PHOTOGRAPHY * BIH'ART * BIPHOTONEWS directly from Saint-Tropez, France
Bejegyzések relevancia szerint rendezve a(z) "Roger Vadim" lekérdezésre. Rendezés dátum szerint Az összes bejegyzés megjelenítése
Bejegyzések relevancia szerint rendezve a(z) "Roger Vadim" lekérdezésre. Rendezés dátum szerint Az összes bejegyzés megjelenítése

2022. március 6., vasárnap

©ELŐSZÖR, BB SAINT-TROPEZ PROVENCE HANGULATÚ OTTHONÁBAN, AHOL 62 ÉVE ÉL...

 

Brigitte Bardot a vécu dans cette magnifique demeure pendant 62 ans

Cette star du cinéma française était une icône des années 50 et 60. En plus de son talent en tant qu’actrice, elle a également été mannequin et chanteuse, il y a plus de 60 ans. La femme est aujourd’hui âgée de 85 ans et se réfugie dans une maison rurale de la ville française de Saint-Tropez. Nous vous offrons un aperçu unique de sa maison.


Sachez-en plus sur la vie de Brigitte Bardot en poursuivant votre lecture sur la page suivante et découvrez les photos de sa maison à St. Tropez.

“Je voulais juste être moi-même”

Bien que l’actrice des années cinquante ait eu une grande carrière de star de cinéma, elle-même n’est pas toujours positive à propos de cette période de sa vie. Elle a cessé de jouer à l’apogée de sa gloire, en 1973. Elle a tourné le dos au monde du cinéma et a finalement commencé, comme elle l’appelle : « sa vraie vie ». « Toute ma vie, avant et après, Et Dieu créa femme, je n’ai jamais été ce que je voulais être, directe et honnête », dit Brigitte. Elle a fait fureur à l’international comme un vilain « chaton » et pin-up. « Ce n’étais pas scandaleux du tout mais je ne voulais pas être vue comme ça. Je voulais être moi-même, juste moi-même. »

Vivre dans la nature

L’endroit où Brigitte Bardot a passé ces dernières années a été entièrement conçu selon ses souhaits. Il rayonne de tranquillité et se situe au milieu de la nature avec ses animaux bien-aimés. Elle vit à La Madrague avec son mari, Bernard d’Ormale. Ils ne reçoivent pas beaucoup de visites, parce qu’ils sont toujours très friands de leur vie intime.

Intérieur des années 70

L’intérieur de la maison de Brigitte Bardot semble chaleureux, avec de nombreuses influences des années 70. La technologie du XXe siècle c’est du gâchis pour l’ancienne actrice. Avec un stylo et du papier, elle maintient le contact avec le peuple et avec sa fondation qui travaille pour les droits des animaux. Depuis des années, Brigitte s’engage pour le bien-être animal. « Il y a plus de lois pour les voitures que pour la protection des animaux », a déclaré Brigitte lors d’une interview antérieure. « Je pense que c’est ridicule. Je vis pour ça, c’est pourquoi je ne me sens jamais vieille ou superflue. » Et ça se reflète clairement dans sa maison. Autour de la maison, il y a de nombreux animaux tels que des chèvres, des poneys, des moutons et même un sanglier.

Chapelle dans La Garrigue

Brigitte Bardot a passé ses années en isolement à Saint-Tropez avec ses animaux, et toujours en vêtue de noir. Pas de jupes, pas de robes. Elle souffre de certains problèmes de santé, y compris de l’arthrite, c’est pourquoi elle doit marcher avec une canne. Pour célébrer la vie, elle boit encore un ou deux verres de champagne par jour. À côté de sa maison à La Madrague, elle tient également une chapelle dans les collines de La Garrigue. Ici aussi, vivent divers animaux comme des ânes, des vaches et des porcs, dont elle s’occupe.

La vie de Brigitte Bardot

La femme de 85 ans ne visite plus le centre-ville de Saint-Tropez. « Je suis attachée au Saint-Tropez du passé, que je connaissais », dit-elle. « Le vieux Saint-Tropez. » Elle se fait livrer ses courses à domicile, et son coiffeur vient régulièrement chez elle pour lui couper les cheveux. Elle passe son temps libre à résoudre des mots croisés, à écouter de la musique et à regarder de nombreuses émissions de télé. Parfois, elle regarde encore ses films du passé avec émotion, et après quelques minutes, elle dit: « Je peux voir que je n’étais pas mauvaise, mais c’est comme si je regardais une autre chaîne. J’ai mieux à faire. »




Brigitte Bardot házának belseje meleg otthonnak tűnt, sok befolyással a 70-es évekből. A huszadik századi technológia időpocsékolás az egykori színésznő számára. Papírral és tollal tartja a kapcsolatot az emberekkel és az állatjogokért dolgozó alapítvánnyal. BB évek óta elkötelezett az állatok jóléte mellett. 

Brigitte Bardot 


- Több törvény van az autókra, mint az állatok jólétére" - mondta  egy korábbi interjúban. 

- Szerintem ez nevetséges. Ennek élek, éppen ezért soha nem érzem magam öregnek vagy feleslegesnek.  - ... ez egyértelműen tükröződik a házában. A ház körül számos állat él, mint például cica, kecske, póni, birka és még egy vaddisznó is. (forrás!)

p.s... 1984-ben találkoztam Saint-Tropez utcáján személyesen Les Deux Freres Boulangerie (pékség) előtt BB-vel, megakadt a szemem a tekintetében... pontosan emlékszem, hogy megálltam és hosszasan  néztem utána... előttem most is a kép, ahogy a szél meglibbentette őszes haját, büszke emelt fővel lassan ballagott megtelt kosarával a kezében... akkor voltam itt először és ez megmaradt örök, szép emlékként számomra ... a fenti cikket mikor megtaláltam, nagyon megörültem, mert itt mindenki tudja, hogy otthonába, csak a szűk baráti körét hívta meg, talán mostanáig és évek óta nem mutatkozott a "halászfaluban"... állataival békében éldegél a provence hangulatú otthonában, ahol az idő vasfoga már nyomott hagyott, de Ő ragaszkodik mindenhez ahogy annak idején megálmodta...  megmaradt annak a természetes szépségnek mélyen a lelkemélyén, akit megismerhettünk az 1955 évben Roger Vadim rendezésével az első filmjében a mezítlábos, vidám, táncolni, #ÉLNIVÁGYÓT! ... majd világhírűvé, különleges hellyé varázsolta ezt az ékszerdoboz falut... fenti fotóit nézegetve az idő, mintha megállt volna ott az utcán.., pontosan ez az arc, haj, ragyogó szempár, ami mély nyomott hagyott bennem... 

2023. március 26., vasárnap

©SAINT-TROPEZ ÉS KÖRNYÉKE EGY NAP 2023 MÁRCIUSÁBAN (#ilonabarnabiphotonews)



p.s... I ❤ Saint-Tropez
Végre süt a nap és langyos a levegő, ami persze nem lenne szokatlan Saint-Tropez-ban, de őszintén mondom, hogy én még ilyen hideg, szeles márciust sosem éreztem errefelé, pedig már 1984. év óta tengetem a napjaimat ezen a tájon... szóval, gyorsan magamhoz vettem a Canon picinyke új jövevényemet és elindultam körsétára először a volt halászfalu régi házai között, majd a templom terére kikukkantottam, hogy van-e ott valaki, de csak a kopasz nagy fa volt a tér közepén és a magasba nyomoló emblematikus temploma Saint-Tropeznak a Notre-Dame L'Assomption, betekintettem Henri Sié Galériájába a kedvencem még Budapesten is van egy festményem, amire büszke vagyok, igaz nem én vettem, de valahogy rám ragadt... most láttam meg, hogy 1986-ban nyitotta, Viktor fiam is abban az évben született... itt is megerősített az, hogy nincsenek véletlenek... majd elugrottam az Art-Deco-News Galéria felé és láttam, hogy Ivan a szerb festő, aki szerintem az egyetlen, aki tényleg tud is festeni itt a faluban, kinyitotta a galériáját... végigsétáltam a kikötő mellett a szokásos luxus yachtok, régi vitorlások mellett, az ikonikus hely Senequier terasza szinte csurdultig tele, de ezen nem csodálkoztam, hiszen aki idejött látogatóba ezt biztosan nem hagyta ki... különben a sütik sokkal olcsóbbak, mint a kedvencemnél... nagyon finomak gondolhatod, valójában a Nugatról híres, de az már arany árban van... láttam, hogy Cecile megint kinyitott a Café de Paris mellett a régi helyén, tavaly bérbeadta... majd a Citadella felé vettem utam az öreg olajfák mentén a téren a Gendarmerie előtt, a Place des Lices régi ősfáit kiirtották, mert veszélyesek voltak állítólag, nekem hiányoztak a régi szökőkút körül, na de a petanque ifjú versenyzői megvigasztaltak játékukkal, ők még lelkesek és bizakodók... a kedvenc pizza mesterem én már csak így hívom, mert mióta idejárok azóta tőle veszem a pizzát, szerintem a legjobb és ahogy néztem, lehet ez sem végtelen... A La Tarte Tropezienne-ben vettem egy szelet tarte tropezienne-t 1955-től, amikor én születtem nem változott meg az íze, imádom, lágy krémes szétolvad a szádban, erről eszembe jutott, hogy ma ettem egy dobostortát Szendendrén az egyik cukiban nem mondom itt a nevét, mert az nagyon gáz volt, de szilváspapucsa kiváló! ... irányt váltottam, megkerestem a SMART-omat a temetőnél, közben bekukkantottam az arany Brigitte Bardot kagylójába a Gendarmerie előtt, mert ez szerencsét hoz, nem hagytam ki... láttam, hogy a régi "teázó" előtt a helyiek hangosan beszélgetve kortyolják a teájukat, ami persze pastis gondolhatod, viccesen így nevezték el az őslakosok...tudod az az ánizs ízű 45% az alkohol tartalmú kb. napokig lehet józanodni néhány korttytól, vízzel hígítva homályos lesz, mint a szájöblítő... na, persze aki hozzászokott, annak meg sem kottyan, különben kellemesen hűsít a meleg napokon... útközben elhaladtam St Exupery emléksírja mellett, itt van néhány km-re Saint-Tropeztől a kastélya La Mole előtt, ahol született és élt, majd felszállt egyik nap a repülőjére és átutazott egy másik dimenzióba... azóta sem tudják az igaz történetét... de a Kis Herceg meséjét mai napig mindenki a környéken szájtátva hallgatja, én is gondolhatod, egyik kedvencem... ahogy haladok a Plages des Granier felé látom, hogy a magasba két Agavé tornyosul, már mondtam neked, hogy 40 évenként virágzanak, majd utána meg is halnak..., hát bizony ez nem volt itt a múlt hónapban, mert havonta egyszer azért mindig elugrom erre a helyre, hogy nehogy elfelejtsem, ez most vicc volt... Ooops! Elindult a SMART első pöccenésre, jó kis kocsi, szeretem nincs sok baj vele és a kutya sem akarja ellopni, ha itt hagyom hetekig... ezek után jó hangulatban kihajtottam az országútra Cap Capmarat és Cap Taillat felé... az út két oldalán mimozák lengedeztek, illatuk beterítette a környéket... tudod, ezért szeretem ezt az évszakot, mert a mimoza a kedvenc virágom és nem tudok betelni illatával szépségével... megérkeztem, felmásztam a kilátóra a sziklák tetejére, ahonnan beláttam az egész Pampelonne tengerpartját elejétől a végéig... világ ura érzés átsuhant rajtam, de ez normális te is ezt éreznéd ott, fenséges pillanat... ez pontosan Cap Camarat tetején van a katonai bázis közelében, amit tilos fotózni, de elengedtem egy távoli felvételt..., majd nem messze a szőlőföldek mellett haladva lassan, mert innen legszebb a kilátás az öbölre, na nem gyalog kocsival máris Cap Taillat tengeri kékségének mélysége tárult elém, a horizont egy karnyújtásnyira, érzésben nekem feltétlen ... a kedvenc sziklám, ami évről évre kisebb most egy hatalmas 'farokra' hasonlít, ami még rendben van, de sajnos a tenger vize úgy látom ezt is eltűnteti majd, úgy jár, mint a korosodú férfiak egyszer volt, hol nem volt... visszafelé beugrottam a kedvenc Cyril Lignac süteményemért, enélkül nem lett volna kerek ez a napom... ha rákattintasz a képre a filmben többet látsz... (folyt.köv.)
Tudom, hogy ez csak nekem élmény, de már maga az, hogy kiírtam magamból, egy jó hangulat kezdete, utána kimegyek ide Római Dunapartra és tényleg erős fantázia kell hozzá, hogy átrendezzem a berekedt 60 évet itt, hogy hangulatában egy kicsit megközelítse provence leheletét, de ugy általában gondolatban sikerül is... nincs panasz az életem itt is pompás Budán, beletettem anyait-apait 40 év alatt... ha nem jutottál el olvasásban idáig hát akkor sajnálhatod, mert ebből is kimaradtál, de megértem ezt is... azt hogy a filmet megnézted-e, már meg sem merem kérdezni, mert ez lehet túl sok vagy inkább sokk neked... de tényleg bocs, hogy van olyan, akinek mind ez természetes és az életéhez tartoztak ezek a pillanatok... a "like" na az egy fura dolog, mert csak álmodhatok róla, de nem gond, mikor személyesen találkozunk mindig elmondod, hogy milyen klasz volt és imádod a fotóimat... köszi nekem ez is egy hatalmas visszajelzés, persze nem ettől lesz szebb a napom, de nem bánnám... azért reménykedem, hogy pici örömöt adtam ezzel és betekinthettél, ha nem áll módodban másképpen a kicsi Brigitte Bardot (1955-ben készítette itt az első filmjét Roger Vadim rendezésében a Le Club 55 tengerpartján és az Art-Deco-News melletti házban, ja és mondanom sem kell, hogy én meg épp abban az évben születtem, na ez lehetett volna később is lehet most így utólag nem bánnám, de elvagyok ezzel nem gond...) Bienvenue chez moi, csak így egyszerűen, mert én úgy érzem, hogy ez tényleg így van... majdnem kimaradt, de jó, hogy eszembe juttattad valójában majdnem minden találkozásunknál, hogy hát tudod a magyarok nem igazán kedvelik a franciákat... utána néztem, mert kezdtem unni ezt a dumádat és kiderült egy-két turpisság, de az világosan lejött, hogy ott akkor magyarok is voltak... na most ebbe nem akarok belemerülni olvasd el a frankót is ne csak azt, amit belédvertek az évek alatt... itt most őszinte leszek tavaly óta én sem nagyon bírom a mentalitásukat, bizonyos dolgokhoz a hozzáállásukat, de hát nem vagyunk egyformák, így erősen kellett gyakorolnom az elfogadást... nem volt gond, mert edzett magyar vagyok... a lényeg magunkkal legyünk békében, szeretetben utána az életünk király bárhol vagyunk is ... hosszú évek alatt megtanultam, hogy ott vagyok otthon, ahol épp vagyok... kb. röviden ez van a rövid filmemben, amit csak úgy szórakozásból összevágtam itt ripp-ropp kimondottan Neked... 🙂
...most rajtad a sor... várom mit mondasz erre... addig is ...


p.s... I ❤ Saint-Tropez I ❤ Saint-Tropez I❤ Saint-Tropez

BIPHOTONEWS 
Photography Budapest-Saint Tropez since 2006 Official website: http://barna-Ilona.wix.com/biphoto Download Pro.Photos by Alamy : https://www.alamy.com/portfolio/ilonabarnabiphotonews Gifts : BIPHOTO.redbubble.com