BIPHOTONEWS EXCLUSIVE * PHOTOGRAPHY*BIPHArt * ADS * ART DECO SAINT-TROPEZ - BIPHOTO STUDIO BUDAPEST
*Photography since 2006* on the other side of the camera * My creations reflect traces of my photos and imagination, some using artificial intelligence, digital art, acrylic, canvas, paper (mixed media)* @ilonabarnabiphotonews
Útra keltünk végre a Kárpát-medencébe Mindenhová megyünk, hol vártok ránk Másfél évig csend volt, oly nehéz volt az élet Úgy várjuk már az új találkozást Mivelünk azóta annyi minden történt Sose lenne vége, ha mondanánk De újra szól a dal és elindultunk végre Nagyon bízunk benne, hogy emlékeztek ránk
Refr.: Azt beszéli már az egész város, hogy újra dübörög a banda.
Refr.
Körbe-körbe megyünk kicsi országunkban S énekeljük közben a csavargók dalát Balatonnál leszünk a nyári hónapokban Felkeressük újra Pestet és Budát A miskolci bulin a haverokat várjuk Átdumáljuk velük az éjszakát És Szegeden éjjel a folyóparton ülünk Pécsett megcsodáljuk a sok gyönyörű lányt
p.s... évekkel ezelőtt... sok-sok éve már, de az első személyes találkozás valahogy megmaradt az emlékeim között sokkal erősebben, mint úgy általában és ez a riportfilm előhívta... ne gondold, nem történt semmi különös, mégis bevéste magát... gyülekeztünk egyik vidéki zenés, divatbemutatós utunk előtt Budapest belvárosában a Duna korzó egyik sarkán... már messziről lehetett hallani jellegzetes hangját... ott is, mint ebben a nagyszerű riportban szóval tartotta a társaságot rendesen, témából kifogyhatatlan volt akkor is...
Fájdalmasan megható megemlékezés Simó György tollából:
"Felállt az asztaltól és elment.
82 évvel ezelőtt ugyanazzal a járattal jött a világra, ami egy hónappal korábban apámat is ide fuvarozta. 33 évvel később apám megszülte élete első filmjét (anyám pedig engem), a későn érő és és éhes kanadai költő pedig felhagyott a versírással és dalszövegeket kezdett írni másoknak.
Nagyon, nagyon jó dalokat.
Balladákat, amik szinte azonnal magukkal sodorták a gátlásos és énekelni önmaga szerint nem tudó férfit a színpadra, hogy aztán 14 albummal és majdnem ötven évvel később a világ egyik legnagyobbjaként egyetlen hiba nélkül köszönjön el.
"Sokunknak Leonard Cohen volt a legnagyobb dalszöveg író mindnyájunk közül. Teljesen egyedi, akit lehetetlen volt utánozni, akármennyire is próbáltuk.". Ezt Nick Cave mondta.
Nem volt ebben semmi túlzás.
Okos és gyönyörű, megdöbbentően egyenes szövegei voltak a szeretet és a gyűlölet, a magány és az együttlét, az öröm és a kétségbeesés világáról, lényegében az egyetlen világról ami az ember által és az emberért létezik.
Ikonikus dalok, amiket azon túl, hogy maga énekelt, sok százan dolgoztak fel és vittek tovább.
Azért ha saját maga énekelte őket, az Úrtól, és a lengyel-észt zsidó szüleitől kapott hangján, akkor kicsit mindig megnyílt a föld. Olyan férfiének volt ez, amit igazán csak nők érthetnek: a mindig azonnal felismerhető, mágikus hangot és a vele összenőtt dallamokat úgy engedted be a testedbe, úgy nyúlt a lelkedbe, hogy közben boldogan hagytad, hogy fájjon, égessen a gyönyör.
"The master of erotic despair."
A harmadik verseskötet Flowers to Hitler címmel jelent meg a kínzás és a szenvedés örökké bennünk élő természetéről.
Azt szeretném hinni, hogy ha valami véletlen csoda folytán ez a hang megszólalt volna a zsúfolt auschwitzi pályaudvaron, lassan felbúgott volna az egyik vagon mélyéből és betöltötte volna a pokol tornácát, akkor a lassan beálló abszolút csendben vigyázba merevedtek volna az SS gyilkosai, és a rémületüket lassan reménnyel felcserélő zsidók zavartan elmasíroztak volna mellettük, el, a szabadság felé.
Halleluja.
Take this Waltz.
First we take Manhattan.
Kulcsember volt, őrző, mondanám, ha használnám ezt a szót. (és miatta épp most használom is.) Olyan ember, akire a sors valamit rábízott, amit senki másra nem. Megmondhatnám, hogy ez mi volt, hogy nekem mi volt, de mindegy: ha idáig elolvastad az írást, akkor te is tudod, hogy mi az. Elmondta neked, és csak neked valamelyik pillanatban, amikor csukott szemmel hallgattad a zenéjét.
Ezért nem lehetett nem figyelni rá, ezért fáj most annyira, hogy nincs többé.
Az is van, hogy abból, hogy Esterházy és Kocsis után idén Leonard Cohent is visszahívta a főnöke, most már világos, hogy a Teremtő innentől másokra akar minket bízni. Új könyvet nyitott.
"Everybody knows, it is coming".
Ő tudja. Remélem, ezúttal is jól meggondolta, hogy kire.
"I don't need a reason For what I became I've got these excuses They're tired and lame I don't need a pardon, no, no, no, no, no There's no one left to blame I'm leaving the table
