p.s. ... a hajnali órákban eltűnt Gendarmerie elől Jean-Michel Folon szökőkútja, a kikötőből Jane Fabre és César hatalmas arany szobrai ezzel jelezve, hogy a szezon 2020 évben is véget ért Saint Tropezban... persze ezzel nem áll meg az élet, csak lelassul... nagy változás nem lesz hasonló, mint szezon kezdete előtt...
... ez az év különleges fordulat az emberiség életében, amit előidéztünk saját magunknak, nyugodtan mondhatom így, mert mégiscsak mi tehetünk róla, mi emberek, úgy gondolom, de azért nem kell a végtelenségig tűrni és várni a jó szerencsét, ami úgy nézki nem akar megérkezni... utazni nem igazán van kedvünk a biztonságot nyújtó meleg otthonunkból... egyenlőre még meleg... mai nap a francia miniszter elnök bejelentette, hogy este 9h után TILOS a kijárás néhány nagyobb városban, most nem sorolom fel mindet, de utána nézhetsz, Párizs közte volt! Lehet, hogy enyhébben fogalmazott, de a lényege ez! és még egy-két apróság... valójában enyhébb, mint a március 15-i...tudod akkor kezdődött a karantén #maradjotthon. Három hónapig enyém volt Saint Tropez, rajtam kívül szinte alig volt még ember, aki itt tartózkodott vagy, ha igen nem ment ki az utcára azt biztosan állíthatom... magadnak azért írhattál kijárási engedélyt, ha kedved úgy engedte... ez a mostani esti kijárási tilalom azért elszomorított... Volt szerencsém pár héttel ezelőtt néhány napra látni Párizs fényeit, LIPP hangulatát, ízeit... látni az emberek élet imádatát, vidámságát, ahogy szórakoztak a tereken, utcákon elhelyezett asztalok körül, mert zárt térben nem tartozkodhattak... ha ültél egy asztalnál nem kellett maszkot viselni, ha csak sétáltál épp előtte néhány lépésre, akkor már kötelező volt... látom magam előtt és persze a Canon a kezemben.., a Trocadero terén a zenészek gyermekeikkel játszottak, lépcsőin az emberek sokasága a relaxációt hirdette, ki mást... a korlátnál megálltam csodálni az előttem magasba emelkedő Eiffel Toronyt, lenézve lábaihoz a tömegtől alig lehetett látni a zöld teret, majd visszasétálva a Notre-Dame mellett lévő hotelemhez a Szajna rakpartján összegyűlt fiatalok zenéltek, táncoltak így szórakoztak a hétvégén, volt aki futott, kerékpározott vagy csak egy sétára ugrott le, lehetett érezni az élet ízét ... milyen jó is volt ezt látni, mint évekkel ezelőtt, amikor ez még természetes volt... majd egy utcai plakát és máris egy fantasztikus fotókiállítás kellős közepébe csöppentem... az étkezéssel óvatos voltam, napokig nézegettem, hogy Saint Germain éttermei közül melyiket válasszam... elmondhatom nem csalódtam egyikben sem... így utólag visszaemlékezni is csodának tűnik és köszönöm ezerrel... ez volt talán nekem az "utólsó tangóm", ami Párizsban történt 2020. szeptember idusán... most elővillant, ahogy ülök a Luxemburg Kert egyik székén a kastéllyal szemben és nem akaróztam felállni, eltelt vagy két-három óra míg nagy nehezen rávettem magam... élveztem az elém táruló látványt, gyönyörködtem a kert színes virágaiban, amit már megérintett az ősz lehelete... a tavon uszkáló kacsákban, a kutyáikat sétáltatók, akik meg megálltak és megcirógatták kedvenc társukat... családokat, ahogy gyermekeiket óvatosan felültették pónilovak hátára, majd elügettek... a teniszezőket, focizókat, az étterem teraszán üldögélő párizsiakat, ahogy felhőtlenül csacsogtak... és mégis erősen az volt az érzésem, hogy vigyázznak, figyelnek egymásra... holnaptól, de már hallottam, hogy napokkal ezelőtt a fővárosban bezártak az éttermek, szórakozó helyek, kávézók egymás után, nincs miért nyitva maradniuk. A színházak, mozik, kiállítótermek, galériák hasonlóan... Vajon meddig tart még ez a #maradjotthon #stayathome #restechezmoi ... ?
...ez volt az őszi történetem.., pontosabban annak, egy pici töredéke..., de mindenképpen ki kellett ma írnom magamból, mert talán így a változás előbb bekötvezik... legalábbis remélem... vigyázzatok egymásra! ... #ilonabarnabiphotonews
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése