Anyucikám annyira hiányzol ! ... augusztus 20-a ennek az országnak a nemzeti ünnepe, nekem fájdalmas emlék, 2013 augusztus 20-i reggel arra ébredtünk, hogy stroke-t kaptál és vittünk a kórházba ... ezt a napot nem szeretem azóta, sőt 2006. óta kerülöm, mert akkor volt az a katasztrofális vihar és a Duna parton körülöttem az emberek sikongtak és véres fejekkel rohangáltak, mint a tébolyultak és csak én ott álltam ... álltam és nem tudtam megmozdulni ... egyszerűen lefagytam és, mint egy eltévedt lélek, csak néztem a körülöttem lévő káoszt... borzasztó volt!... az is csoda, hogy én nem sérültem meg...
Nem szeretek abba belegondolni, hogy soha többet nem láthatlak, nem érezhetem ölelő karjaid többé... ez annyira, de annyira fájdalmas... sokszor nem tudok ezzel mit kezdeni... ilyenkor eszembe jut az, hogy mikor gyerek voltam és visszautaztál Budapestre és én ott maradtam a Nagyinál Jászfényszarun, kiültem a kapu elé a szomszédház padkájára, lehettem vagy öt éves..., és ott sírtam, hogy ne hagyj ott, mert veled akarok menni... és tudtam, hogy neked dolgozni kell Budapesten Cement és Kőipari Vállalatnál, de szörnyü hely volt az is, sosem felejtem el azt a hatalmas tavat, cementtavat... riogattál vele, hogy nem szabad még a közelébe se menni, mert sok gyerek belefuladt... persze most már tudom, hogy csak azért mondtad, mert féltettél...! ...és te milyen nehéz fizikai munkát végeztél borzasztó visszagondolni, de akkor gyerek aggyal még szörnyübb volt ezt átélni! ..., de én akkor is csak sírtam, mint most ... és volt úgy, hogy te sem tudtál ezzel mit kezdeni annyira fájt ez neked, hogy magaddal vittél... munkásszálláson laktál... emeletes ágyakra emlékszem és az egyikben én kaptam helyet ... sosem felejtem el az első huslevesed ott, amit nekem főztél, annyira keserü volt, hogy nem tudtam megenni és nyavalyogtam, te meg ideges lettél ettől...akkor nem értettem, hogy miért..., most biztosan megenném szó nélkül, mert te főzted ... és azok a hatalmas sziklák, amik gördültek rám, mielőtt elaludtam volna és te fogtad a kezem, mert annyira féltem... szorongtam, hogy elhagysz ... és ez sok éven keresztül így volt... már felnőtt voltam, régen felnőtt mikor ezek a sziklák eltűntek... és ez is, mint sok más az életemben már csak emlék, örök emlék ...
 |
| Anyumnak ajánlva... A sziklák ... L'Esterel France © BIPHOTO |
BIPHOTONEWS EXCLUSIVE MESÉLŐ FOTÓK event, travel, street, food, nature, art, fashion photography // Alamy Live News * download pro.photos // BIPH©ART digital art dimensions...since 2006 existed on both sides of the lens... #ilonabarnabiphotonews #barnainciilona
