p.s... na, ne gondold, hogy leutaztam Hajdúböszörmény, Mester u 3/a. szám alatt lévő Fekete Zsóka élelmiszermérnök és mangalicatenyésztőhöz Húsvét előtt, hogy végre igazi magyar ízek, finom sonka kerüljön az ünnepi asztalomra... Pedig szívesen tettem volna szeretem az eredetet mindig megvizsgálni valahogy ez fontos nekem. Most egyszerűbb volt, kimentünk a Lehel Csarnoki piacra, tudod itt a Nyugatitól nem messze van... a Bulcsú utca bejáratnál rögtön jobbra meg is találtuk a pultot, ahol kigyózott már a sor rendesen. Nem számított beálltunk a végére, de ezt elkerülheted, ha e-mail - ben megrendeled előtte... nekünk ez most nem jutott eszünkbe, de nem is baj, mert volt időm körbenézni, fotózgatni... nézegettem a választékot, meg főleg azt, ha rám kerül a sor tudjam, hogy mit szeretnék megvenni. Ismerhetsz ez nem az erős oldalam... el is bizonytalanodtam, mert valójában mindenből vettem volna, de akkor minimum egy évig ehettük volna a gyermekeimmel otthon...
... Azért felsorolom, hogy a sonka mellé még mit nem bírtam otthagyni: a szalonnából azt a fajtát, amit köztünk szólva mi már csak 'Adidas'-nak hívunk, tudod a három vonal miatt, zsírvonal, húsvonal szorozd be hárommal jó vastag, keskeny és hosszú, a kolbászt, a hosszú karajt, a paprika mentes disznósajtból kóstolót mertem csak elsőre, mert a többit már ismertem Barátnőmnek köszönhetően... de most így utólag ebből legközelebb többet veszek, hát az Isteni, ahogy Soso mondaná... lassan óvatosan kezdtem el a majszolását, majd azon vettem magam, hogy rendesen begyorsultam, mert gyerekkorom óta nem ettem ilyen finomat... a Nagyapám nagy mestere volt ennek, disznóvágáskor összecsődült a család nálunk, Ő vezényelte le az egészet... hajnali kakasszóra ébredtünk, mi gyerekek ablakból néztük és persze sajnálkoztunk, mert mindegyik malac akkorra már jó barátnak számított.., de megvigasztalt bennünket az első hagymásvér friss lágy kenyéren, amit Tamus nyanyanya (ez a név ráragadt) sütött ki addigra a kemencében... egy dolgot nem szerettem még nézni sem, a disznóbél mosását, tisztítását... hogy kibújjak a víz adagolásból, kitaláltam mást magamnak... inkább kavartam volna a töpörtyüt a nagy kondérban a kinti öntöttvas kályhán, de igazából csak néztem ahogy Keresztanyám állt felette, mert én még nagyon kicsi voltam és féltettek, nehogy a forró zsír kisercenjen véletlenül, ezért el is hessegettek onnan... jó volt nézni a nagyon hidegben a forró zsírban ugrándozó szalonna darabkákat, ahogy lassan aranybarnára sültek.. melegen tilos volt enni, erre pontosan visszaemlékszem... én ezt egyszer nem tartottam be... nyomta is a gyomromat rendesen, többször nem fordult elő, tanultam belőle... magam előtt látom most is, hogy Nagyikám közben kóstolgatta a hurkatölteléket, addig... addig, míg igazán fenséges nem lett, azóta sem ettem olyan különlegesen fűszerezett hurkát... mikor megkérdeztem, hogy meddig kell ezt csinálni, mikor lesz olyan, amilyen... csak legyintett egyet és azt mondta:
- Hát addig kóstolgasd és rakd bele a fűszereket, amíg olyan nem lesz a szájad íze... - na ebből persze én semmit sem értettem...
... azt láttam, hogy rengeteg munka van egy ilyen disznótorkor, megállása sincs az embernek... estére még a toroskáposztát is elkészítette a Nagyikám... kinyitottuk a nagy konyhaasztalt a szoba közepén, körbeültük... addigra már sokan voltunk jöttek a vendégek... Nagyapám othello szőlőből készült bora meghozta a jó hangulatot, elűzte a fáradtságot, de jó is volt ott lebzselni, bámészkodni a nagyok között... milyen messzire vitt el most gondolatban ez a gyönyörű mangalica disznósajt, mert én közben elkezdtem falatozni, mikorra észbe kaptam, már a felénél tartottam... sütöttem hozzá friss, parasztkenyeret, már megmutattam neked a receptet, így sejtheted, hogy fenséges volt együtt és csípős zöldpaprikával megbolondítottam... kicsit tartottam, hogy majd, ahogy a Nagyi mondaná "beáll a belembe" hát ez most nem így történt csoda módra, talán mert bio, meg biztosan azért, mert láttam ma a piacon, hogy bizony szeretet is, rajongás is volt benne jócskán... én még ilyen kedves, mosolygós, jó hangulatú gazdákat talán még sosem láttam... az előkészület utazás előtt az is kemény munka, majd itt a kiárúsítás, kiszolgálni a vevőket és mindegyikhez volt ám kedves szó, nemcsak magyarul, angolul is, hallottam...
...nagy kitartás és szeretet nélkül nem működne így az biztos... ehhez a profi gazdálkodáshoz, csak gratulálni tudok, mert van tapasztalatom nem ismeretlen előttem még belegondolnom is sok... amit furcsállottam és visszatérve a disznósajtomhoz és ezt őszintén mondhatom, hogy újra erőre kaptam, mint hajdanán, böjt előtt kiragyogott még a nap is... már hetek óta nem ettem húst gondoltam betartom a 40 napos böjtöt, de igazából, csak fogyni akartam, kicsit átrendezni a külső vonalaimat, na meg a tisztítókúra evente legalább egyszer nem árthat... na ezen tuti hangosan felröhögtél, megértem, mert én is mosolygok ezen... ez egy kifogás volt, de így utólag persze nem bántam meg, jót tett biztosan, de már kezdett "sápkoros" lenni az arcbőröm, ahogy Nagyi mondaná, tudod az olyan hamuszürke színű és mosolytalan, mint általában azoké, akik csak növényeken élnek... én messziről megismerem őket, nem sajnálkoztam sosem, mert saját választásuk ez az életforma, gondolom... így biztosan elégedettek is ezzel... képzeld az erőm is kezdett elhagyni, hiába ettem én vitaminokat is... lehet valamit rosszul csináltam, pedig ebben most az egyszer alapos voltam, legalábbis azt gondoltam... Ma azért, ha kételkedtem is eddig, most már nincs mese be kell vallanom, hogy én szeretem a finom, jó minőségű húsokat is...
Fekete Zsóka Farmjáról származó mangalica termékek gyerekkorom óta a legfinomabbak, amit ettem eddig ebben a változó világunkban... Köszönöm! Külön köszönet Kinga barátnőmnek, aki nélkül ez a történet nem valósulhatott volna meg!
 |
(A fotón látható nyuszi figurákkal díszített szív alakú kézműves szappan is megvásárolható! Zsóka mesélte, hogy a barátnőjénél nagy a választék!
Kedves ajándék Húsvétra! e-mail) |
