BIPHOTONEWS EXCLUSIVE * PHOTOGRAPHY*BIPHArt * ADS * ART DECO SAINT-TROPEZ - BIPHOTO STUDIO BUDAPEST
*Photography since 2006* on the other side of the camera * My creations reflect traces of my photos and imagination, some using artificial intelligence, digital art, acrylic, canvas, paper (mixed media)* @ilonabarnabiphotonews
L'hôtel de la Ponche a accueilli d'innombrables artistes dont Boris Vian ou encore Juliette Gréco... De petit bar de pêcheur, il est vite devenu une véritable institution à Saint-Tropez. Replongez-vous dans l'histoire de cet établissement mythique. (forrás!)
p.s... hetente sokszor érintem sétáim során a 'La Ponche' pici öbölét itt Saint Tropez kikötőjében... néhány percre található a városi templomtól az 'Église Notre-Dame-de-l'Assomptionde Saint-Tropez' ... valahogy kimaradt nekem eddig a hotel La Ponche alapos ismerete, talán azért, mert a kikötőben lakom egy régi házban 2014-től, nem volt azóta szükségem hotelre, mint régen a kezdetekkor 1984-ben, de akkor is a Hotel Byblos-ban laktunk pontosan 1990-ig, amikor megvettük a Viktor-Laszlo villát és megvalósítottuk otthonunkat... kattints a filmre itt belecsempésztem egy pillanatra, de tudod, igazából ebben a rövid filmemben belesűrített pillanatok számomra az igazi SAINT TROPEZ mindenféle "máz" nélkül ... #azensainttropezom
Sans Bla bla Saint Tropez
(2019)
na, ebből azt akarom kihozni, hogy nagyon megörültem, mikor megnéztem ezt az ismeretterjesztő rövidfilmet... információk halmaza a régi tropezi életről, híres emberekről, akik a hotelban laktak, fotókkal illusztrálva... Romy Schneider, Brigitte Bardot, Roger Vadim ... igaz történetekkel színezve... kíváncsivá tett, egyszerüen marasztalt...
...na, ebből azt akartam kihozni, hogy nagyon megörültem, mikor megnéztem ezt az ismeretterjesztő rövidfilmet... információk halmaza a régi tropezi életről, híres emberekről fotókkal illusztrálva, akik a hotelban laktak.. Romy Schneider, Brigitte Bardot, Roger Vadim ... igaz történetek egyszerüen marasztaltak...
Útra keltünk végre a Kárpát-medencébe Mindenhová megyünk, hol vártok ránk Másfél évig csend volt, oly nehéz volt az élet Úgy várjuk már az új találkozást Mivelünk azóta annyi minden történt Sose lenne vége, ha mondanánk De újra szól a dal és elindultunk végre Nagyon bízunk benne, hogy emlékeztek ránk
Refr.: Azt beszéli már az egész város, hogy újra dübörög a banda.
Refr.
Körbe-körbe megyünk kicsi országunkban S énekeljük közben a csavargók dalát Balatonnál leszünk a nyári hónapokban Felkeressük újra Pestet és Budát A miskolci bulin a haverokat várjuk Átdumáljuk velük az éjszakát És Szegeden éjjel a folyóparton ülünk Pécsett megcsodáljuk a sok gyönyörű lányt
p.s... évekkel ezelőtt... sok-sok éve már, de az első személyes találkozás valahogy megmaradt az emlékeim között sokkal erősebben, mint úgy általában és ez a riportfilm előhívta... ne gondold, nem történt semmi különös, mégis bevéste magát... gyülekeztünk egyik vidéki zenés, divatbemutatós utunk előtt Budapest belvárosában a Duna korzó egyik sarkán... már messziről lehetett hallani jellegzetes hangját... ott is, mint ebben a nagyszerű riportban szóval tartotta a társaságot rendesen, témából kifogyhatatlan volt akkor is...
"Born in Casablanca, Morocco. Oceo grew up in a lively and vibrant music culture. The incredible passion and joy of the Mediterranean music of Morocco is a fusion of Arabic, Spanish, French and Greek musical influences fueled by centuries of trade between the Mediterranean’s dynamic and rich cultures." (forrás!)
p.s... a ritmus magával ragad ... táncolsz... boldogság hulláma belengi a lelked... ami először megérintett és elidőztem a látványában a zene hallgatása előtt, az album borítójának fotója... hát igen a fotóknak ereje van, nem is akármilyen...
p.s... tegnap sétáltam Cogolin utcáin, kicsit csípett a szél, ennek ellenére ragyogóan sütött nap... néhány km-re van Saint Tropeztól, kedvenceim egyike... az a különös, hogy eddig valahogy a városnak ezt a részét még sosem láttam... a falra festett életképek nagyon látványosak és melegséget tükröztek... ime az egyik... galamb ablakpárkányon... kedves jelentet... 2016. január 31-e jutott eszembe, mikor megláttam... Anyum kedvencei a kutyák, macskák után a madarak voltak... apám meg galambász, de még a Bátyám is gyerekkorában... hát erre jó, ha nem ülünk otthon a kandalló mellett télvíz idején...
p.s. ...2021. január 26-t írunk zajlik az élet a maszkos világunkban, de őszintén mondhatom, hogy itt Saint Tropez közepén nem telik el egy nap, hogy valaki által ne kerüljön szóba BB... napjaink és azt gondolom örökre ikonikus személyisége ennek a helynek... #ilonabarnabiphotonews
A játékfilm Zsolnay Vilmos fiatal éveiről szól, amíg a boltossegédből a világszerte ismert keramikus mester lett.Főszereplők Őze Áron, Koncz Gábor, Sunyovszky Sylvia, Auksz ÉvaGörög László, Kézdy György, Lux Ádám, Tarsoly Krisztina és sokan mások. Operatőr Nádorfi Lajos, vágó Eöri-Szabó Zsolt. Író-rendező Pozsgai Zsolt.
Arik Brauer was born as child of Jewish emigrants from Russia in Vienna. Today he lives in Vienna and Israel. Between 1946 and 1951, Brauer enjoyed a classic artistic training at the academy in Vienna under Paris von Gütersloh, who made a name for himself as the legendary spiritual mentor of the Vienna School of Magic Realism. Brauer gained international fame with this group. In contrast to the dominating abstract painting the group tied up to classic Surrealism and Old Master art in the 1950s. Influenced by Piter Breughel's and Hieronymus Bosch's image world Brauer developed an image cosmos , which evolved between Old Master technique and fantastic Surrealism. In 1979 the first large retrospective of his work took place, in 1982 several exhibitions travelling though the USA followed. The same year he accepted an order for a mural from the university of Haifa. Brauer regarded himself not only as a painter, but also as an architect, graphic artist, author, poet, songwriter and balladeer. This versatility demonstrated a constant unity of his productivity and life, which was carried by a human idealism.
p.s... vettem egy tésztagépet a minap és csak nézegettem jobbról-balról, hogy vajon, hogy kezdjem el a saját tésztámat ... mikor a filmben megláttam (4:35h), hogy valójában mennyire egyszerű, nagyon megörültem.., a csülökről nem is beszélve, mert azt mind megettem volna... valahogy nem sikerült a tésztának a receptjét megtalálnom eddig... kiváncsi lennék erre is... #ilonabarnabiphotonews
"Oscar-díjra jelölt, kétszeres Golden Globe-díjas magyar zsidó származású hollywoodi színészlegenda, aki 130 alkotásban szerepelt, szexszimbólum, producer, író." (Forrás!)
p.s. ... "OSCAR" díjra jelölt... ? ... mint tudjuk ez a legnagyobb kitüntetés, elismerés egy színésznek, vajon mi volt az akadálya, hogy nem kapta meg?... ez a kérdés úgy felmerült bennem... #ilonabarnabiphotonews
0:00 Zele Rita Dominika
2:36 Sopronfalvi Ildikó
3:04 Eifert János
11:09 Csorba Luca
12:14 Kálomista-Könczöl Alexandra
14:38 Agora
18:00 Köszönet
p.s... a filmben látható virtuális fotókiállítás megnyitója Eifert János Magyarország, korunk egyik legnagyobb fotóművészének közreműködésével került bemutatásra... érdekes tárlatvezetésen vehettünk részt... a környezetünk védelmére hívta fel a figyelmet Sopronfalvi Ildikó fotóművész képeivel... a mindennapi életből kiragadott ábrázolásai, alaposan átgondolt technikai megoldásai egyértelműen hívta fel az elműanyagodásunk veszélyére a figyelmet... az Agora HUB 3, a nagyszerű filmfelvételek, Zele Rita Dominika táncművész könnyed, néha robotos mozdulatai, a lágyan levegőből földre hulló finom áttetsző anyag nyomatékosabbá tették ezt, amit megerősített a közreműködők tavaszi lehetet sugárzó viselete, történeteikkel... a fotómodellek, akiket láthattunk a képeken falra függesztve, megelevenítették nyilatkozatukkal a lefagyasztott pillanatokat...mély benyomást hagytak magunk után úgy összeségében és figyelem felkeltően közvetítették, hogy a földünket szeressük jobban és vigyázzunk rá!... sokszor láthattunk már erről a témáról filmeket, kiállításokat mégis őszintén úgy éreztem a végén, hogy kaptam valami újat, megfoghatatlan erőt a folytatáshoz, még ebben a "maszkos" világunkban is!... Elismerésem és köszönet!...
Hogyan fedezte fel Ön a múzeumi világ online tartalmait a világjárvány idején?
A múzeumi világ soha nem volt olyan helyzetben, mint 2020-ban. A hónapokon át tartó "zárvatartás" mégsem jelentette azt, hogy a múzeumok elvesztették látogatóikkal a kapcsolatot. A tudásátadás, a tárlatvezetések, a kiállítások világa átköltözött az online térbe. Új, kreatív megoldások, közösségi gyűjtőkampányok, humoros kihívások születtek.
Kérjük, ha eddig még nem tette, 2021. JANUÁR 24-ig ossza meg tapasztalatait, töltse ki munkatársunk, Berényi Marianna kutatói kérdőívét:
A kérdőív kitöltése 10 percet vesz igénybe. Nagyon fontos, hogy azok is elmondják a véleményüket, akik nem feltétlenül fókuszálnak ilyen tartalmakra, vagy épp nem jók a tapasztalataik. MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!
Köszönjük fáradozását!
Üdvözlettel: Magyar Nemzeti Múzeum
1989 óta ünnepli a világ magyarsága január 22-én a Magyar Kultúra Napját annak emlékére, hogy 1823-ban ezen a napon véglegesítette Csekén Kölcsey Ferenc a Himnusz szövegét. (forrás!)
p.s... Horvátország és Magyarország. 800 év közös kulturális öröksége...regisztráltam és végignéztem, hallgattam a Magyar Nemzeti Múzeum csapatának nagyszerű tárlatvezetését... az idő gyorsan elrepült, kicsit sajnáltam, hogy vége lett... nagyon köszönöm jó érzés volt a kultúra mezejére lépni még így virtuálisan is karantén közepén Saint Tropezból... #ilonabarnabiphotonews
C’est la sixième fois que Penélope Cruz et Javier Bardem jouent ensemble. La première fois c’était en 1992, dans «Jamón, Jamón», mais ce n’est qu'en 2008, sur le tournage de «Vicky Cristina Barcelona», qu’ils tombent amoureux. Depuis leur mariage en 2010, Penélope Cruz et Javier Bardem ont rejoué ensemble dans «Cartel» (2013), puis dans «Escobar» (2017). (Forrás!)
“Sad Keanu” memes took the internet by storm but many didn’t know the true sadness that hung over the world’s most likeable actor. Tragedy, pain and loss followed Keanu for years. In expressing is sorrow, he met a woman who shone light into the darkest parts of his soul.
p.s... remélem jól emlékszem vissza 2012-ben a RONIN 47 forgatása volt Magyarországon ... egyik délután akkortájt a FOUR SEASON HOTEL Budapest kávézójában találkoztunk személyesen először... rövid időn belül kétszer is... gondolhatod, hogy kaptam a fülest, hogy oda kell mennem... finoman fogalmazok akkor, ha azt írom, hogy lebénultam teljesen a találkozástól...számomra ez hatalmas élmény volt... úgy nézhettem ki, mint akin a -20 fok simán áthajtott ... még a csontjaim zörgését is hallottam... dermedten ültem a kávém fölött és megigézve bámultam az előttem játszódó jelenetet, ahogy Keanu Reeves felolvasta a másnapi szerepét a társának... erről kattintottam is egy amatőr felvételt a kicsi Canon fényképezőgépemmel a pro. gépet nem mertem elővenni... akkor még bátortalan voltam ezen a téren... idétlenül vakuztam is egyet zavaromban... erre felkapta a fejét és nézett a fényforrás felé... de én akkorra már beborultam szinte a csészém aljáig... azért félszemmel láttam, hogy megnyugodott, hogy nem vérszívó paparazzi... hát tudod én ott, ha láthatatlanná tudtam volna magamat formálni, hát nem bántam volna... a pincér oda is jött az asztalomhoz és kedvesen közölte:
- Nem szeretné, ha a vendégét megsérteném azzal, hogy lefotózom... erre én:
- Bocsánat, de csak a vakut próbáltam ki nem gondoltam, hogy baj lesz belőle... látja a táskámban a profi gépemet, ha akartam volna, akkor azt használom... erre ő:
- Köszönöm és további kellemes délutánt... - lassan távozott az asztalomtól...
... kis idő múlva fizettem és a távozás mezejére léptem, de nehogy azt hidd, hogy ellenkező irányban mentem a kijárat felé... nem pontosan Keanu Reeves mellett haladtam el és amikor odaértem megérintettem a vállát és halkan mondtam egy ..:
- Nice to meet you - rám nézett, jobban mondva bele a szemembe erősen és visszaköszönt...
- Hello! - és érezhetően fel akart állni, de meggondolta magát...
Én meg gyorsan távoztam és fellélegeztem mikor kiértem a hotel elé... dühös voltam magamra, hogy ilyen idótán viselkedtem...
... a második találkozásunk helyszíne szintén ugyanott... egy kerekasztalnál ült filmes társaságával... mikor meglátott, a szeme megakadt rajtam és, mint a filmjeiben láttam már a döbbenet is ugyan olyan volt... én meg mondanom sem kell, hogy nem reagáltam valami jól megint... leültem ugyan ahhoz asztalhoz, mint az első találkozásunkkor... bíbelődtem a cuccaimmal, mint akinek az a fontos... hát tudod milyen dühös voltam magamra később, elég lett volna egy halvány mosoly, ami pontosan egy üzenettel felért volna, hogy ...
- OK! Én is emlékszem... nekem is megmaradt örökre ...
...ezeket a találkozásokat évekig, sőt mai napig hordom a szívem csücskében... a fotót próbáltam most megkeresni itt a neten, de úgy látszik az idő vasfoga eltüntette... majd talán később felrakom ide...ha megszűnik ez a francia karanténom biztosan megtalálom a BIPHOTO STUDIO BUDAPEST archív felvételei között...
...a fenti katona portré, amikor megláttam előhívta a múltamból a fenti történetet... bocs, hogy kölcsönvettem... köszönöm... #ilonabarnabiphotonews
p.s...Karácsony napján december 24-én Ramatuelle temetőjében meglátogattam Gérard Philipe sírját... ahogy ott álltam egy édeskés illat terjengett a levegőben beszippantottam mélyen... Anyumnak volt ilyen illata... furcsállottam, majd el kezdtem kutatni, hogy honnan jöhet... a temető végében a támfalról letekintve az alatta lévő kertben hatalmas mimozafa állt... roskadozott a sárga gömböktől... talán ez volt a legszebb Karácsonyi ajándékom eddig... aminek igazán tiszta szívből örültem... utána a La Tarte Tropezienne-ben megvettem a kedvenc karácsonyi sütimet (Bush de Noel)... így együtt tökéletes volt az ünnepem... köszönöm...
... azóta már kezd az egész Cote d'Azur sárgulni a mimozáktól 130 km hosszan... ezt nevezik a "Mimoza Útjának" La Route du Mimosa - Bormes-les-Mimosas és Grasse között... Grasse a parfűmjéről híres világszerte... innen indul az út és nem messze Saint Tropeztől van a vége ... de láttam már mézet is, cukorkákat, krémet, szappant is a boltokban errefelé... letölthető mimoza fotók egy kattintással itt!
Rem Koolhaas holland építész. 1975-ben alapította meg három munkatársával az Office for Metropolitan Architecture elnevezésű irodáját. Az 1978-as Delirious New York: a retroactive manifesto for Manhattan című munkája tette világszerte ismertté, mely azóta a kortárs építészet alapművei között van számon tartva. (forrás!)
Conceived by architect and urbanist Rem Koolhaas and Samir Bantal, Director of AMO, the think tank of Koolhaas’s Office for Metropolitan Architecture (OMA), Countryside, The Future is an exhibition that investigates topics such as climate change, migration, preservation, and evolution. In this video, discover the original research, global collaborations, and innovative exhibition design behind this unparalleled exhibition that has transformed the Guggenheim Museum’s iconic rotunda. (forrás!)
Remment Lucas Koolhaas, plus connu sous le nom de « Rem », est né en 1944 à Rotterdam. Il passe quatre ans de son enfance en Indonésie, où son père, Anton Koolhaas, écrivain, critique de cinéma et directeur d'une école de cinéma en Hollande, avait été invité à diriger un nouvel institut culturel.(forrás!)
p.s... az építészet, a gyönyörű világunkban számomra az egyik olyan lenyűgöző látvány, amivel nem tudtam betelni sosem utazásaim során... megjegyezném halkan, az én életemben volt olyan szakasz, amikor gondtalanul utazhattam... itt azért sejted, hogy mire gondoltam... 2006. év óta a Canon fényképezőgépem társult hozzám Viktor fiamnak köszönhetően... ez a fotózási mániám már gyerekkoromban elkezdődött egy műanyag fényképezőgéppel lehettem vagy 5 éves... anyumtól kaptam erre pontosan emlékszem... amit, ha megnyomtam erősen, mintha exponálnék, hatalmas vízsugár borította be a velem szemben lévőnek az arcát, kacagtunk ezen....azt gondolom így utólag, hogy csak nekem lehetett viccesebb... különös, hogy bevillant ez a múltamból... eddig azt hittem, hogy elfelejtettem teljesen az életemnek e szakaszát... a pihent agyam dolgozott magától... kapott egy impulzust, ami beindította és máris pörgött előttem... erre még rásegítettem a fotóimmal, filmjeimmel... a belefektetett energiám úgy éreztem kezd visszatérülni, máris megérte, nekem biztosan!... azért tudod, így utólag sajnálom, hogy nem előbb kezdődött ez a pro. fotózási őrületem, de még így is temérdek élményem került lefagyasztásra és maradt még a tarsolyomban... csak, hogy tudd a fotógalériám egy kattintással itt elérhető!...folyamatos a feltöltés térj vissza, ha kedved, időd engedi...jelenleg a mai nap állása szerint 16137! / Youtube Csatornám meg itt!vagy Ajándékozásban elakadnál azt meg itt ...!
... mai nap reggelén *REM* építész jóvoltából, ne keverd össze az *R.E.M* kedvenc együttesemmel, visszavitt a gyerekkoromba egy kis kitérővel New York városába...
...2006. év ősz: GUGGENHEIM Múzeum New York, ahogy ott álltam az épület előtt földbe gyökerezett a lábam, ámulatba ejtett a formája, stílusa... a kiállitásokat is itt őrzöm a gondolataim mélyén, felejthetetlenül... különösen Kandinszkij egymásra festett vonalai, majdJackson Pollock pacnijai előtt töltöttem több órát, elvesztem a labirintusaik között... akkori társam türelmének határát súroltam, de a végén megjegyezte, hogy nem bánta meg ezt a kitérőt életében és megköszönte!.., de nálam ez "vízválasztó" volt, nem fejteném ki jobban, csak annyira, hogy itt meg is szakadt az a bizonyos érzelmi kötődésem iránta... azért annyit elmondanék, hogy sosem ismertem volna meg azt a várost ennyire alaposan, mint akkor neki köszönhetően ... kiemelve itt a több kilométeres napi gyalogtúrákat a város utcáin, főleg vasárnap, mert akkor minden üzlet zárva volt ... NEW YORK és az akkori kalandjaim úgy összességében, őszintén mondhatom hasonlóan hatott rám, mint Párizs az imádott városom, kiemelve a Louvre, Grand Palace épületeit, kiállitásait ... ide sorolnám még az Eiffel Torony gigantikusságát, amit 1889. évben rendezett világkiállításra Gustave Eiffel mérnök tervezett ...úgy gondolták, mert akkor még megtehették, hogy utána le is bontják... milyen jó, hogy átértékelték ezt ... meghagyták az utókornak!... vajon "MI" meghagyunk hasonló értékeket, ezen most hosszan elgondolkoztam... remélem IGEN! #ilonabarnabiphotonews
