története meglepő emléket idézett meg Liszt Ferenc zenéjét hallgatva...
2020. március 18-án szombat reggelén
...lesz mit bepótolnom, ha véget ér majd a #maradjotthon... sokszor elmentem már a kastély előtt, akartam már a rendezvényeire is menni, igen csábítóak voltak, de ugy alakult, hogy elmaradt...
p.s. 2011. április 16. BUDA-HU Verecke Lépcső házam nappalijában vagyunk ezen a képen… talán az utólsó ilyen jellegű találkozás a barátokkal és azok barátaival… Dézsy Zolinak a filmjét ünnepeltük, de Ő nem volt jelen, ebből valahogy kimaradt… utána persze visszahallottam olyan megjegyzést, hogy nem volt igazán fergeteges… hát bocs, én jól éreztem magam, amint a képen is lehet erősen érzékelni és ennek a fotónak örülök utólag is, hogy kering a Facebook oldalán… nem tudom ki követte el, de köszi, ha visszautazom Budapestre, megkeresem az én fotóimat is, ahogy ismerem magam lesz bőven… arra pontosan emlékszem, hogy ezidőtájt volt a párizsi színész őrületem, amit persze majdnem fejben játszottam le megint, erről is lesz még mit mondanom, de máskor... tudod azért, 2020. április 16-án biztosan nem lenne közöttünk olyan, aki másképp érezné… azt gondolom, hogy mindenki örülne, ha mégegyszer együtt lehetnénk… erről eszembe jutott 2018. Szilveszter utáni első nap, amikor mi hárman Zs - Gy és én együtt az Erkel Színházban az Újévi koncerten próbáltunk együtt jól szórakozni (baloldalt a fotón vagyunk láthatóak egymás mellett, régi barátság ez kisebb nagyobb legördülő kövekkel, de mindig átvészeltük, pontosabban majdnem mindig)… akkor a gondolatom az volt, hogy ne veszítsük el a fonalat teljesen, ami összekötött hosszú évekig Bennünket, akartam évenként egy ilyen alkalmat, de aztán ebből nem lett semmi… a klasszikus koncert alatt azért rájöttem, hogy elég, ha én az emlékeim között maradok, nem erőltetem másra, amit én szeretek… nem igazán arattam sikert ezzel az ajándékkal… ez nem lett kimondva akkor így, de ez volt az érzésem az elejtett halk szavakból, helycserékből… hát bocs, így utólag is… én persze eltűntem az előadás varázsában és élveztem minden pillanatát nem számított, hol ülök, a hangsúly azon volt, hogy középen legyek, ahol a hangok találkoznak és a legszebben csendülnek fel … nagyszerű előadás volt, köszönöm utólag is… viszont azóta elment a kedvem hasonló meglepetésektől így együtt… ennek szívtam meg a levét később, mikor egy kiállitásra, csak finoman messengeren keresztüli üzenetben jeleztem, hogy én ott leszek, ha van kedved gyere, gyertek… a reagálására Gy-nek besokalltam és "kiömlött nálam a bili", ahogy gyerekkoromban a Nagyi mondta... azóta nem volt személyes találkozás sem, valahogy nehezebb viselem ezeket a félreértéseket, indulatokat mióta Anyum elment… jobb a békesség, az élet meg nagyrendező láthatod #maradjotthon világát éljük most 2020. március 15-e óta… erről viszont eszembe jutott, hogy milyen nagy élményben volt részem, ahová már nem mertem hívni senkit vagy pontosabban, csak óvatosan … 2019. december 21. Karácsony előtt... erre a gyönyörű koncertre az utólsó pillanatban úgy gondoltam, hogy mégis ott a helyem, beleringatom magam a szeretet ünnepébe ezzel... a Belvárosi Templom falai között hatalmas közönség áhítattal hallgatta a felcsendülő gyönyörű dallamokat... erről majd írok még többet, addig is itt hallgass bele a BIPHOTONEWS youtube csatornáján megtalálható vagy erre a linkre kattintva vagy kimásolva : https://youtu.be/pxNVfW8kBc4
Ministre puis chef du gouvernement sous Napoléon III, Emile Ollivier est charmé par Saint-Tropez, petit village de pêcheurs. En 1860, il y achète le château de la Moutte. Les beautés du parc de 40 ha et de la bibliothèque en font aujourd'hui un lieu rare de la presqu’île.
Lorsque Emile Ollivier achète le château, en 1860, il est député de la Seine, l'un des cinq élus républicains contraints de prêter serment à l'Empire pour avoir le droit de siéger au Palais-Bourbon. A l'Assemblée, il est le rapporteur de la première loi octroyant le droit de grève, le 25 mai 1864.
En janvier 1870, Napoléon III, dont il est proche, charge Emile Ollivier de constituer le gouvernement. A sa tête, il engage une révision constitutionnelle qui aboutit à la création de notre système parlementaire... Plébiscité pour cette réussite, Ollivier est pourtant renversé le 9 août de la même année, jugé responsable des hostilités déclenchées contre la Prusse un mois plus tôt. Son impopularité le contraint même à s'exiler en Italie, un pays cher à son coeur: c'est à Florence qu'il a épousé Blandine Liszt, la fille de Franz Liszt, en 1857.
Charmé par Saint-Tropez, un petit village de pêcheurs qui s'étend sur la côte des Maures, le couple décide d'y acquérir une propriété agricole. "Nous ne dominons pas la mer mais nous l'apercevons de toutes parts, écrit Emile Ollivier dans son Journal. La maison elle-même est d'un aspect imposant. Et quand, entre autres, nous aurons converti en chambre habitable l'écurie, la remise et le grenier, et ajouté deux ailes à la construction, nous posséderons une campagne charmante. En résumé, je considère cette acquisition comme heureuse. Il me semble qu'il sera possible d'y créer cet asile solitaire et calme qui est dans mes rêves."
Le bonheur attendu n'est pas au rendez-vous. Blandine Liszt meurt en couches en 1862, deux ans après l'acquisition du domaine. Malgré les dessins du château qu'elle a envoyés à son père, malgré toutes les lettres où elle lui décrit les allées du parc propices à la rêverie et à l'inspiration, malgré tous les courriers où elle le prie de la visiter, malgré la bibliothèque qu'elle a fait construire pour attirer Franz Liszt à la Moutte, le musicien n'y mettra pas un pied du vivant de sa fille. Il passera, quelques heures après sa mort, se recueillir devant sa tombe dans le cimetière de Saint-Tropez.
Port de Saint Tropez, France
#jerestechezmoi, #stayathome, #maradjotthon
Vigyázz magadra, mert akkor mindenkire vigyázol!
