In other words, Keanu Reeves is a prince among men.
And with his much-deserved career revival over the past few years, affectionately dubbed the “Keanassaince,” it’s been a joy to have him back on our screens again—whether in the John Wick series or in the return of The Matrix franchise during this holiday season. As something of a reluctant celebrity, however, Reeves’s love life has often been shrouded in mystery, especially given the privacy he understandably sought following the untimely loss of partner Jennifer Syme in 2001. A few flings aside (one of which was with Sofia Coppola, mind you), Reeves has largely kept his romantic side under wraps. (forrás!)
p.s... 2021 Karácsony előtt gondoltam, hogy legyen egy kicsit más... a romantikus szerelmek Liam HESS tollából megérintett... Keanu Reeves kalandos életébe röpke betekintés, hogy ki is Ő valójában kiemeltem néhányat, ha az egészet akarod olvasni kattints ide!
...névtelenül gyermekkórházaknak adományoz milliókat, a Mátrix stáb tagjainak adja a háttéranyagból kapott bevételét, mert ők jobban megérdemlik, gondolattal ... továbbá, ami az "egyszerű nagyszerűségét" kiemeli a sztáros világból, beöltözött a Playboy-borító kedvéért a Dolly Parton húsvéti nyuszi ruhájába... Ő az a férfi, aki Sandra Bullock és barátjának pezsgőt és szarvasgombát vitt motoron, mert meghallotta, hogy még sosem ettek ... imádja a motorokat, a harcművészeteket, a zenét, a világ elvont, ezoterikus dolgait és nincs szükségük szerelmével a média hajhászásához... és nem utólsó sorban megemlíteném a számomra felejthetetlen 2012. Four Season Hotel Budapest kávézójában történt, film jelenetnek is beillő találkozásunkat...
1: Keanu Charles Reeves 1964. szeptember 2-án született Beirutban, Patricia (szül: Taylor), angol származású revütáncos, divattervező, valamint Samuel Nowlin Reeves Jr., kínai-hawaii származású geológus fiaként. Anyja Essexből származik, apja kínai, angol, ír, indián, hawaii és portugál felmenőkkel is büszkélkedik. Angol származása kapcsán Reeves beszélt arról, hogy gyermekkorában olyan komikus műsorokat nézett, mint a brit The Two Ronnies, de édesanyja is igyekezett belenevelni az angol szokásokat, viselkedésmintákat, amelyek nemcsak gyermekkorában hatottak rá, hanem felnőttkorban is elkísérték és stabil gyökeret vertek személyiségében. Reeves édesanyja Beirutban dolgozott, amikor találkozott az apjával. Három éves korában apját drogárusítás miatt lecsukták, így a szülők elváltak. A szétválás után anyja jelmeztervező lett, a család Sydney-be költözött, majd New York Citybe, ahol 1970-ben frigyre lépett Paul Aaron, Broadway- és hollywoodi rendezővel. A házaspár Torontóba költözött, és 1971-ben elvált. Amikor Reeves 15 éves volt, produkciós asszisztensként dolgozott Aaron filmjein. Anyja ezután még kétszer házasodott meg, de mindegyik esetben el is vált. Testvérei Kim Reeves és Karina Miller (féltestvér).
2: Keresztnevét édesapja adta neki, ami hawaii nyelven annyit jelent: Szellő a hegyek fölött.
3: Öt éven belül négy középiskola falai között tanult, beleértve az Etobicoke School of the Arts intézményét is, amely végül kiutasította diszlexiája miatt. Elmondása szerint zavaros volt a beszédje és nem éppen ő volt a legolajozottabban működő gépezete az iskolának. Ezért inkább a sportban próbált meg kiteljesedni. A De La Salle College sikeres jégkorongcsapatának kapusa volt, "The Wall" becenévvel. Kanadában álmodott karrierről, de egy baleset átértékeltette vele vágyait, így végül otthagyta a csapatot, és az Avondale Alternative Secondary Schoolban folytatta tanulmányait, amely lehetővé tette számára, hogy színészként dolgozzon a jövőben. Végül innen is távozott, és ezzel együtt a diplomát is elveszítette.
4: Kevesen tudják róla, hogy dacára annak, hogy ma az Álomgyár egyik leghíresebb színésze, az életútja egy igazi szenvedéstörténet. 2010-ben elözönlötte az internetet egy olyan fotó, amelyen Reeves egy padon ül, rezignáltan tekint maga elé és egy szendvicset eszik. A letargikus és depresszív miliőben fogant kép azóta mémek garmadáját ihlette meg, de csak kevesen tudták, hogy mi állhatott a fájdalmas és magányos arckifejezés mögött. Amikor pici volt, apja börtönbe került, mivel heroint értékesített a Hilói nemzetközi repülőtéren. Elhagyta családját, amikor Reeves három éves volt, de csak hat éves korára ismerte meg a fiát. Utoljára Kauai szigetén találkoztak, amikor a fiú már betöltötte a 13-at. Az apjával való kapcsolatának megszakítása nagy érvágást jelentett a kisfiúnak. Húga, Kim Reeves 35 éves volt, amikor korábban diagnosztizált leukémiája súlyosabbra fordult. 1993. október 31-én meghalt kábítószer-túladagolásban legjobb barátja, a szintén színész River Phoenix. Az akkor 23 éves ifjú csillag így emlékezett vissza Phoenix-re: ""Fantasztikus ember és csodás színész volt. Nagyon jól kijöttünk, borzasztóan hiányzik, sokat gondolok rá." 1998-ban találkozott Jennifer Syme színésznővel. Egymásba szerettek, de sajnos tragikus módon 1999-ben nyolc hónapos kislányuk halva született. A bánat és a fájdalom végül elválasztotta egymástól a párt, akik pár hét múlva, 2000 elején szakítottak. Syme 2001. április 2-án autóbalesetet szenvedett a Los Angeles-i Cahuenga Boulevardon, és belehalt sérüléseibe. 2006-ban Keanu Reeves így nyilatkozott a Parade lapnak: "A fájdalom súlya alatt más emberré formálódsz. Ez egy olyan lecke, amelyet mindnyájan megtanulunk életünk során."
5: Azon ritka hollywoodi sztárok közé tartozik, aki mindmáig képes volt megőrizni gyökereit, szerénységét, közvetlenségét, emellett rengeteget jótékonykodik is, valamint visszafogottan él. Vagyonát nagyjából 360 millió dollárra becsülik, ennek dacára is számtalanszor jár tömegközlekedéssel, és elmondása szerint igyekszik egyszerű életet élni, az anyagi harácsolást ignorálva. A számos tragédia, amely beárnyékolta életét sem törte meg, hanem továbblépett, és igaz, tiszta lelkületű emberré formálódott, aki megedződve igyekszik másokon segíteni. Leukémiás húgát rendszeresen ápolta, sőt, még a Mátrix második és harmadik részének forgatási munkálatait is halasztotta a betegsége miatt, de a Neo szerepéért járó gázsiból is tetemes összeget adományozott testvére gyógyulására, aki szerencsésen talpra is állt. A legendás Mátrix trilógia befejezés ezután állítólagosan a három filmért megközelítően 114 millió dollárt kapott, és ebből nem kevesebb, mint 80 milliót adományozott a sminkeseknek és a speciális effektekért felelős csoportnak. "Néha annyira el vagyunk foglalva az életünkkel, hogy nem vesszük észre a körülöttünk lévő sok pozitívumot. Úgy élünk, akárcsak a zombik. Inkább figyeljünk oda a környezetünkre, köszönjünk az utcán sétáló embereknek, mosolyogjunk rájuk, segítsünk nekik, ha bajba kerülnek. Azt kevesen tudják rólam, hogy pár évvel ezelőtt még depresszióval küzdöttem. Erről senkinek sem beszéltem. De meg kellett találnom azt az erőt, amely kimozdított ebből az állapotból. Az, aki távol tartott az örömöktől, boldogságtól, az én magam voltam. Tanuljuk meg, hogy minden nap ünnep. Nem biztos, hogy holnap is felkel a nap, ezért ünnepeljünk most!"
6: Gyakran kötik össze őt a Buddhizmussal, ám állítása szerint nem hithű vallásos, mégis olykor bizalmát helyezte Istenbe vagy más transzcendentális hatalomba. "Hiszek Istenben és az Ördögben, akiknek azonban nem szükséges vasvillával és hosszú fehér szakállal rendelkezniük." Nagy érdeklődéssel és tisztelettel övezi a Buddhizmust is, habár hozzátette, hogy "nem menedéket keresett a dharmában." Amikor 2013-ban megkérdezték tőle, hogy spirituális személy-e, így nyilatkozott: "Hogy hiszek-e Istenben, a hitben, a belső hitben, az énben, a szenvedésben és ezen dolgokban? Igen, határozottan! Nagyon spirituális vagyok." Lelki hitét és vallási hovatartozását - magánéletéhez hasonlóan - mindig vonakodott nyilvánosan megvitatni, hiszen elmondása szerint ez "személyes és magánszférát" érintő.
7: Az Oscarra érdemes amerikai rendező, Francis Ford Coppola 1992-es, három Aranyszobrocskával kitüntetett, a néhai Abraham "Bram" Stoker ír szerző legendás művének, a Drakulának varázslatos hangulatú adaptációja közepette eskette össze Reevest és Winona Rydert, akik a műben egy fiatal házaspárt alakítottak. A görög-ortodox esküvő Los Angelesben zajlott. Coppola elmondása szerint olyan keretek között, hogy a frigy hitelesnek tekinthető, hiszen minden ízében úgy történt egy hivatásos pappal a ceremónia, mint a való életben, még ha ez elsősorban a filmnek is szólt. "Azt hiszem, házasok vagyunk" - anekdotázott viccesen Ryder.
8: 1991-ben, színészi karrierje közepette alapította a Dogstar nevezetű grúz bandát, amelynek fő vokalistája is volt. Elég sokat koncerteztek az USA-ban, Japánban és Ausztráliában is. Egy EP-t és két albumot adtak ki a tíz év alatt. Az együttes végül 2002-ben feloszlott, Reeves pedig tovább egyengette színművészi munkaútját.
9: Társalapítója a Company Films nevű produkciós cégnek, amely berkeiben többek között 2010-es romantikus-komédiája, a Henry bűne is formálódott. Emellett nagy szerelmese a motoroknak is. 2011-ben hozták tető alá kooperációban Gard Hollingerrel az ARCH Motorcycle Company, LLC céget, amelynek fő profilja az egyedi tervezésű motorok gyártása és forgalmazása.
10: 2005 elején a Hollywood Walk of Fame elismerve addigi színészi teljesítményét az emblematikus csillagot adományozta neki, amely a Hollywood Boulevard 6801-nél található meg. (forrás!)
p.s... remélem jól emlékszem vissza 2012-ben a RONIN 47 forgatása volt Magyarországon ... egyik délután akkortájt a FOUR SEASON HOTEL Budapest kávézójában találkoztunk személyesen először... rövid időn belül kétszer is... gondolhatod, hogy kaptam a fülest, hogy oda kell mennem... finoman fogalmazok akkor, ha azt írom, hogy lebénultam teljesen a találkozástól...számomra ez hatalmas élmény volt... úgy nézhettem ki, mint akin a -20 fok simán áthajtott ... még a csontjaim zörgését is hallottam... dermedten ültem a kávém fölött és megigézve bámultam az előttem játszódó jelenetet, ahogy Keanu Reeves felolvasta a másnapi szerepét a társának... erről kattintottam is egy amatőr felvételt a kicsi Canon fényképezőgépemmel a pro. gépet nem mertem elővenni... akkor még bátortalan voltam ezen a téren... idétlenül vakuztam is egyet zavaromban... erre felkapta a fejét és nézett a fényforrás felé... de én akkorra már beborultam szinte a csészém aljáig... azért félszemmel láttam, hogy megnyugodott, hogy nem vérszívó paparazzi... hát tudod én ott, ha láthatatlanná tudtam volna magamat formálni, hát nem bántam volna... a pincér oda is jött az asztalomhoz és kedvesen közölte:
- Nem szeretné, ha a vendégét megsérteném azzal, hogy lefotózom... erre én:
- Bocsánat, de csak a vakut próbáltam ki nem gondoltam, hogy baj lesz belőle... látja a táskámban a profi gépemet, ha akartam volna, akkor azt használom... erre ő:
- Köszönöm és további kellemes délutánt... - lassan távozott az asztalomtól...
... kis idő múlva fizettem és a távozás mezejére léptem, de nehogy azt hidd, hogy ellenkező irányban mentem a kijárat felé... nem pontosan Keanu Reeves mellett haladtam el és amikor odaértem megérintettem a vállát és halkan mondtam egy ..:
- Nice to meet you - rám nézett, jobban mondva bele a szemembe erősen és visszaköszönt...
- Hello! - és érezhetően fel akart állni, de meggondolta magát...
Én meg gyorsan távoztam és fellélegeztem mikor kiértem a hotel elé... dühös voltam magamra, hogy ilyen idótán viselkedtem...
... a második találkozásunk helyszíne szintén ugyanott... egy kerekasztalnál ült filmes társaságával... mikor meglátott, a szeme megakadt rajtam és, mint a filmjeiben láttam már a döbbenet is ugyan olyan volt... én meg mondanom sem kell, hogy nem reagáltam valami jól megint... leültem ugyan ahhoz asztalhoz, mint az első találkozásunkkor... bíbelődtem a cuccaimmal, mint akinek az a fontos... hát tudod milyen dühös voltam magamra később, elég lett volna egy halvány mosoly, ami pontosan egy üzenettel felért volna, hogy ...
- OK! Én is emlékszem... nekem is megmaradt örökre ...
...ezeket a találkozásokat évekig, sőt mai napig hordom a szívem csücskében... a fotót próbáltam most megkeresni itt a neten, de úgy látszik az idő vasfoga eltüntette... majd talán később felrakom ide...ha megszűnik ez a francia karanténom biztosan megtalálom a BIPHOTO STUDIO BUDAPEST archív felvételei között...
...a fenti katona portré, amikor megláttam előhívta a múltamból a fenti történetet... bocs, hogy kölcsönvettem... köszönöm... #ilonabarnabiphotonews
Two friends. Two cars. One charge. Join Porsche drivers Keanu Reeves and Alex Winter as they head down the Californian coast in the all-electric Porsche Taycan. Their destination: the Porsche Experience Center in Los Angeles. Their goal: see how hard they can drive on a single charge. Guest-starring some of the greatest icons of Porsche performance on the road today, sit down, buckle up, and enjoy the ride.
p.s... ezt azért ne hagyd ki, ha imádod a sebességet / Keanu Reeves, Alex Winter / ... nem utólsóként említeném meg azt, hogy a Porsche itt azért fontos szerepet tölt be! ... Cool!
Keanu Reeves and Alex Winter discuss reuniting for their film Bill & Ted Face the Music, share the story of the time they met for the first time at the original Bill & Ted audition and talk about what it was like to work with George Carlin.
The Tonight Show Starring Jimmy Fallon. Stream now on Peacock: https://bit.ly/3gZJaNy
Subscribe NOW to The Tonight Show Starring Jimmy Fallon: http://bit.ly/1nwT1aN
Watch The Tonight Show Starring Jimmy Fallon Weeknights 11:35/10:35c
Get more The Tonight Show Starring Jimmy Fallon: https://www.nbc.com/the-tonight-show
... tegnap este azt játszottam, hogy moziban vagyok... kényelembe helyeztem magam az ágyamban, egy pohár vörösbor társaságában... biztonság kedvéért az egész üveget a közelemben hagytam, hogy ne nagyon keljen megmozdulnom filmnézés közben, ha még inni szeretnék... na, de mégis milyen hangulatba ringassam magam lefekvés előtt... ahogy nézegettem a filmeket a YOUTUBE csatornáin, eszembe jutott egy be nem teljesedett szerelmi történetem... ilyen volt egy néhány, de ez az egy számomra többet jelentett, mint a többi... ennyi idő után is érzem az "ízét"... azt talán mondanom sem kell, hogy ezt is fejben játszottam le, pedig karnyújtásnyira volt tőlem, sőt annál is közelebb... első alkalommal távozásomkor, megérintettem a vállát, amiben bennevolt a szívem üzenete... mikor másodszor is találkoztunk ... egy nagy társasággal ült a kávézó kerek asztalánál, mikor meglátott meglepődött, ugy mint a filmjeiben láttam eddig... ez kizökkentett a magabiztonságomból, nem várt fordulat volt... kiegyenesítette hátát, szemei felett a szemöldökét enyhén összeráncolta és csodálkozó szemei elidőztek rajtam, halvány mosollyal a szája szegletében... én meg erre lefagytam a szó szoros értelmében... tétováztam, gondolatban visszavonulót fújtam ennek az akciómnak amit persze a legjobb barátnőm leányának köszönhettem, aki ott dolgozott a hotel egyik üzletében, Ő üzent, hogy:
- Itt van a kedvenc színészed, ha sietsz akkor... - én meg eldobtam mindent és rohantam...
... a szívem mégis azt diktálta, hogy ne fussak el, leültem ugyanoda, ahová első találkozásunkkor... elővettem a jegyzeteim, magam elé tettem, úgy csináltam, mintha az fontos lenne... a fényképezőgép ott lapult a táskámban... nem mertem elő venni, akkor még nem voltam annyira bátor... iPhone-m még nem volt, csupán egy pici Nikon fényképezőgépem, de azt már kivégeztem az első alkalommal, amikor a nagy csendben lenyomta az exponáló gombot és zengett tőle az egész kávézó... az összes szem rámszegeződve... na ezt most kihagytam... Ő még maradt egy darabig a filmes társasággal... ne gondold, hogy ez hosszú ideig tartott, csupán néhány perc... majd felállt, elindult felém... én barom meg ránéztem úgy, mintha nem ismerném... Ő meg irányt váltva, elsuhant az asztalom előtt és ezzel a lendülettel a valóvilágomból is... ez volt 2011. évben a FOUR SEASON Hotel kávézójában Keanu Reeves 1964. libanoni születésű angol-kanadaikedvenc színészemmel a fejben játszom le szerelmi kalandom... ennek köszönhetően az éjjel rábukkantam egy régi weboldalamra ... annak idején mikor tanultam a weboldal szerkesztést, gyakorlásképpen naponta születtek ezek... évek múlva sem tudtam mindegyiket törölni, de most ezt nem is bánom...
... 2020. április 10. péntek, "NAGYPÉNTEK, HÚSVÉT ELŐTT!" ... ma reggel nem igazán éreztem magam jól, de betudom a filmnézés közbeni vörösbor iszogatásomnak... ma víz, ez nem árthat ... tegnap éreztem az esti 25. napi futásom közben, ami inkább gyors gyaloglás, de én erre is büszke vagyok, mert legutóljára 5-6 évvel ezelőtt... lehet, hogy több is... futottam ott, ahol laktam 2020. március 15-e előtt Budán házunk feletti erdőben napi rendszerességgel... imádtam akkor, a természet szépsége, jó levegő, át a hegyen a vitorlázó repülőtérig, ahol mindig történt valami érdekes, ott megpihentem a domb tetején, laza yoga... utána az RC edzőtermében izzadtam 2-3h, míg a gerincem azt nem mondta, hogy szia ennyi... köszi azóta jól vagyok... de azt máig sem értem, hogy volt erre annyi időm a gyereknevelés, pénzkeresés és egyéb teendőim mellett... most látom belinkelve az RC nyitvatartási idejét... ezek ebben az időszakban is, igaz korlátozottan, de nyitva vannak... no comment!
... a nyitott teraszajtón keresztül enyhe fahéj illat kering a szobámban a szomszéd készül az ünnepekre két szép fia van, sűrün látom mostanában őket a teraszukon megpihenni... egyetlen őslakos család a Barbarac maradt itt a szomszédságomban... néha váltunk egy-egy mondatot, kedves emberek... ez az illat elindította a napomat... szeretnék valami fahéjas csodát enni... a tejberizs már a hűtőmben lapul üresen...
Vigyázzatok magatokra, mert akkor másokra is vigyáztok!
Sous Surveillance - Film COMPLET en Français (Keanu Reeves)
p.s. ... tegnap délután kicsit elcsúsztam a bevásárlási idővel, de fahéjat is vettem végül... mivel Húsvét 2020-ban is elérkezik a hétvégén vettem egy-két dolgot még... el is fáradtam rendesen... kicsit ingerlékenyebb voltam, mint úgy általában... a pénztár előtti sorbanálláskor a "nyakamra" állt egy idősebb nő, ezt még lazán kezeltem, csak kinyújtottam a karom, hogy ne tudjon az orrom alá állni... mikor a házunk előtt végre megálltam és volt még egy parkoló hely, mert úgy általában mostanában mindig van... ezen nem csodálkozom... ebben az időszakban ez az egyik legjobb dolog, ami történik velem... képzeld el, hogy ahogy ott ülök a SMART-omban és azon gondolkozom, hogy vajon, hogy bírom felcipelni a cuccot... egy hatalmas tüsszentést hangzott el az előttem álló kocsiból... kinyílik a kocsi ajtaja és egy fej előre lendülve a levegőbe beletüsszent még egy hatalmasat... mint a filmekben... a nyál szertefröccsen... szinte látom magam előtt... amúgy ezt nem lehetett látni, de tutira veheted, hogy így történt... kiszálltam a kocsimból és hangosan, de nem durván mondtam, akkor még ülő embernek:
- Egy papírzsebkendőt nem ártott volna a szája elé tenni... - és közben már nyúlok a zsebembe...
Erre kiszállt az autóból egy két méteres bantu, izmos, széles válló és indul felém hangosan üvöltve, dübörgött a kikötő:
- Mit mondott... mi kellene nekem... Madame? - és a félelmetes hatalmas test nyomult felém... közben tudod, úgy hápogott, ha megfigyelted már a filmekben, hogy ez milyen...
Azt persze, hogy a bátorságomat ilyenkor honnan kaptam megint, azt nem tudom... de ilyenkor halkabban beszélek, mint úgy általában, közben megtaláltam a zsebemben a papírzsebkendőt és hajtogatom szét... láttam ezen a nagy fekete test megdöbben... kicsit nyomatékosabban mondom, nézek a szemébe, hál Istennek még elég távol volt... lobogtatom felé a fehér kendőt, mint aki meg akarja magát adni... ez most jutott eszembe, de körülbelül, ha kivülről nézted volna ez volt a kép... Látod, Te vadbarom - ezt magyarul mondtam, mert tutira vettem, hogy nem fogja érteni, de nekem jól esett- ez a papírzsebkendő ebbe kell tüsszenteni nem a levegőbe szanaszét... ha nincs vegyél... és mit keresel itt? - na ez a váratlan kérdés elbizonytalanította vagy eszébe juttatta, hogy jobb lesz visszafognia, ha itt akar dolgozni a szezonban...
- Nincs és nem is veszek Madame, ide a karomba tüsszentettem és különben is allergiás vagyok - visszhangzik a kikötő... a felettünk lévő kameráról most nem is beszélek, ami élő adásban lenyomta a rendőrségen az egész jelenetet... egy pillanatra úgy nézett ki, hogy ezt nem úszom meg, de gondolt egyet vagy ki tudja mi történt abban a bantu agyában, de minden esetre azt láttam, hogy hátrált a Breitling bejárata felé, ezzel akarta jelezni, hogy odatartozik...később, mikor már a kapunk mögött biztonságban voltam és rázártam a reteszt... gondoltam azt, hogy ez biztosan az őr, igaz eddig nem láttam, mert az üzletet felújítják éppen, de ahogy elnéztem hamarosan kinyit... itt a legtöbb ékszerbolt előtt, napi rettenetes sok órában áll egy fekete kétméteres, hogy véletlenül sem jusson eszébe senkinek rossz gondolat... borzasztó lehet, ha belegondolsz ennyit egy helyben állni, nem beszélve a nyári 50 fokos tűzőnapról... csak az egyetlen szomszédomnak, aki itt maradt ebben a #maradjotthon időszakban annak is kisebbik gyereke, nézte végig a jelenetet tátott szájjal... később hallottam, hogy kacaráztak, nem mondom, hogy pont ezen, de nem csodálkoznék... abból gondolom, hogy érzésben a legközelebbi találkozásunknál nagyobb tiszteletet kaptam, mint eddig... tudod mire gondolok itt pontosan, mint sziciliában, mikor a capo végig megy az utcán és mindenki felemeli kalapját, meghajol... hát nekem azért nem volt annyira vicces most így utólag megmondom... őszintén megmondom, hogy legközelebb óvatosabb leszek... megvárom, hogy a kocsiból ki száll majd ki... kétméteressel többet nem szeretnék hadakozni, ha tüsszög, ha nem...
Erről jutott eszembe, hogy Szlovákiában voltunk síelni, lehettem majdnem húszéves...körülbelül másodszor volt síléc a lábamon életemben... az első is felejthetetlen volt, de ez a második mély nyomott hagyott... ott volt hasonló esetem, mint ez... síelés után, mindig megálltunk a pálya alján lévő kocsmában, ahol találkoztunk a többiekkel és iszogattunk... egyik ilyen alkalommal kikezdtek a helyi síbajnokok bennünket... már mint két szőke fiatal magyar leányt és mondhatom őszintén, hogy nagyon szépek... mi értünk le elsőként, na nem azért mert tudtunk síelni, hanem pont ellenkezőleg még kezdők voltunk és, ha jól emlékszem nem mentünk fel a fekete pályára, mint a többiek... így rövidebb idő alatt csúsztunk le... az, aki igen csúnya jelzőket mondott ránk egyre közelebb jött felénk... szintén kétméteres, de nem volt fekete, hanem vörös, beöltözve bajnoki síruhába és már igen régen a kocsmában lehettek, azt lehetett látni az állapotáról... hát megmondom őszintén, hogy elég félelmetes volt ... gondolhatod, hogy akkor még az az időszakom volt, mikor vasággyal együtt sem voltam 40 kilogramm... kint álltunk a kocsma teraszán, azzal gondolattal, hogy napozunk is egyet iszogatás közben, a fenyő pálinkájukat nagyon szerettem... előző napokban sok hó esett és hatalmas kupacokba söpörték össze... ahogy jött felénk ez a kivörösödött poha, mögötte a napfény a göndör vörös haját átvilágítta, még félelmetesebbnek látszódott... biztos volt mindenki, aki látta ezt a jelenetet, hogy egy pofon minimum elsurran majd az arcomon, mert azt kifelejtettem, hogy ott is visszapofáztam, nem hagytam magunkat a földbe döngölni... megállt felettem ez a hústorony és karattyolt valamit a nyelvén, amit persze én értettem... és csipőjére tette a két kezét és előredőlt egy kicsit, hogy még félelmetesebb legyen... mögötte egy hatalmas hókupac, derekáig ért körülbelül... erről Ő persze elfeledkezett, na ez mentett ott meg Bennünket... még gyerekkoromban a bátyámtól tanultam, hogy ilyen helyzetben vagy valami hasonlóban csinálj úgy, mintha meg akarnád ütni, mozdítsd az egyik vállad hirtelen előre... mai napig nem tudom, hogy jutott ott ez az eszembe... de megcsináltam és müködött... a nagy benga fehér ember meglepődött ettől a váratlan mozdulattól és egyet hátra lépett... volna, de ott volt a hókupac és átesett rajta, hogy égnek álltak a lábai sílécestül... mi meg, mint a nyúlak futottunk, vissza sem néztünk... legyen előtted a kép, hogy két szőkefej, két síléccel a vállán a sícipőjükben, amiben menni sem tudtunk rendesen, most téptük a havat erősen hegynek felfelé... csak azt hallottuk, hogy zeng a terasz a röhögéstől... nem mertünk visszanézni sem...
... és tudod mi a tanulság ebből... hogy a bátorság a borban és fenyőpálinkában biztosan el van rejtve... nem árt, ha mostanában előveszed a butykost, jó az mindenre! ...
