Cavalaire-sur-Mer est probablement une ancienne colonie phénicienne du nom d'Héracléa Caccabaria. On trouve aussi des restes d'une occupation gallo-romaine à Pardigon. La commune fut détachée de Gassin en 1929.
CAVALAIRE SUR MER 2023
PHOTO © ILONA BARNA BIPHOTONEWS
p.s... ma kirándultam egyet, Cavalaire sur Mer kikötőjét nosztalgiából meglátogattam... előtte, 55 Club tengerpartján azért sétáltam egy nagyot a gyönyörű napsütésben biztosra akartam menni nem lehet tudni meddig tart ez a jó idő ismervén itt a helyi adottságokat egyik pillanatról a másikra változhat... mimozafák illatoztak az odavezető út két oldalán... a táj kezdi kiheverni a hideg telet méregzöld színekben úszott a völgy... nem siettem, ki akartam élvezni minden pillanatot... így lassacskán lecsurogtam a kikötőbe... a régi vitorlásokat nagyon szeretem, itt van belőlük még egy kevés, de azt az egyet, amiért odamentem már nem találtam... hiányzott a hangulat is, ami akkor volt... egy öreg halász a hajója történetét mesélte el nekem... ismersz annyira, hogy nem magától, csak úgy, de őszintén mondom nem kellett noszogatni... valahogy az emberek nekem megnyílnak, így mindig történik olyan dolog velem, amit sosem felejtek el... emlékszem egy írónő, mint később kiderült, de a nevét sajnos elfelejtettem csatlakozott hozzánk... jobboldalamon, szemben velünk ült a régi vitorlása fedélzetén, hajdani sportos életforma lengedezte körül... előttem a kép, kedves arcán a szépség nyomai még ottfelejtették magukat, kortalannak tűnt, fehér nadrág, garbó és mellény volt az öltözéke, ősz göndör tincseiből néhány kilátszódott a fejfedője alól... kezében tartotta a jegyzet füzetét, tollát, néha a távolba nézett... ez a filmjelenet bevillant tegnap is, ahogy ott álltam a mólón...kezemben a Canon, rögzítettem a pillanatot... baloldalamon a nagyon öreg halászhajó fedélzetéről kimagaslott a meglett korú, de az is lehet, hogy csak a tenger sós vize, levegője barázdálta be erősen az arcát... tudod a tengerészek mindig idősebbnek tűnnek, mint ami, de nem volt fiatal az biztos... úgy látszott örömmel és némi büszkeséggel, mesélte az életéhez szorosan tartozó imádott hajójának történetét... néha feltettem egy-egy kérdést, hogy megnyújtsam az időt... hát igen, ezek azok a felejthetetlen, eternal pillanatok, amiket nem lehet megismételni, de erre jók az archive felvételeim... majd előkeresem, ha megtaláltam akkor abból te sem maradsz ki gondolhatod...
archive portfolio
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése