©Couronne feuilletée aux pêches et crème pâtissière un régal * hájastészta sárgabarackkal

©CAVALAIRE SUR MER, FRANCE 2023 * NOSZTALGIA KIRÁNDULÁS A RÉGI VITORLÁSOK KÖZÖTT A KIKÖTŐBEN...

Cavalaire-sur-Mer est probablement une ancienne colonie phénicienne du nom d'Héracléa Caccabaria. On trouve aussi des restes d'une occupation gallo-romaine à Pardigon. La commune fut détachée de Gassin en 1929.

 

CAVALAIRE SUR MER 2023

PHOTO © ILONA BARNA BIPHOTONEWS

 

Cavalaire-sur-Mer valószínűleg egy ősi föníciai kolónia, a Heraclea Caccabaria. Pardigonban egy gall-római megszállás maradványai is vannak. A várost 1929-ben választották el Gassintól.

p.s... ma kirándultam egyet, Cavalaire sur Mer kikötőjét nosztalgiából meglátogattam... előtte, 55 Club tengerpartján azért sétáltam egy nagyot a gyönyörű napsütésben biztosra akartam menni nem lehet tudni meddig tart ez a jó idő ismervén itt a helyi adottságokat egyik pillanatról a másikra változhat... mimozafák illatoztak az odavezető út két oldalán... a táj kezdi kiheverni a hideg telet méregzöld színekben úszott a völgy... nem siettem, ki akartam élvezni minden pillanatot... így lassacskán lecsurogtam a kikötőbe... a régi vitorlásokat nagyon szeretem, itt van belőlük még egy kevés, de azt az egyet, amiért odamentem már nem találtam... hiányzott a hangulat is, ami akkor volt... egy öreg halász a hajója történetét mesélte el nekem... ismersz annyira, hogy nem magától, csak úgy, de őszintén mondom nem kellett noszogatni... valahogy az emberek nekem megnyílnak, így mindig történik olyan dolog velem, amit sosem felejtek el... emlékszem egy írónő, mint később kiderült, de a nevét sajnos elfelejtettem csatlakozott hozzánk... jobboldalamon, szemben velünk ült a régi vitorlása fedélzetén, hajdani sportos életforma lengedezte körül... előttem a kép, kedves arcán a szépség nyomai még ottfelejtették magukat, kortalannak tűnt, fehér nadrág, garbó és mellény volt az öltözéke,  ősz göndör tincseiből néhány kilátszódott a fejfedője alól... kezében tartotta a jegyzet füzetét, tollát, néha a távolba nézett... ez a filmjelenet bevillant tegnap is, ahogy ott álltam a mólón...kezemben a Canon, rögzítettem a pillanatot... baloldalamon a nagyon öreg halászhajó fedélzetéről kimagaslott a meglett korú, de az is lehet, hogy csak a tenger sós vize, levegője barázdálta be erősen az arcát... tudod a tengerészek mindig idősebbnek tűnnek, mint ami, de nem volt fiatal az biztos... úgy látszott örömmel és némi büszkeséggel, mesélte az életéhez szorosan tartozó imádott hajójának történetét... néha feltettem egy-egy kérdést, hogy megnyújtsam az időt... hát igen, ezek azok a felejthetetlen, eternal pillanatok, amiket nem lehet megismételni, de erre jók az archive felvételeim... majd előkeresem, ha megtaláltam akkor abból te sem maradsz ki gondolhatod...

@ilonabarnabiphotonews 

archive portfolio

©Calamars marinés et poêlés (Tintahal, könnyű elkészíteni és finom!)

Ingrédients pour 4 personnes: 4 calamars 1 belle c à soupe d'huile d'olive 2 ou 3 gousses d'ail 1 pincée de sel Piment d'Espelette On peut rajouter 1 bouchon de pastis !

1°Couper en rectangles les calamars préparés par votre poissonnier ; demandez lui de ne pas enlever la peau car elle va caraméliser à la cuisson. 2°Déposer les calamars coupés dans un saladier et rajouter l'ail pressé , l'huile, le sel et le piment. Mélanger et laisser mariner au réfrigérateur minimum 1 heure au mieux toute une nuit. 3°Sortir les calamars du frigo 1 heure avant de les faire cuire. 4°Faire chauffer une poêle avec un peu d'huile et y faire saisir les calamars 5 minutes à feu vif comme vpus le feriez sur une plancha. Lorsque les calamars commencent à colorer et à caraméliser, baisser le feu et finir la cuissson 5 minutes de plus maximum.

*

Hozzávalók 4 személyre: 4 tintahal 1 jó evőkanál olívaolaj 2 vagy 3 gerezd fokhagyma 1 csipet só Espelette bors Hozzáadhat 1 kupak pastist!

1° Vágja téglalapokra a halkereskedő által készített tintahalat; kérd meg, hogy ne távolítsa el a bőrét, mert főzés közben karamellizálódik. 2° A felvágott tintahalat egy salátástálba tesszük, és hozzáadjuk a préselt fokhagymát, az olajat, a sót és a chilit. Keverjük össze és tegyük a hűtőbe pácolódni legalább 1 órára, a legjobb egy éjszakára. 3° Főzés előtt 1 órával vegye ki a tintahalat a hűtőből. 4° Melegíts fel egy serpenyőt kevés olajon, és pirítsd meg a tintahalat 5 percig magas lángon, mint a planchán. Amikor a tintahal kezd elszíneződni és karamellizálódni, csökkentse a hőt, és fejezze be a főzést legfeljebb 5 percig.

Bon.ap!

@ilonabarnabiphotonews

©"THE BIG THREE" MAGYAR RETRO DIVAT & MŰVÉSZETKEDVELŐ NAGYJAI A "PÖZSO" PIKK DÁMA PRESSOBAN * BARNA INCI ILONA*ETYI ENDRÉSZ ISTVÁN*BORSZÉKI ZITA

 

"THE BIG THREE" 

Barna Inci Ilona a RETRO kor, ahogy akkor köztudatban volt sztár manöken, fotómodell * Etyi Endrész István az író, amit az életről tudni kell * Borszéki Zita a Retro Magyar Divat Avantgarde divattervező 

'ÉLŐ IKON...-OK'!

...együtt sok-sok év után.... gondolhatod előjöttek a RETRO történetek, nemcsak a magyar divat terén... Ez a "pözso" jó választás volt...

#thebigthree #retrodivat #magyardivat #pikkdama #peugeutpresszobar #BarnaInciIlona #BorszékiZita #fashion #Etyi #EndreszIstvan #Budapest #meeting #biphotonews

©"IDŐUTAZÁS A DIMENZIÓK KÖZÖTT " AZ ÁRULKODÓ JELEK * NINCSENEK VÉLETLENEK...

 

EZ AKÁR LEHETNE HOLLYWOOD "BEST MOTHER OSCAR AWARD"  SIKER TÖRTÉNETEM, DE AMI KIVÁLTOTTA, HOGY ELMONDJAM NEKED, AZ A MÚLT EMLÉKE FOTÓIMNAK KÖSZÖNHETŐEN...

... Én azt gondolom nincsenek véletlenek! ... (...igazából nem is tudom miért, de ez a mai reggel a visszaemlékezések reggele lett... nem terveztem, így alakult, egy fotóm a málnáról és máris kikerekedett a mai igaz történetem...

...Anyum azt mondta, mikor nem nagy kedvel ültettem el anno, hogy majd meglátod örülni fogsz még ennek egyszer... és tényleg így van ez minden évben azóta is örülünk a málnásnak, Viktor és Ivána áttelepítette egy másik helyre a kertben és szeretettel gondozzák, meghálálja rengeteg termést hoz minden évben, imádjuk! ... ma 2023. február 22-t írunk és a hálószobám ablakával szemben már több, mint egy hónapja az anyukám által ültetett hóvirágok pompáznak, amit saját kezével ültetett el, gyönyörködöm bennük... még a hideg, fagyos napok sem tudták elpusztítani pedig mostanában -6 fok is volt... Ebben az évben január 31-én, azon a napon mikor utóljára láttam ezen a földön Anyumat (2016. január 31.)... erről eszembe jutott egy idézet, de nem tudom kitől van, hogy amíg szívedben él, addig nincs elfelejtve az az ember, akit a legjobban szerettél..."SZÍV AZ IGAZI TEMETŐ" ... így én nekem nem is hiányzik, nem járok temetőbe... elég, ha a kezemet a szívemre teszem... persze nem zárja ki, hogy néha szívesen sétálok és nézelődöm a síremlékek között, főleg Ramatuelle, Saint-Tropez környékén... azt már írtam, hogy miért...

...szóval visszatérve január 31-én szedtem néhány szálat és hozzátettem a többi elszáradt virághoz, amiket minden évben meghagytam abban a pici üvegvázában, amit tőle kaptam és a hálószobám ablakába helyeztem a fényképe elé... ebben az évben gyertyát is gyújtottam megint 2020. március 15-e óta nem igazán volt ehhez kedvem, az okát biztosan sejted... most úgy érzem már nem fáj olyan mélyen a távozása és hiánya, az idő tényleg gyógyír, de azért egésznap sírdogáltam és kértem, adjon nekem egy jelet merre jár?... majd eltelt majdnem egy hónap, mikor tudatosodott bennem (2023.január 21.), hogy a jelet megkaptam, de valamiért nem akartam arra gondolni, hogy ez az... mikor megláttam a piros bányászlámpát és fenyőfatobozt hátsó bejárati ajtó lépcsőjén, csak furcsállottam, hogy miért pont azt tették oda a gyerekeim, amit Anyum vett Viktornak az egyik születésnapjára és a fenyőtoboz meg a kertben lévő fenyőfára emlékeztetett...szerette a sok madár miatt, akik ott üldögéltek az ágaikon, kedvencei voltak...)

... eredetileg itt sorokoztak a párkányon, a többi mellett ...

... meg arra is gondoltam, hogy a szél biztosan lefújhatta, de akkor összetörött volna az üvege... nekem persze ez fel sem tűnt, de Viktor mondta ma reggel (2023.február 22.), mikor rákérdeztem, hogy Ők rakták-e le, de válaszuk "NEM" volt... a fiam hitetlenkedő még, helyesebb erre az óvatos jelző, így ezért válaszában bennevolt, hogy biztosan egy hontalan járt a kertben vagy azok, akik jeleket raknak le, hogy otthon vannak-e a háziak és ha nem változik a helyzet akkor megnézik közelebbről a belsőrészt... persze én kételkedtem, mert már szinte egy hónap eltelt és én otthagytam mozdulatlanul mindent, de azért ma reggel visszatettem a helyükre, biztos, ami biztos... a szél is elfogadhatatlan nekem, mert nagyon precízen helyezkedtek el egymás mellett a tárgyak, tehát az kizárva... 2023.február 12-e reggelén feltűnt nekem, hogy a konyha ablakkal szemben a sövény tövében hever szokatlan módon egy nagy üres virágcserép, akkor érdekes mód rögtön Anyu jutott eszembe... ha lefújta valahonnan a szél az rendben van hihető, de miért pont ott landolt, ami nekem szembetűnő és nem tudta elkerülni a figyelmemet... nem olyan, mint a hátsó lépcsőre helyezett tárgyak, ez így utólag olyan érzés, mintha megráztak volna, hogy ébredj már fel, neked szól...

... rövidre fogtam Viktorékkal a beszélgetést a konyhában, nem akartam terhelni őket, hiszen két napja jöttek meg az amerikai útjukról, ahol három hétig voltak, Ivána dolgozott egy hetet Tampán, majd körbe utazták a környéket San Francisco, Hollywood, Los Angeles, New York...

... itt azért megemlíteném, mert igen nagy boldogság nekem, hogy tegnap megkaptam  "A legjobb Anya Kitűntésnek járó Oscar díjat a fiamtól" * "Best Mother Oscar Award" ... szeretem az első dolgokat megörökíteni, azok általában örök érvényüek, lent látható a digitaláis képem...megjegyezném, hogy Ivánától meg a legjobb anyósnak járó díjat gondolatban átvettem, mert együtt vették Hollywoodban ezt a parányi arany Oscar szobrocskát... gondolhatod, hogy nekem a legnagyobb kitüntetés az életemben, röpködtem a boldogságtól!... Maga a gondolat, hogy ez eszükbe jutott ilyen formában érezheted, hogy fantasztikus, nagyszerű emberkék... Büszke vagyok Rájuk!... most így utólag igazából ez akár lehetett volna egy másik történetem, de pont belepasszolt ide most, így itt lett a helye... 

"The Best Mother OscarAward" 
arrived directly from Hollywood by my son 
Photo © BIPH'ART Ilona Barna

... a lényeg az, hogy túl soknak tűnik nekem, hogy miért pont az...? miért pont ott van...? - elgondolkodva jöttem vissza a hálószobámba, elhaladtam az ablakom előtt, majd kinéztem ... a hóvirág mögött a kertben ott álldogált a "Miranda" cirmos cica, olyan mint az anyu kedvenc cicája volt annak idején... nyúltam az ablak felé és kinyitottam... a fejét felém fordította, állt mozdulatlanul csak nézett, hosszasan nézett, legalábbis nekem úgy tűnt akkor, pontosan Rám... majd lassan elfordította a fejét és tovább haladt, eltűnt zöld növények mögött, kiesett a látószögemből... az ablak kinyitása hangosabb volt a kelleténél, normálisan el kellett volna futnia félelmében... a fotón már nincs rajta, hiszen ez néhány másodperc alatt zajlott, de megerősítette a hitemet... azért, mert mi nem látjuk, azért még az létezik, az a bizonyos dimenzió, ahová nem láthatunk át, vagyis nem mindenkinek adatik meg az a kiváltság, de tudom, hogy veleszülettünk, csak valahogy úgy adódott, hogy visszafolytódott ez az adottságunk, de lehet rajta dolgozni, hogy visszanyerjük, ezt tapasztalatból tudom...  ha idáig eljutottál az olvasásban köszönöm!

... itt még biztosan nincs vége az igaz történeteimnek abban, ne is reménykedj... visszatérek ...

@ilonabarnabiphotonews

MIRANDA CICA ANYU KEDVENC CICÁJA VOLT, DE EZ A FOTÓ, CSAK ILLUSZTRÁCIÓ A MÚLTBÓL

©R.I.P Raquel Welch Golden Globe-díjas amerikai színésznő és énekesnő

Rövid betegség után meghalt hatvanas-hetvenes évek egyik legnépszerűbb filmsztárja, Raquel Welch 1940-2023. A 82 éves korában elhunyt színésznő a korszak igazi szexszimbóluma volt. Ő vetett véget a szőke bombázók korszakának Hollywoodban. 

(forrás!)

©ERZSÉBET HÍD BUDAPEST, HUNGARY 2023 * #ilonabarnabiphotonews

 

BIPH'ART 
Erzsébet Híd Budapest, Magyarország 
Foto © Ilona Barna BiphotoNews
p.s... 2023. február 16-án este sétálás közben egy pillanat műve volt ez a fotó, sokadszorra is ámulatba ejtett az Erzsébet Híd egekbe emelkedő méltósága...
Az eredeti: - Világszenzációként került be a hírekbe az Erzsébet királynéról elnevezett 11 170 tonnás híd 1903. október 10-ei átadása – a szalagot maga József főherceg vágta át. Közbeeső pillér nélkül, egyetlen, 290 méter hosszú nyílással ívelt át a Dunán afféle függőhídként, ez a mérnöki bravúrral létrehozott megoldás 20 évig egyedülállónak számított a világon. A németek 1945. január 18-án felrobbantották. Budapest lerombolt hídjai közül utoljára az Erzsébet híd épült újjá. Sávoly Pál tervei alapján a régi-új 6300 tonnás acélhíd 29 darab, egyenként 90 tonnás hídtagból állt, melyeket mintegy ezer tonnányi acélkábelek tartottak, 1964. átadták. A megnyitóra több tízezer ember gyűlt össze. 2001-ben friss mázolást kapott. 2009 októberére készült el a híd díszkivilágítása, amit félig a japánoknak köszönhettünk. A csodálatos Erzsébet híd napjainkban is kiemeli a Duna-part látképét, mely méltán része a világörökségnek. (forrás!)

©77 ÉVENKÉNT ERDÉSZ LÁSZLÓ MEGLEPETÉS KIÁLLÍTÁSA * SURPRISE EXPOSITION BUDAPEST 2023*

 

„77 évem ráment, hogy megpróbáltam megérteni a Nőket"

"Rájöttem, hogy ez képtelenség.

Arra gondoltam megkeresem a képzőművészetben melyik irányzat fejezheti ki azt a gazdagságot, kiszámíthatatlanságot, és azt a mindenkit elbűvőlő erőt, ami a nők sajátja.

Van a felszín, amit jól visszaad a fotó, ez a realizmus.

Ami ezen túl van, a fantázia színessége, a formák érzékenysége, a valóságon túli világ , minden ami nem látható, csak érezhető. Olyasmi, mint a színek által érzékelhető világ és a puha, elfolyó formák gomolygása. Olyan mint az idő, ami valójában nincs, csak a mi képzeletünk szülte.. Ez a szürrealizmus.

Így született ez a kiállítás."

Megnyitó 2023. február 16. 18 óra

Hybrid Art Space Galéria, Budapest, Galamb u. 6.

Kiállitás Megnyitó

*

BIPH'ART
Erdész László Portrait 2014
(Sipos Barbara kiállításán készült és az alkotása a háttérben)
Photo © Ilona Barna BIPHOTONEWS

*

"Szentendrét nem én választottam, 

Szentendre választott engem.” 

Erdész Galéria
Erdész László * Szentendre lassan adagolva *
Photo © Ilona Barna BIPHOTONEWS

Számomra teljesen világos volt, hogy az eredeti elképzelés mind konstrukciójában, mind gazdasági szempontokból működésképtelen, de amikor arra gondoltam, hogy az általam mélyen tisztelt Korniss Dezsővel, Bálint Endrével és Barcsay Jenővel dolgozhatok együtt, nem volt kérdés, hogy dobok el mindent, és jövök. Rám jellemző módon, anélkül, hogy bárkinek is szóltam volna, beültem az öreg Volkswagenembe és átdübörögtem Szentendrére. Azt már tudtam, hogy a Fő téren lesz a galéria, ezért leparkoltam a könyvesbolt előtt és kerestem az építkezést. Meg is találtam – már állt a Kmetty Múzeum épülete, szép arányok, gyönyörű nyílászárók, s érkezésemkor épp a nemesfa padlót rakták le. Imádtam! S hát nyilván, ez lesz a „galériám” – gondoltam magamban. Be is mentem (alkalmatlankodtam egy kicsit), s közben láttam, hogy lesz ott egy csodálatos padlás is, ahol akár lakni is lehet. Mese volt az egész! Száguldottam is haza, és mondtam a feleségemnek, hogy költözünk Szentendrére. Írtam Ádámnak, hogy oké, érdekel az ajánlat, mire meghívtak egy beszélgetésre. Akkor szembesültem azzal, hogy amit láttam, a Kmetty Múzeum volt, és a mellette lévő romos ház az, aminek az emeletén lesz a mi galériánk, de akkor már belelkesültem, és soha nem árultam el (egy ideig még a feleségemnek sem), hogy engem igazából a Kmetty vonzott ide. 

ERDÉSZ GALÉRIA SZENTENDRE
Az színes ernyőket nem lehet eltéveszteni Szentendre utcájában, ami elvezet a galériába...
Photo © Ilona Barna BIPHOTONEWS

Akkoriban divat volt Szentendrére járni, az akkori szellemi elitet is vonzotta a város, Major Tamástól kezdve, Mácsain keresztül Pogány Juditig “mindenki” kijárt, és hát hova mentek? Ahol a dolgok történtek, ahol jó kiállítások, pezsgő szellemi élet, jó kávé és művészfilmek voltak. A Nosztalgia Kávéházba és hozzánk. Mindez először az országban – Szentendrén. Állandó szereplői voltunk a televíziónak és a magazinoknak. Ráadásul három év alatt ezerhatszáz grafikát adtam el, ami azóta is példa nélküli a magyar művészeti világban.

Jó volt itt lenni!  Születtek a gyerekeink. Beírattuk őket a Hold utcai óvodába, aztán a Templomdombi iskolába, ahová én jártam értük, tanítás után. Itt egy táblára minden hónapban ki volt írva Radnóti Miklós Naptár c. versciklusának az adott hónapra szóló verse. Míg ücsörögtem, és a gyerekekre vártam, megtanultam a verseket. Imádtam minden sorát, így amikor nemrég egy albumot szerkesztettem a városról, a könyv fejezeteit is e versciklus köré rendeztem.  Szeretek itt élni. Jó itt lenni. (forrás!)

p.s... 2014 körül lehetett mikor a Saint-Tropez-i Art-Deco-News galéria tulajdonosával betévedtünk  az Erdész Galériába Szentendrén... nézegettük a képeket, kerestünk a kinti galériába remekműveket és mázlim volt épp a tulajdonos Erdész László is ott volt... szóba elegyedtünk, majd átnyújtottam a névjegykártyám... tudod, a bemutatkozáskor a név valahogy sosem érthető annyira, mint amennyire kellene... átvette és szorongatta a kezében, de a beszélgetés ritmusából gondolom nem akart kiesni, így csak futva tekintett rá...  A-Z-ig elmesélte a galéria történetét és közben megmutatta az ereklyéit,  a ritka gyűjtemény felett elidőztünk, majd egyik pillanatban láttam, letekintett a névjegyemre... hosszasan nézegette,  majd felnézett rám nagy mosollyal és ezt mondta szó szerint, felejthetetlen szavak:

- Maga az a fotós, aki még rólam is jó képet tudott csinálni, gratulálok...? - így lettem én beazonosítva és egyben hitelesítve a francia partneremnek... gondolhatod meglepetésemben alig tudtam szóhoz jutni, de belülről dagadtam a büszkeségtől... Ezek az elismerő szavak számomra, akkor nagyon sokat jelentettek, megtisztelő volt... majd évek múltán "Szentendre csendesen adagolva" című könyvébe beválogatásra került a fenti fotóm, a Dunaparti sétányon lévő fa... ezzel, megvalósult az egyik álmom, köszönöm! Erdész László 77 év után az első kiállítása, ahogy írta ott fentebb és ami ritkaságnak számít még, hogy galéria tulajdonosból, igazi művész lett... Gratulálok nagyszerű kiállításnak igérkezik, nagyon várom!... később itt erről fotókat is felteszek érdemes visszatérni...

@ilonabarnabiphotonews

BIPH'ART * KÉP A KÉPBEN * Photo © Ilona Barna BIPHOTONEWS
'SURPRISE' 
Erdész László művész, az Erdész&Design Galéria tulajdonosának kiállítása

p.s... egyszer volt, hol is... hát itt Budapesten a belváros egyik kortárs galériájában a Hybrid Art Space-ben egy igen különleges, nem szokványos képkiállítás megnyitó, amiről ezt a tablót készítettem... a kort túlszárnyalta az alkotó fantáziája, amin én személy szerint nem csodálkoztam, hiszen évtizedek óta a műalkotások a fő élettere és akarva, akaratlanul beleívódott a vénájába az is lehet így született, minden esetre ámulatba ejtett és biztos vagyok abban, hogy ha ez az Artdeconews Sainttropez Galériámban történt volna, a falak üresek maradtak volna a party után... épp a minap mondta az egyik legnagyobb francia gyűjtő barátom, hogy az a legbiztosabb befektetés, ha az kerül a gyűjteményedbe, ami még sehol sem volt és elsőnek számít... ez az pontosan az első kiállítása a saját műveiből a "galériásnak" Erdész László Erdész & Design Gallery Szentendre ... 77évenként megejt még egyet... elmondására hagyatkoztam, akkor várható a következő... remélhetőleg addigra mégérti a női lelkeket, mert mi sem egyszerűbb, a nőket szeretni kell, ennyi! ..., ha még nem mondtam volna ez a kiállítás erről a feldolgozatlan érzésvilágról szólt és elmondhatom komolyan a képei egytől-egyig ezt is sugározták... én meg reménykedhetek sokad magammal, hogy még azt is láthatom... igérem, hogy bárhol is leszek, visszautazom Budapestre, ugy mint most Saint-Tropezból a meghívónak eleget téve és lefagyasztom az utókornak majd azokat a remek pillanatokat is... próbáltam a hangulatot és a tömeget egy tablóképbe belepréselni, remélem mindenki rajta van, aki ott volt aznap... aki nincs az nézze meg a rövidfilmemet és keresse magát, akár nagyítóval is... ne tartsd vissza megad kommelted, ha sikerült... és egy "like" jó visszajelzés, öröm nekem, legalább annyira, mint ez a kiállítás volt, gratulálok!... Köszönöm a meghívást! Itt a film katt.ide: https://youtu.be/oOgbfxKBG6s 
#ErdészLászló #ErdészandDesignGallery #Szentendre #Budapest #Surprisekiállitás #Surprise #Meglepetés #Anő#ilonabarnabiphotonews #HybridArtSpaceGallery #exposition #artwork #artforsale #artdeconews #sainttropez

©10 csodálatos hely, amit saját szemeddel kell látnod

Download: https://www.alamy.com/portfolio/ilonabarnabiphotonews

Sok szép és érdekes hely van a Földön, amit biztosan szeretnétek meglátogatni. A bolygó azonban hihetetlenül nagy, az emberi élet pedig rövid. Hogyan döntsünk, hogy mit nézzünk meg abból a több ezer helyből, amit mindenképpen saját szemünkkel kell látni? Nos, aggodalomra semmi ok, van egy listám, amit csak nektek készítettünk.

©CITROMOS MÁKOS KUGLOF * KÖNNYEN ELKÉSZÍTHETŐ ÉS FINOM!

Hozzávalók:

• 30 dkg liszt
• 3 ek mák
• 1 tk sütőpor
• csipet só
• 3 db tojás
• 10 dkg cukor - vagy ennek megfelelő eritrit
• 1 dl olaj
• 2 doboz joghurt 
• fél dl tej
• 1 csomag vaníliáscukor 
• 1 citrom reszelt héja és leve

                Máz

• 1 dl citromlé
• 25 dkg porcukor - cukormentes diétában elhagyható
• 
  
• Elkészítése:
  Melegítsük elő a sütőt 180 fokra
  Egy hosszúkás kenyérformát vajjal vagy olajjal kenjünk ki. Nagyobb keverőtálban keverjük össze a lisztet, mákot, sót és sütőport. Egy másik tálban a maradék összetevőket keverjük el. Majd a lisztes mixhez fokozatosan adagoljuk a nedves keveréket, folyamatos keverés mellett, amíg egyneművé válik. Az elkészült tésztát öntsük a kivajazott formába és süssük 45 percig vagy 1 óráig (ez a sütőtől függ). Mindenképp javaslom a tűpróbát.
  Amíg sül a sütink, keverjük össze a porcukrot a citromlével. Sűrű mázat kell kapnunk. Ha híg, tegyünk hozzá még porcukrot, ha túl sűrű, akkor hígítsuk citromlével.
  Vegyük ki a sütőből az elkészült sütinket, hagyjuk teljesen kihűlni, mielőtt ráöntjük a cukormázat. Ezzel el is készült a mennyei édességünk.
  
  
  p.s... ma kipróbáltam tényleg nagyon gyorsan elkészíthető ... a sütőben van még és 180 fokról levettem 160 fokra és a tetejére tettem sütőpapírt, hogy ne égjem meg... igen csinosnak néz ki és az illata is fenséges, beterítette a házat, ebből itélve csalódást nem fog okozni... reggeli kávémhoz isteni lesz!
  @ilonabarnabiphotonews