Üzletemberekhez kerülnek a magyar adományok
A tavaszi egyszázalékos adófelajánlásokkor és karácsony előtt kommunikálnak a legaktívabban a civilszervezetek. Ezekben a hetekben sokan – talán nem is tudatosan, de – egy külföldi tulajdonú vállalkozásnak „adakoznak”.
Pár évvel ezelőtt az UNICEF egy adománygyűjtési akció keretében
ajándék naptárakat postázott több tízezer címzettnek. A szórásba jó
néhány, kifejezetten szerény körülmények között élő nyugdíjas is
beleesett, akik közül sokan szégyenkezve küldték vissza a naptárt, mert
még egy kisebb összeget sem tudtak felajánlani. Holott az UNICEF ezt nem
is kérte. Az idősebbek jelentős része azonban úgy érezte, nem ildomos
viszonzás nélkül ajándékot elfogadni.
Gyakorlatilag erre az
attitűdre épít már jó néhány éve a Szájjal és Lábbal Festő Művészek
Kiadója Bt. (SZLF) is. A közvetve két német magánszemély többségi
tulajdonában lévő cég húsvét és karácsony előtt juttat el – megrendelés
nélkül – képeslapokat és naptárakat vélhetően több százezer címzettnek,
belátásukra bízva, hogy fizetnek-e érte. Az SZLF Bt. küldeményeivel a fő
probléma az, hogy nem felel meg a törvényi szabályozásnak: csak
postafiókcímet adnak meg, nem szerepeltetik az adatkezelő nevét, a
címzett adatainak forrását, a letiltás jogát és menetét. Ezeket a
felvetéseket a cég német tulajdonosainak kézbesítési megbízottja,
Malatinszky László csak részben kommentálta. Annyit mondott el, hogy ők
kezelik az adatokat, és ha valaki nem küld pénzt, azt leiratkozásnak
veszik.
„Sokan nonprofit szervezetként tartják számon a szájjal és lábbal festő művészek alkotásaiból készült képeslapokat árusító profitérdekelt céget is” – olvasható a Nonprofit Kutatócsoport Egyesület egyik felmérésében. A társaság küldeményében ugyan külön felhívja a figyelmet arra, hogy nem alapítványról van szó, ám az emberek többsége vélhetően mégis adományozási szándékkal adja fel a mellékelt csekket. Abba ugyanis nem gondolnak bele, hogy a képeslapok ellenértékeként átküldött összeg nem egy az egyben a művészekhez kerül, a pénz pontos útja egy kívülálló számára követhetetlen. (forrás!)
*
p.s... őszintén mondom, mikor kibontottam a kis méretű kéretlen csomagot és elolvastam a kézzel írt levelet, ami sokszorosított volt persze a meghatódásom ellenére a kis ördög beindult nálam... már azon gondolkoztam, hogy mennyi pénzt utalják át, hiszen megérdemlik, sajnálatra méltóak... a saját gondom rögtön elhalványult mondanom sem kell, gondolom Neked is van bőven, de egy ilyen küldemény után rájössz, hogy az szinte semmi és a szíved összeszorul... a Karácsonyi képeslapok, igazán professzionális nyomda technikával készültek, csodálatra méltó, de a kézzel, lábbal festésnek nyomát sem láttam és igényes fehér borítékok pontosan annyi amennyire szükség volt, öntapadós figurákkal... könnyeim között enyhén furcsállottam ezeket... a kísérő levélben az állt, hogy átutalásnál az "ügyfélazonosító" feltétlen szükséges... ez meg, hogy lehet tudomásom szerint nem vagyok az ügyfelük és a név és cím is hibátlan vajon hol gyűjthették be... személyiség jog védelme ebben az esetben úgy tűnt nem működött, de végül elhessegettem, hiszen a megszólítás a művészetet kedvelőnek szólt, hát ez igaz, rögtön magamra ismertem, mert tényleg nemcsak szeretem, de néha elkalandozok az ecsettel, digitális technikával, fényképezőgépemmel abba az irányba... késő este volt, arra gondoltam, hogy reggel ezzel kezdem a napomat, de éjjel felébredtem és el kezdtem kutakodni az interneten, aminek az eredményét ott fent lehet olvasni hiteles forrásból... a cikk 2007-ben íródott és még ezek szerint mai napig működik mindenek felett... #ilonabarnabiphotonews
*
