... kicsit soknak tűnik ez a nap, ami mögöttem van 2020. március 15-e óta magam... magamban... még a gyönyörű esti fények előttem, amik megtörik a tenger vizét közel és távolban sem derít most jobb hangulatra...
...az is lehet, hogy talán elfáradtam... hallgatom a zenét és gondolatban szívesen odabújnék erős karjaidba és elcsacsognám közben, hogy mi minden történt velem ma... megtaláltam a hajókat, amiről beszélgettünk délelőtt... úgy látszik nemcsak a szívem navigátora vagy, nélküled nem találtam volna meg és, csak itt szomorkodtam volna, hogy lemaradtam valamiről, ami nekem fontos lett volna... képzeld el... először gyalog felmentem, eléggé sietnem kellett a Citadella oldalába... gondoltam onnan belátom a terepet teljesen...vitorlázó versenyekkor is az egyik kedvenc helyem... azt gondoltam lesz időm elég, ahogy mondtad és láttam a térképen, amit mutattál, de úgy tűnt akkor ott, hogy nagyon gyorsan jönnek... közben egy fekete motorcsónak körözött körülöttük... néhány felvétel után rohantam vissza a kikötőbe a kocsimért, na gondolhatod, hogy lógott a nyelvem, mert tudtam, hogy nincs sok időm, hogy a kikötő végébe érjek a parkolón át... az a legjobb hely ahhoz, hogy világítótorony is benne legyen... kész forgatókönyv volt már a fejemben... el akartam kapni azt a pillanatot mikor megérkeznek... na, az egyik elhúzott, irányt váltott és eltűnt a távolban... kicselezett, ettől kicsit elszomorodtam, elbizonytalanodtam, hogy még sem megfelelő helyen vagyok... ott kuporogtam a kocsimban, nem akartam kiszállni, hogy a kameráktól védve legyek, mert nem gondolom, hogy nem csíptek volna nyakon ebben a #maradjotthon időszakban... jó sok idő telt el, már majdnem feladtam és akkor megláttam a világítótorony oldalánál az árbócok tetejét, rajta a francia zászlót... nem kapkodta el az biztos, méltóság teljesen hatalmasságával elfoglalta az egész öböl bejáratát, lassan komótosan megfordult, hogy háttal betolasson az öbölbe... amúgy az üres városban senki sehol, de most egy pici gyönyörű arcú kisleány rollerjával berobogott a képbe, lehetett vagy három éves... csuda szép volt, mint egy angyalka, talán az is volt... ez egy kicsit az izgalmi állapotomból kizökkentett, mindig ez van, ha valami új látvány tárul elém, amit meg kell örökítenem... hál Istennek nem annyira, hogy lemaradjak arról, ami elém tárult... hát ne tudd meg milyen félelmetes érzés volt, ahogy tolatott befelé hatalmasságával, egyre jobban közeledett felém... szinte úgy éreztem, hogy összezúz a közelségével... olyan volt, mintha én is a fedélzetén lettem volna...
Saint Malo öreg vitorlásra emlékeztetett, ott éreztem ezt a furcsa megfoghatlan érzést 2020. március 14-én, amikor kihajóztunk vitorlabontásra... életem egyik csodás pillanata volt az is...
... ebben a pillanatban megszólalt a templom harangja 22h ... eszembe jutott, amit mondtál nem is olyan rég... minden reggel 8h-kor provence egyik csodás helyén, a kis templom harangjára ébredsz...
folyt.köv.
#mindenokici
Vigyázz magadra, mert akkor mindenkire vigyázol! ... és tudod mi a legjobb orvosság a rossz hangulatra?... hát most megmondom, ÍRD KI MAGADBÓL! és KÖZBEN HALLGASD A KEDVENC ZENÉD!
2020. április 30. (csütörtök)
Port de Saint Tropez, France
p.s. I love you...
és ne feledd, hogy holnap május 1. a munka ünnepe ...
és ne feledd, hogy holnap május 1. a munka ünnepe ...
...itt a franciáknál,
a gyöngyvirág ünnepe
(fête du muguet)
boldogság szimbóluma és egy évig szerencsét hoz annak, aki kapja... ez a szép szokás egészen az 1560-as évekből ered, amikor IX. Károly 1560. május elsején az udvar összes hölgyének gyöngyvirágot adott!
Éljen Május Elseje!
... erről eszembe jutott Jászfényszaru, amikor az iskolában májusi fákat csináltunk és felvonultunk az utcán... előttem van kép... de jó is volt...
és noná, hogy várom a gyöngyvirág csokrot is! ... megérkezett 01 hajnalán... merciii 🌞☘
és noná, hogy várom a gyöngyvirág csokrot is! ... megérkezett 01 hajnalán... merciii 🌞☘
Du bonheur à tous mes proches... 🌞☘
