Sir Thomas Sean Connery Oscar-díjas skót színész. Connery kis szerepeket játszott különböző tv- és mozifilmekben, mielőtt megkapta volna azt a szerepet, amivel üstökösként felívelő színészi pályafutása elkezdődött. Egy alacsony költségvetésű brit film, a Dr. No elindította a filmtörténet egyik leghosszabb sorozatát. (forrás)
p.s. ... egy 'CSILLAG' ma elhagyott bennünket, de filmjeivel örökké velünk marad ... R.I.P
Le Jury des courts métrages et de la Cinéfondation composé de Damien Bonnard, Rachid Bouchareb, Claire Burger, Charles Gillibert, Dea Kulumbegashvili et Céline Sallette a décerné ce soir les prix du concours des films d'école de la Cinéfondation sur la scène du Grand Théâtre Lumière dans le cadre de "Spécial Cannes 2020".
La Sélection comprenait 17 films d’étudiants en cinéma choisis parmi 1952 candidats en provenance de 444 écoles de cinéma dans le monde.
Premier Prix
CATDOG réalisé par Ashmita GUHA NEOGI Film and Television Institute of India, Inde
Deuxième Prix
JA I MOJA GRUBA DUPA (MY FAT ARSE AND I) réalisé par Yelyzaveta PYSMAK The Polish National Film School In Lodz, Pologne
Troisième Prix Ex-aequo
CONTRAINDICATII (CONTRAINDICATIONS) réalisé par Lucia CHICOS UNATC "I. L. CARAGIALE", Roumanie
I WANT TO RETURN RETURN RETURN réalisé par Elsa ROSENGREN Deutsche Film Und Fernsehakademie Berlin (DFFB), Allemagne
Récompenses
Les lauréats reçoivent une dotation de 15 000 € pour le premier prix, 11 250 € pour le deuxième et 7 500 € pour le troisième.
Reprise des films à Paris
Le premier prix de la Cinéfondation ainsi que les courts métrages en Compétition seront projetés au Cinéma du Panthéon le 31 OCTOBRE à 10H
Clôture de « Spécial Cannes 2020 » I am Afraid to Forget Your Face de Sameh Alaa, Palme d’or 2020 du court métrage
Célébrer le cinéma à Cannes, dans la ville qui en est l’un des symboles, célébrer le dynamisme international de sa création dans cette période si difficile pour son industrie, vivre un événement culturel à l’heure où il faut plus que jamais en redire l’importance, c’est ce qu’a souhaité faire le Festival de Cannes en collaboration avec la Mairie de Cannes en organisant sur la Croisette les trois jours de projections d’un « Spécial Cannes 2020 » à destination du grand public cannois auquel le Festival souhaitait envoyer un signe d’amitié.
L’événement s’est clôturé hier soir sur la scène du Grand Théâtre Lumière avec la remise de la Palme d’or du Court Métrage.
Suite à l’attentat de la basilique Notre-Dame à Nice, un tapis noir avait remplacé le tapis rouge et une minute de silence a été observée au début de la Cérémonie en hommage aux victimes et en signe de protestation contre les attaques terroristes.
Puis le Jury des courts métrages, composé de Damien Bonnard, Rachid Bouchareb, Claire Burger, Charles Gillibert, Dea Kulumbegashvili et Céline Sallette, est monté sur scène, entouré de l’ensemble des jeunes cinéastes composant la compétition.
Ils ont alors décerné leur Palme d’or, « à l’unanimité » au film I AM AFRAID TO FORGET YOUR FACE réalisé par Sameh Alaa.
C’est la première fois qu’un film égyptien remporte la Palme d’or du court métrage au Festival de Cannes, après que ces dernières années, de nombreux jeunes cinéastes aient figuré en Sélection officielle, signe de la vitalité de la nouvelle génération venue d’Egypte. Rappelons que Souad de la réalisatrice Ayten Amin a été retenu dans la Sélection officielle de Cannes 2020.
La remise de la Palme d’or a été suivie de la projection de la comédie de Bruno Podalydès Les Deux Alfred, avec Sandrine Kiberlain et Denis Podalydès, en présence de l’équipe du film.
Dans un Palais des festivals rempli au maximum de sa jauge, le film a remporté un magnifique succès, comme ce fut le cas des trois autres longs métrages présentés : Un Triomphe d’Emmanuel Courcol, True Mothers de Naomi Kawase et Beginningde Dea Kulumbegashvili.
Le Festival de Cannes fut au printemps dernier le premier festival de cinéma à être impacté par l’épidémie. L’événement « Spécial Cannes 2020 » destiné au public cannois a pu se dérouler en s’achevant quelques heures avant l’application du confinement général décrété par le gouvernement français.
Le Jury des courts métrages et de la Cinéfondation
L’édition « Spécial Cannes 2020 » qui propose de découvrir en avant-première quatre films de la Sélection officielle 2020 ainsi que les courts métrages sélectionnés en Compétition et les films d’école du concours de la Cinéfondation s’est ouverte ce soir sur la Croisette ! Du 27 au 29 octobre, le grand public est invité à célébrer le cinéma dans la ville qui accueille le Festival de Cannes depuis 73 ans !
L’événement a été lancé sur la scène du Grand Théâtre Lumière du Palais des Festivals par Pierre Lescure et Thierry Frémaux ainsi que par le Maire de Cannes, David Lisnard.
Claire Burger, Damien Bonnard, Rachid Bouchareb, Charles Gillibert et Dea Kulumbegashvili étaient également présents dans la salle. Ils composent le Jury qui décernera la Palme d’or du court métrage et les Prix de la Cinéfondation les 28 et 29 octobre.
Pierre Lescure, président du Festival de Cannes a déclaré : "Notre présence ici relève de trois enjeux : le sens des responsabilités, le plaisir de la culture, et le goût de l’amitié. Ce que vit le pays est tragique, mais ce pays est aussi celui qui défend le mieux le cinéma, plus que tout autre pays au monde, depuis sa naissance. En ces temps de pandémie, il le prouve à nouveau, par la vitalité de ses professionnels, de ses productions, et votre présence à tous ce soir en est un témoignage fort. Je veux saluer la présence du Président du CNC, son inlassable activité en faveur du cinéma dans les salles, et sa défense farouche du maintien des tournages. Il faut se rendre compte de la qualité du dialogue entre le Ministère de la Culture, les pouvoirs publics et les professionnels du cinéma."
Thierry Frémaux, délégué général du Festival de Cannes : "Nous sommes très émus ce soir. Lorsque nous avons fait les répétitions techniques cet après-midi dans cette salle, où nous ne sommes pas venus depuis mai 2019, nous avons eu un pincement au cœur. Au printemps dernier, lorsque nous avons su que le Festival de Cannes ne pouvait avoir lieu dans des conditions normales, nous avons décidé de le redéployer, de le réaménager, non pas pour nous-mêmes, mais pour les films, les artistes, les professionnels, la presse et le public. Nous avons ainsi pris deux décisions : de rendre une Sélection Officielle, ce fût le 3 juin, ensuite d’accompagner les films. Nous avons commencé dès la sortie du premier d’entre eux, le film de François Ozon, Eté 85, et nous continuons depuis. Nous avons été accueillis par de nombreux Festivals, de nombreuses villes et il n’était pas envisageable de ne pas venir à Cannes, ici, au Palais, dans la ville du Festival. Cannes n’a pas eu lieu, mais Cannes a lieu, ici, ailleurs, sur les écrans du monde entier !"
David Lisnard, Maire de Cannes : "Il était impensable d’avoir une année blanche pour les écrans noirs. Cette édition « Spécial Cannes » incarne la volonté de vaincre, de faire rayonner la Culture à travers le monde."
Un Triomphede Emmanuel Courcol, avec Kad Merad, a été projeté à l’issue des discours en présence de l’équipe du filmet avec la participation de Memento Films. Le film sortira en salles en France le 23 décembre.
p.s. ... napokig csend Edit Barátnőmtől... ma reggel rákérdeztem, hogy vajon miért? ... a szomorú hírt olvasom a válaszában, hogy PATZ DÓRI már nincs közöttünk, csendben távozott... R.I.P
Berlinben sok ország orvosa gyűlt össze, hogy kifejezze szakmai ellenvéleményét az embereket és a gazdaságot megnyomorító hazug COVID propagandával szemben. Célul tűzték ki a szándékosan gerjesztett járvány-hisztéria leleplezését, mert az embereknek meg kell tudni, hogy félrevezetés és megfélemlítés folyik szerte a világon.
Az orvosok egyre határozottabban állnak ki az igazság és a tények mellett, és feltett szándékuk, hogy a lefolytatott vizsgálatok alapján hamarosan ítéletet mondjanak szimbolikusan is Nürnbergben! (forrás!)
p.s. ... rengeteg hír terjeng a világban a COVID-19 coronavírusról, de első perctől kezdve ebben hittem ... köszönöm, hogy megerősítette az ECU2020 ... számomra ez hiteles és le a maszkkal!
p.s. ... Thierry, a kemény anyagformáló mester, művész, mindig alkotás közben... a fémek feletti uralma határtalan... legutóbb, mikor arra jártam a látvány lenyűgöző volt, ahogy állt az izzó kemence előtt és a lángoló tűz fényében sugárzó arccal elmélyült a kezében tartott vas formálása közben... könnyed mozdulatokkal egy új alkotása született... mögötte, tisztes távolságból csodáltam... mikor észrevette, hogy már nincs egyedül, inkább megérezte, lassan megfordult és jellegzetes kedves mosolyával fogadta érkezésünket... #ilonabarnabiphotonews
p.s. ... a hajnali órákban eltűnt Gendarmerie elől Jean-Michel Folon szökőkútja, a kikötőből Jane Fabre és César hatalmas arany szobrai ezzel jelezve, hogy a szezon 2020 évben is véget ért Saint Tropezban... persze ezzel nem áll meg az élet, csak lelassul... nagy változás nem lesz hasonló, mint szezon kezdete előtt...
... ez az év különleges fordulat az emberiség életében, amit előidéztünk saját magunknak, nyugodtan mondhatom így, mert mégiscsak mi tehetünk róla, mi emberek, úgy gondolom, de azért nem kell a végtelenségig tűrni és várni a jó szerencsét, ami úgy nézki nem akar megérkezni... utazni nem igazán van kedvünk a biztonságot nyújtó meleg otthonunkból... egyenlőre még meleg... mai nap a francia miniszter elnök bejelentette, hogy este 9h után TILOS a kijárás néhány nagyobb városban, most nem sorolom fel mindet, de utána nézhetsz, Párizs közte volt! Lehet, hogy enyhébben fogalmazott, de a lényege ez! és még egy-két apróság... valójában enyhébb, mint a március 15-i...tudod akkor kezdődött a karantén #maradjotthon. Három hónapig enyém volt Saint Tropez, rajtam kívül szinte alig volt még ember, aki itt tartózkodott vagy, ha igen nem ment ki az utcára azt biztosan állíthatom... magadnak azért írhattál kijárási engedélyt, ha kedved úgy engedte... ez a mostani esti kijárási tilalom azért elszomorított... Volt szerencsém pár héttel ezelőtt néhány napra látni Párizs fényeit, LIPP hangulatát, ízeit... látni az emberek élet imádatát, vidámságát, ahogy szórakoztak a tereken, utcákon elhelyezett asztalok körül, mert zárt térben nem tartozkodhattak... ha ültél egy asztalnál nem kellett maszkot viselni, ha csak sétáltál épp előtte néhány lépésre, akkor már kötelező volt... látom magam előtt és persze a Canon a kezemben.., a Trocadero terén a zenészek gyermekeikkel játszottak, lépcsőin az emberek sokasága a relaxációt hirdette, ki mást... a korlátnál megálltam csodálni az előttem magasba emelkedő Eiffel Toronyt, lenézve lábaihoz a tömegtől alig lehetett látni a zöld teret, majd visszasétálva a Notre-Dame mellett lévő hotelemhez a Szajna rakpartján összegyűlt fiatalok zenéltek, táncoltak így szórakoztak a hétvégén, volt aki futott, kerékpározott vagy csak egy sétára ugrott le, lehetett érezni az élet ízét ... milyen jó is volt ezt látni, mint évekkel ezelőtt, amikor ez még természetes volt... majd egy utcai plakát és máris egy fantasztikus fotókiállítás kellős közepébe csöppentem... az étkezéssel óvatos voltam, napokig nézegettem, hogy Saint Germain éttermei közül melyiket válasszam... elmondhatom nem csalódtam egyikben sem... így utólag visszaemlékezni is csodának tűnik és köszönöm ezerrel... ez volt talán nekem az "utólsó tangóm", ami Párizsban történt 2020. szeptember idusán... most elővillant, ahogy ülök a Luxemburg Kert egyik székén a kastéllyal szemben és nem akaróztam felállni, eltelt vagy két-három óra míg nagy nehezen rávettem magam... élveztem az elém táruló látványt, gyönyörködtem a kert színes virágaiban, amit már megérintett az ősz lehelete... a tavon uszkáló kacsákban, a kutyáikat sétáltatók, akik meg megálltak és megcirógatták kedvenc társukat... családokat, ahogy gyermekeiket óvatosan felültették pónilovak hátára, majd elügettek... a teniszezőket, focizókat, az étterem teraszán üldögélő párizsiakat, ahogy felhőtlenül csacsogtak... és mégis erősen az volt az érzésem, hogy vigyázznak, figyelnek egymásra... holnaptól, de már hallottam, hogy napokkal ezelőtt a fővárosban bezártak az éttermek, szórakozó helyek, kávézók egymás után, nincs miért nyitva maradniuk. A színházak, mozik, kiállítótermek, galériák hasonlóan... Vajon meddig tart még ez a #maradjotthon #stayathome #restechezmoi ... ?
...ez volt az őszi történetem.., pontosabban annak, egy pici töredéke..., de mindenképpen ki kellett ma írnom magamból, mert talán így a változás előbb bekötvezik... legalábbis remélem... vigyázzatok egymásra! ... #ilonabarnabiphotonews
1: Keanu Charles Reeves 1964. szeptember 2-án született Beirutban, Patricia (szül: Taylor), angol származású revütáncos, divattervező, valamint Samuel Nowlin Reeves Jr., kínai-hawaii származású geológus fiaként. Anyja Essexből származik, apja kínai, angol, ír, indián, hawaii és portugál felmenőkkel is büszkélkedik. Angol származása kapcsán Reeves beszélt arról, hogy gyermekkorában olyan komikus műsorokat nézett, mint a brit The Two Ronnies, de édesanyja is igyekezett belenevelni az angol szokásokat, viselkedésmintákat, amelyek nemcsak gyermekkorában hatottak rá, hanem felnőttkorban is elkísérték és stabil gyökeret vertek személyiségében. Reeves édesanyja Beirutban dolgozott, amikor találkozott az apjával. Három éves korában apját drogárusítás miatt lecsukták, így a szülők elváltak. A szétválás után anyja jelmeztervező lett, a család Sydney-be költözött, majd New York Citybe, ahol 1970-ben frigyre lépett Paul Aaron, Broadway- és hollywoodi rendezővel. A házaspár Torontóba költözött, és 1971-ben elvált. Amikor Reeves 15 éves volt, produkciós asszisztensként dolgozott Aaron filmjein. Anyja ezután még kétszer házasodott meg, de mindegyik esetben el is vált. Testvérei Kim Reeves és Karina Miller (féltestvér).
2: Keresztnevét édesapja adta neki, ami hawaii nyelven annyit jelent: Szellő a hegyek fölött.
3: Öt éven belül négy középiskola falai között tanult, beleértve az Etobicoke School of the Arts intézményét is, amely végül kiutasította diszlexiája miatt. Elmondása szerint zavaros volt a beszédje és nem éppen ő volt a legolajozottabban működő gépezete az iskolának. Ezért inkább a sportban próbált meg kiteljesedni. A De La Salle College sikeres jégkorongcsapatának kapusa volt, "The Wall" becenévvel. Kanadában álmodott karrierről, de egy baleset átértékeltette vele vágyait, így végül otthagyta a csapatot, és az Avondale Alternative Secondary Schoolban folytatta tanulmányait, amely lehetővé tette számára, hogy színészként dolgozzon a jövőben. Végül innen is távozott, és ezzel együtt a diplomát is elveszítette.
4: Kevesen tudják róla, hogy dacára annak, hogy ma az Álomgyár egyik leghíresebb színésze, az életútja egy igazi szenvedéstörténet. 2010-ben elözönlötte az internetet egy olyan fotó, amelyen Reeves egy padon ül, rezignáltan tekint maga elé és egy szendvicset eszik. A letargikus és depresszív miliőben fogant kép azóta mémek garmadáját ihlette meg, de csak kevesen tudták, hogy mi állhatott a fájdalmas és magányos arckifejezés mögött. Amikor pici volt, apja börtönbe került, mivel heroint értékesített a Hilói nemzetközi repülőtéren. Elhagyta családját, amikor Reeves három éves volt, de csak hat éves korára ismerte meg a fiát. Utoljára Kauai szigetén találkoztak, amikor a fiú már betöltötte a 13-at. Az apjával való kapcsolatának megszakítása nagy érvágást jelentett a kisfiúnak. Húga, Kim Reeves 35 éves volt, amikor korábban diagnosztizált leukémiája súlyosabbra fordult. 1993. október 31-én meghalt kábítószer-túladagolásban legjobb barátja, a szintén színész River Phoenix. Az akkor 23 éves ifjú csillag így emlékezett vissza Phoenix-re: ""Fantasztikus ember és csodás színész volt. Nagyon jól kijöttünk, borzasztóan hiányzik, sokat gondolok rá." 1998-ban találkozott Jennifer Syme színésznővel. Egymásba szerettek, de sajnos tragikus módon 1999-ben nyolc hónapos kislányuk halva született. A bánat és a fájdalom végül elválasztotta egymástól a párt, akik pár hét múlva, 2000 elején szakítottak. Syme 2001. április 2-án autóbalesetet szenvedett a Los Angeles-i Cahuenga Boulevardon, és belehalt sérüléseibe. 2006-ban Keanu Reeves így nyilatkozott a Parade lapnak: "A fájdalom súlya alatt más emberré formálódsz. Ez egy olyan lecke, amelyet mindnyájan megtanulunk életünk során."
5: Azon ritka hollywoodi sztárok közé tartozik, aki mindmáig képes volt megőrizni gyökereit, szerénységét, közvetlenségét, emellett rengeteget jótékonykodik is, valamint visszafogottan él. Vagyonát nagyjából 360 millió dollárra becsülik, ennek dacára is számtalanszor jár tömegközlekedéssel, és elmondása szerint igyekszik egyszerű életet élni, az anyagi harácsolást ignorálva. A számos tragédia, amely beárnyékolta életét sem törte meg, hanem továbblépett, és igaz, tiszta lelkületű emberré formálódott, aki megedződve igyekszik másokon segíteni. Leukémiás húgát rendszeresen ápolta, sőt, még a Mátrix második és harmadik részének forgatási munkálatait is halasztotta a betegsége miatt, de a Neo szerepéért járó gázsiból is tetemes összeget adományozott testvére gyógyulására, aki szerencsésen talpra is állt. A legendás Mátrix trilógia befejezés ezután állítólagosan a három filmért megközelítően 114 millió dollárt kapott, és ebből nem kevesebb, mint 80 milliót adományozott a sminkeseknek és a speciális effektekért felelős csoportnak. "Néha annyira el vagyunk foglalva az életünkkel, hogy nem vesszük észre a körülöttünk lévő sok pozitívumot. Úgy élünk, akárcsak a zombik. Inkább figyeljünk oda a környezetünkre, köszönjünk az utcán sétáló embereknek, mosolyogjunk rájuk, segítsünk nekik, ha bajba kerülnek. Azt kevesen tudják rólam, hogy pár évvel ezelőtt még depresszióval küzdöttem. Erről senkinek sem beszéltem. De meg kellett találnom azt az erőt, amely kimozdított ebből az állapotból. Az, aki távol tartott az örömöktől, boldogságtól, az én magam voltam. Tanuljuk meg, hogy minden nap ünnep. Nem biztos, hogy holnap is felkel a nap, ezért ünnepeljünk most!"
6: Gyakran kötik össze őt a Buddhizmussal, ám állítása szerint nem hithű vallásos, mégis olykor bizalmát helyezte Istenbe vagy más transzcendentális hatalomba. "Hiszek Istenben és az Ördögben, akiknek azonban nem szükséges vasvillával és hosszú fehér szakállal rendelkezniük." Nagy érdeklődéssel és tisztelettel övezi a Buddhizmust is, habár hozzátette, hogy "nem menedéket keresett a dharmában." Amikor 2013-ban megkérdezték tőle, hogy spirituális személy-e, így nyilatkozott: "Hogy hiszek-e Istenben, a hitben, a belső hitben, az énben, a szenvedésben és ezen dolgokban? Igen, határozottan! Nagyon spirituális vagyok." Lelki hitét és vallási hovatartozását - magánéletéhez hasonlóan - mindig vonakodott nyilvánosan megvitatni, hiszen elmondása szerint ez "személyes és magánszférát" érintő.
7: Az Oscarra érdemes amerikai rendező, Francis Ford Coppola 1992-es, három Aranyszobrocskával kitüntetett, a néhai Abraham "Bram" Stoker ír szerző legendás művének, a Drakulának varázslatos hangulatú adaptációja közepette eskette össze Reevest és Winona Rydert, akik a műben egy fiatal házaspárt alakítottak. A görög-ortodox esküvő Los Angelesben zajlott. Coppola elmondása szerint olyan keretek között, hogy a frigy hitelesnek tekinthető, hiszen minden ízében úgy történt egy hivatásos pappal a ceremónia, mint a való életben, még ha ez elsősorban a filmnek is szólt. "Azt hiszem, házasok vagyunk" - anekdotázott viccesen Ryder.
8: 1991-ben, színészi karrierje közepette alapította a Dogstar nevezetű grúz bandát, amelynek fő vokalistája is volt. Elég sokat koncerteztek az USA-ban, Japánban és Ausztráliában is. Egy EP-t és két albumot adtak ki a tíz év alatt. Az együttes végül 2002-ben feloszlott, Reeves pedig tovább egyengette színművészi munkaútját.
9: Társalapítója a Company Films nevű produkciós cégnek, amely berkeiben többek között 2010-es romantikus-komédiája, a Henry bűne is formálódott. Emellett nagy szerelmese a motoroknak is. 2011-ben hozták tető alá kooperációban Gard Hollingerrel az ARCH Motorcycle Company, LLC céget, amelynek fő profilja az egyedi tervezésű motorok gyártása és forgalmazása.
10: 2005 elején a Hollywood Walk of Fame elismerve addigi színészi teljesítményét az emblematikus csillagot adományozta neki, amely a Hollywood Boulevard 6801-nél található meg. (forrás!)
va exposer pour la première fois ses œuvres à Saint-Tropez.
Du 1er au 7 octobre prochains, pendant les Voiles, ce Pixel artiste français va investir le Lavoir Vasserot avec son exposition « Coup de Points »
Voila près de vingt ans que cet explorateur du Pixel nous embraque dans la magie de son univers que ce soit à Paris, Lyon, Marseille mais aussi à l’international où il expose régulièrement (Miami, Tokyo, Cap Town…)
L’exposition « Coup de Points » présentera à la fois ses portraits réalisés en collages de confettis. Des œuvres qu’il faut voir de près pour découvrir ce minutieux travail rempli de clins d’oeil autour de personnalités telles que Monroe, Gabrielle Chanel ou encore Camus. Mais aussi, des peintures à l’huile sur toile ou magnets qu’il faudra cette fois découvrir de beaucoup plus loin pour en comprendre toute la dimension artistique.
Savoir prendre de la distance face aux écrans qui nous transforment en Homo Digitalis, en homme pixélisé, voila un des principal message diffusé par Ced VERNAY à travers ses oeuvres. Alors comme un pied de nez à ce questionnement, il nous invite aussi à regarder certaines de ses peintures à travers l’écran de nos téléphones portables afin de les transformer instantanément de l’abstrait au figuratif. Effet magique garanti !
Ced VERNAY sera présent pour présenter son univers du 1er au 7 octobre de 11h00 à 20h00.
p.s. ... mindig mondom Neked, Saint Tropez egy olyan hely, ahol beleütközöl a csodákba lépten-nyomon, ha akarod, ha nem... ma éppen megint ez történt velem... kimentem futni a tengerpartra, mint úgy általában minden nap, mióta itt rekedtem, most nem 1981-re gondolok, hanem 2020. március 15-re ... nem terveztem hosszabb időre az itt tartózkodásomat akkor, mert tudod, hogy az utazás lételemem, de így alakult... ha figyeled az eseményeket pontosan tudod, hogy miért...nem térnék erre ki részletesen, mert ez is már idejét múlta... múlja lassacskán... nálam biztosan... Saint Tropez szerelem volt ez első találkozáskor és azóta sem csillapodott ezt őszintén mondhatom Neked... szóval ezután a kitérő után visszatérnék a 'MOST'-ba... épp hazafelé tartottam és egy gondolat miatt, irányt váltottam és letértem a megszokott utamról... így utólag biztos vagyok benne, hogy valaki sugallta ezt... és milyen hálás vagyok érte... remélem elhiszed, annyira már ismersz és tudod, hogy mindig igazat mondok neked... máris olyan csodában volt részem, ami nem mindennapi... lassítok a SMART-ommal, amit normálisan a zsebemben is tudnék hordani persze, ha nem találok megfelelő parkoló helyet neki, de így este 7h után ezzel nincs gond, bárhol megállhatsz nem okoz különösebb akadályt... a LAVOIR VASSEROT (régen mosoda volt, ma az egyik legnívósabb kiállító terem itt Saint Tropezban) nem okozott gondot, hogy megálltam szinte az út közepén... elsősorban a fények, amik megvilágították a plakátokat, fogta meg tekintetem... féken a lában és máris az iPhone-m után nyúltam... na, ezt nem hagyhatom ki gondoltam és kattintottam egyet... persze ilyenkor mindig sajnálom, hogy nincs nálam a Canon-om, de hát mindig nem lehet velem... egy hang és máris a figyelmem odaterelődött...
- Itt vagyunk mi is, kérhetünk egy fotót... ha van időd tarts velünk... - hangzott a kedves invitálás... a kiállítóterem előtt egy asztalnál ülő társaságtól, mint később kiderült CED VERNAY alkotó művész, akinek a kiállítása látható a teremben barátaival és a feleségevel a nap végét egy pohár itallal zárták...
- Szívesen elidőznék, de sietek... - válaszoltam... csak egy kattintást akarok, hogy megörökítsem ezt a látványt... - ekkor még én sem gondoltam azt, hogy pár perc múlva a kiállítóterem kellős közepén ámulva nézem majd a csodás alkotásokat... nagy ajándék, ha valakit megáldott az isten ekkora tehetséggel... meghajlok előtte! Bravo!
... még két napig tart ez a kiállítás, ha erre jársz akkor feltétlen tervezd a látogatásod, ha nem, akkor virtuálisan itt eléred!
