...
IVAN HOR festőművész barátom társaságában mindig valami varázslatos dolog történik velem, ez a pillanat is ilyen volt a sok közül... előző este érkeztem meg Saint-Tropez-ba, de másnap délelőtt első dolgom volt meglátogatni Ivánt... örülönk az újbóli találkozásnak, csacsogunk... majd felpillanat a galériájának ajtaja felé és felkiállt mély alázattal a hangjában, hogy látod kivan itt:
...nézek reá érthetetlenül, mert kicsit gyors volt nekem a változás, majd mikor látja az arcomon ezt, folytatja...
- Tudod, ott lóg a faladon Budapesten a festménye a bejárattal szemben... épp múltkor beszéltünk erről...
... és már rohan üdvözölni a váratlan, kedves vendéget, akit nem sűrün lehet látni a városban ...majd beülünk a közeli kávézóba, ahol előkerül egy pillanat alatt a "régmúltszépidők" fotói az iPad jóvoltából, történetekkel fűszerezi azokat... az arca felragyog az újbóli átélt pillanatoktól... majd feltekint a fotókról, belenéz a szemembe...
- A fejemben mindig festek, nincs olyan pillanat, hogy nem! Imádom Saint-Tropez-t, itt élek 40 éve ... - mondja ábrándos tekintettel.
...lenyűgözve hallgatom és nézem a csodálatos fekete-fehér fotókat, amik az énekes repertoárját idézik...pillanatnyi csend, majd váratlanul felcsendül Puccini Tosca-ja HENRI SIÉ varázslatában ... megállt az idő körülöttünk ... átléptünk ?D BIPHOTO világába ezzel...
Mély tisztelettel köszönöm ezeket a csodálatos, felejthetetlen perceket! (BIPHOTO ?D)
(folyt.köv.)