(#mindenokici jelmagyarázat: Nagyi hívott gyerekkoromban ici-nek / OK = rendben / minden = minden / de semmi sincs rendben azt érzem...)
p.s. ... ismét beigazolódott, hogy a fotózás... filmezés... photók... filmek, archíve anyagok örömöt adnak, nem is akármilyen boldogságot... jelen esetben az ÉLET érzését, hangulatát, ami most eltűnt a földről ... itt vagyok beszorítva nyugodtan írhatom, hogy a négyfal közé ... 2020. március 15-e óta Saint Tropez Franciaország kikötőjének egyik régi sorházának lakása lett az otthonom... nem panaszkodás képpen mondom, jól vagyok... élem az életem úgy, mint eddig hat éve már itt ezen a helyen, amióta a fényképezést választottam élettársamul... ez most viccesen hangzik így leírva, de ez valójában nem annyira az... viszont az is biztos, hogy ez a hivatás nem igazán tűri meg a társas viszonyt...
"Susan Sontag híres hasonlatával élve olyan, mint a vadászat: a fotós lesben áll gépével, hogy elkapja a pillanatot. Fontos, hogy pontosan tudja, mit keres és, ha megtalálja, tudja rögzíteni azt. Az elkészült fénykép, mint műalkotás ugyanis nemcsak a külvilág dokumentuma, hanem főleg arról az egyénről szól, akinek objektívjén keresztül belelátunk az életbe egy város életébe, a világba."
... 2006. évtől számítom a tanulási időszakomat a fotográfia terén... az a tapasztalatom, hogy ez végtelen, ha egyszer belesodortad magad, nincs megállás... amikor éppen a fényképezőgépem mögött vagyok, sosem gondoltam arra, hogy a szeretteimet, az életemben történő eseményeket, főleg a társasági életet, mozit, színházi előadásokat, koncerteket, partykat, születésnapokat, fesztiválokat, elmúlást, tájakat a világból, ahol eddig jártam, kalandjaimat, szerelmeket, majd egyszer így nézem vissza, egyedül négyfal között ... és emlékezem... így tudok csak benne lenni az élet, életem forgatagában, családom, emberek között... furcsa, szokatlan érzés, kicsit elszorul a torkom, de azt gondolom nem lesz ez mindig így... az élet megy tovább... mennie kell... de talán másképpen, mint eddig... amiben biztos vagyok...
... látom a Facebook oldalon sokan játékokat találtak ki, hogy elüssék az időt és erőt adjanak... zenészek élőben otthonról szórakoztatnak, másképp erre most nincs lehetőség...szívesen bennevagyok én is ebben, elidőzöm felettük és mulatom az időt...
...anélkül, hogy sokat töprengtem volna azon, hogy mi lenne az, ami igazán lekötne és örömöt adna talán másoknak is, ennyi temérdek szabadidőben, jött az az ötletem, hogy mától 2020. március 28-tól, a karantén 13. napjától én is elindítok egy játékot... a tizenhárom nekem a szerencse számom, így biztosan rossz nem lehet, idáig mindig bevált...
...Csengének, Évike nővérem Erika leányának születésnapja van ma, átküldtem neki egy rövidfilmet, amit a Nagyapja Miklós ihletet, akkor még nem tudtam, hogy ez miért is készül, habár volt egy sejtésem...
... itt ülök, néha kinézek és elém tárul a kikötő szépsége... próbálom a gondolataimat, a fotókkal rendszerezni, amiből kizökkent egy hang az utcáról... majd felállok a Macbook-om mellől, kilépek a teraszomra ... látom, hogy talpig zöld színű védőruhában, maszkban az arcán egy férfi hangosan üvöltözik...
- Melyik hajón van ?... nem találom ?... - (francia nyelven, de jobbnak látom most legyszerűsíteni és magyarra fordítottam) ... a mellettem lévő szomszéd szintén kijött a teraszára...
- Mi történt ? - kérdezem Tőle... - azt gondoltam, hogy valaki besokalt a bezártságtól és megbolondult...
- Egy hajót keresnek, ahol egy Covid-19 beteg van, de nem találják... - jött a válasz...
- Ez biztosan csak cirkusz - gondoltam először, itt sokszor kitalálnak valamit azért, hogy érdekesebb legyen a helyzet - majd látom, hogy pontosan a teraszommal szemben a védőmaszkos eltűnik egy kicsi hajóban, ami itt dekkol a ház előtt... izgatott hangok ... rendőrségi majd mentőautó érkezik...
... nem kell kimennem az utcára, a NAPI ESEMÉNYEK ... AZ ÉLET, A HALÁL, ELŐTTEM JÁTSZÓDIK... sokkol a nylonba becsomagolt test látványa...
... mindeközben automatikusan teszem a dolgom, ami évek óta belém ivódott, azt tudom pontosan, hogy nem szeretném visszanézni... egyedül semmiképpen sem... itt vagyok a világ közepén egy csodálatos helyen, ahol halál a társaságom...
ALAIN DELON
... MA 2020. MÁRCIUS 27-E VAN... AKKOR A FENTI DÁTUM A CIKKBEN ... ? ...
... a WIKIPÉDIA sem jelezte még ...
p.s. ... 2020. március 27-t írunk, a szomorú hírre ma figyeltem fel... a fenti cikk szerint, holnap várható az a nap, ami már 26-a óta kering itt a neten... számomra örökké itt marad, nemcsak a 2019. évi cannesi film fesztiválon történt személyes találkozásunk miatt... Béke legyen Vele bárhol is van...
... reggel nagyon rossz álomra ébredtem... kinéztem a terasz ajtaján ... a kikötő felett még szürke felhők tornyosultak... semmi mozgás az utcán... a levegő lehült.., de ahogy a nap első sugarai kibújtak árasztotta melegét... hamarosan megnyugtató hírt kaptam Viktor fiamtól, küldött egy rövid filmet, Budapesten / Budán esik a hó... 2020. március 23-t írunk, de most ennek az időjárásnak örülök, a hópihék megtisztítják a levegőt... 'Holle Anyó' #segítőkeze megrázta a dunyháját ...
... toporgok otthon, hogy vajon 19h-tól van a kijárási tilalom este vagy 20h-tól... aztán elindultam lesz, ami lesz, de nem maradhatok vörösbor nélkül ... biztos tipp, hogy elnyomja az erejét a COVID-19 -nek, ha lefekvés előtt iszol egy pohárral... tavaly, amikor két hónapig köhögtem fulladásig és egy orvos sem tudta, hogy mi a bajom, vajon mitől lehet, azt gondolom az mentett meg, hogy még a vénámban is vörösbor folyt... nem beszélve arról, hogy amikor az összes orvos azt akarta, hogy nálam is otthon patika legyen mindent felírt, akkor én töröltem ezeket, eszemba jutott Nagyi mit csinált annak idején, feltett egy fazék vizet, tett bele egy marék sót ... mikor felforrt rányomta a fejem és letakarta egy törülközővel, fulladásig szinte... na ez használt... nemcsak gyerekkoromban, hanem tavaly is... ezek a gondolatok járnak a fejemben egy méteres szélességű utcán sietve a Place des Lices felé, mert láttam ma, hogy csak ott van nyitva a SPAR... kifordulok a La Tarte de Tropezienne előtt és féllélegeztem, tényleg nyitva volt... bemegyek most rendesen a bejáraton, mert úgy általában eddig mindig a kijáraton mentem be, de ezt is, csak ma vettem észre... nézegetem a Gerlinea termékeit, elő varázsolja 1995-t, amikor ezt a terméket importáltuk K.Ildikóval, barátnőmmel, hogy fogyjanak a magyarok, de olyan drágán tudtuk a terméket piacra dobni, mert ugye jó térmék volt és nem az akamu olcsófajta ami semmire sem jó, hogy nem volt könnyü piacot találni, de nem panaszkodom... jól kijöttünk belőle, igaz többet dolgoztam, mint amit kellett volna, de elinditotta az új életemet válás után... kitekintek az üzlet elé, visszatértem a jelenbe, látom, hogy a kasszában ülő talán a városban az egyetlen dolgozó lehajol a zöldséges pult alá és előhúz egy füves cigit és rágyújt... jól ismerem a fajtáját, volt időszak mikor rendesen küzdöttem ellene... határozottan mondhatom, hogy az ellensége voltam... de idővel itt is engedékenyebb lettem, mert olvastam mostanában róla, hogy tulajdonképpen gyógyszer is lehetne... na ennyit erről... aztán most azt gondolom, hogy tökéletesen igaza van ennek a pasinak itt ülni napi 12 órát nem embernek való, ezt nem is lehet elviselni másképpen, csak úgy néha berózsaszínezzük egy kis fűvel... majd ezzel a gondolattal azonnal fordulok jobbra, mert valaki belépett és nem akartam vele nagyon egylevegőt szívni... közben leemelten a pultról egy nápolyis szimpatikust és rohantam tovább... a borok fölött elidőztem, jót akartam venni, de nem drágát... egy POMEROL-t sikerült kézbe vennem, valahogy sosem tudok a legolcsóbb után nyúlni... hajdanán a '90-es évek elején a Vereckén Budán a házunk pincéje tömve volt jobbnál jobb Bordeaux-i borokkal, a gyerekem apja örömében, mikor megszületett fiunk megvette az 1986. évjárat összes borát szinte... ebből halvány maradvány még látható, lassan muzeális értéküek ... végül Cotes du Rhone ARMOIRES 2018-as évjárat mellett döntöttem... pont árban a negyede volt a másiknak, de láttam, hogy kiváló bor lehet... a kasszás fiú megdicsért, ragyogó szemmel, hogy jót választottam és hozzá a nápolyi is a legjobb... Ő ezt pont egy másodperc alatt tünteti el... ezen röhögtünk... eddig még sosem volt időnk beszélgetni, hát sok mindenre jó ez a változás, ami körülöttünk van most... később kiderült otthon, hogy jó tényleg jó választás volt... éppen majszolom a nápolyit, amikor hajókürt hosszan fütyül a kikötőben... szokatlan hangzavar, kidugom a fejem a terasz ajtón... próbálok ebben a buliban részt venni, két ujjam a számban és fütyülök egyet... mellettem a szomszéd hangosan kuncog ezen... kérdezem, hogy mi ez a kürt... mától igy jelzik a kijárási tilalmat... 20h tól TILOS kimenni!... na ezt biztosan nem fogom elfelejteni... Jó éjt kívántunk egymásnak és visszavonultam a vörös boromhoz! ... majd csöng a mobilom... kihangosítom, mint úgy általában és megtelik a szobám a
Je t'aim
hangulatával... kell ennél több ... ? EZ MINDEN!... :)
Ez volt Barna Inci
BIPHOTONEWS DIRECTEMENT DE SAINT TROPEZ
2020. március 22. 20 h
Szép álmokat mindenkinek!... az erő legyen velünk, ami Bennünk van!
... ebben hiszek, van története, de azt majd máskor írom le a lényeg, hogy ez müködött ..., nem mindenkinek van otthon sauna, ezért van erre is egyszerű, ősi megoldás... időnk , fazekunk, vizünk , törülközőnk kéznél van ... én egy evőkanál tengeri sót is beletettem, többször naponta kettő-három mély lélegzet, bentartva párpercig kb. 10-ig számolva letakart fejjel... még az arcbőrnek is kiváló... tuti kinyírja a most keringő fenevadatt...
p.s. ... Port de Saint Tropez egyik kis utcájának gourmand éttermében, barátok, vitorlázók a verseny után búcsúztatták vidáman a 2015. évi Voiles de Saint Tropez eseményét ... kiváló vacsora, provence borok, italok, tánc, nevetés és mindezt fokozta David de Nardi dijoni gitárművész, énekes kiváló zenész társaival, megidézve a régi korok világslágereit...
... érdemes odafigyelni... hallgatni a zenét, előcsalogatja a múlt szép emlékeit... most azt gondolom van erre elég sok szabadidőnk ...
fertőtlenítik, de ez mindig így volt...a motor, vízsugár hangja átszűrődik a zárt ajtókon,
ablakokon keresztül, de ez most nem zavaró...
... jó hallani a #berekedtcsendben, a régi megszokott hangokat... majd egy mozdulattal
kinyitom a Macbook-om és felcsendül a tegnapról beszorított R.E.M ...
(R.E.M együttes 1980-ban Athensban (Georgia) alakult, három évtized után
feloszlott (2011)... az egyik kedvenc együttesem, egy időben éjjel - nappal hallgattam ...)
... halvány mosoly az arcomon, egy emlékképet varázsolt elő ... hatan vagy heten ülünk mi barátnők a régi magyar modell világból Zsuzsinál a Normafa emeleti meleg szerettel felöltöztetett lakásának nappalijában lévő étkező asztala körül... jó ízüen falatozunk a Zsuzsi remekléséből, csacsogunk, kacarászunk történeteinken... pontosan ezt a dalt hallgatjuk, halványan ez a háttérzaj, rajtam kívül senkinek nem tűnt fel, nem csoda, hiszen az én kedvencem, halkan, az orrom alatt megjegyeztem, hogy ezt imádom, kinyitja a #szivcsakrat ... Zsuzsi szorosan mellettem ült, felfigyelt a zenére, láttam a feje mozdulatán, hallgatta egy darabig, majd megjegyezte... tényleg... ezt én is érzem... és halványan elmosolyodtunk ...
... így köszöntött be 2020. március 22-én reggelén a kint #megrekedtidő ... van erről közös fotónk is, remélem előkerül és felkerül ide a megjegyzésekhez...