BIPHOTONEWS EXCLUSIVE * PHOTOGRAPHY*BIPHArt * ADS * ART DECO SAINT-TROPEZ - BIPHOTO STUDIO BUDAPEST
*Photography since 2006* on the other side of the camera * My creations reflect traces of my photos and imagination, some using artificial intelligence, digital art, acrylic, canvas, paper (mixed media)* @ilonabarnabiphotonews
LE FRANCAIS SAINT-MALO
SAINT-TROPEZ, FRANCE
MARC, 14, 2020
*
Le Français était à l'origine un navire de charge baltique traditionnel. Il a été construit en 1948 au chantier naval de Svendborg au Danemark par J. Ring-Andersen, l'un des chantiers navals les plus réputés au monde, pour le compte de la Royal Greenland Trading Company.
*
A franciák eredetileg egy hagyományos balti teherhajó volt. 1948-ban a dániai Svendborg hajógyárban építette J. Ring-Andersen, a világ egyik legnevesebb hajógyára a Royal Greenland Trading Company számára.
*
EZ A FILM SAINT-TROPEZ ÖBÖLBEN AZ ELSŐ VITORLA BONTÁSÁT MUTATJA BE A NYÍLT TENGEREN
A Le Français, korábban a Kaskelot, egy háromárbocos bárka, és az egyik legnagyobb üzemben maradt fahajó.
*
COTE D'AZUR GOLF DE SAINT-TROPEZ
*
DIRECTOR OF PHOTOGRAPHY
ILONA BARNA
BIPHOTONEWS
E-mail: biphotonews@gmail.com
Web: http://barna-ilona.wix.com/biphoto
p.s... Port de Saint Tropez, 2020. március 13-t kineveztem "#ilonabarnabiphotonews" ünnepnapnak, munkaszünettel jár, mint agusztus 20... akkor még nem gondoltam, hogy ez a mai napig is tartani fog... most, ha hajó lennék az oldalamon csattanhatna egy Domperignon... ezt gondold ide persze virtuálisan, úgyis azt a világot éljük már egy ideje, nem lesz nehéz dolgod... azért lefotóztam a régi kikötő egyik mólójáról a naplementét élőben... bolyongtam a vitorlások között számomra megunhatatlan a táj és gyönyörködtem benne... ott a fenti fotómon láthatod, hogy hol ütöm el az időmet már egy éve folyamatosan... azt terveztem, hogy ezt majd előbb-utóbb megvalósítom, mert igazából itt vagyok boldog... a kényszer most megoldotta helyettem... épp ma egy éve landoltam a Nizza-i repülőtérenWizzair segítségével, majd néhány órával később Saint Tropez kikötőjében 2014. évtől a megszokott "hadiszállásomon" elhelyezkedtem... úgy volt eredetileg, hogy egy hétig maradok, mint általában... most cserben hagyott a belsőhangom, gyanakodhattam volna, de ez elmaradt... mert alig, hogy visszaérkeztem Budapestre, máris jött az e-mail, hogy várnak vissza Saint-Tropezba sürgősen... a meghívásom célirányos, időhöz, helyhez volt kötve, a Le Francais Saint Malo, (ex-Kaskelot) régi vitorlás leszervezett programjára... az izgalomtól alig tudtam aludni aznap éjjel gondolhatod... már egy órával a másnapi 9h indulás előtt ott álltam és fotózgattam a hajónál a kikötőben... lassan gyülekeztek az emberek, köztük sok ismerős a helyi lakosok közül, ritka nagy eseménynek számított... akkor még nem tűnt fel, csak a film visszanézése után, mert azt is készítettem, hogy elég sokan köhécseltek és orrukat törölgették... végülis tél vége, ez az időszak volt eddig, amikor az influenza terjenghetett szabadon az előző éveket figyelembe véve és ez természetes is volt még akkor, nem gondoltunk arra, hogy ebből különösebb nagy baj lehet... ragyogó napsütésben indultunk a nyílt víz felé, Saint Tropez kikötőjéből a Hotel Sube elől... Dániában 1948-ban építettek a Royal Greenland Trading Company számára, majd 1983-ban felújítottak a filmiparnak... sok produkcióban láthatjuk, többek között a
... A Kaskelot-ot 2018. szeptemberében vette meg Frédéric Lescure (France Armement cég) és azóta Bob Escoffier Maritime1 irányítja. 1903-1905. évben indult az első expedició az Északi Sarkra Jean-Baptiste Charcot Le Français kapitánnyal a fedélzetén... a hajó tatjában, akarom mondani dokkjában a régi filmtekercseken rögzítették... na, ez lekötötte a figyelmem, ott elveszítettem az időt...félig lekéstem a vitorlabontást... ezután történt, hogy tiszteletére átkeresztelték a hajót Le Francais névre... most röviden érintettem, hogy átérezd, hogy ez tényleg mennyire ritka pillanatnak számított, főleg az én életemben... Port de Saint Tropezból indulva először bontotta ki vitorláját a nyílt tengerren... csak úgy szerényen mondom Neked, ebben vettem én részt Budapestről, fotósként... vagy, ha akarod vissza mehetek az eredethez, jóval messzebbről érkeztem Szolnok megye egyik, akkor még kicsi falujából Jászfényszaru Zagyva part melletti Nagyszüleim nádfedeles házikójából... váratlanul érkeztem, azért írtam így, mert még nem volt itt az időm, de én már akkor is különcködtem... az időérzékemet azóta sem találtam meg... a legkisebb gond volt akkor, a nyakamra háromszor rátekeredett köldökzsinór és a kék színű arcom az oxigén hiánynak köszönhetően, de megúsztuk Anyummal, Nagyapámnak és a Palkovicsné bábaasszonynak köszönhetően... Hortáber doktor jóval ezután érkezett, nyugtával dícsérte a napot, mindenki életbe maradt és rányomta a pecsétet a születési bizonyítványomra... abban az időben a mentőt vagy hasonlót felejtsd el, még gondolatban sem volt... Nagyikám, az elmondásokra hagyatkozva, csak sápadozott, hol az egyik székre ült le, hol a másikra ijedtében... pillanatok alatt lepergett előttem, ahogy ott álltam a sugárzó napfényben a hajó fedélzetén és öröm, büszkeség járta át a lelkem... visszatértem a jelenbe, de hirtelen nem is tudtam, hogy hová... úgy tűnt belecsöppentem
... ahogy visszatértem a dokkból a fedélzetre, a ragyogó napsütéstől alig láttam hirtelen valamit... becsuktam a szemem... utána a szám tátva maradt, erre pontosan emlékszem... a fejem az ég felé fordítottam a hatalmas, fehér vitorlások lengtek a szélben, a kék égboltot szinte betakarták a látvány egyedülálló volt, szinte félelmetes... a matrozók a kapitány vezényszavára úgy ugráltak a levegőben több méter magasan egyik árbócról a másikra, mint az akrobaták a Le Cirque du Soleil műsoraiban... Las Vegasban láttam életemben 2006-ban először őket, akkor is hasonlót éreztem, elbűvöltek... a nehéz mutatványokat a hajó legénysége könnyedén, látványosan, profin hajtotta végre, lenyűgözött... ezalatt az egy év karantén alatt sok erőt adott a folytatáshoz ez az élmény, főleg az első hullám esetében, amikor a hirtelen szabad életemből, bezártnak, korlátozottnak éreztem magam 2020. március 15-e naptól kezdve... ezen még a helyi adottságok sem enyhítettek sokat az első hetekben... hirtelen a város kiürült a St Malo Le Francais 2020. március 17-én kihajózott a nyílt tengerre... én maradtam, úgy tűnt, hogy teljesen egyedül az egész városban... mindenki bezárkózott az otthonába vagy elutazott... a félelem rátelepedett a BB & VADIM kicsi halászfalujára... nekem az marad míg élek... napok teltek el, amikor felocsúdtam és kezdtem megérteni a helyzetemet, nem tudtam visszautazni Budapestre a járatok törölve, egyedül maradtam... neten tájékozódtam a lehetőségeimről majd magamnak megírtam a kijárási engedélyemet ez volt a szabály, különben 135 € bűntetést róhatott rám a helyi rendőrség...ezzel minden nap ki tudtam sétálni a "Lighthouse" világítótoronyhoz a móló végéig... Tilos volt a várost elhagyni, a tengerpartot lezárták, csak az élelmiszer üzletek maradtak nyitva és a gyógyszertárak, azok is elbarikádozva, mint háború idején, ahogy a filmekben láttam, akkor még nem volt kötelező a maszk, de ez az egész érzésben olyan volt, mintha befóliázták volna az egész testemet!... a világítótorony megközelítőleg oda-vissza egy kilométer, ez volt a napi sportolásom, nemsokára futás lett belőle... mikor kiértem minden egyes alkalommal a korlátnak dőltem, elnéztem a messze távolba a nyílt tenger felé és belekiabáltam a levegőbe... nem zavartam senkit egyedül voltam teljesen:
- M. Baptiste s'il vous plaît, sommes-nous revenus au Port de Saint Tropez ou sommes-nous perdus dans les eaux de la haute mer ... ? [M. Baptiste kérem, visszaérkeztünk Saint Tropez kikötőjébe vagy eltévedtünk a nyílt tengeren...?]
(M Baptiste, St Malo Le Francais kapitánya volt 1903-ban, mikor felfedezték az Északi-Sarkot, gondolatban ott rekedtem velük a hajó fedélzetén, ez sokat segített...)
Un yaourt nature ( garder le pot pour la mesure des ingrédients ), 3 oeufs, 150 g de chocolat noir à cuire , un demie pot d’huile , 2 pots de sucre , 3 pots de farine , un sachet de levure chimique.
