©SAINT TROPEZBAN KARANTÉNBAN * L'ESCALET * CAP TAILLAT * GYÓGYÍTÓ, MISZTIKUS CSODA HELYEK...

UTAZZ A FOTÓIM ÁLTAL

 Saint Tropez, France 2021. április 30. (péntek)

p.s... Cap Taillat, L'Escalet Beach Saint Tropeztól 12,6 km-re található, 16 perc kocsival... természet védelmi terület, 2017-ben leégett a növényzett 550 hektáron, majd 2018-ban a tengervizét olaj szennyezte, két kereskedelmi hajó összeütközése miatt... szomorú látvány volt, gondolhatod, hogy a BIPHOTONEWS archíve felvételei között ott lapulnak... mára gyönyörően kinőtte magát, megújult... évekkel ezelőtt azt nem mondom, hogy véletlenül találtam meg ezt a helyet, inkább Ő talált Rám azt gondolom, mert az én tudatomban nincsenek véletlenek, mindennek oka van... elég különösnek tartottam akkor és azóta is, hogy lassan 40 éve járom ezt a tájat és valahogy eddig elkerülte a figyelmem... talán nem volt szükségem az erejére vagy még nem érdemeltem meg...ilyenkor egy régi barátnőm jut eszembe...Ő mondogatta mindig, hogy ki kell a jót érdemelni, hát igaza volt... őszintén mondhatom, hogy gyógyító, misztikus hely az öbölbe beszorult átlátszó, tiszta tengervízével... most még tisztább, mint valaha, amit hegyoldal ölel körbe... egy éve elmúlt már és hajó nem járt a környéken itt sem, tudod miért...? ... ma azúrzöld volt, de ez is változó az évszakoknak, időjárási viszontagságoknak köszönhetően... először is nagy hatással volt rám, nemcsak a látványa, hanem gyógyító ereje...  azóta is kijárok, eltöltök néhány órát, ha szükséges vagy hiányát érzem... amikor először tárult elém a táj szépsége, akkor a hegyoldal a bogáncs virágjától lilába öltözött, most a mai nap sárgállott a kikericstől... azt gondolom az, de igazából nem tudom pontosan... utána érdeklődöm a nagyon kedves, apró, szirmú virágok nevének... egy gyalogösvény vonul végig a hegyoldal aljában L'Escalet - től Cap Taillat -ig...  egyszer végig gyalogoltam, nem rövid az biztos, csak elsőre nekem akkor úgy tűnt azért is mertem nekivágni... megbirkóztam vele, de azért visszafelé rámeditáltam, hogy visszaérjek...nehéz volt és soknak tűnt nekem akkor, viszont néhány hét múlva letettem valami nagy terhet, amit addig hordozgattam a lelkem mélyén... arra gondoltam akkor, hogy ennek a sétának köszönhettem... ma, ahogy ott álltam a szikla tetején és csodáltam a tájat, fiatal fiúk, leányok sétáltak visszafelé jó hangulatban... zene volt a füleimnek régen hallottam, láttam ehhez hasonlót... kedvesen köszöntek és látszott, hogy boldogok, gondtalanok... kicsit messzebb leültek a kősziklára és keresgéltek valamit a beszorult tenger vizében, hangosan nevettek, mikor a bot végére akadt az a bizonyos valami... az egyik elment pecázni az öböl végére integetett és hangosan csalogatta a többieket... festői látvány volt... sajnáltam, hogy a Canon -om szervizben van...  az iPhone fotóimat is kedvelem, de ez más... sokkal másabb...  azért remélem érzed az üzenetemet... 

Több száz faj tartozik az Agave nemzetségbe. Elterjedési területük az USA déli része, Mexikó, Közép-Amerika és az Antillák szigetvilága. A 17. századtól.

... ahogy álltam a növény előtt L'Escalet legszebb helyén... nézegettem hosszasan, eszembe jutott egy kedves történet: ... éppen Bényén voltam a nővéreméknél... kellemes nyári meleg volt... ültünk a teraszon a ház előtt beszélgettünk... az utazásaimról és arról, hogy milyen növényeket ültettek az idén a birtokon... nézegettük a fotóimat a Macbook jóvoltából... éppen Monaco-ról mutattam néhány felvételt, ahogy a hegyről lefelé a várost, tengert lefotóztam és egy csodálatos, hatalmas kaktusz virágzásában... nézegeti a Sógorom és láttam csodálattal van a növény felé, majd lassan felemelte tekintetét a képről és...

- Tudtad, hogy az Agave chrysantha 40 évenként virágzik és utána meghal... jegyezte meg a Sógorom, akit én csak zseninek, okoskának hívok, mert mindig meglep a tudása... főleg azért, mert még sosem láttam könyvet a kezében, mégis lexikális anyagot tárolt a fejében... hidd el mély tudású igazán, több dimenzión át...

- Hát, ezt nem tudtam... pontosítok ezt sem... -  válaszoltam csendesen és hallgattam történetét a növény életéről, gondolhatod felejthetetlen örök emlék maradt... azóta már többször találkoztam barangolásaim során ezzel a pompázatos növénnyel, ami számomra már sokkal többet jelent, mint előtte...

Welcome / Dobrodosli / Üdv / Bienvenue 

#ilonabarnabiphotonews

©Bénye a tavasz első napsugaraiban, a nővéreméknél...

Bénye a tavasz első napsugaraiban, a nővéreméknél...©BIPHOTONEWS

p.s. ... Saint Tropez után szinte már ez is szinte tradició, hogy egy kis testvéri szeretet energiára szükségem van... így került választás vasárnap lévén Bátyám helyett, hogy a nővéremet Barna Évikét látogattam meg... évekkel ezelőtt távol a főváros zajától találtak egy kedves helyet, ahol a madár csicsergés volt akkor a leghangosabb zaj... közös ebéd, természetesen egymás szavába vágtunk, de győztesként mindig én jöttem ki... meséltem a kalandjaimat, a francia provence mélyén történteket... megmutattam a fotóimat... ezzel előhívtuk... a kedvenc közös filmünket a Bor, Mámor, Provence... hát igen, ez a film hűen visszaadja az ottani hangulatot, színeket a táj szépségét az emberek harmónikus életét ... szinte még az illatokat is... a mimóza illatát nekem feltétlen, amit most éreztem ott... Sógoromtól kaptam egy szép verset, elgondolkoztató ... majd kimentünk egy nagyot sétálni a "magyar provence" egyik gyöngyszemébe, ahol boldogan élnek igen sok-sok éve... együtt több, mint 50 éve... tényleg egy csoda nem messze a fővárostól mégis elszigetelten a völgy mélyén, régen patak is csörgedezett a ház előtt... mikor sokat esik néha megtelik újból... sajnálattal láttuk, hogy az erdő akácfái valamitől elfáradtak és egyenként lefeküdtek a földre, megadták magukat ... egy kövön gyönyörű zöld moha, mint egy festmény előttem... most nem vittem magammal a fényképezőgépem, nem akartam, hogy elvesszek megint ebben ... igy az iphone-nal fotóztam le... azt gondoltam, hogy ha  mögöttem a nap, akkor kijön az a szépség, amit ez a növény akkor ott sugárzott felém... erre a Sógorom rám szólt, hogy jobb lenne a hatás, ha ellenkezőleg nappal szemben állnék, akkor talán mohát látunk a fotón... és milyen igaza volt... ezen nagyot nevettünk, de én gondolatban megköszöntem... Tőle mindig tanulok valami újat, egy olyan dolgot, amitől több leszek... eszembe jutott ott, hogy 9-10 éves lehettem, amikor fekete-fehér filmet hívtunk elő a piros fényben úszó szobában... vártuk izgatottan, hogy a felvételek sikerültek-e... láttam az egész folyamatot, nagyon elvarázsolt, imádtam ezeket a pillanatokat... egyenként felakaszgadtuk száradni a képeket egy kifeszített madzagra, csipesszel odafogatva, hogy biztonságban legyenek... miközben száradtak ott álltunk felettük és csodáltuk a felvételeket... néhány éve egy alkalommal, akkor még nem voltam fotós arra pontosan emlékszem... nekem adta az előhívó felszerelését, amit addig őrizgetett... akkor még nem is sejthette, hogy az unokái közül az egyik, a "Kismiki", nekem már Ő így marad.., tehetséges fotósnak növi ki magát... azt meg főleg nem, hogy én is az leszek... Viktor fiam kezébe nyomta a nagy bőröndöt, mert Ő már akkor fotózgatott, időközben Film Industry lett... boldogan hoztuk haza a "kincset", erre pontosan emlékszem... mikor elmegyek mellette, gondolatban mindig visszavisz a Sobiesky János 11. szám alatti piros fényben úszó helyiségbe...

1. Moha Sógorom Polczer Miklós szemével

2. Moha BIPHOTONEWS szemével

... íme a fotók: 1. a sógorom Polczer Miklós szemével... a 2. az én BIPHOTONEWS szemével készült...
p.s. ... van még mit tanulnom az biztos ...

Csengének válaszul kérdésedre:

Végrendelet

"Holtom után ne keressetek,

Leszek sehol- és mindenütt leszek"

[Reményik Sándor]

Nem hagyok rátok semmit, mert semmim sincs. Halálommal visszaszolgáltatom testem anyagát is Istennek, használja fel más életek teremtésére. Testem nagy része víz. Legyen belőle egy felhő része, eső, mely tóba folyik össze és úszkáljanak bennem halak és békák. A szén, amely bennem van, beépül egy fába és a Nap fénye oxigént termel általa, hogy az állatok lélegezhessenek. Legyek orgona virága, mit szerelmes ifjú tép le kedvesének, megszagol a leány és én illatos leszek. Legyek fű, amit a kecskék lelegelnek,. Tej lesz belőlem valaki sajtot csinál és egy kislány reggelije leszek. A tejből egy kicsit adnak egy öreg néninek, aki a kunyhója küszöbén üldögélve issza meg és én erőt adok neki, hogy a holnapot érje meg.

Látod, ilyen szép is lehet a halál. 

[Polczer Miklós: Gondolataim]

Reményik Sándor: 

Isten

"Mégis Uram, míg ringsz egy fűszál selymén

Amíg sötétlesz mélyén egy örvénynek

Amig csillagbetükbe írva látlak

Uram, lesz még találkozásom Véled"

p.s. ... a sorok, bölcs gondolatok mögött a természet, az élet körforgása, a lélek szabadon szárnyalása...  milyen egyszerűnek hangzik így olvasva és valahogy ez nem jut eszünkbe... azt gondoljuk az "út végéhez" közeledve, ami talán a kezdet, a fentieket olvasva biztosan.., hogy sokkal nehezebb, bonyolultabb... jó, hogy van olyan valaki, ebben az esetben a Sógorom, aki ezeket a gondolatokat papírra vetette és átadta nekem, köszönöm... továbbitom, hogy eljusson mindenkihez ...

Mi hárman Nővérem Évike, a Sógorom Miklós
 és
Én Barna Icike, ahogy a Nagyi hívott gyermekkoromban
(BIPHOTONEWS)

2020. március 07

Bénye

... a linkekre feltétlen egy kattintást!

©Miuuu Miuuu cica, a házi kedvenc...

BIPHOTO©Miuuu Miuuu cica, a házi kedvenc...

©Baromfikert kakasa ... kukorikuuuu...

KAKAS, A PIROS TARAJOS

Baromfikert Kakasa, Bénye 2018. © BIPHOTO