p.s... I ❤ Saint-Tropez
Végre süt a nap és langyos a levegő, ami persze nem lenne szokatlan Saint-Tropez-ban, de őszintén mondom, hogy én még ilyen hideg, szeles márciust sosem éreztem errefelé, pedig már 1984. év óta tengetem a napjaimat ezen a tájon... szóval, gyorsan magamhoz vettem a Canon picinyke új jövevényemet és elindultam körsétára először a volt halászfalu régi házai között, majd a templom terére kikukkantottam, hogy van-e ott valaki, de csak a kopasz nagy fa volt a tér közepén és a magasba nyomoló emblematikus temploma Saint-Tropeznak a Notre-Dame L'Assomption, betekintettem Henri Sié Galériájába a kedvencem még Budapesten is van egy festményem, amire büszke vagyok, igaz nem én vettem, de valahogy rám ragadt... most láttam meg, hogy 1986-ban nyitotta, Viktor fiam is abban az évben született... itt is megerősített az, hogy nincsenek véletlenek... majd elugrottam az Art-Deco-News Galéria felé és láttam, hogy Ivan a szerb festő, aki szerintem az egyetlen, aki tényleg tud is festeni itt a faluban, kinyitotta a galériáját... végigsétáltam a kikötő mellett a szokásos luxus yachtok, régi vitorlások mellett, az ikonikus hely Senequier terasza szinte csurdultig tele, de ezen nem csodálkoztam, hiszen aki idejött látogatóba ezt biztosan nem hagyta ki... különben a sütik sokkal olcsóbbak, mint a kedvencemnél... nagyon finomak gondolhatod, valójában a Nugatról híres, de az már arany árban van... láttam, hogy Cecile megint kinyitott a Café de Paris mellett a régi helyén, tavaly bérbeadta... majd a Citadella felé vettem utam az öreg olajfák mentén a téren a Gendarmerie előtt, a Place des Lices régi ősfáit kiirtották, mert veszélyesek voltak állítólag, nekem hiányoztak a régi szökőkút körül, na de a petanque ifjú versenyzői megvigasztaltak játékukkal, ők még lelkesek és bizakodók... a kedvenc pizza mesterem én már csak így hívom, mert mióta idejárok azóta tőle veszem a pizzát, szerintem a legjobb és ahogy néztem, lehet ez sem végtelen... A La Tarte Tropezienne-ben vettem egy szelet tarte tropezienne-t 1955-től, amikor én születtem nem változott meg az íze, imádom, lágy krémes szétolvad a szádban, erről eszembe jutott, hogy ma ettem egy dobostortát Szendendrén az egyik cukiban nem mondom itt a nevét, mert az nagyon gáz volt, de szilváspapucsa kiváló! ... irányt váltottam, megkerestem a SMART-omat a temetőnél, közben bekukkantottam az arany Brigitte Bardot kagylójába a Gendarmerie előtt, mert ez szerencsét hoz, nem hagytam ki... láttam, hogy a régi "teázó" előtt a helyiek hangosan beszélgetve kortyolják a teájukat, ami persze pastis gondolhatod, viccesen így nevezték el az őslakosok...tudod az az ánizs ízű 45% az alkohol tartalmú kb. napokig lehet józanodni néhány korttytól, vízzel hígítva homályos lesz, mint a szájöblítő... na, persze aki hozzászokott, annak meg sem kottyan, különben kellemesen hűsít a meleg napokon... útközben elhaladtam St Exupery emléksírja mellett, itt van néhány km-re Saint-Tropeztől a kastélya La Mole előtt, ahol született és élt, majd felszállt egyik nap a repülőjére és átutazott egy másik dimenzióba... azóta sem tudják az igaz történetét... de a Kis Herceg meséjét mai napig mindenki a környéken szájtátva hallgatja, én is gondolhatod, egyik kedvencem... ahogy haladok a Plages des Granier felé látom, hogy a magasba két Agavé tornyosul, már mondtam neked, hogy 40 évenként virágzanak, majd utána meg is halnak..., hát bizony ez nem volt itt a múlt hónapban, mert havonta egyszer azért mindig elugrom erre a helyre, hogy nehogy elfelejtsem, ez most vicc volt... Ooops! Elindult a SMART első pöccenésre, jó kis kocsi, szeretem nincs sok baj vele és a kutya sem akarja ellopni, ha itt hagyom hetekig... ezek után jó hangulatban kihajtottam az országútra Cap Capmarat és Cap Taillat felé... az út két oldalán mimozák lengedeztek, illatuk beterítette a környéket... tudod, ezért szeretem ezt az évszakot, mert a mimoza a kedvenc virágom és nem tudok betelni illatával szépségével... megérkeztem, felmásztam a kilátóra a sziklák tetejére, ahonnan beláttam az egész Pampelonne tengerpartját elejétől a végéig... világ ura érzés átsuhant rajtam, de ez normális te is ezt éreznéd ott, fenséges pillanat... ez pontosan Cap Camarat tetején van a katonai bázis közelében, amit tilos fotózni, de elengedtem egy távoli felvételt..., majd nem messze a szőlőföldek mellett haladva lassan, mert innen legszebb a kilátás az öbölre, na nem gyalog kocsival máris Cap Taillat tengeri kékségének mélysége tárult elém, a horizont egy karnyújtásnyira, érzésben nekem feltétlen ... a kedvenc sziklám, ami évről évre kisebb most egy hatalmas 'farokra' hasonlít, ami még rendben van, de sajnos a tenger vize úgy látom ezt is eltűnteti majd, úgy jár, mint a korosodú férfiak egyszer volt, hol nem volt... visszafelé beugrottam a kedvenc Cyril Lignac süteményemért, enélkül nem lett volna kerek ez a napom... ha rákattintasz a képre a filmben többet látsz... (folyt.köv.)
Tudom, hogy ez csak nekem élmény, de már maga az, hogy kiírtam magamból, egy jó hangulat kezdete, utána kimegyek ide Római Dunapartra és tényleg erős fantázia kell hozzá, hogy átrendezzem a berekedt 60 évet itt, hogy hangulatában egy kicsit megközelítse provence leheletét, de ugy általában gondolatban sikerül is... nincs panasz az életem itt is pompás Budán, beletettem anyait-apait 40 év alatt... ha nem jutottál el olvasásban idáig hát akkor sajnálhatod, mert ebből is kimaradtál, de megértem ezt is... azt hogy a filmet megnézted-e, már meg sem merem kérdezni, mert ez lehet túl sok vagy inkább sokk neked... de tényleg bocs, hogy van olyan, akinek mind ez természetes és az életéhez tartoztak ezek a pillanatok... a "like" na az egy fura dolog, mert csak álmodhatok róla, de nem gond, mikor személyesen találkozunk mindig elmondod, hogy milyen klasz volt és imádod a fotóimat... köszi nekem ez is egy hatalmas visszajelzés, persze nem ettől lesz szebb a napom, de nem bánnám... azért reménykedem, hogy pici örömöt adtam ezzel és betekinthettél, ha nem áll módodban másképpen a kicsi Brigitte Bardot (1955-ben készítette itt az első filmjét Roger Vadim rendezésében a Le Club 55 tengerpartján és az Art-Deco-News melletti házban, ja és mondanom sem kell, hogy én meg épp abban az évben születtem, na ez lehetett volna később is lehet most így utólag nem bánnám, de elvagyok ezzel nem gond...) Bienvenue chez moi, csak így egyszerűen, mert én úgy érzem, hogy ez tényleg így van... majdnem kimaradt, de jó, hogy eszembe juttattad valójában majdnem minden találkozásunknál, hogy hát tudod a magyarok nem igazán kedvelik a franciákat... utána néztem, mert kezdtem unni ezt a dumádat és kiderült egy-két turpisság, de az világosan lejött, hogy ott akkor magyarok is voltak... na most ebbe nem akarok belemerülni olvasd el a frankót is ne csak azt, amit belédvertek az évek alatt... itt most őszinte leszek tavaly óta én sem nagyon bírom a mentalitásukat, bizonyos dolgokhoz a hozzáállásukat, de hát nem vagyunk egyformák, így erősen kellett gyakorolnom az elfogadást... nem volt gond, mert edzett magyar vagyok... a lényeg magunkkal legyünk békében, szeretetben utána az életünk király bárhol vagyunk is ... hosszú évek alatt megtanultam, hogy ott vagyok otthon, ahol épp vagyok... kb. röviden ez van a rövid filmemben, amit csak úgy szórakozásból összevágtam itt ripp-ropp kimondottan Neked... 🙂
...most rajtad a sor... várom mit mondasz erre... addig is ...
p.s... I ❤ Saint-Tropez I ❤ Saint-Tropez I❤ Saint-Tropez
BIPHOTONEWS
Photography Budapest-Saint Tropez since 2006
Official website: http://barna-Ilona.wix.com/biphoto
Download Pro.Photos by Alamy : https://www.alamy.com/portfolio/ilonabarnabiphotonews
Gifts : BIPHOTO.redbubble.com
