"Ça Va, Cher Karl?"
Sébastien Rondeau
[récit]
“It’s not a story about fashion; it’s a story about human beings,” Mouzat says of the book in an email exchange. “It shows the beautiful loyalty that Seb still feels for Karl, who was everything to him.” When asked what she learned about Sébastien in the course of writing the book, Mouzat replies that “Seb is a much more soft, tender, sentimental guy than expected, trapped in a boxer champion body. The contrast between the inner little boy mourning a super-powerful father figure [Lagerfeld] and the muscled-looking guy was quite a discovery for me.” (forrás)
„Ez nem a divatról szól; ez egy emberi lényekről szóló történet ”- mondja Mouzat a könyvről egy e-mail-csere során. "Ez azt a gyönyörű hűséget mutatja, amelyet Seb még mindig érez Karl iránt, aki minden volt számára." Arra a kérdésre, hogy mit tudott meg Sébastienről a könyv írása során, Mouzat azt válaszolja, hogy „Seb a vártnál sokkal lágyabb, gyengédebb, érzelmesebb fickó, egy bokszbajnok testében rekedt. A szuperhatalmú apafigurát [Lagerfeld] sirató belső kisfiú és az izmos külsejű srác közötti ellentét meglehetősen felfedezés volt számomra. "
p.s... Port de Saint Tropez, Senequier 2016. május 17... délutáni kávézás a Senequier teraszán, tudod az a hely, ha errejársz ide beülnöd kötelező, mert akkor érzed át igazán az itteni hangulatot és utána dicsekedhetsz barátaidnak, hogy Saint Tropezban jártál, röviden ez tradició!... szóval, kavargattam épp az olvadozó csokimat a kávémban, itt a fotómmal illusztráltam, hogy jobban el tud képzelni...
...majd felpillantottam és velem szemben épp az asztalom előtt viharzott el gyors, határozott léptekkel a világ egyik, számomra az egyetlen, a divattervezők királya KARL LAGERFELD társaságával... köztük Sébastian Jondeau barátja, kedvenc modellje... ezt még akkor nem pontosítottam névszerint ennyire, csak ma mikor kinyitottam "Seb" könyvéről szóló cikket esett le a tantusz, jobb későn, mint soha az igaz... visszatérnék ezután a kitérő után, amivel megmagyaráztam Neked, hogy mi az a fenti idézet és, hogy került ez ide épp ma... szóval, már befordultak a sarkon, amikor észbekaptam, hirtelen mozdulattal nyúltam a táskám után, amiben ott lapult a Canon... felpattantam az asztaltól, majd egy félmondat a társaság felé:
- Mindjárt jövök, csak dolgom akadt épp... - magyarázatra nem kellett szorítkoznom, ismertek...
Rohantam utánuk, de nem láttam sehol őket, majd a Gendarmerie-vel szemben, épp a Georgo Armani üzlet előtt a parkoló RR mögül kiemelkedő ősz haját megpillantottam... felsóhajtottam, majd rikkantottam hangosan egyet örömömben... ez egy rossz beidegződés nálam, de mindig hasznos, mert erre minden fej felém fordult ...na, ezt láthatod a galériámban... tudod nem mindennapi pillanat volt ez és számomra fontos találkozás főleg azért, mert eddig akárhányszor találkoztunk nem tudtam lefotózni több okból is... volt mikor nem volt nálam a gépem, meg eleinte nem voltam ennyire talpraesett, most enyhén fogalmaztam, mégiscsak rólam van szó... életemben sokszor történt különös, megfoghatatlan dolog, ezt is ezek közé soroltam... tudod miért, mert először nem mozdultam a lehetőségre, maradtam a kávémmal... ennek következtében majdnem lekéstem... érzésben olyan volt, mintha valaki megbökött volna hátulról... akkor még nem sejtettem, hogy ez lesz az utólsó... el sem hinnéd, ha megmondanám, hogy mennyire rövid idő alatt zajlott ez is le... a gép értékeinek beállítása hosszabb... majd exponáltam, többet az átlagnál, ismersz... a végén megköszöntem, intett egyet felém, ezzel nyugtázta az akciómat... azt már megtanultam, hogy engedélyt hasonló esetekben előre nem kértem még sosem... tudom ... tudom, nem kell mondanod, de szeretem ezeket a hirtelen felindulásból készült fotóimat, amit egyedül a világon, kizárólagosan a BIPHOTONEWS galériámban találhatsz csak meg... katt.ide!
Welcome / Dobrodosli / Üdv / Bienvenue
#ilonabarnabiphotonews
(a linkekre feltétlen egy kattintást!)
