J’aime
J’aime ce grand moment, fluide comme un mirage,
Quand la vive clarté tend à s’évanouir,
Quand le vent mollissant caresse le rivage
Et quand déjà le jour n’est plus qu’un souvenir…
J’aime cette heure ambrée, sublime et solennelle
Où la montagne exhale un arôme de miel,
Où seul le vol léger de quelques hirondelles
Trouble encor le silence et déchire le ciel…
J’aime ce riche instant, cet unique intervalle
De grâce d’espérance et de félicité,
Cette douce harmonie lorsque la mer étale
Reflète du couchant les beaux rayons dorés. (forrás!)
"Szeretem
Isabelle Callis Sabot
Szeretem ezt a nagyszerű pillanatot, olyan folyékony, mint egy délibáb,
Amikor az erős fény elhalványul,
Amikor az enyhülő szél simogatja a partot
És amikor a nap már csak emlék...
Szeretem ezt a borostyánsárga órát, magasztos és ünnepélyes
Ahol a hegy méz illatát lehel,
Ahol csak néhány fecske könnyű repülése
Még mindig megzavarja a csendet és tépi az eget...
Szeretem ezt a gazdag pillanatot, ezt az egyedülálló intervallumot
Kegyelemmel, reménnyel és boldogsággal,
Ez az édes harmónia, amikor a tenger szétterül
A lenyugvó nap gyönyörű arany sugarait tükrözi."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése