©SAINT TROPEZ KARANTÉN IDEJÉN * SZORGOS KEZEK A KIKÖTŐBEN, MUNKA VAN... LA PLAGE TROPEZINÁT BEJÁRTAM A MÓLÓIG...

 

Saint Tropez, France 2021.április 22. (szerda)

p.s... néhány pillanatot kiragadtam a ritkán látható tevékenységekből itt Saint Tropez kikötőjében... néhány másodpercre kinyílt Villanova hatalmas hangár ajtaja, mögötte egy hajómotor szerelést csíptem el... na, ne gondold, hogy ez sokáig tartott, talán 30 mp-ig, de nekem épp elég volt... majd a SPORTMER óriás állványát tisztogatás közben... elmúlt néhány év alatt még sosem láttam, azt gondoltam, hogy az idő vasfogára bízzák mindezt...  VIA LOCATION Le sens du service meghozta végre a várva várt berendezéseket... ritka pillanatok, gondoltam megmutatom Neked,  hogy akármi is a híre ennek a helynek, az emberek itt is dolgoznak szorgalmasan... 

LA PLAGE TROPEZINA SAINT TROPEZ, 2021. ÁPRILIS 22.
Photo © #ilonabarnabiphotonews

... La Plage Tropezina, Saint Tropez (Ramatuelle) egyik részlete a képen, lefotóztam ezt a gyönyörű fenyőfát... látszik, hogy nem bírta az idő vasfogát... most már csak pillanatok kérdése és eltűnik örökre... szerettem volna, ha örökre megmarad nekem, mint a kertünkből a fenyőfánk (katt.ide!) még így is méltóságteljesen pompázott... emlékbe leszedtem egy-két tobozt... meleg nyári napokon sokat üldögéltem alatta... van egy történetem, ami a talány sorozatom egyik fontos része, előkeresem és belinkelem majd ide... lehet, hogy már olvastad, de nem árthat, ha többször is... (katt.ide!)

©.., mert a fotó 'ÖRÖK EMLÉK" marad ...

..., ha velünk maradtál volna még, ma lenne a születésnapod... kiültem ma a teraszra, ahol mindig üldögéltél, sütkéreztél a napom, közben gyönyörködtél a tájban, majd letekintettél a "málnásodra", amit Te álmodtál meg..., én csak elültettem az általad hozott  pici növényeket ... azóta rendesen kinőtték magukat, ontják az édes, piros termésüket... Viktorral, amikor szüreteljük és közben szinte megesszük az egészet, sosem hagynánk ki, hogy ne öleljük át egymást... érezzük a jelenléted! ... nincs olyan nap, hogy ne nézzem meg őket ...

EGY FOTÓ ÖRÖK EMLÉK MARAD • ANYUM, MIRCINK © BIPHOTO STÚDIÓ

©.... és ezt a fájdalmat nem lehet enyhíteni ...

Anyucikám annyira hiányzol ! ... augusztus 20-a ennek az országnak a nemzeti ünnepe, nekem fájdalmas emlék, 2013 augusztus 20-i reggel arra ébredtünk, hogy stroke-t kaptál és vittünk a kórházba ... ezt a napot nem szeretem azóta, sőt 2006. óta kerülöm, mert akkor volt az a katasztrofális vihar és a Duna parton körülöttem az emberek sikongtak és véres fejekkel rohangáltak, mint a tébolyultak és csak én ott álltam ... álltam és nem tudtam megmozdulni ... egyszerűen lefagytam és, mint egy eltévedt lélek, csak néztem a körülöttem lévő káoszt... borzasztó volt!... az is csoda, hogy én nem sérültem meg... 

Nem szeretek abba belegondolni, hogy soha többet nem láthatlak, nem érezhetem ölelő karjaid többé... ez annyira, de annyira fájdalmas... sokszor nem tudok ezzel mit kezdeni... ilyenkor eszembe jut az, hogy mikor gyerek voltam és visszautaztál  Budapestre és én ott maradtam a Nagyinál Jászfényszarun, kiültem a kapu elé a szomszédház padkájára, lehettem vagy öt éves..., és ott sírtam, hogy ne hagyj ott, mert veled akarok menni... és tudtam, hogy neked dolgozni kell Budapesten Cement és Kőipari Vállalatnál, de szörnyü hely volt az is, sosem felejtem el azt a hatalmas tavat, cementtavat... riogattál vele, hogy nem szabad még a közelébe se menni, mert sok gyerek belefuladt... persze most már tudom, hogy csak azért mondtad, mert féltettél...! ...és te milyen nehéz fizikai munkát végeztél borzasztó visszagondolni, de akkor gyerek aggyal még szörnyübb volt ezt átélni! ..., de én akkor is csak sírtam, mint most ... és volt úgy, hogy te sem tudtál ezzel mit kezdeni annyira fájt ez neked, hogy magaddal vittél... munkásszálláson laktál... emeletes ágyakra emlékszem és az egyikben én kaptam helyet ... sosem felejtem el az első huslevesed ott, amit nekem főztél, annyira keserü volt, hogy nem tudtam megenni és nyavalyogtam, te meg ideges lettél ettől...akkor nem értettem, hogy miért..., most biztosan megenném szó nélkül, mert te főzted ...  és azok a hatalmas sziklák, amik gördültek rám, mielőtt elaludtam volna és te fogtad a kezem, mert annyira féltem... szorongtam, hogy elhagysz ... és ez sok éven keresztül így volt... már felnőtt voltam, régen felnőtt mikor ezek a sziklák eltűntek... és ez is, mint sok más az életemben már csak emlék, örök emlék ... 

Anyumnak ajánlva... A sziklák ... L'Esterel France © BIPHOTO

©Anyum emlékére

... első "Anyák Napja" nélküled ...

... három hónapja ma, hogy az élet sugara örökre elhagyta szemeid ... ott voltam, voltunk melletted, veled abban a pillanatban... sohasem éreztem még ilyen mély fájdalmat, ami örök nyomott hagyott a szívemben ... 

Anyum emlékére 2016 Anyák Napja © BIPHOTO

 

©RENAISSANCEWOMEN.HU

... avagy a napszemüveg korhatár nélkül ...

2015. augusztus vége felé ülünk kettesben anyummal a budapesti házam teraszán. Napok óta borús volt az idő, de ma egy pillanatra kikacsintott a napsugár.  Az erős napsütésben nem ártott feltenni a kedvenc napszemüvegét. Nézegetem... nézegetem és majd akaratlanul is nyúlok a fényképezőgépem után, kattintgatok. Próbálok halk lenni, mert nem látom a szemüveg mögött vajon alszik-e már. Egyszercsak megmozdul, és anyum pózol örömmel, hihetetlen energiával és életvidámsággal, mint egy igazi szupermodell. St. Tropez, Monaco után jó itt vele együtt lenni, az én 83 éves "örökfiatal' anyummal!

Ilona Ritzl my mother (1932-...) with Ray Ban < renaissancewomen.hu by BIPHOTO