©SAINT TROPEZBAN KARANTÉNBEN * A KIS BICEBÓCA ...

 

Saint Tropez, France 2021. május 02 (vasárnap, anyáknapja)

p.s... a kis bicebóca galambocska két napja mindig beköszönt hozzám... ma is ott ült a teraszom korlátján... forgott jobbra, balra billegett a korláton... épp elültem a Macbook elé és nem ugrottam rögtön kinyitni neki az ajtót, bocsi... gondoltam van időm erre... majd kerestem egy kis kenyér morzsát a konyhában, de mikorra visszaértem már nem nem volt ott... talán azért, mert zárva volt az ajtó és gondolta én sem vagyok itt... tegnap előtt a nyitott teraszajtón közlekedett ki... be..., mintha itt lakott volna... mondtam már neked, hogy miért a neve Bicebóca, lehet, de mondom még egyszer, mert hiányoznak a lábújjai az egyik lábáról... most eszembe jutott az általános iskolás korombani kötelező olvasmány erről... (katt.ide!)

... délelőtt csöngött a messengerem, Marija javasolta, hogy álljak el a ház elől, mert jönnek a járőrök és megbüntetnek majd, tudod az élete párja ott dolgozik, ahol ez a hír elindul... na, el is álltam, de közben arra gondoltam, hogy kimegyek a tengerpartra futok egyet... hát jól tettem szinte senki sem volt, aki meg ott volt az meg meztelen élvezte a ragyogó napsütést ... velem együtt... Anyáknapja van ma, örültem, hogy Viktor és Ivána felhívtak és szeretettel eltöltöttek velem néhány percet ebből az alkalomból ...  örültem a Bicebóca látogatásának  ma ...kiváncsi leszek holnap eljön-e?... 

Bienvenue / Dobrodosli / Üdv / Welcome

#ilonabarnabiphotonews

... délután a Tropezina plage-n ahogy sétálok, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a kerítés mögött ficánkolt ez a magyar vizsla, de ne gondold, hogy leesett rögtön az üzenet... néztem és rácsodálkoztam, hogy vajon mit keres itt egy magyar kutya és pont olyan fajta, mint az Anyum kedvenc kutyája volt... majd, amikor lefotóztam, visszanézett egy pillanatra, mintha elköszönt volna és eltűnt a bozótosban... ha Bicebóca galamb a teraszom párkányán nem lett volna elég, hogy felfigyeljek a jelekre... ez igen, csak megerősítette azt, amit minden évben megkapok ezen a napon... köszönöm! #foreverlove

©SAINT TROPEZBAN KARANTÉNBAN * L'ESCALET * CAP TAILLAT * GYÓGYÍTÓ, MISZTIKUS CSODA HELYEK...

UTAZZ A FOTÓIM ÁLTAL

 Saint Tropez, France 2021. április 30. (péntek)

p.s... Cap Taillat, L'Escalet Beach Saint Tropeztól 12,6 km-re található, 16 perc kocsival... természet védelmi terület, 2017-ben leégett a növényzett 550 hektáron, majd 2018-ban a tengervizét olaj szennyezte, két kereskedelmi hajó összeütközése miatt... szomorú látvány volt, gondolhatod, hogy a BIPHOTONEWS archíve felvételei között ott lapulnak... mára gyönyörően kinőtte magát, megújult... évekkel ezelőtt azt nem mondom, hogy véletlenül találtam meg ezt a helyet, inkább Ő talált Rám azt gondolom, mert az én tudatomban nincsenek véletlenek, mindennek oka van... elég különösnek tartottam akkor és azóta is, hogy lassan 40 éve járom ezt a tájat és valahogy eddig elkerülte a figyelmem... talán nem volt szükségem az erejére vagy még nem érdemeltem meg...ilyenkor egy régi barátnőm jut eszembe...Ő mondogatta mindig, hogy ki kell a jót érdemelni, hát igaza volt... őszintén mondhatom, hogy gyógyító, misztikus hely az öbölbe beszorult átlátszó, tiszta tengervízével... most még tisztább, mint valaha, amit hegyoldal ölel körbe... egy éve elmúlt már és hajó nem járt a környéken itt sem, tudod miért...? ... ma azúrzöld volt, de ez is változó az évszakoknak, időjárási viszontagságoknak köszönhetően... először is nagy hatással volt rám, nemcsak a látványa, hanem gyógyító ereje...  azóta is kijárok, eltöltök néhány órát, ha szükséges vagy hiányát érzem... amikor először tárult elém a táj szépsége, akkor a hegyoldal a bogáncs virágjától lilába öltözött, most a mai nap sárgállott a kikericstől... azt gondolom az, de igazából nem tudom pontosan... utána érdeklődöm a nagyon kedves, apró, szirmú virágok nevének... egy gyalogösvény vonul végig a hegyoldal aljában L'Escalet - től Cap Taillat -ig...  egyszer végig gyalogoltam, nem rövid az biztos, csak elsőre nekem akkor úgy tűnt azért is mertem nekivágni... megbirkóztam vele, de azért visszafelé rámeditáltam, hogy visszaérjek...nehéz volt és soknak tűnt nekem akkor, viszont néhány hét múlva letettem valami nagy terhet, amit addig hordozgattam a lelkem mélyén... arra gondoltam akkor, hogy ennek a sétának köszönhettem... ma, ahogy ott álltam a szikla tetején és csodáltam a tájat, fiatal fiúk, leányok sétáltak visszafelé jó hangulatban... zene volt a füleimnek régen hallottam, láttam ehhez hasonlót... kedvesen köszöntek és látszott, hogy boldogok, gondtalanok... kicsit messzebb leültek a kősziklára és keresgéltek valamit a beszorult tenger vizében, hangosan nevettek, mikor a bot végére akadt az a bizonyos valami... az egyik elment pecázni az öböl végére integetett és hangosan csalogatta a többieket... festői látvány volt... sajnáltam, hogy a Canon -om szervizben van...  az iPhone fotóimat is kedvelem, de ez más... sokkal másabb...  azért remélem érzed az üzenetemet... 

Több száz faj tartozik az Agave nemzetségbe. Elterjedési területük az USA déli része, Mexikó, Közép-Amerika és az Antillák szigetvilága. A 17. századtól.

... ahogy álltam a növény előtt L'Escalet legszebb helyén... nézegettem hosszasan, eszembe jutott egy kedves történet: ... éppen Bényén voltam a nővéreméknél... kellemes nyári meleg volt... ültünk a teraszon a ház előtt beszélgettünk... az utazásaimról és arról, hogy milyen növényeket ültettek az idén a birtokon... nézegettük a fotóimat a Macbook jóvoltából... éppen Monaco-ról mutattam néhány felvételt, ahogy a hegyről lefelé a várost, tengert lefotóztam és egy csodálatos, hatalmas kaktusz virágzásában... nézegeti a Sógorom és láttam csodálattal van a növény felé, majd lassan felemelte tekintetét a képről és...

- Tudtad, hogy az Agave chrysantha 40 évenként virágzik és utána meghal... jegyezte meg a Sógorom, akit én csak zseninek, okoskának hívok, mert mindig meglep a tudása... főleg azért, mert még sosem láttam könyvet a kezében, mégis lexikális anyagot tárolt a fejében... hidd el mély tudású igazán, több dimenzión át...

- Hát, ezt nem tudtam... pontosítok ezt sem... -  válaszoltam csendesen és hallgattam történetét a növény életéről, gondolhatod felejthetetlen örök emlék maradt... azóta már többször találkoztam barangolásaim során ezzel a pompázatos növénnyel, ami számomra már sokkal többet jelent, mint előtte...

Welcome / Dobrodosli / Üdv / Bienvenue 

#ilonabarnabiphotonews

©SAINT TROPEZBAN KARANTÉNBAN * « JINGANG, UN CHEVAL, FAIT LE MORT » EGY LÓ TÖRTÉNETE A LUSTASÁGÁRÓL...

JINGANG IGAZ TÖRTÉNETE

Le cheval est un animal qui a été domestiqué par l’homme il y a plus de 3000 ans. Sa vitesse ainsi que sa force ont été utiles à nos ancêtres, cela a créé un lien particulier avec cet animal qui peut être doux et affectueux. Jingang est quant à lui un cheval coréen un peu particulier. Devenu viral en raison de sa paresse, Jingang s’écroule au sol à chaque fois qu’on essaie de le monter et fait le mort. Une histoire cocasse relayée par nos confrères du Dailymail.

Jingang est le nom d’une ville rurale en Chine. Ce nom a été attribué à un cheval qui a décidé que son repos passait avant tout.

Les chevaux et l’homme, une histoire ancienne

Dans la culture occidentale, le cheval est un animal qui représente la noblesse, la fougue ainsi que la liberté. Les chevaux sauvages parcourant les plaines ont toujours fasciné les hommes. Cette curiosité a mené à une volonté de les dompter et de les dresser, et ce, depuis environ 5500 ans, en Asie centrale notamment, où on aurait retrouvé les premières traces de domestication du cheval chez l’homme. Cette période marque le début d’une relation qui durera des millénaires jusqu’à nos jours, où le cheval entretient toujours un lien particulier avec l’être humain. (forrás!)

*

Saint Tropez, France 2021. április 28. (szerda)

p.s... a fenti fotókon látható, hogy a helyzet változatlan ma reggel is, hasonló, mint előző napokban... szinte néptelen kikötő, borús, felhős idő... gondoltam bedobok egy szokatlan, hozzámképest gondold, egy másik témát... a ló történetét... a '80-as évek elején szokszor statisztáltam magyar filmekben Koncz Gábor, Tordy Géza, Jancsó Miklós rendezésében... na, ne a meztelenségre gondolj rögtön itt, kellett oda más mellékszereplő is... egyikben emlékszem kikötöttek bennünket az istálló tartógerendájához a betyárok, korabeli jelmezben... komolyan meg kellett ijedni, legalábbis ezt kellett volna mutatnunk, de közben ment a magyar humor hangosan körülöttünk, nehéz volt megállni nevetés nélkül, a felvételt sokszor megismételtük...  Patz Dóri és férje tanyáján volt a forgatás... ez a lótörténet megidézte a régi emléket... egyik este a kandalló tüze előtt üldögéltünk a forgatás után és régi, igaz filmtörténeteket meséltek a stáb tagjai, közben borozgattunk baráti hangulatban... ropogott a tűz a nyílt kandallóban, Dóri vállát férje szeretettel átölelte, magához húzta... valahogy ez a kép maradt meg... napközben tanítgattak lovagolni a kaszkadőrök lelkesen, de én valahogy nem igazán éreztem magam biztonságban a nyeregben, túl magas volt és a ló sebessége, ahogy száguldott velem nekem nagyon gyorsnak tűnt... talán ezért, nem is tanultam meg jól lovagolni soha, pedig szerettem volna, hidd el... de így alakult, nem érőltettem... ez, csak mellékesen eszembe jutott a Jingang ló történetéről és arról, hogy az ember több mint 3000 évvel ezelőtt szelídítette meg a lovakat...

*

"Jingang meglehetősen különleges koreai ló. Miután lustasága miatt vírusos lett, Jingang minden alkalommal a földre zuhan, amikor megpróbálják ráhelyezni a kengyelt és holtan rogy össze, de ezt, csak eljátsza. Ez egy vicces történet, amelyet kollégáink közvetítettek a Dailymail-ből."

...nem árthat egy kis frissités, belinkeltem ide a kávézásom közben a cikket... most jól esik ez a fekete lé, illata beterítette a levegőt... nem játszom tovább Jingangot, kimegyek futni a tengerpartra Pampelonne környékére... az ottani levegő felfrissít mindig... emlékszem tavaly is ezekben a napokban rémesen nyomasztó volt ... lehet ráfogni a borús időre, de valahogy ma nehezebb, mint máskor...  de láthatod a rendszeres mozgás, sport legyőz mindent...legyen ez neked egy intő példa, mozdulj meg és tornázz! Hajrá!

... a mai nap margójára felírhattam, hogy délután váratlanul nyár lett megint, kisütött a nap és nyári meleg, többek között ezért is nagyon szeretem ezt a helyet... gondolhatod, hogy azonnal az irány a tengerpart volt...

 

Welcome / Dobrodosli / Üdv / Bienvenue

#ilonabarnabiphotonews