©KEDVENC SZÍNÉSZ SOROZATOMBÓL 2021. ÉVBEN ELSŐKÉNT KEANU REEVES KATONA PORTRÉJA MEGIDÉZTE...

KEDVENC SZÍNÉSZ SOROZATOMBÓL 2021. ÉVBEN ELSŐKÉNT KEANU REEVES...
(forrás!)

(a könyvemből részlet)

p.s... remélem jól emlékszem vissza 2012-ben a RONIN 47 forgatása volt Magyarországon ... egyik délután akkortájt a FOUR SEASON HOTEL Budapest kávézójában találkoztunk személyesen először... rövid időn belül kétszer is... gondolhatod, hogy kaptam a fülest, hogy oda kell mennem... finoman fogalmazok akkor, ha azt írom, hogy lebénultam teljesen a találkozástól...számomra ez hatalmas élmény volt... úgy nézhettem ki, mint akin a -20 fok simán áthajtott ... még a csontjaim zörgését is hallottam... dermedten ültem a kávém fölött és megigézve bámultam az előttem játszódó jelenetet, ahogy Keanu Reeves felolvasta a másnapi szerepét a társának... erről kattintottam is egy amatőr felvételt a kicsi Canon fényképezőgépemmel a pro. gépet nem mertem elővenni... akkor még bátortalan voltam ezen a téren... idétlenül vakuztam is egyet zavaromban... erre felkapta a fejét és nézett a fényforrás felé... de én akkorra már beborultam szinte a csészém aljáig... azért félszemmel láttam, hogy megnyugodott, hogy nem vérszívó paparazzi... hát tudod én ott, ha láthatatlanná tudtam volna magamat formálni, hát nem bántam volna... a pincér oda is jött az asztalomhoz és kedvesen közölte:

- Nem szeretné, ha a vendégét megsérteném azzal, hogy lefotózom... erre én:

- Bocsánat, de csak a vakut próbáltam ki nem gondoltam, hogy baj lesz belőle... látja a táskámban a profi gépemet, ha akartam volna, akkor azt használom... erre ő:

- Köszönöm és további kellemes délutánt... - lassan távozott az asztalomtól... 

... kis idő múlva fizettem és a távozás mezejére léptem, de nehogy azt hidd, hogy ellenkező irányban mentem a kijárat felé... nem pontosan Keanu Reeves mellett haladtam el és amikor odaértem megérintettem a vállát és halkan mondtam egy ..:

- Nice to meet you - rám nézett, jobban mondva bele a szemembe erősen és visszaköszönt...

- Hello! - és érezhetően fel akart állni, de meggondolta magát...

Én meg gyorsan távoztam és fellélegeztem mikor kiértem a hotel elé... dühös voltam magamra, hogy ilyen idótán viselkedtem...

... a második találkozásunk helyszíne szintén ugyanott... egy kerekasztalnál ült filmes társaságával... mikor meglátott, a szeme megakadt rajtam és, mint a filmjeiben láttam már a döbbenet is ugyan olyan volt... én meg mondanom sem kell, hogy nem reagáltam valami jól megint... leültem ugyan ahhoz asztalhoz, mint az első találkozásunkkor... bíbelődtem a cuccaimmal, mint akinek az a fontos... hát tudod milyen dühös voltam magamra később, elég lett volna egy halvány mosoly, ami pontosan egy üzenettel felért volna, hogy ...

- OK! Én is emlékszem... nekem is megmaradt örökre ...

...ezeket a találkozásokat évekig, sőt mai napig hordom a szívem csücskében... a fotót próbáltam most megkeresni itt a neten, de úgy látszik az idő vasfoga eltüntette... majd talán később felrakom ide...ha megszűnik ez a francia karanténom biztosan megtalálom a BIPHOTO STUDIO BUDAPEST archív felvételei között... 

...a fenti katona portré, amikor megláttam előhívta a múltamból a fenti történetet... bocs, hogy kölcsönvettem... köszönöm... #ilonabarnabiphotonews

(a linkekre feltétlen egy kattintást!)

BIPHOTO PORTRAITS