Saint Tropez, France 2021. április 30. (péntek)
p.s... Cap Taillat, L'Escalet Beach Saint Tropeztól 12,6 km-re található, 16 perc kocsival... természet védelmi terület, 2017-ben leégett a növényzett 550 hektáron, majd 2018-ban a tengervizét olaj szennyezte, két kereskedelmi hajó összeütközése miatt... szomorú látvány volt, gondolhatod, hogy a BIPHOTONEWS archíve felvételei között ott lapulnak... mára gyönyörően kinőtte magát, megújult... évekkel ezelőtt azt nem mondom, hogy véletlenül találtam meg ezt a helyet, inkább Ő talált Rám azt gondolom, mert az én tudatomban nincsenek véletlenek, mindennek oka van... elég különösnek tartottam akkor és azóta is, hogy lassan 40 éve járom ezt a tájat és valahogy eddig elkerülte a figyelmem... talán nem volt szükségem az erejére vagy még nem érdemeltem meg...ilyenkor egy régi barátnőm jut eszembe...Ő mondogatta mindig, hogy ki kell a jót érdemelni, hát igaza volt... őszintén mondhatom, hogy gyógyító, misztikus hely az öbölbe beszorult átlátszó, tiszta tengervízével... most még tisztább, mint valaha, amit hegyoldal ölel körbe... egy éve elmúlt már és hajó nem járt a környéken itt sem, tudod miért...? ... ma azúrzöld volt, de ez is változó az évszakoknak, időjárási viszontagságoknak köszönhetően... először is nagy hatással volt rám, nemcsak a látványa, hanem gyógyító ereje... azóta is kijárok, eltöltök néhány órát, ha szükséges vagy hiányát érzem... amikor először tárult elém a táj szépsége, akkor a hegyoldal a bogáncs virágjától lilába öltözött, most a mai nap sárgállott a kikericstől... azt gondolom az, de igazából nem tudom pontosan... utána érdeklődöm a nagyon kedves, apró, szirmú virágok nevének... egy gyalogösvény vonul végig a hegyoldal aljában L'Escalet - től Cap Taillat -ig... egyszer végig gyalogoltam, nem rövid az biztos, csak elsőre nekem akkor úgy tűnt azért is mertem nekivágni... megbirkóztam vele, de azért visszafelé rámeditáltam, hogy visszaérjek...nehéz volt és soknak tűnt nekem akkor, viszont néhány hét múlva letettem valami nagy terhet, amit addig hordozgattam a lelkem mélyén... arra gondoltam akkor, hogy ennek a sétának köszönhettem... ma, ahogy ott álltam a szikla tetején és csodáltam a tájat, fiatal fiúk, leányok sétáltak visszafelé jó hangulatban... zene volt a füleimnek régen hallottam, láttam ehhez hasonlót... kedvesen köszöntek és látszott, hogy boldogok, gondtalanok... kicsit messzebb leültek a kősziklára és keresgéltek valamit a beszorult tenger vizében, hangosan nevettek, mikor a bot végére akadt az a bizonyos valami... az egyik elment pecázni az öböl végére integetett és hangosan csalogatta a többieket... festői látvány volt... sajnáltam, hogy a Canon -om szervizben van... az iPhone fotóimat is kedvelem, de ez más... sokkal másabb... azért remélem érzed az üzenetemet...
 |
| Több száz faj tartozik az Agave nemzetségbe. Elterjedési területük az USA déli része, Mexikó, Közép-Amerika és az Antillák szigetvilága. A 17. századtól. ... ahogy álltam a növény előtt L'Escalet legszebb helyén... nézegettem hosszasan, eszembe jutott egy kedves történet: ... éppen Bényén voltam a nővéreméknél... kellemes nyári meleg volt... ültünk a teraszon a ház előtt beszélgettünk... az utazásaimról és arról, hogy milyen növényeket ültettek az idén a birtokon... nézegettük a fotóimat a Macbook jóvoltából... éppen Monaco-ról mutattam néhány felvételt, ahogy a hegyről lefelé a várost, tengert lefotóztam és egy csodálatos, hatalmas kaktusz virágzásában... nézegeti a Sógorom és láttam csodálattal van a növény felé, majd lassan felemelte tekintetét a képről és... - Tudtad, hogy az Agave chrysantha 40 évenként virágzik és utána meghal... jegyezte meg a Sógorom, akit én csak zseninek, okoskának hívok, mert mindig meglep a tudása... főleg azért, mert még sosem láttam könyvet a kezében, mégis lexikális anyagot tárolt a fejében... hidd el mély tudású igazán, több dimenzión át... - Hát, ezt nem tudtam... pontosítok ezt sem... - válaszoltam csendesen és hallgattam történetét a növény életéről, gondolhatod felejthetetlen örök emlék maradt... azóta már többször találkoztam barangolásaim során ezzel a pompázatos növénnyel, ami számomra már sokkal többet jelent, mint előtte... |
Welcome / Dobrodosli / Üdv / Bienvenue
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése