©HA JÓL ÉLSZ AZ ÉVEK GYORSAN TELNEK... FÁTIMA UTÁN, NEW YORK, LAS-VEGAS, VELENCE, SAINT-TROPEZ...

 

p.s... 2006. tavasza Fátima varázsa, csodái beépültek a minden napjaimba észrevétlenül... még abban az évben megjártam Amerika sejtelmes, gazdagságát... igaz az a mondás, hogy ha jól élsz röpül az idő... ez így igaz, őszintén mondhatom, de kívülállónak éreztem magam nem szédített meg... voltam én már hasonló életformában... így utólag azt gondolom, hogy sokkal nagyobba vagy helyesebben másabba, de ott sem találtam a helyem... a pénz eltorzítja a lelket, mondta egyszer az én bölcs fiam 12 évesen és ez igaz, nem könnyű tiszta embernek maradni, még nehezebb visszatéríteni magunkat a helyes útra... Manhattan, NewYork olyan volt, mintha egy másik bolygón lettem volna, másodszorra is... először 1998-ban jártam ott... akkor is lelketlennek, idegennek tűnt... hatalmas terek, széles utcák, óriási épületek, rohanó emberekkel... sosem felejtem el, hogy haragudtam azért, hogy több km-t gyalogoltunk a hoteltól a World Trade Center, akkor már hűlt helyéig... szomorú látvány volt a nagy kráter, bekerítve, körülötte táblák az információkkal... 2001. szeptember 11-én, Budapesten a TV előtt ültem épp és közben telefonáltam rossz szokásom volt ez annak idején... mobil még nem volt... igaz, hogy az első táska formájú hordozható telefont büszkén cipeltük mindenhová magunkkal... a gyermekem apja vett abból néhányat annak idején, mert ugye fontos üzletember volt, talán 1991-92. évben történhetett mindez... a vonalas készülék a nappaliban meghatározta a helyem... csacsogtam Éva barátnőmmel és tekintetem a képernyőn, láttam ahogy egy repülő ketté szeli a toronyház egyik épületét, nagy füst terjengett a levegőben, az agyam még nem fogta fel, de egy pillanatra megakadt a beszédünk... Ő is nézte a műsort.. hirtelen megkérdezte, hogy:

- Te is láttad ezt? - először azt gondoltuk, hogy valami trükkös felvétel...  csend, nagy csend követte, a döbbenettől nem jutottunk szóhoz... ez persze nem tartott sokáig, néhány másodperc és folytattuk a dumcsit, mintha mi sem történt volna... a tragikus hírt az esti hírekben megerősítették, de még azután is képtelenségnek tűnt... ahogy ott álltam 2006-ban a bekerített kráter előtt nem igazán kedveltem ezeket a perceket, borzalom volt... körülöttem az emberek meg, mint egy csodát fotózták és hangosan csacsogtak, érzéketlennek tűnt! ...  sosem gondoltam előtte, hogy én ezt valaha közelről látni fogom az életemben, valójában a séta előtt nem esett erről szó, talán bele sem mentem volna azt gondolom, ha jól emlékszem ezt szóvá is tettem... elég hosszú időt voltunk ott ahhoz, hogy még elviselhetetlenebb lettem utána... megálltunk egy pillanatra  a NYSE a tőzsde épülete előtt, ez már érdekesebb volt számomra, szívesen bekukkantottam volna, de nem lehetett... volt időszak az életemben, mikor tőzsdéztem, de ez egy másik történet... a gyaloglástól rettenetesen fájt a derekam, meg is pihentünk a Hudson folyó rakpartján egy padon elterültem, a Washington híd előtt... arra emlékszem, hogy meghitt pillanat volt, maradtam volna a végtelenségig... nagy élmény volt a Mamma Mia a Brodway egyik színházában... a jegyvételnél a barátom, aki nem beszélt a magyaron kívül semmilyen nyelven, ennek ellenére mégis el tudta intézni, hogy a legjobb helyre kaptuk a jegyeket a társaságnak... jobbnál-jobb éttermek, hatalmas lakomák természetesen csoportosan az ottani barátokkal és akikkel utaztunk... különleges volt a provance hangulatban eltöltött szép nap, ahol a kertben, akarom mondani a hatalmas birtokon mindenféle zöld növényeket termeltek... a bútorokat a legdrágább francia üzletekben vásárolták jó ízléssel... emlékeztetett a Saint-Tropez otthunkra... kellemes napokat töltöttünk együtt, voltunk Las Vegasban megnéztük a Cirque du Soleil lenyűgöző műsorát, de a fő program minden nap, hogy degeszre ettük magunkat... úgy tűnt, hogy minden perc, program, mint a robotoknál beosztva, arról aztán eltérni nem lehetett, legalábbis elsőre úgy tűnt nekem... Manhattan egyik legjobb hoteljában laktunk... igaz, az sem volt egyszerű történet, mert ahol a foglalás megtörtént, valamitől nem találták, nem működött a rendszer, így átköltöztünk egy másik luxus hotelba, ... az akkori barátom, akinek köszönhettem ezt az utat azt mondta, hogy én azt megérdemlem... hiába javasoltam, hogy jó nekem a többiekkel, a New York-i barátok kölcsön adott lakásában, persze az is luxus volt az egyik újonnan épült toronyházban, gondolhatod... na, ebből nem engedett aztán még sok mindenből nem, így az út végére világossá vált előttem, hogy lehet még sem vagyok a legtökéletesebb helyen pedig hidd el elkényeztettek rendesen... a rengeteg gyaloglás teljesen kiborított, nem igazán értettem, hogy miért kell kilométereket róni ahhoz, hogy átvegyem New York energiáját, azóta már megtanultam és sokszor eszembe jut, hogy milyen igaza volt... haragudtam azért is, hogy vasárnapra tervezte a legnagyobb sétát, hogy még véletlenül se legyenek nyitva üzletek... akkor még nagyon vásárlós voltam, ha érted, hogy mire gondolok itt... a boldogságot abban találtam, megvettem mindent, ami megtetszett.. terv szerint haladtunk, hogy melyik nap lesz a nagy vásárlás... a fél áruházat bepréseltük a bőröndjeinkbe... az igazi nagy élmény az volt az út során, hogy a programokba becsempésztem, na nem volt egyszerű, majdnem ott rögtön válásra került a sor, de végülis elértem, hogy ellátogattunk a Guggenheim Múzeumba... Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij, Jackson Pollock képei elbűvölt mind a kettőnket a végén megjegyezte, hogy igazam volt tényleg kár lett volna kihagyni... engem meg feltöltött egy ismeretlen, új energiával, mintha ott kaptam volna útmutatást a következő éveimre... 2006. évtől kerültem a fényképezőgép másik oldalára hivatalosan... a kedves társaság amilyen gyorsan felbukkant az életemben, nyomtalanul el is tűnt még abban évben a születésnapomkor... kicsit sajnáltam, mert először éreztem úgy, hogy van egy "IGAZI BAZINAGY CSALÁDOM"... azóta sem tapasztaltam olyan nagy összetartozást... ez a mai napig is hiányzik, de az élet egyszerűbbnek tűnt anélkül, nekem mindenféleképpen... szerettem, ha én dönthettem és irányíthattam az életem... azért megjegyzem, hogy én sem voltam egy egyszerű eset az biztos abban az időben, ha őszinte akarok lenni... előző nap egy közös partin megünnepeltük, hogy visszatértünk szerencsésen Amerikából... ott még úgy tűnt, hogy nem bántam volna, ha "bekötik a fejem" ahogy felénk mondták gyerekkoromban, ha eljegyeztek valakit... a nagy terem közepén a társaságban ott álldogáltam a barátom jobbján és nekem szegezték, hogy egy eljegyzés szép kis történet lenne az út végére... na, ettől még a hideg verejték is kivert, megijedtem, de csak mosolyogtam, mint egy hülye gyerek... egy éjszaka sem kellett ahhoz, átértékeltem és megint útra keltem, útrakeltünk... hétszer biztosan, de egyszer összeszámolom pontosan, hogy hányszor volt ehhez hasonló életemben... útitársam változatlan maradt, majd ezt, sok-sok közös út követte, egy idő után összeszoktunk sok szép pillanatot éltünk át... Portugália  hátunk mögött, kipipálva irány Franciaország a Cote d'Azur Saint-Tropez régi lakhelyemre (1990-1992) került a választásunk... ...1984. az első alkalom, mikor megismertem ezt a csodálatos helyet, a Hotel Byblosban laktunk a város közepén a Place des Lices mellett... minden évben többször ellátogattunk oda a gyerekem apjával, később kialakítottuk otthonunkat, hamár annyira szerettük és megtehettük, de ez egy másik történet... másnap reggel becuccoltunk a kocsimba, hatalmas bőröndökkel, akkor még nem úgy gondolkoztam, mint az elmúlt néhány év során, ahogy kialakult lassan életemben, hogy pici utitáskámban, amit a wizzair elvisel ingyen a beszálláskor a Canon és Macbook mellé két váltás ruha pontosan elég... így történt, hogy néhány óra múlva Velence St Márk terén kávézgattunk, onnan küldtem egy sms-t, hogy nem vesztem el, de sürgősen el kellett utaznom... szerinted megbocsájtottak nekem? ... 

... Röviden, hogy mi a története a fenti fotómnak:... A HÓVIRÁG és a BIBLIA 2016. január 31. egy szomorú nap emlékére készült ma a kertünkben... minden évben elsőnek nyílik ki ez a tavasz hírnöke... Anyum, mikor elültette megjegyezte:

- Icikém, ennek majd örülni fogsz minden évben... - és így igaz, de belecsúszik egy fájdalmas búcsú, viszont a fenti történet erről jutott eszembe, ami már majdnem feledésbe merült... köszönöm ezerszer amit átadtál nekem és azt is, amit szerettél volna ...  (folyt.köv.)

#ilonabarnabiphotonews

©FATIMA PORTUGÁLIA A LÁTOMÁSOK, CSODÁK HELYE...

 

"1917. május 13-án egy Cova da Iria („Béke völgye”) nevű helyen, a portugáliai Fatima közelében három pásztorgyermek, a tízéves Lúcia Santos és unokatestvérei, a kilencéves Francisco és a hétéves Jacinta Marto egy asszonyt pillantottak meg, aki ragyogóbb volt, mint a nap.

A bazilika építését 1928-ban kezdték. A szentély előtti nagy teret 1951-ben alakították ki." (forrás!)

p.s... Fatimában 2006-ban voltam Györgyinek köszönhetően... egy részemről nem tervezett, váratlan gondolat és máris a lemenő nap sugaraiban gyönyörködhettem Portugália fővárosában a hotel ablakából... lenyűgözőtt, elvarázsolt és először életemben Saint-Tropez után az első hely, ahol rögtön azt éreztem, hogy "megérkeztem" itthon vagyok... addig igazából azt gondoltam, hogy jó, jó elhittem vagy legalábbis úgy csináltam, hát lehetnek furcsa dolgok néha az életemben, de nem figyeltem fel ezekre, nem érdekeltek, elhessegettem... nem gondoltam, hogy majd ez az utazásom megváltoztatja az életem...  Fatima számomra ismeretlen volt addig, majd utána egy csodálatos, misztikus hellyé változott nekem is, ahogy az útikönyvekben olvasható...gyógyító ereje mindenkire hat valamilyen formában az biztos, aki megérintette valaha... már az első látvány, ahogy letekintettem a térre és annak a távoli sarkában lévő  hatalmas épületre a Bazilikára, megfogott, rabul ejtett... beléptem az ajtaján és lassan körbe mentem szorosan a padsorok mellett, sokan voltunk... próbáltam értelmezni a hely történetét ... bevallom most így utólag, hogy kicsit szorongtam, erre pontosan emlékszem... leültem az egyik padsor elejére, ahogy mások is tették... sosem voltam vallásos, nem így neveltek... eszembe jutott a gyerekkorom, amikor belopakodtam a jászfényszarui templomba, Nagyim nem szerette, ha oda jártam... ennek is oka volt, amit sok-sok évvel később tudtam meg... ahogy ott ücsörögtem, némán próbáltam átvenni a hely szellemét... majd éreztem, hogy valaki a fejem fölé hajolt és odasúgott valamit a fülembe... nem értettem... felnéztem és egy kedves arc, szelíd szemébe ütköztem... egy helyi apáca lehetett és arra kért, hogy ne rágógumizzak... az, nem illett ehhez a helyhez, mondta nekem... elszégyelltem magam és bocsánatot kértem... körbe néztem, hogy vajon ki hallhatta, de senki sem volt a közelemben... a távolban sorba mentek az emberek, nézegették a szobrokat azzal voltak elfoglalva... néhány másodperc telhetett el és visszafordultam, már nyomát sem láttam, mintha nem is lett volna ott, eltűnt... sokszor eszembe jutott azóta, vajon miért pont engem szólított meg... néhányan voltunk még ott és nem gondolom, hogy egyedül, csak én rágóztam, arról nem is beszélve, hogy én nem gondoltam azt, hogy ezzel tiszteletlen vagyok... van egy olyan érzésem most, hogy akkor abban a pillanatban változott meg az életem... még maradtam egy rövid ideig, kicsit összezavarodtam ettől...  még tébláboltam egy keveset, de a varázs megtört és kiléptem a szenthely ajtaján... az erős napfény elvakította szemem... először a hatalmas tér felé indultam egyenesen, mert láttam a távolban, hogy egy asszony térdepelve járta körül épp a közepénél tartott... egy férfi kísérte állva, tekintetével segítette ez érezhető volt, ahogy néha fölé hajolt... ez a mozdulat aggódónak tűnt még a távolból is... kíváncsivá tett, megnéztem volna közelebbről... a saját zarándok útját mindenkinek egyedül kell megtennie, ezt most már tudom...  később elolvastam a hely "igaz történetét"...  talán jobb is, hogy utólag, legalább nem térített el a saját átélt benyomásaimtól... ahogy ott álltam a vakító napfényben, valami azt súgta, mintha el is fordított volna balra az árkádok felé... most így utólag nem tudnám megmondani, hogy minek a hatására, de ott először életemben mentem végig a saját zarándok utamon az árkádok alatt... meg-megálltam az Istenek szobrai előtt, hagytam magamnak időt, elmélyedtem történetükben... az első lépéseim után váratlanul a szememből el kezdett ömleni a könnyem, nem túlzok patakokban, ahogy Dédikém mondaná... akaratom ellenére egyre erősebben folyt végig az arcomon, majd egy idő után szabad útjára engedtem... úgy éreztem, hogy ha ez sokáig tart még a ruhám is elázhat teljesen... végre elértem az árkádok végére, felsóhajtottam megkönnyebülten, nem volt egy könnyű út... gondoltam letörlöm könnyeim... arcomat majd ruhámat a mellkasomnál végig simítottam az ujjaimmal és hihetetlennek tűnt, de teljesen száraz volt a bőröm és a ruhám is... képtelenségnek tűnt ez ott abban a pillanatban, megfoghatatlannak... majd még egyszer megpróbáltam, hátha tévedtem, de nem, a könnyeknek nyoma sem volt!...  (folyt.köv.)

#ilonabarnabiphotonews

©Vegyünk kakaót és banánt és készítsünk egy csodálatos desszertet cukor és liszt nélkül...

p.s... ma kipróbáltam... a sütőben van épp... illata fenséges... el kellett mennem, mikorra hazajöttem elfogyott... de a morzsák is fincsik voltak...

©NAPI HÍREKBEN A FACEBOOK... figyelem, végre izgulhatunk megint!

 Portfolio

2022. február 07. 21:29

Ha a Meta nem kap lehetőséget arra, hogy európai felhasználóinak adatait amerikai szerverekre továbbítsa, azokon tárolja és dolgozza fel, a Facebook és az Instagram egész Európában leállhat - derült ki a Facebook, Whatsapp és az Instagram anyacégének (Meta) éves jelentéséből a napi.hu külföldi lapokat szemléző összeállítása szerint. Az Infostart alapján a probléma lényege az, hogy a Meta számára a kulcskérdés

A TRANSZATLANTI ADATTOVÁBBÍTÁS,

vagyis hogy az európai felhasználók adatait amerikai szervereken dolgozhassa fel és elemezhesse, tárolhassa.

Az amerikai értékpapír- és tőzsdefelügyeletnek benyújtott éves jelentésében Mark Zuckerberg cége arra figyelmeztet, hogy ha nem fogadnak el új keretrendszert, és a vállalat nem használhatja tovább a jelenlegi modellmegállapodásokat "vagy alternatívákat", akkor a vállalat "valószínűleg" nem lesz képes a legfontosabb termékeit és több szolgáltatását - köztük a Facebookot és az Instagramot - az EU-ban működtetni - írták a lapok.

Az adatok országok és régiók közötti megosztása kulcsfontosságú a szolgáltatások üzemeltetéséhez és a célzott hirdetésekhez - hangsúlyozta a Meta, amely az úgynevezett Privacy Shield (Adatvédelmi Pajzs) nevű transzatlanti adattovábbítási keretrendszert használta jogalapként a személyes adatok kezeléséhez és feldolgozásához.

Ezt a szerződést azonban az Európai Bíróság 2020 júliusában adatvédelmi jogsértések miatt megsemmisítette. Azóta az EU és az Egyesült Államok hangsúlyozta, hogy a szerződés egy új vagy frissített változatán dolgoznak. A Meta nem egyedül erre az elbukott nemzetközi adatkezelési egyezményre alapozza a működését: az európai felhasználók amerikai szervereken történő adatkezelésének elsődleges jogalapjaként modellmegállapodásokat, azaz a felhasználási feltételekbe épített szabványos szerződési záradékokat is használ. Csakhogy a többi modellmegállapodást, valamint az ilyen EU-n kívüli szerződési formákat is vizsgálja Brüsszel.

Nemsoká végrehajtható ítélet is lehet azonban egy kapcsolódó ügyben: az ír adatvédelmi bizottság (IDPC) 2020 augusztusában közölte a Metával, hogy megállapította, hogy

A MODELLMEGÁLLAPODÁSOK HASZNÁLATA NINCS ÖSSZHANGBAN A GDPR-RAL.

A vállalat bírósághoz fordult, hogy megakadályozza, hogy végzés legyen az ír aggályból, de a bírák úgy döntöttek, hogy a hatósági vizsgálat folytatódhat, és ha végzés születik (az idei év első felében), akkor az már jogerős lesz.

A Facebook egyelőre nem reagált a sajtómegkeresésekre az üggyel kapcsolatban. (forrás!)

p.s... végre egy hír, amitől megint izgulhatunk, ezt azért átvitt értelemben gondoltam... nem gond, ha nem lesz Facebook/Instagramm tuti helyette lesz más, ahogy eddig is mindig minden helyettesítődött egy pillanat alatt... új hullám, ami leköti az emberek szabad idejét megint, nyugi... különben is már elveszítette a varázsát régen, ha érted, hogy mire gondolok itt... erre a hírre vajon a tőzsdei árfolyam merre felé lendül ki... na, lehet találgatni!

#ilonabarnabiphotonews

©Marion Cotillard divatikon 2016. május 15. Cannes, Film Fesztivál...

Marion Cotillard le 15 mai 2016 à Cannes.

                                         ECAA/ZDS/WENN.COM/SIPA

Marion Cotillard, divatikon

46 éves Marion Cotillardnak már nincs mit bizonyítania. A világmozi legszebb díjával kitüntetett francia színésznő különféle megjelenései során fejezte ki divat iránti szeretetét, különösen a vörös szőnyegeken. Dior múzsája 2008 óta – a „La Môme”-nek köszönhetően – nemzetközi felszentelésének éve – Marion Cotillard csodálatosan viseli a francia luxusház alkotásait. 2016-ban Cannes-ban keltett szenzációt aranyruhájában. 

*

"Marion Cotillard, icône de mode

À 46 ans, Marion Cotillard n’a plus rien à prouver. L’actrice française, récompensée par les plus beaux prix du cinéma mondial, a exprimé son amour pour la mode lors de ses diverses apparitions, notamment sur les tapis rouges. Egérie de Dior depuis 2008 - l’année de sa consécration internationale grâce à «La Môme» - Marion Cotillard porte les créations de la maison de luxe française à merveille. Elle avait fait sensation à Cannes, en 2016, dans sa robe dorée."(forrás!)

©VÍZ...TISZTA VÍZ... HONNAN TUDJUK, HOGY ELEGET ISZUNK-E NAPONTA?

Ha reggel úgy indítjuk a napunkat, hogy megiszunk kb. 1 liter tiszta vizet éhgyomorra, azt tapasztalhatjuk, hogy emésztésünk beindul.

NEM ELEGET ISZOM, HA:  

Túlsúlyos vagyok 

A nem elégséges folyadék a szervezetben hatással van az emésztésre és az anyagcserére. A test méregtelenítése nem tud végbemenni. Ha méreganyagok nem ürülnek a sejtekből, a test hajlamos a zsírszövetekben raktározni azokat, ami hízást jelent. Ha elkezdünk napi szinten bőséges tiszta vizet fogyasztani, fogyást fogunk tapasztalni. (FORRÁS!)

Problémás, száraz a bőröm, karikásak a szemeim

Reggel, mikor tükörbe nézel és látod, hogy szemeid beesettek, karikásak, illetve a bőröd is száraz, hiába próbálkozol a legkülönfélébb kozmetikumokkal, a problémát ugyanis csak belülről tudod kezelni. Reggel lehetőleg éhgyomorra igyál meg egy liter tiszta vizet, ha ennyit nem tudsz, már fél liter is sokat számít. Ha ezt rendszeresen csinálod, a hatást hamar látni fogod a bőrödön. A sötét karikákat és beesett szemeket semmi sem kezeli jobban, mint a bőséges tiszta víz fogyasztása. 

Rossz az emésztésem

A gyomor és a belek a táplálék megemésztéshez rengeteg vizet használnak el naponta. Ha azonban nem pótoljuk rendszeresen a vizet, a szervezet kénytelen beosztani azt a keveset, amit kap. Mivel az agy és a létfontosságú szervek elsőbbséget élveznek, a test okosan úgy fogja elosztani a rendelkezésére álló folyadékot, hogy ezek a szervek el tudják látni létfontosságú funkciójukat. Ezért lehet, hogy az emésztésre már nem jut elég víz. Szorulás, lassú emésztés, gyomorégés és hasonló panaszok erről árulkodnak.

Ha reggel úgy indítjuk a napunkat, hogy megiszunk kb. 1 liter tiszta vizet éhgyomorra, azt tapasztalhatjuk, hogy emésztésünk beindul.

Szív- és érrendszeri vagy vérnyomás panaszaim vannak

Krónikus vízhiány miatt a vér tömege csökken, mivel a vér is 83%-ban vízből áll. Azért, hogy a kevesebb rendelkezésre álló vért a test el tudja osztani, a testben a hajszálerek bizonyos területen lezárnak, ezzel egy ellenállás keletkezik a rendszerben, amire válaszként a szívnek növelnie kell a vér nyomását. Így hat ki a vérnyomásunkra is, ha nem iszunk elég vizet naponta.

Erről többet itt: Összefüggés van a magas vérnyomás és a test vízhiánya között

De a fenti állapotok mind elkerülhetőek, a panaszok enyhíthetőek, ha naponta elegendő mennyiségű tiszta vizet fogyasztasz! (FORRÁS!)

p.s... évekkel ezelőtt, mikor úgy döntöttem, hogy megoldom az itthoni szűrt, tiszta vizemet azt gondolom a mai napig is, hogy jól döntöttem... most nem akarok arra kitérni, hogy mennyire praktikus és elfogadható áron vásárolható, mert a reklám most itt nincs helye, inkább arról beszélnék, hogy tegnapi nap megint kaptam egy körlevelet, amiben a hasznos tanácsokat olvashattam és az első oldalon ott van az üzenetem... hogy mégis, hogy kerültem a főoldalra, ha jól emlékszem vissza volt egy játék, hogy írjunk véleményt, milyennek találjuk a konyhai szűrőnket, elégedettek vagyunk-e használatával... Anyummal épp a konyhában voltunk, amikor beszereltem az új szerzeményemet a vízszűrőt... lassan kóstolgatta, ízlelgette és most itt az igaz történet vége, hogy tényleg azt mondta:

- Icikém, ez pontosan olyan ízű, mint gyerekkoromban Jászfényszarun az artézi víz... - és közben halványan mosolygott a maga módján, ahogy évtizedeken keresztül láttam kedves arcán, míg velünk volt ...  pontosabban 2016. január 31-ig, de érzésben mindig velem van, mikor erre kérem...

... és, ahogy most nézegettem a fotót, ma érkezett e-mailjeim között találtam, újból együttvoltunk a tiszta víznek köszönhetően... szép, örök emlék és a víz is nagyon finom változatlanul azóta, amit  a reggeli órákban lassan... lassan kortyolgattam, hogy #megnyúljon az idő ma, hosszabb legyen, mint úgy általában...  #ilonabarnabiphotonews

©NAPLEMENTE - SUNSET - PORT DE SAINT-TROPEZ 2022 / 01 / 28. / J'AIME...

 

J’aime

Isabelle Callis-Sabot

J’aime ce grand moment, fluide comme un mirage,
Quand la vive clarté tend à s’évanouir,
Quand le vent mollissant caresse le rivage
Et quand déjà le jour n’est plus qu’un souvenir…

J’aime cette heure ambrée, sublime et solennelle
Où la montagne exhale un arôme de miel,
Où seul le vol léger de quelques hirondelles
Trouble encor le silence et déchire le ciel…

J’aime ce riche instant, cet unique intervalle
De grâce d’espérance et de félicité,
Cette douce harmonie lorsque la mer étale
Reflète du couchant les beaux rayons dorés. (forrás!)

"Szeretem

Isabelle Callis Sabot

Szeretem ezt a nagyszerű pillanatot, olyan folyékony, mint egy délibáb,

Amikor az erős fény elhalványul,

Amikor az enyhülő szél simogatja a partot

És amikor a nap már csak emlék...

Szeretem ezt a borostyánsárga órát, magasztos és ünnepélyes

Ahol a hegy méz illatát lehel,

Ahol csak néhány fecske könnyű repülése

Még mindig megzavarja a csendet és tépi az eget...

Szeretem ezt a gazdag pillanatot, ezt az egyedülálló intervallumot

Kegyelemmel, reménnyel és boldogsággal,

Ez az édes harmónia, amikor a tenger szétterül

A lenyugvó nap gyönyörű arany sugarait tükrözi."

©Florida 2022

@Én ugyanaz a lány vagyok - Burján Szafi és Szabó Péter beszélgetése | A ...

©ATELIER TERRE ET CRÉATION RUE DE PORTAIL NEUF CARRIERO SAINT-TROPEZ...

 

Atelier Terre et Création Rue de Portail Neuf Carriero Saint-Tropez

Atelier Terre et Création Rue de Portail Neuf Carriero Saint-Tropez  03 15 2020 
et
#ilonabarnabiphotonews

p.s... 2022. jaunár közepén itt Saint-Tropezban enyhe az idő, télnek nyoma sincs... a mimóza illata belengte a szűk sikátorokat... szeretek az esti órákban itt barangolni, jól esik... üresnek tűnik a régi halászfalu, nekem már az marad míg élek biztosan... a hangulat hasonló, mint #restalamaison 2020. március 15-e után, csak félelem nélküli... ami lényeges, hogy nem kell megírnom magamnak a kijárási engedélyemet, szabadon lehet sétálni... hihetetlen, hogy mind ez alig egy éve kezdődött, nekem érzésben egy emberöltőnek tűnik és valahogy az idő azóta megnyúlt még jobban, mint bármikor valaha... gyors léptekkel haladtam el az 'ATELIER TERRE ET CRÉATION' kivilágított, rácsos ajtaja előtt a Rue de Portail Neuf Carriero sarkán, majd visszafordultam és elidőztem a régi provence hangulatot árasztó épületnél... bekukucskáltam a kivilágított, lerácsozott ajtajú galériába... későre járt már, üres volt ... egy idős művész házaspár alkotó zónája, az emeleti rész, pedig az otthonuk... kedves mosolyuk, humoros hangulatuk felidéződött egy pillanatra, amikor találkoztunk annak idején a #maradjotthon időszakában... én épp a Citadella oldalában összegyűjtött mezei csokorral a kezemben érkeztem a galériájukhoz, mikor ők ketten a  bejáratnál álldogáltak... üdvözöltük kedvesen egymást, váltottunk néhány mondatot, örültünk a találkozásnak... azelőtt is néha összefutottunk, de az más hangulatú volt... talán a 'sietős' jelző erre a legtalálóbb... magamon is tapasztaltam, hogy átértékelődtek a dolgok, emberi kapcsolatok, egymáshoz való viszonyok... rendben is van ez így... örültem, mikor megtaláltam a régi fotókat az iPhone-mban, gondoltam megmutatom neked...  

#ilonabarnabiphotonews

Atelier Terre et Création Rue de Portail Neuf Carriero Saint-Tropez

Seascape Croatia 4K by filmiq

@HIVATALOS FORDÍTÁS GYORS ÉS KORREKT ÁRON! CABINET D'EXPERTS TRADUCTEURS ...

 

DEVIS EXPRESS (CLICK!)

Tous les traducteurs du Cabinet sont des experts assermentés de Cours d'Appel, reconnus par l'ensemble des juridictions.

• Leurs traductions d'une langue étrangère vers le français font foi devant les tribunaux, les administrations, les notaires, ... sur la totalité du territoire national et sans légalisation supplémentaire.
• Les traductions du français vers une langue étrangère devant être envoyées à l'étranger, nécessitent souvent une légalisation expliquée ici! (FORRÁS!)

p.s... Mikor egy másik nyelvre kell fordítani egy hivatalos iratot az ember mindig elakad és hirtelen nem tudja mit kell tennie, de ez már a múlté! Egy kattintás a linkre majd kérheted az árajánlatot, ha elfogadtad, megrendelheted rögtön... egy 24h alatt megérkezik a kész fordítás a kifizetés után az e-mailedre, majd a postai címedre is átküldik az eredeti iratot. PayPal átutalással gyorsabb, én azt tapasztaltam! Kipróbáltam a fent ajánlott Fordító Irodát, így bátran merem ajánlani! Minden úgy történik, ahogy leírták a weboldalukon korrekt, gyors ügyintézés! Ajánlom mindenkinek!

#ilonabarnabiphotonews

©SAINT-TROPEZ KERTJÉBE ZÁRT TÖRTÉNELEM...RAGYOGÓ NAPSÜTÉSBEN SÉTA JANUÁR KÖZEPÉN A TENGERPARTON...

 

Capitaine de chasseur à cheval dans la Vieille Garde, Jean-François Allard a combattu en Italie, en Espagne, et en France. Durant les Cent-Jours, il rejoignit Napoléon au golfe Juan, l’escorta jusqu’à Paris où il participa au grand défilé des Tuileries et devint aide de camp du maréchal Guillaume Marie-Anne Brune de 1815 à 1816. Après Waterloo, il partit pour la Perse dont il apprit la langue. Contraint à l’exil politique, l'officier poussa alors jusqu’à Kaboul puis franchit la Ravi à hauteur de Shahdara, en face de Lahore, ayant voyagé sans être inquiété par la police secrète du Maharaja qui en contrôlait le royaume : Raja Ranjît Singh (1780-1839).  (forrás!)

Jean-François Allard (1785 - 1839) est un général français, né à Saint-Tropez, qui a servi le roi sikh du Panjâb Ranjît Singh. ( Photo: #ilonabarnabiphotonews )

Jean-François Allard (1785-1839) Saint-Tropezben született francia tábornok, Panjab Ranjît Singh szikh királyát szolgálta.

Jean-François Allard, a Régi Gárda lovas vadászkapitánya Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországban harcolt. A száz nap alatt csatlakozott Napóleonhoz a Juan-öbölnél, elkísérte Párizsba, ahol részt vett a Tuileriák nagy felvonulásán, és 1815 és 1816 között Guillaume Marie-Anne Brune marsall segédje lett. Waterloo után , Perzsiába távozott, amelynek nyelvét megtanulta. A politikai száműzetésbe kényszerült tiszt ezután Kabulba nyomult, majd átkelt a Ravin a Lahorral szemben lévő Shahdara-nál, anélkül, hogy aggódott volna a maharadzsa titkosrendőrsége miatt, aki a királyságot irányította: Raja Ranjît Singh (1780-1839).

p.s... a szobrok egy kert mélyén lapultak a főút mellett, nem messze a National Gendarmerie Múzeumtól a BB aranyba öntött szobrától... kocsival szinte minden nap elmentem előtte, de most vettem észre először, ehhez gyalogolnom kellett... rácsos vaskapu nyitva volt, besétáltam és ezzel beléptem Saint-Tropez történelmének jelentős részébe... ez eddig valahogy elkerülte a figyelmem, az is lehet, hogy nem rég óta állnak itt a múltat idéző remekművek... a General Allard az utcában lakom egy ideje, így örültem ennek a találkozásnak... folytatva a sétám már majdnem 5km-nél tartottam, de a naplementét nem akartam kihagyni, minden nap más színekben pompázik Henri Sié kortárs festőművész Saint-Tropez-i galériájában a képei híven tükrözik vissza sokszor megállok előttük, de a valóságban ahogy ott álltam a tengerpart mellett és beszívtam a víz illatát így együtt a kettő mennyei érzés volt... majd néhány szóváltás a halásszal, aki várta a jó fogást... remélem legközelebb tudok venni tőle friss halat is, az igazán nagy ajándék lenne... visszafelé tettem egy kis kitérőt a kikötő másik végébe, ahol a kilátó van, majd lekanyarodtam a La Ponche felé... itt elidőztem..., eszembe jutatta "És Isten megteremté a nőt" (1956) Brigitte Bardot első filmjét, ami híressé tette a Cote d'Azur utólsó halászfaluját és kiemelte a többi közül... ha időd engedi nézd meg a teljes filmet... a mostani Art Deco News Galériám pontosan az újságos bolt mellett található, ahogy láttni a filmben ...az újságos meg  "Le Ciel" étteremmé változott, de most megsúgom, hogy van egy sejtésem, hogy az 1955. évi Roger Vadim és Brigitte Bardot film forgatását lehet, hogy nem ismerte, mert ha igen biztosan stílusában megérintette volna azt a hangulatot...Óriási élmény a régi kikötőt látni a film kockákon... mai napig néhány régi csónak még mindig ott dekkol jelezve, hogy sosem felejtődött el a régi kis halászfalu emléke..: film itt egy kattintással elérhető!

Download/Portfolio
 #ilonabarnabiphotonews

Saint-Tropez, France Sunset Photography
#©ilonabarnabiphotonews

©2021 KARÁCSONY MÁSNAPJÁN DECEMBER 25-ÉN KEZDŐDŐ KALANDOS, KICSIT MEGNYÚLT UTAZÁSAIM...

BUDAPEST - NICE - CANNES - SAINT-RAPHAEL - SAINT-TROPEZ

röpke egy éj alatt 2021 Karácsony másnapján

(a minap történt Facebook bejegyzésre válaszom, hogy nincs kedvem kimozdulni és egyre inkább nehezebb 60 felett... semmi extra, csak el kell indulni...)

 

...2021 KARÁCSONY másnapja december 25. a wizzair járata késésben volt, de aztán arra gondoltam, majdnem az eredeti indulás pillanatában, hogy mégiscsak elindulok a kényelmes Verecke lépcsői ágyamból... megpróbáltatások sorozata következett ezután, ha ezt tudtam volna, akkor azt gondolom nem mozdultam volna, de így utólag őszintén mondhatom, nem bánom... itt is beigazolódott, hogy a számok, azok csak számok, nem kell azzal foglalkozni különösebben, tudod itt a 66-ra gondolok... ha elérem a gépem hurrá!.., ha nem, meg tudom, hogy működik-e a oltási qrcode-m, mert hát azt sem tudtam egyszerűen lekavarni, egyik Pfizer oltást Franciaországban, a másodikat Magyarországon adattam be, ezzel összekavartam a megszokott rendszert... el kellett mennem oltás után a kormányablakhoz...ott a hivatalnok, aki gondolom közben ledoktorált ott a helyszínen ezt értelmezd átvitelesen, ahogy nézegette a francia qrcode-dal ellátott hivatalos oltási nyomtatványomat... majd hangosan, durván közölte:

- ... ilyen oltóanyagszám meg nincs is Magyarországon!... - de én halkan megjegyeztem, hogy ez Franciaországban történt és szeretném a magyar oltásommal egyesíteni hivatalosan, hogy megkapjam az utazási kártyámat...

- akkor fordítassa le először! - mordult rám... 

- erre én: angolul is odavan írva, így érvényes, nem kell fordítatnom és kedvesen, nyugodtam hozzátettem, hogy lekötelezne, ha továbbítaná a kérésemet... - mellettem lévő hölgy, aki szintén az ügyét intézte halványan mosolygott felém, tetszett neki a stílusom...

... erre felpattant végre az ülőhelyéről és rohangált az egyik ügyintéző kollegájától a másikig és érdeklődött, hogy mit tegyen... én meg közben fotózgattam az iPhone-ommal szokásomhoz híven az okmányokat, amiket kiterigettem magam előtt a pultra ( megjegyezném, hogy eddig még mindig bevált ez a trükköm még Fréjusban is, francia területen)...ezt meglátta, a nyájassága utána a bokámig ért derakamtól lefelé... egy hétre rá megkaptam a qrcode utazási kártyámat, ez a gyorsaság meg is lepett... ezután a kitérő után visszakanyarodnék az eredeti történetemhez szóval, már a buszon ültem koromnak köszönhetően ingyen, majd a metrón egyszer át kellett szállnom egy másikra még a föld alatt a Deák térig... a gyors reptéri busz, a metro kijáratától jobbra volt, ahogy az ellenőr kedvesen útbaigazított még lent, akinek fel kellett mutatnom a személyimet, hogy érvényesen utaztam... a buszmegállóban két ellenőr ácsorgott és beszélgettek, majd mikor meglátták, hogy közeledem a maszkot megigazították az arcukon, hogy érvényes legyen a viseletük... odaérve megkérdeztem, hogy jó helyen járok-e a repülőtérre mennék és ingyen utazhatom-e még ezen a járaton is...

erre az egyik válaszolt meglepő módon megint kedvesen: - 65 év után igen, de be kell ám tölteni...

erre én mosolyogva a maszkom alatt, mert ezt bóknak vettem: - ezzel nem lesz gond...

erre ő: biztos ez...?

erre én: - ezért most adtam magának egy piros pontot ... 

...Boldog Karácsonyt kívántunk egymásnak és én jó hangulatban folytattam az utam a reptérig és élveztem az ingyen utazom érzést... őszintén mondom ez nagyon tetszett... megérkeztem az indulás előtt félórával, még nyitva volt a beszállási lehetőségem, ha már igy alakult akkor kipróbálom müködik-e a qrcode-m a gépet már úgy sem érem el gondoltam ... hihetetlen, de az is rendben volt, kezdett a helyzet kihívás lenni számomra, annyira már ismersz... megpróbálom elérni a járatomat, volt még talán 20 percem... az ellenőrzésnél senki nem volt rajtam kívül, ha nem kellett volna levetni az övet, cipőt, kabátomat, sálamat, talán még több időm is maradt volna, de azzal egy kicsit elszöszögtem... vámos csajszi örült nekem végre volt dolga és megjegyezte:

- szuper a dzsekije még nem láttam kapucnival eddig...

erre én mosolyogva és kedvesen válaszoltam, de ott egy kicsit már izgultam, mert rápillantottam az órára: 

-köszi most vettem, örülök, hogy tetszik... Boldog Karácsonyt!... siettem tovább, az átvilágításon átestem sikeresen...

... hát nem volt rövid az út a beszállóhelyig az biztos, mióta kiépítették az újat azt gondolom legalább fél km-t kell gyalogolni és most itt nem túlzok... visszanéztem az iPhone sport programomban, aznap az éjszkával együtt 5km-t sikerült beletennem... na ez már döfi, jó kis edzés máris megérte kimozdulni az ágyamból! ...

...mikorra a beszállóhelyre értem lezárták az utat, de nem úsztam meg, mert nekem kinyitották újra ...a gépről kérdezték, hogy egy hölgy az, aki fel akar szállni? ...

erre én : ... hát igen egy hölgy... most kicsit hálás voltam, hogy a nevem a "retro modell és talán a mostani fotós koromból nem tűnik annyira ismeretlennek ...

... hárman dolgoztak a pultnál, az egyik átnyújtotta az új beszállókártyámat készségesen, kedvesen... nem tudom észrevetted-e, hogy megint milyen jelzőt használtam, lassan elkopik ez a szó, de nem találtam helyette jobbat... kinyílt az ajtó és máris robogtam a gép felé... steward és stewardess szívélyesen üdvözöltek...épp a kabinból akkor lépett ki az irányító, aki gondolom megadta nekem az engedélyt, hirtelen átsuhant a gondolatomban, hogy ismerős a mosolygós szeme, ugye a maszktól nem lehetett látni a teljes arcát...

- Nagyon köszönöm, Boldog Karácsonyt Kívánok! - boldogan, akkorra már ugy éreztem, hogy ez az út is a sorsomhoz tartozott... anyum cigány kártyáját utazásom előtt kivetettem, mint úgy általában néhány év óta, abban benne volt... izzadt arccal lehuppantam a felkinált elől lévő helyre, mert eredetileg hátrább volt, igy egyedül utaztam, ez megnyugtatóan hatott rám, de nem voltak sokan a gépen...

az irányító válasza közben elhangzott felém: - Nagyon szívesen és Boldog Karácsonyt! - egy mozdulattal kinyitotta az ajtót és elhagyta a fedélzetet... biztosra vettem abban a pillanatban, hogy ismerős...

.. egy paradicsom ital, ropival Viktor fiam kedvenc repülős italával... mikor együtt utaztunk, mindig ezt kérte és mondta:

BIG TOM  & ELEFANT & wizzair  & Café des Bains
&  
#ilonabarnabiphotonews
=
COOL FEELING!

- ez a legjobb ital repüléskor, felfrissít...

- Milyen igaz! - első korty megköhögtetett, olyan erős volt, erre ügyelj! Már a felszálláskor gyanús voltam az izzadt, kipirosodott arcommal a nem magyar stewardessnek... láttam rajta, de megúsztam lebeszélte a tesztelésemről a magyar steward, ezért nagy köszönet, mert ettől tartottam... most megsúgom, a riogatások ellenére sima az út, ellenőrzés nélküli... de azért légy óvatos!

... gyorsan elszállt az idő... néhány óra késéssel, ami technikai okok miatt történt megérkeztem Nizza repülőterére, ahol közölték, hogy csak holnap reggel van buszom Saint-Raphaelbe... 

- Bravo!... akkor most a "B" terv lépetettem érvénybe, mert sejtettem, hogy nem megy majd simán az utazásom folytatása és előtte érdeklődtem egy Saint-Tropez-ban élő barátomtól messengeren... Marc által javasolt útirány, villamossal, ami rögtön a kijárattól indul..., gondolhatod én eddig azt hittem, hogy az vonat, annyira ultra, szuper kinézete volt és még sosem utaztam ezelőtt rajta... a jegyváltásra nem volt időm... két megálló az Arénáig és onnan gyalog néhány perc a vasútállomás javítás, útlezárás stb, de megtaláltam... jegyet az automatából egy kedves francia fiú segítségével sikerült megvennem (sajnos ezt sem fotóztam le, de nem tartozott az egy gombot megnyomok és máris jegyet kapok automaták közé kb. annyi éves lehetett, mint én...) ... kezemben a jegy, fellélegeztem, eddig sima az ügy, de most merre lesz az irány, jobbra vagy balra a jelző monitorok mást mutattak uticélt, ezért érdeklődtem az ottani várakozóktól ... végre jött egy vasutas, aki kedvesen eligazított és türelmesen elmagyarázta, hogy le kell szállnom Cannes-ban, majd átkell szállnom egy kis keresés után a Saint-Raphael-i TGV-re... ott azért kaptam egy jelet, a váróterem ablakából kinézve, ami betöltötte az egész falat, szemben egy világító HOTEL neon kacsingatott rám... nem éltem vele, elhessegettem, ha már eddig eljutottam nem adom fel egy könnyen, folytattam az utam... nem vagyok egy rutinos vonaton utazó az biztos, próbáltam keresni az infot, de nem láttam sehol a kiírást... végül odamentem a büféshez, aki szintén kedvesen, türelmesen elmagyarázta, hogy merre kell mennem... nem tudom vetted-e, hogy mindenki előtt milyen jelzőt használok, akikkel találkoztam eddig a kalandos utazásom során... mutatott jobbra és kb. ott volt előttem... végre megláttam a monitort is, mutatta az indulást... vonat meg is érkezett pontosan... felszálltam, egy első osztályunak kinéző kabinban elhelyezkedtem, én voltam egyedül... remek, ahogy körbenéztem tisztaság, jó levegő, párnás ülőkék... a TGV röpke pillanat alatt megérkezett, még igazából el sem helyezkedtem kényelmesen... megjegyezném, hogy nagyon el kell vonatkoztatni a magyar járatoktól, aminek persze örültem gondolhatod... kezdtem rutinos lenni, olyan ajtóhoz siettem, ahol már állt valaki... jól tettem, mert magamtól tutira nem tudtam volna kinyitni, de azt is megtanultam remélem... csavargatta jobbra balra a kart, majd lökött az ajtón egyet... na, ez nekem tutira nem ment volna egyedül... leszálltam, fellélegeztem, akkor még nem tudtam mi vár rám... ott áldogáltam egyik lábamról a másikra, mázlim volt csomagom picike kézi táska, az előirtaknak megfelelően, most vajon merre kellene mennem a buszállomás felé... gondoltam az a legjobb, ha kimegyek a bejárat elé... ott egy fiu épp rá akart gyújtani a cigarettájára... mi bajom lehet, megkérdeztem tőle:

... Tudna segíteni, hogy merre találom a ZOU végállomást?... 

erre Ő: ... - menjen a váróba vissza és jobbra fel a lépcsőn, majd balra le és máris a ott van... és ne kételkedjen...

... látta ahogy néztem rá, halvány mosolygott a szája szegletében ... és tényleg ott volt... mikor odaérkeztem gyanús volt, hogy kongot az ürességtől... Karácsony miatt az esti járatokat törültük semmi elnézést kértünket nem találtam az információ mellett... igazuk van Karácsonykor maradj otthon, ne utazz!... holnap reggel most itt nem is írom ki, hogy hány órakor indul majd a következő, mert egészen más időpont volt az is, sőt még attól is 20 perccel később, mert valahogy a buszvezető tudta, hogy még érkeznek utasok és itt nagy türelemmel várakozott... az éjszakai kalandom után, ezt is elmesélem, de nem volt rövid azt lehet, hogy máskor, szóval hajnali 6h-kor egy forró capuccino és meleg vaniliás tekercs bearanyozta a reggelemet, amit az első nyitva levő kávézónál, ami egyben kenyeres is volt fogyasztottam el és, mint a mesében ott fedeztem fel azt a bejáratot, ami egy nyitva levő, pontosítom HOTEL 22, amit csak interneten keresztül lehet lefoglalni, mondta az üzletben dolgozó hölgy, de hangosan megjegyezte, hogy:

... Ez nem az enyém... - nekem persze mindegy volt, egy jó információ csupán, ami talán a legközelebbi kalandos utamkor hasznos lehet...

... korán volt még így megint tettem egy körsétát a környéken és fotózgattam, de még így is az indulásig rengeteg időm maradt... mikor odaértem a buszmegállóba épp megérkezett a 7601-es járat, ami Saint-Tropezba indult, a buszvezető szerint 9,04 perckor ... erre rákérdeztem kétszer, mert nem akartam hinni a fülemnek eredetileg 8,40 h utána 9,40 h a következő, legalábbis a helyi menetrendet feltüntető tábla szerint... na, ne gondold, hogy reggel 7,30h-kor azt mondta a buszvezető, hogy nyugodtan foglaljon helyet indulásig a buszon, ezt még véletlenül sem, 9,03 perckor nyitotta ki a busz ajtaját nagy kegyesen... ez volt az egyetlen "bunkó" finoman fogalmazva egész utam alatt, talán ebben az évben is... mert közben beérkezett a reptéri járat is és ott láttam, hogy a buszvezető nyitva hagyja az ajtó jóval indulás előtt... az is igaz, hogy az akár lehetne nemzetközi is ... végig aludtam Saint-Tropez-ig ... frissen ébredtem, mint aki mögött egy puha ágyas, végig aludt éjszaka volt... ilyenkor mindig rádöbbenek, hogy rendben van az, hogy aludni kell sokat, de az meg rengeteg élményekkel teli időt elvesz az életemből... ezen még elgondolkozom egy kicsit, mert aludni azért nagyon szeretek és tudok is még... (folyt.köv.) ... (röviden, hogyan lett a Café des Bains Dj MIKE karaoké buli életmentő a BIPHOTONEWS-nak... )

Café des Bains Saint-Raphael & Dj MIKE karaoké 
&
BIPHOTONEWS