nem találkoztam ehhez hasonlóval...
A megfizethető otthonokért, autómentes városokért, illetve fenntartható épületekért küzdő, 1991-ben II. Erzsébet által lovaggá ütött tervező életpályája tökéletesen mutatja, hogy a modern építészetnek egyáltalán nem kell hidegnek lennie, és képes lehet arra, hogy annak nézőiből, illetve mindennapi használóiból érzelmi reakciót váltson ki, sőt, kapcsolatot is létesítsen velük – írja a New York Times nekrológja.
p.s... felejthetetlen találkozás volt ez számomra, majdnem "tête-à-tête" 2019-ben, legalábbis én úgy éltem át... a #bakancslistamon ezzel az utólsó kérésem is kipipálásra került... sosem felejtem azt a hatalmas vihart a L'Esterel vöröskő, vulkánikus hegység (#photoprodownload) kanyargós útján a SMARTOM-ban Cannes felé, majdnem visszafordultam... hivatalos rendezvényre voltam hivatalos Madleine Couture Monaco szervezésében... ezt az időjárás viszontagsága miatt lekéstem gondolhatod... kicsit bánkódtam, de mint tudjuk mindennek oka van így ez nem sokáig tartott nálam... hamár így alakult, irányt váltottam és a Croisette forgatagában áttörtem magam a Palais des Festivals et des Congreseseményére a 72.film fesztivál aznapi ceremóniájára, a filmcsillagok felvonulására... ugy sem hinnéd el, hogy nem néztem meg a műsorfüzetet, mert a célom nem ez volt... meglepődtem, amikor Jean-Paul Belmondo után a másik kedvenc francia színészem Alain Delon megjelent Anouchka leányával a vörös szőnyegen... meghatódottságomban, gondolhatod potyogtak a könnyeim és, csak néhány felvételt kaptam el, átadtam magam a személyes élménynek... ezt néha megengedtem magamnak 2006-tól, mióta a fényképezőgép másik oldalára kerültem, amikor igazán olyan élményben, találkozásban volt részem, amit gyerekkorom óta vártam... ez is közéjük tartozott... egy pillanatra megálltak szokás szerint a lépcsősor közepénél, hogy a bámészkodó rajongói tábornak is jusson egy kis morzsa a pompából, Decimus Iunius Iuvenalis .. majd egy alig észrevehető pici, elbizonytalanodott botlása Alain Delon-nak, ahogy megfordult és indult volna felfelé, Anouchka aggódó arca, segítő kezeinek utána nyúlása éreztette, nekem mindenféleképpen, hogy valami nincs rendben... rá kéthétre agyvérzést kapott... hosszú évekig nem volt hír róla, majd megjelent ma egy cikk (2021.06.18), hogy 2021. julius 01-én a TV5 Monde Cyril Viguier újságíró műsorában «Alain Delon face au monde» megjelenik a nyilvánosság előtt, gyógyulása után először... ezután a kicsi kitérő után vissza a Croisette forgatagába ... hatalmas tapsviharban vonult be a Palotába és vette át a tiszteletbeli Arany Pálma díjat... lehetett érezni körülöttem, hogy mindenki rajongott, meghajolt a francia filmcsillag előtt... a tömegtől nem jutottam a közelébe a megszokott helyemre, így a fotók és a rövidfilmem csupán egy kedves emlék maradt számomra...akkor ott, nem lehetett még sejteni sem, hogy ez lesz az utólsó Cannes Film Fesztivál a Kongresszusi PalotaCroisette sétányán a világjárvány előtt, maszk nélkül, szabadon a több ezer rajongói tábor ölelésében ...
p.s... Port de Saint Tropez, France... January 31, 2021/vasárnap 12,34h ... mimosa, csokitorta illatával keveredve Melody Gardot lágy kellemes hangjával érzésben talán hasonló, mint az ölelésed volt réges régen... egy pillnatra úgy tűnik.., itt vagy velem... vállamat átöleled, halványan megborzongok, alig érezhetően...
2016-ban próbáltam kifesteni magamból azt a nagy mély fájdalmat, amit akkor éreztem először életemben Gyöngyösön a kórházban, ahogy ott álltam/álltunk az ágyad mellett... egy múlhatatlan örökké valóságnak tűnt, ahogy lassan távozott a "LELKED" ... - ez a festményem erről szól ... Fotó: 2021. január 31. Port de Saint Tropez, France #ilonabarnabiphotonews
Rem Koolhaas holland építész. 1975-ben alapította meg három munkatársával az Office for Metropolitan Architecture elnevezésű irodáját. Az 1978-as Delirious New York: a retroactive manifesto for Manhattan című munkája tette világszerte ismertté, mely azóta a kortárs építészet alapművei között van számon tartva. (forrás!)
Conceived by architect and urbanist Rem Koolhaas and Samir Bantal, Director of AMO, the think tank of Koolhaas’s Office for Metropolitan Architecture (OMA), Countryside, The Future is an exhibition that investigates topics such as climate change, migration, preservation, and evolution. In this video, discover the original research, global collaborations, and innovative exhibition design behind this unparalleled exhibition that has transformed the Guggenheim Museum’s iconic rotunda. (forrás!)
Remment Lucas Koolhaas, plus connu sous le nom de « Rem », est né en 1944 à Rotterdam. Il passe quatre ans de son enfance en Indonésie, où son père, Anton Koolhaas, écrivain, critique de cinéma et directeur d'une école de cinéma en Hollande, avait été invité à diriger un nouvel institut culturel.(forrás!)
p.s... az építészet, a gyönyörű világunkban számomra az egyik olyan lenyűgöző látvány, amivel nem tudtam betelni sosem utazásaim során... megjegyezném halkan, az én életemben volt olyan szakasz, amikor gondtalanul utazhattam... itt azért sejted, hogy mire gondoltam... 2006. év óta a Canon fényképezőgépem társult hozzám Viktor fiamnak köszönhetően... ez a fotózási mániám már gyerekkoromban elkezdődött egy műanyag fényképezőgéppel lehettem vagy 5 éves... anyumtól kaptam erre pontosan emlékszem... amit, ha megnyomtam erősen, mintha exponálnék, hatalmas vízsugár borította be a velem szemben lévőnek az arcát, kacagtunk ezen....azt gondolom így utólag, hogy csak nekem lehetett viccesebb... különös, hogy bevillant ez a múltamból... eddig azt hittem, hogy elfelejtettem teljesen az életemnek e szakaszát... a pihent agyam dolgozott magától... kapott egy impulzust, ami beindította és máris pörgött előttem... erre még rásegítettem a fotóimmal, filmjeimmel... a belefektetett energiám úgy éreztem kezd visszatérülni, máris megérte, nekem biztosan!... azért tudod, így utólag sajnálom, hogy nem előbb kezdődött ez a pro. fotózási őrületem, de még így is temérdek élményem került lefagyasztásra és maradt még a tarsolyomban... csak, hogy tudd a fotógalériám egy kattintással itt elérhető!...folyamatos a feltöltés térj vissza, ha kedved, időd engedi...jelenleg a mai nap állása szerint 16137! / Youtube Csatornám meg itt!vagy Ajándékozásban elakadnál azt meg itt ...!
... mai nap reggelén *REM* építész jóvoltából, ne keverd össze az *R.E.M* kedvenc együttesemmel, visszavitt a gyerekkoromba egy kis kitérővel New York városába...
...2006. év ősz: GUGGENHEIM Múzeum New York, ahogy ott álltam az épület előtt földbe gyökerezett a lábam, ámulatba ejtett a formája, stílusa... a kiállitásokat is itt őrzöm a gondolataim mélyén, felejthetetlenül... különösen Kandinszkij egymásra festett vonalai, majdJackson Pollock pacnijai előtt töltöttem több órát, elvesztem a labirintusaik között... akkori társam türelmének határát súroltam, de a végén megjegyezte, hogy nem bánta meg ezt a kitérőt életében és megköszönte!.., de nálam ez "vízválasztó" volt, nem fejteném ki jobban, csak annyira, hogy itt meg is szakadt az a bizonyos érzelmi kötődésem iránta... azért annyit elmondanék, hogy sosem ismertem volna meg azt a várost ennyire alaposan, mint akkor neki köszönhetően ... kiemelve itt a több kilométeres napi gyalogtúrákat a város utcáin, főleg vasárnap, mert akkor minden üzlet zárva volt ... NEW YORK és az akkori kalandjaim úgy összességében, őszintén mondhatom hasonlóan hatott rám, mint Párizs az imádott városom, kiemelve a Louvre, Grand Palace épületeit, kiállitásait ... ide sorolnám még az Eiffel Torony gigantikusságát, amit 1889. évben rendezett világkiállításra Gustave Eiffel mérnök tervezett ...úgy gondolták, mert akkor még megtehették, hogy utána le is bontják... milyen jó, hogy átértékelték ezt ... meghagyták az utókornak!... vajon "MI" meghagyunk hasonló értékeket, ezen most hosszan elgondolkoztam... remélem IGEN! #ilonabarnabiphotonews
Violence erupted in Paris on Saturday for the second consecutive weekend at a mass protest against a new security law, with demonstrators clashing with police, vehicles set alight and shop windows smashed.
French fashion designer Emanuel Ungaro, who described himself as a "sensual obsessive", has died in Paris at the age of 86, his family told AFP on Sunday.
Ungaro, who retired from fashion in 2004, died on Saturday after two years in a “weakened” state of health, a family member said.
He was born in Aix-en-Province in southern France in 1933 to a family of Italian immigrants, and moved at the tender age of 22 to Paris, where he was trained by Spanish couturier Cristobal Balenciaga before launching his own label nine years later. (forrás)
Congratulations<3 Breznay Pál Painter Exposition á Paris Galerie Etienne de Causans BIPHOTONEWS: barna-ilona.wix.com/biphoto p.s. ... Il est honorable que BIPHOTO puisse être présent dans le catalogue ... merci! Megtisztelő, hogy BIPHOTO is jelen van a katalogusban! Köszönet!
On 15 April 2019 around 6:50 p.m., a fire book out in the Notre-Dame Cathedral in Paris.
The roof of Paris’ Notre Dame Cathedral collapsed as a massive fire ripped through the structure on Monday, days before Easter. As of Monday afternoon, the spire of the cathedral had fallen, and the fire had spread to one of its rectangular towers.